ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-08-19 / 33. szám

XL évfolyam Esztergom, 1906. augusztus 19. 33. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. i Alapitó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség: Szentgyörgy mező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők, Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könj vkereskedósében. Szent IstvánhozI Van-e még ének az ajkon ? Van-e még sziv a magyar kebelében ? Meg tud-e küzdeni haragos harcon? Nem éri-e szégyen ? Mert újra kiállunk, mert újra csatázunk; • Bajban a vallás, bajban a házunk, Bajban a vérünk ! Elvesz a hon . . . Ime nyögések, sóhajok, átkok; Zúgják már Adrián a zöld hullámok S hangzik a vészhir a Kárpátokon! Mert feltámadának a Koppányok újra; Uj Vathák másszák a Gellért-hegyét . . . Régi tekintélyt dobják a sutra . . . Hős most az álnok, hős, aki vét. Hős; ki az Isten ősz, szelid papját Legyűrheti, verheti, gyúrja a sárba, Hős, aki hódol az Antikrisztusnak, Ki csak a Pénzt várja, áldja, imádja! ... Ki az, kit nem téveszt Ajtonyi gőg meg ? Ki az, akit a véres kard buzdíthat ? Kik hittel még ellent mindenkor győztek, Sohasem félénkek, sohasem sirnak . . . ? 2. Küzdések közte is ünnepre jöttünk Elődbe, honunknak első, Szent Királya! -— Sok van még álmos, meg gyáva közöttünk, De hisszük, Szent Jobbod nincsen meg hiába . . . Buzdulni vágyunk s várunk az erőre, A régi erőre e romlott tagokban; Hisz ha Te kéred fenn, nemzetünk Ore, — Testünk nem gyengül és sohasem roggyan. S lesz, aki küzdeni fog, mint egy Wencell, Lesz, aki harcol, — egy hősebb Csanád Es a viharban egy Gellért is támad S nem árt neki majd a vad népsokaság ! Kérünk honunknak első, Szent Királya, Nézz az egekből, nézz ma reánk! Te látod bajunkat. Te látod, mint várja Az^égi kegyelmet elárvult hazánk ! Nem kell a jó sors nagy küzdések nélkül; Nem^várunk mást az egekből Tetőled: Imádkozd vissza ez ujabb időkhöz Régi erényeink' s régi erőnket ! És ekkor győzünk a harcon . . . S ha lesz igaz sziv a keblekben, — Felcsendül a dal is az ajkon! Homor Imre. Áh, hol vagy magyarok . . . Esztergom, augusztus 18. (P. K.) A vallásos kegyelet és a hazafiság meleg érzelme szent István, Magyarország első királyára vezeti tekintetünket, akinek fenséges ünnepét holnap üli az egyház s a magyar nemzet egyaránt. Kettős ünnepre készülünk. Ünnepel az egyház, mely első királyunkat az ég dicső szentjeinek sorába fölvette, s ünnepel a magyar nemzet, mert ama férfiú emlékét őrzi szivében, ki a magyar népet nemzetté alkotta ; ki azt tagjává tette az európai államcsaládnak; ki megvetette hazánk számára ama szilárd alkotmányos alapot, melyen az már közel ezer* éven át annyi viszontagsággal meg tudott küzdeni. A holnapi nagy nap tehát kiragad bennünket a jelen század hideg légköréből és a középkor dicső múltjába helyez át, hogy lássuk s csodáljuk a nagy király szentségét, a vallás tejével ápolt hazafiságának hősi, éltető erejét. A történelem fényes lapja örök emléket emelt neki; de a betű holt s nincs becse, nincs hatása, ha a kebel nem sugalmazza azt, ha a hála és tisztelet meleg érzelme életet nem lehel a betű hideg ércébe. A magyar nemzet minden hü fia tudja ki volt az ö első szent királya. Buzgó keresztény katholikus férfiú s igaz honfi. Nem őszintén tisztelné öt az, ki csak jó hazafinak, szivböl-lélekböl magyar királynak tekintené, vallásos ihlettségéröl azonban teljesen megfeledkeznék; hiszen épen ez volt dicső uralkodásának alapja; ez volt éltető eleme, dicső tetteinek leghatalmasabb rugója. Megmutatta a szent király, hogy Isten és a vallás elkerülhetetlenül szükséges az embernek a maga és mások boldogitására; a társadalmi rend szilárd fennállhatására; a haza anyagi és erkölcsi jólétének, felvirágozásának előmozdítására. Óh de boldog volt uralkodása alatt a magyar! Azt mondották róla, hogy párját ritkította az egész világon, gyarapodott erkölcsben, anyagi jólétben egyaránt; volt