ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-02-05 / 6. szám

Nem törődve a jegyzőkönyv szövegével — bár ismételten figyelmeztették reá — szabadon engedte garázdálkodni az egész liberális tábort. Választóink zsidó gyerkőcök és vadászok között kénytelenek voltak felvonulni a választási urnához. Legszomorúbb jegyzőkönyvi megszegést a választók felvonulásánál követett el az elnök. Liberális táborba mindenünnen még a néppárti táboron át is vezetett az ut, a néppárt nagy jogtalansággal csak kerülő utakon kertek alatt juthatott táborába. Szomorúak a választást követő napok, a türelmes nép nehezen viseli el a meggyőződésén ejtett sebet. A liberálisok sem ujonganak, az erkölcsi vereség súlya nehezedik reájuk. Persze, a nemes gondolkozású gróf máskép van informálva s nem látja, hogy egy kierőszakolt mandátummal akarja Magyarországot — mert Tiszát már nem lehet — boldogítani. Korpona. Ivánka Oszkárnak január hó 14-én történt itteni leköszönése után a kerület ellenzéki jelölt nélkül maradt. A liberális párt és Holczer olcsó koncnak tekintették a jan. 26-án, minden harc és küzdelem nélkül elnyerendő mandátumot. Számításaikban azonban csalódtak. A szövetkezett ellenzék gondoskodott róla, hogy csúfságos egyhangú választás ne legyen. Igaz, hogy nagyon későn, de ennek dacára is, felléptette Kovácsy Kálmán rákos-palotai evang. lelkészt 48-as programmal. Ez történt január 22-én. Bezzeg lett lótás-futás. Megújult a dinom-dánom, etetés-itatás. Az ellenzéki jelöltnek pedig már csakis 3 napja, azon célra, hogy magának tábort toborozzon. És toborozott is, de milyent ? Az evangélikus papok, kivéve Dedinszky János darázsi lelkészt, valamenynyien ádáz dühhel és fanatikus elfogultsággal küzdöttek ellene. A hivek egy része azonban túltette magát a lelkészek elfogultságán és lelkesedve fordult Kovácsy zászlaja alá. A kath. papoknál nagyobb szerencse kisérte Kovácsyt. 4 kath. lelkész küzdve-küzdött mellette, a többi pedig, a kik jónak látták magasabb szempontból a politikai szintelenség köpönyegében magukat láthatatlanná tenni, egy-két mameluk kivételével, hiveiket a szavazásban nem vezették és nem korlátozták. Igy a vége a harcnak nem lehetett más, mint bukás. Kétnapi toborzás azonban 607 szavazót eredményezett, ami erkölcsi győzelmünket 'világosan bizonyítja. (E tudósítás feltűnően fedi Kossuth Ferencnek mai hírrovatunkban közölt nyilatkozatát! Szerk.) Aranyos-Maróthi választási epizódok. A már két ízben brutális erőszakkal elnyomott népakarat harmadszor elvégre győzedelmeskedett. Nem használt sem etetés-itatás, sem fenyegetés, sem a szemérmetlenül űzött vesztegetés, sem igéret, sem szép szó, sem a barátság, sem a firtli-mágnások gőgös duzzogása, a nép s a Tisza-üzelmek által felbőszített független értelmiség rendithetetlenül sorakozott a néppárti zászló alá. Kossuth Ferenc levele ide térité még az ingadozókat is. Lázas izgalommal készült mindenki a döntő napra. Kevés szó esett róla, de a vezérek folyton ébren voltak. A felső járásokból jó hirek érkeztek. A verebélyi járásra figyelt a jóbarát s az ellenség egyaránt. Január 26! Mesébe illő felvonulás! Csak Zsitvafödémesen mintegy 280 szavazó szállt fel az ellenzéki vonatra, élén a 107 ^ férfiból

; álló bessenyői színmagyar csoporttal. Ujlóth, Óhaj, Hull, Rezdve, Szerese és Bellegh csatlakoztak hozzájuk. • Óhaj közbirtokossága s érdemes bírája gyönyörű fehér zászlót csináltatott s egynek kivételével mind az ellenzékkel tartott; még a zsidók is otthon maradtak, nem akarván ellenkezni az urakkal. Lelkes hangulatban az újlóthi banda hangjainál indult el a vonat s útközben minden állomáson felszedte az ellenzéki szavazókat. A győzelembe vetett bizodalmunk nőttön-nőtt. Aranyos-Maróthon 680 szavazó szállt ki a vonatból;. józanul, csendben s a legnagyobb rendben sorakoztak zászlaik alá. Örömujjongással fogadták őket maróthi elvtársaik. A menet megindult; bessenyői magyarok nyitották meg; majd az óhajiak, lóthiak a szép fehér zászló alatt, amely körül a plébánosok és a tanitók csoportosultak. Katona lépésben, harsogó zenével közeledtünk a városhoz, ahol riadó éljenzéssel üdvözöltek az alsó vidékiek, a már kijelölt helyökre felvonult »hornyakok.