ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-06-11 / 24. szám

— A hontmegyei néppárt újjászervezése céljából Ipolyságon f. hó 6-án nagyobbkörü értekezlet volt a városház nagytermében. Az értekezlet elnöke Wilczek Vilmos gróf üdvözölvén a szép számmal egybegyűlt tagokat, bejelentette az előző szűkebbkörű értekezleten megválasztott uj bizottságot, melyet a gyűlés helyeslőleg elfogadott. Ezután az elnök bemutatván az értekezletnek Dömötör Mihály bazini néppárti képviselőt, ki a központ megbízásából fáradt Ipolyságra, fölkérte őt, hogy tartsa meg beszédét a néppárt jelenlegi programmjáról. Beszédében kifejtette a néppárti programm főbb pontjait. Szembeállította az egyházpolitikai törvényeket egyházunk tanával s ebből bizonyította a revízió szükségességét. Majd rámutatott jelenlegi törvényeink igazságtalanságára s hiányosságára, melyek a hitelre, végrehajtásra, adózásra, közigazgatásra vonatkoznak s ezekkel szemben a reformok szükségét hangoztatta, mint a néppárt jelenlegi programmját. Higgadt s jogi érzésre valló beszéde általános helyeslést váltott ki a jelenlevőkből. Következett Gálffy István primási uradalmi íőerdész s a megyei néppárt egyik alelnökének mély szociális tudásra s népünk szeretetére valló értekezése a néppárt feladatáról társadalmi és gazdasági téren (a beszédet jövő számunkban hozzuk). Zajos tetszés és helyeslés viszhangja keletkezett a lelkekben, melynek hatása alatt Schreiber Aladár, a párt jegyzőjének indítványára elhatározták, hogy értekezését teljes egészében jegyzőkönyvbe foglalja s a jelenlevők közt nyomtatásban kiosztják. Viszolajszky Károly alsó-szem eredi plébános, a honti néppárt második alelnöke következett azután szólásra, ki a néppárt szervezkedési módjáról beszélt közvetlen, a nép lelkébe markoló modorban. Az olvasóköröket ajánlotta lehetőleg minden faluban, mint olyanokat, melyekben megismerkedhetik az egyszerű falusi nép közéletünk bajaival s az azokra szolgáló orvosszerekkel. Megcáfolta azon vádakat, melyeket a néppárt ellen szoktak fölhozni s ha igaz is, — úgymond — hogy ennek a pártnak az alkotó elemeit majdnem kizárólag a földmives osztály képezi, azért büszkék lehetnek arra, hogy a legutóbbi választásoknak korszakalkotó eredményét, melynek sugaraiban most az intelligencia is oly szívesen sütkérezik, ők vívták ki! Hozzászóltak még az elhangzott beszédek kapcsán az ügy érdeméhez Schreiber Aladár a párt jegyzője, ki azt indítványozta, hogy határozza el az értekezlet, miszerint a honti ellenzéki pártok mindaddig koalícióban maradjanak, mig csak a parlamentben tart az egyesülés. Ebből kifolyólag a megalakult függetlenségi párthoz üdvözlő átirat küldését határozták el. Ugyancsak határozattá lőn a szóló azon indítványa is, hogy a községekbe aláírási ivek bocsájtassanak ki. A pártszervezésre vonatkozólag hozzászóllott még Steinhübl Ambrus kemencéi plébános, ki hajón mindenkinek ízlett s a szegény vendéglősnek ugyancsak sok baja volt a kiszolgálással, egyrészt, mert személyzete nem volt elegendő, másrészt pedig, mert nem voltak elkészülve ennyi embert egyszerre kielégíteni. Ez azonban nem lett volna baj. Hanem most jött az igazi. A tenger a kissé szeles idő következtében nem nagyon bár, de mégis olyan hullámzásba jött, hogy a hajó ingása érezhetővé vált nemcsak értelmileg s érzékileg, hanem olyképen is, amint azt senki sem szerette. Neptunus most is megkövetelte a maga áldozatait; ezeknek száma azonban még nem nagyon sok volt a számarányhoz képest. De Neptunus nem nyugodott addig, mig