aranya, ezüstje, kenyere bőven; s nagy adók nélkül is gazdag volt a kincstár. S most? ... Ah tündöklő csillaga . király, téged magyar kivan . . . Piólad emlékezvén, csordulnak könnyei. Könnyezünk bizony, évenkint . drágább lesz az élet, nehezebb a kereset, súlyosabb az adó, nagyobb a szegénység, s ami legjobban fáj, mindinkább jobban és hevesebben támadja szent vallásunkat az ellenség. Pedig te keresztény alapra helyezted országodat s akkor volt boldog az, mikor a kereszt ragyogót homlokán. Milliók hódoltak parancsaidnak ; fény, gazdagság, dicsőség sugározták körül trónodat — és mégis a Mindenhatónak is emeltél kedves oltárt szivedben; szegénynekgazdagnak egyaránt hirdetted az üdvösség tanait, s hűséges alattvalóid szivében ott lobogott a vallásosság erkölcsnemesitö lángja. Mily örvendezve ujjonghatott, mily meghatottan hálálkodhatott a magyar sziv, mikor az annyira összeforrott az ö szent királyának s Nagyasszonyának tiszteletével. S ezt a tisztéletet, ezt a mélységes gyermeki szeretetet irántad s az égi édes anya iránt, te oltottad hü magyarjaid -szivébe. » Virágos kert vala hires Pannónia,.mely kertet öntözé hiven szűz Maria.« Igen. A , hol vagy magyarok . ? Hol vagv István Boldogságos Szűznek az ö hü magyarjai iránt tanúsított különös édesanyai jósága és oltalma csak abban leli alapját, hogy te dicső királyunk, halálos ágyadon nemzeted Nagyasszonyául választottad öt és országodat is, az ö oltalmába ajánlottad. Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga? A Te szellemedre volna most is szükségünk! Keresztény alapra fektetett országodat szánalomra méltó emberek akarják megdönteni. Nem tűrik a kereszténységet s azért megrontására minden követ megmozdítanak. Céljuk: Magyarország dekrisztianizálása a egész vonalon. Hirdetik is már, hogy a jelen kormány az » utolsó keresztényeké kormánya. Gyűlölik Krisztust, kinek lánglelkü apostola voltál; fáj nekik, hogy föltámadott; nem riadnak vissza a legigazságtalanabb s legaljasabb eszközöktől sem, miket nekik a vak gyűlölet kezeikbe szolgáltat. Könyvek, hírlapok, színdarabok, naptárak, képek, törvények, börtön, erőszak, jogfosztogatás, hazugság, rágalom, —• szóval: mindent, de mindent mozgásba hoznak, hogy azt, kinek áldó keze az emberiséget a legbecsesebb javakkal elhalmozta, áldásos működésében megbénítsák, megakadályozzák s ha lehetséges .volna, a föld színéről végkép eltöröljék. S miféle emberek ezek ? A legtarkább s legellentétesebb elemek alkotják csoportjaikat. Vannak köztük hitetlen, materialista tudósok, hamis alapon álló bölcselök, de legnagyobb része mégis csak a zsidószociálistákból s szociáldemokratákból áll. Ezek a legnagyobb szívóssággal összetartanak, egymást kölcsönösen buzdítják és segélyezik a kereszténység s különösen a katholicizmus ellen intézett általános ostromban. Ugyanazon szellem ösztönzi, tüzeli mindnyájukat és űzi őket a harcba. Istentelen, vallástalan sajtójukkal kitépik a jámbor hivő nép szivéből a hitet, ugy, hogy az sokszor elveszti minden józan gondolkodását s a sok badarsággal telt észszel megtagadja vallását, Isten létezését. Szent István, a Te apostoli szellemedre van szükségünk! Magyarországnak keresztény országnak kell maradnia. A mint a múltban a Te s dicső utódaidnak kormányzása alatt a kereszténység bástyája voltunk s ez által lett nagygyá nemzetünk: úgy most és a jövőben is a keresztény szellemnek kell uralkodnia a terjedő vallástalan áramlatokkal szemben; a királyhüség és az alkotmányos hazaszeretet példaképének a hazátlan, trónt és ottárt ostromló hatalommal szemben — és akkor ismét nagy, ismét hatalmas lesz a hajdan oly hires, oly szép Pannónia! E gondolatokkal foglalkozzunk a holnapi nagy nemzeti ünnepen, melyet impozáns módon szándékozik megülni a magyar Sión is, s mikor megszólal majd ajkunkon a szent Istvánt dicsöitö »Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga . . .« cimü régi ének, igazi erös hittel, őszinte szivvel fogadjuk meg a