ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-01-07 / 1. szám

XL évfolyam. Esztergom, 1906. január 7. 1. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Béke-e vagy harc? Esztergom, január 5. A rendes újévi üdvözlések alkalmával az idén is több loyalis nyilatkozatot lehetett hallani. Pártállásra való tekintet nélkül mindenütt kifejlődött az óhajtás: bárcsak létre jönne már egyszer a hőn óhajtott béke s megszűnnék a harc' A nemzet és a király értsék meg egymást s ami félreértést gonosz tanácsadók okoztak, ami gyűlöletet ezek szítottak, az némuljon el, olvadjon fel és szűnjék meg a kölcsönös barátság és szeretet melegében. Egyetlen egy ellenzéki párt sem szeretné, ha a helyzet még élesebben alakulna ki, mint a minő stádiumban van ma; de viszont az alkotmányos alaptól sem hagyja .nagát eltántorítani egyetlen egy párt sem, íkármilyen harcot proklamál ellenök Fejér/áry és a Jakabok bandája. Az ősz generálist Lányi üdvözölte ujév lapján, és a haladópárti miniszterelnök ho-' >yan felelt kedves Jakabjának? Gyermeki íaivsággal vetette föl a koalíció által már .»ly sokszor megokolt kérdést: vájjon miért is nem tett eleget a baloldali többség a maga többségi kötelességének és miért nem vette át a kormányt ? Fejérváry újévi nyilatkozata tehát ismét vz a régi, farizeusi nyilatkozat, amelyet már tkkor hangoztatott, amikor politikai szerepésének első lépését tette a januári válaszások után. A miniszterelnök abban látja egyedül a AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Az eszménykép. Ugy volt az mindig, — ugy is marad, — )gy mindenkinek, de különösen minden nőnek lelkében, vagy a fantáziájában van egy kép. )kszor csak olyan körvonalakban, mint mikor festő, mielőtt még ecsethez nyúlna, először snnel cirkalmozza ki körülbelül az alak test•tását. Ezek közé a vonalak közé bizony bele let festeni akár a nagyapát is. A határvonalak 'gengedik. Természetesen csak a fölületes lelkek gesznek meg ennyivel. Nekik elég a keret, tán nem bánják, sőt mindegy nekik, ha szőke, yy barna haj fogja díszíteni a fejet, elválasztva, 0r felfésülve. Az is tökéletesen mindegy nekik, fekete rövid, vagy kender-fehér, hosszú bajusz adt ki a pisze, vagy sasorr alatt. Még a meknél sem követelődzők. Kis bandsitás is jól iát »neki.« Sőt, ami még több, —• de ezt már i merem állítani; nyomtatásból olvastam vala— a férfi, ha csak egy fokkal is szebb az ögnél, már kedves nekik. — Hanem aztán tessék gondolni, hogy mindegyik beéri az ilyes 'ányka szénrajzzal. Oh, vannak ihletett fantáziák A kereteket olyan pompás színekkel s olyan irozott vonalakkal töltik ki, hogy festő legyen utána pingálja. Azt se tessék gondolni, hogy a munka hitvány kopirozás, rjaelyen X-nek fas homloka alatt Y-nak tüzes szemei villogs ezek közé X-nek szabályos orra van beisztva. Oh, az ihlet tetőpontján nem készül m Alapító: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. kibontakozás módját, ha a koalició -— lemondva természetesen a nemzeti követelményekről — mindjárt most vállalna kormányt. Csakhogy kedves miniszterelnök úr, méltóztatik tudni, a baloldali többség azért nem vette át a kormányt annak idején, mert — nem adták át neki. Sőt mi több . . . meg se kínálták vele, elesett még a kormány vállalásának lehetőségétől is. Emlékezzék csak vissza, hisz nem oly rég történt e szomorú dolog. A kormány vállalásra igenis lehet joga minden többségnek, de nem lehet kötelessége, hogy e jogának érvényesítését amaz elvekről való lemondástól tegye függővé, a melyek alapján áll. Elvállalja biz a többség a kormányt, de adják is át neki minden feltétel nélkül, többségi jogánál fogva és a többségi elv iránt tartozó kötelességből. íme a generális hirdeti a békét s nem tudja, hogy a »béke« hamis jelszava alatt voltaképen még jobban szítja a harcot. Ez nem a kibontakozás módja és lehetősége. 