« »A győzelem ma a mienk!« — hangzott egetverően mindenfelől. »Áldás a népet vezető plébánosokra ! Áldás a megvesztegethetlen becsületes népre!« — kiáltották minden egyes kapuból a nők. »Vesszenek a Tisza-pártiak!« — monda felénk nyújtva reszkető kezeit egy aggastyán. Tomboló örömmámorban úszott láthatóan az ellenzék Dél-Bars felvonulását nézve. A sorok egy pillanatra sem zavarodtak meg. A magyarok rázendítettek kortesdalukra: Az alkotmány : magyar szentség ! Sérthetetlen, mint istenség! Ezt bántotta dölyfös Tisza, Rajta magyar 1 Verjük vissza I Éljen a haza I Csak ez egyszeri Egyetlenszer! Jaj Teneked Tiszarendszer 1 Csinálunk egy formahibát S agyoncsapjuk vele Tiszát! Éljen a haza! A megyeház előtti kordonnál megállt a tömeg. A zene harsogott; a sortálló katonák taktusban tipegtek helyükön; a tisztek mosolyogtak. A főjegyző, Majláth István meleg kézszorítással üdvözölvén az óhaji plébánost s végigtekintvén a megérkezett sötétlő csapaton, megelégedéssel jegyzé meg: »Ez szép látvány! Semmi kétség többé! A viszontlátásig! Csak a kortesdalok nagyon szelídek, fő úr!« A választók reggelihez széledtek szét. Az óhajiakat vetélkedve hivták meg egymásután több házhoz a maróthi lelkes úrinők. Siettünk a reggelivel, mert fél óra múlva a kormánypártnak kellett bevonulnia s a vezéreknek a csapatokhoz állniok. Hirtelen, mint egy üvö]tő orkán, fülsiketítő, irtóztató lárma tölti be a levegőt. »Árulók ! . . . Júdások ! . .. Öt forinton megvásárolt kosok ! ... Tiz forintos borjúk ! ... Gyalázatos zsidók ! ... Tépjük szét őket! .. . Köveket rájuk!... stb. stb. Kimondhatatlan címekkel kiabál a néppárti népség az utca másik felén, a házak tövében felvonuló kormánypártiakra s egy pillanat alatt, mintegy felduzzadó áradat, szorítja vissza a tömeg a katonai kordont s rá akarja magát vetni a láthatóan sokkal kisebb kormánypárti csapatra. Karácsonyi Sándor és Kraffszky József elébe vetik magukat az előre rohanó sokaságnak s széttárt karokkal állítják; meg a feldühödött népet, amely a katonától nem fél s a papon kivül senkire sem hallgat. A tisztek összefutnak; a lovasok a legveszélyesebb pontot feltartóztatják, s nagy kimélettel hátrálásra kényszeritik. Az óhaji lelkész a tőtiszthez fordul: »Bitte um Geduld mit diesem Volke.« »Seien Sie beruhigt, Hochwürden!« felel udvariasan a megszólított s maga osztja a parancsokat. Egy katonalóhoz lapított plébános pedig végmegerőltetéssel kiált a népre: »Vonuljon hátra!« E pillanatban kövek repülnek az ellentáborra, amely azonban gyorsan egy kis mellékutcába kanyarodott s igy elejét vette a már-már bekövetkező veszedelemnek. Amint azok szemeik elől eltűntek, a rend azonnal helyreállt s az emberek nevetve mondogatták : »Mért tartott vissza bennünket plébános úr? Egy kis reggeli nem ártott volna nekik.« Kezdődött a szavazás. A néppártiak egy szűk utcán át mentek az urnához. Az utca torkolatát kettős kordon zárta el. A felügyelő tiszt rendkívül finom s előzékeny. A községek a megállapított sorrendben sorakozva várják a szólítást s aközben vígan lejtik a táncot. »Das ist ja ein gemüthliches Volk«, — mondja a tiszt s elcsodálkozva nézi a szavazáshoz felmenő 107 gyönyörű szál bessenyőit. Ok is fehér zászló alatt jöttek, mert a jegyzőn és zsidókon kivül csak az egy Roszival káptalani bérlő szavazott a liberálisokkal. Óhaj fehér zászlaja lengett -a tömeg fölött. Minden község erre nézett. »Uri zászló«, mondogatták, ez alatt fogunk szavazni mindnyájan ! És úgy is lett; e zászlóval és bandájával kisértek fel majd minden községet a már leszavazott tőrcsapatok. Óhajról csak egy postamester szavazott a kormánypártra. Gúnykacajjal fogadták ezt a néppártiak : »Óhaj egyhangúlag szavazott a kormánypártra. Gulyást neki s borravalót!