4m legyen Fejérváry ur! Ha más kibontakozást nem ismer, mint a nemzetnek jogos követelményeiről való lemondását, lássa a következményeket. A nemzet, a nép ma a koalició álláspontján van. Bizonyítja az egymásután meghiúsult főispáni installációk egész sorozata, valamint a január 2-iki debreceni véres tragédia is. Hogy beszélhet valaki békéről, mikor minden cselekedetével rendszeresen provofoltozás. Ilyenkor nemcsak külön faj, de külön nem formálódik, amilyen még nincs, csak ti Z l t Z egy — valahol . . . Nekik már nem mindegy, hogy savó szinü-e a szem, vagy bogár-fekete. Annak határozottan olyannak kell lenni, mint a fekete gyémántnak. A csillogásával együtt. Aztán ezekbe a gyémántokba belefesti mindjárt a lelket ís. Szóval nemcsak testet, hanem lelket is fest. Egész embert. És ez az egész ember az eszménykép, az ideál, aki után vágyódik. S ha történetesen akad a földhátán olyan férfiteremtés, aki mintha ült volna ehhez a fantázia képhez, okvetlenül' kell, hogy megdobbanjon a szive, ha mindjárt a világóceán választja is el őket egymástól. Ennek igy kell lenni, mert igy irta meg Zengő Tódor a zagyvái »Tárogató«-ba. Ha pedig a térfi szive egyet, de nagyot dobban, — természetesen nem kéthegyü-billentyű elégtelenség következtében — akkor annak a békéjét elfütyülte a rigó. Nem tud az már többé aludni, egy helyen maradni; annak a lábába beleszáll a mehetnék, megkeresni azt, aki őt lefestette. Néha bizony két talpalás, meg fejelés sem elég, akkora útra kergeti a cipőit, máskor pedig csak az ablakon kell kinézni s rögtön megláthatja a művésznőt. Az utóbbi esetben a cipészipart nem virágóztatja föl ... S ha végre valahára megérkezett a várva-várt s valamelyes eltérések mutatkoznak a kép és az eredeti között, a tévedést hajlandók betudni a tökéletlenségnek, mely nem engedi hűen visszaadni azt, amit kívánt, hogy az ecset élénkebb színeket vont, mint akarta s ilyenkor megesik, hogy a kép arculatja, ha nem is teljesen, de lényegesen megváltozik . . . A jámbor olvasó azonban ne gondolja, hogy Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. kálja a nép elkeseredését. A gyalázatos visszaélések, miket a Fejérváry kormány, ez az alkotmányellenes, törvénytelen Jakabhad végbeA'isz, folyton növelik az elkeseredést, az ember hajlandó volna hinni, hogy szándékosan és mesterségesen . . . Nem helyeseljük azt, ami Debrecenben történt, de érteni tudjuk. Az alkotmányos, nemzeti érzést manapság már nem lehet semmiféle erkölcsi kényszerzubbonyba beleeröszakolni. Vájjon megértik-e Fejérváryék, Kristóffyék, hogy az ö szereplésök a nemzetre csak veszedelem, rajok nézve pedig csak gyalázat lehet? A debreceni eset mindenesetre rettenetes példa. Okulhat azon a kormány és mindenki, aki a nemzet ellen folytatott harcban irtózatos könnyelműséggel, nemzetellenes, hazafiatlan pribék-szerepre vállalkozik. Igy történt ez a múltban is, valahányszor az udvari intrikusok Magyarország alkotmányára törtek, mindig »törvényszegő, rebellisei volt olyankor a magyar és »törvenytisztelök« voltak azok, akik az abszolutizmust akarták. A királyival elhitették, hogy ő akkor tartja meg esküjét, ha szembeszáll a nemzet alkotmányos akaratával, mig ellenben esküszegést követne el, ha a jogos követelményeket teljesítené. > Ezen fordul meg a harc vagy béke sorsa. Jelenleg is csak igy vagyunk. A »végtelen nyomor és szenvedés« küszöbén állunk. A hazafias, nemzeti érzelmű tisztviselők felfüggesztetnek; a szegény póttartalékosok családjuk, munkájuk, kenyérannyira jámbornak tartom, hogy midőn novellát akar olvasni s ilyen eszmefuttatást kap, dühbe ne gurulna. De hát ez épen ide tartozik. Mindjárt sorját ejtem. A brezinai völgy ott az öreg Fátrában olyan szurdok, amelybe ha valaki belekerül, bátran gondolhatja, hogy most az Isten háta mögött van. Tessék elgondolni egy óriási katlant, amelybe szűk szoroson lehet bejutni: ez a Brezina-völgy. A katlannak falai fenyvesekkel vannak kibélelve, csak a Motika van csontig, azaz szikláig leborotválva. Nyugodt hely, ahol ember keze nem piszkálja az Isten művét. Csendes világ ez. Egyetlen fókusa a lármának a »Három tölgy.« Ha valaki ott eltüsszenti magát, az a tüsszentés nagy zajjal neki csapódik a katlan szemközti falának, az meg olyan elemi erővel vágja vissza a másik oldalra, hogy, ha véletlenül tészta-vakarcs volna, hát menten macesszé lapulna. Node Brezina lakója nem ér rá idejönni tüsszögetni. Ha még »kedves egészségére« kívánná, az egész más volna. Igy hát a »Három tölgy« sem zavarja Brezina templomi csendjét. Ide, ebbe a szurdokba jött tavaly júliusban Bányóky-né a lányával. Nem' jókedvükből telepedtek itt meg. Kinek jutna eszébe ? Nagyfokú idegbajára ajánlottak az orvosok valami nyugodt, csendes, jólevegőjü helyet, ahol az özvegy táblabirónét nem bolygatják vizitjeikkel az ismerősök, nem zavarja a kocsi zaja, automobil böffölés, de még a légyzümmögés sem. Brezinán kivül ilyen helyet még keresve sem lehetne találni. Igy csöppent hát ide kénytelen-kelletlen, kisvilágba a nagyvilágból Bányókyné, meg a lánya Olga. Olgát ugyan nem kényszeritette magával, de ő