« A szavazás rendben s gyorsan haladt előre. A néppárt többsége már délben rohamosan emelkedett ; három óra tájban megütötte a 400-at. Ebéd után egy vesztegető taszári ember furakodott embereink közé. Egy perc alatt lefülelték s disznó-ólba csukták. Estefelé kieresztették. Velünk szavazott. Három óra után egy zsidót ép akkor fogtak el, mikor 5 frtot adogatott egy szavazónak. No ezt csúful látták el. Zúzott orral, két kitört foggal ragadták ki a katonák a felbőszült nép kezei közül. Öt óra után 514-el vezetett a néppárt. Végünk van, kiáltott fel egy mameluk. Ez időtájt merészkedett be a kormánypárt főkortese a néppárti táborba. Fölismerték s ugyancsak elbántak vele. Négy ulánus mentette meg az életét. Annyi bizonyos, hogy a néppárti szavazók csodálatos éberséggel vadásztak a vesztegetőkre. A kistapolcsányi uradalom három tisztje állítólag kíváncsiságból (??) keveredett közéjök. Szerencséjük, hogy az óhaji plébános s W. Gy. ügyvéd ép akkor érkeztek közelükbe, amidőn a tömeg rohamra készen már körülfogta őket. Ezek törtek nekik utat s szabadították ki kényes helyzetükből. »Üsd a nemetet«, volt a vezényszó. A csendőrség dicséretes jóindulattal kisérte a nép küzdelmét. De nem is volt rendzavarás az egész vonalon. Hét óra felé 718 volt a többség. A néppártiak ujjongtak örömükben. »Győztünk, győztünk! Az Isten is velünk volt, jó időt adott,« kiáltoztak mindenfelé s vállukra kapták az óhaji papot, aki látva, hogy a győzelem biztosítva van, pihenőre vonult vissza. »Maradjon velünk,« kérték a még hátralevő községek ; »csalni fognak bennünket, ha a plébánosok itt nem maradnak végig.« »Ne féljetek ! Ott a zászlótok ! Az elnökök törvénytisztelő férfiak ; többé baj nem érhet benneteket. Isten veletek!« biztatta őket a távozó s egy kis erősítőre valót adott nekik. Az összes községekből többen jöttek, mint a mennyire számítottunk. A herestényi s taszári plébános a liberálisokkal szavazott. Kilenc óra tájban a fegyelem végkép meglazult. A lélekkufárok ellepték táborunkat, de már alig volt »eladni való«. Az ellenőrködő hivek tovább is ügyeltek reájuk s nevettek erőlködéseiken. Győzelemittasan ingerkedtek s alkudoztak velük. Sokan ott maradtak az eredmény kihirdetéséig és diadalmi dalokat énekelve járták be a várost. Újbánya és Léva győzelme tetőfokra emelte az ünnepi hangulatot. Bars megye ősszelleme ébredt fel e napon. Éljen a haza! Éljen a néppárt ! Többség: 793 ! * * * Tanulságok. Barsmegye ellenzéke erős és legyőzhetetlen. A népakarat ellenállhatlanul megnyilatkozik, ha csak egy kis szabadságot engednek neki. A kormánynak megszavazott bizalom egy szégyenletes misztifikáció volt, egy klikk müve. Az ellenzék szervezete még nem tökéletes, ezt fejleszteni s állandósítani kell. A nép erkölcse javult, mert dacolt a vesztegetéssel is. Feltétlenül a községenkinti és titkos szavazásra kell törekedni. A mostani választások még kedvező körülmények között is emberkinzás. Az urnánál szorosabb fegyelem s több felügyelő szükséges. Az ellátásról jobban kell gondoskodni. Az értelmiség jórésze romlott s neveletlen. Egy korán érkező néppárti úr liberális vendéglőbe téved s reggeli után kérdezősködik. »Ez nem néppárti korcsma,« rivall rá egy úr; »álljon odább, mert kiporoljuk a kabátját.« A néppárti úr sértődve fordul hozzá s kérdi: »És kicsoda az úr és miért beszél igy velem, aki tájékozatlanságból kerültem ide?« .»En K . . . . vagyok; ön meg spionkodik !« felel durván az ipse. É pillanatban a verebélyi t. főszolgabíró észreveszi távolból emberünket és jó reggelt kiált feléje. K .... nyersen leszólja a főbírót: »Hogy tudsz egy néppártit köszönteni ?« .... Mire egy ismeretlen polgárember odalép s emberünket udvariasan megszólítva s szolgálatát felajánlva, átvezeti a néppárti táborba. A jelenet egészen elkedvetlenité emberünket. Egy kollégája találkozván vele s meghallgatván a történteket, igy vigasztalta: »oda se neki druszám ! Ajánld fel ezt is a hazáért s légy a jövőben óvatosabb az ily firmákkal.« — Remélem, Bars társadalmában az ilyenek csak kivételek, de mindenesetre feljegyzésre méltók. Pro memoria!... A néppárti tábor a reája szórt rágalmakkal s gyanúsításokkal egyáltalán ne törődjék. Ezek az aranyosmaróti választás^ korollariumai!