legalább a többségen, ha már túlsók áldozatot nem tudott szerezni, nem állt bosszút úgy, hogy az étvágyát elvette. De azért mindenki igyekezett jó kedvűnek látszani, bár ez soknál nem nagyon sikerült. Ez utazás közepette déltájban körülbelül 2 óra hoszszáig ég és víz közt mentünk, s 3 óra tájban már meglátszottak az olasz partok, melyek mind világosabb körvonalat írva lassankint kibontakozók Ancona kikötő városház ő sok ablakos háztömegeivel, melyek (tényleg egy régi város benyomását keltette bennünk) festői látványt nyújtottak a kíváncsi szemnek. A hajót már nagy néptömeg várta. Az olasz nagyon kíváncsi nép-, ség, oda álltak a korlát mellé és ugy figyelték meg a kiszállókat és ha találtak egy szerintük érdemes alakot, megjegyzéseik révén hahotába törtek ki. No de ez nem zavart minket a kiszállásban, minden a legnagyobb rendben ment. A nemcsak a központi, hanem a vidéki kerületekbe is ajánlotta a szervezést s különösen a néppárti sajtó terjesztését. A vendég képviselőnek kifejezett köszönet után az elnökség éltetésével az értekezlet véget'ért. Jelen voltak még: Totovits Kálmán Szt.-SirRend-lovagja, Poliákovics Iván nyug. plébános, Braun Ferenc esperes, Csögley Kálmán ipolyszécsénkei plébános, Pokorny István deméndi, Vendég András szebelébi, Uhlárik István ipolysági, Fodor Jenő drégely-palánki káplánok; dr. Plechló Jenő ügyvédjelölt, Okolicsányi István megyei aljegyző, Berzeviczy szolgabíró a hatóság nevében; Stibló János kemencéi, Buríss Dezső bernecei, Kampfmann Gusztáv alsó-szemerédi, Nagy János tanitók, Kotra Ferenc és Bozner István körerdészek stb., összesen körülbelül 80. Kongrua. A báthi esperesi kerület jegyzőkönyvét olvasva az »Esztergom« 1 g-ik számában, önkénytelenül eszembe jutott a szent atyák eme szép hasonlata : Ki magasra akar épiteni, annak mélyen kell alapozni. A tisztelt kerület pedig az alapokról teljesen megfeledkezett. De ha már elhangzott a szó s felhívja a kerület hazánk papságát a sorakozásra, mielőtt a kongruát megteremteni sikerülne, én is bátor vagyok e felszólitásra megjegyzéseimet kockáztatni. Mindenek előtt azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy az 1888. évben megkezdett s mai napig be nem fejezett kongrua-ügy, halva született. Ezt örökre el kell temetni, mert ember fel nem támaszthatja a holtat soha. Ha annak a sok papirosnak, szabályrendeletek nyomásának árát, melyet az egyházi s világi bizottságokban elhasználtak, a kongrua-alap letételére fordították volna, igy legalább reményem lenne, hogy a jövő század szülöttei kezdhetnének kath. kongruáról beszélni, mert lenne alapjuk. Talán merész állítás, de szemébe tudnék én nézni annak a tudós búvárnak, ki a javadalmas főpapok mult évben befejezett jövedelmük összeírása után megszületendő kath. kongruából ki tudná hámozni a lelkészi kongrua fundamentumát, alapját, amelyre épiteni kellene és lehetne!! Mit vett fel tehát a bizottság a lelkészkedő papság kongruájának alapjául? 1. A földet. Ez biztos alap s lehet rá számítani, de el is lehet mondani, hogy a megélhetésre kevés, a meghalásra sok. E földek némelyikét a plébános önmaga mivelteti ; itt áll az igazság: bos arat, bos vorat, mi körülbelül annyit tesz, hogy ha levonjuk a cselédek bérét, kifizetjük a földadót, megyei adót, egyenértéki adót, betegsegélyző adót, útadót, cselédeknek baleset elleni biztosítást, kovácsot, bognárt, csőszt, pásztorokat, stb. semmi sem marad. Ilyen kis birtok csak paraszt embernek való, ki önmaga dolgozza be. De vámvizsgálat után a vasúti sínpárhoz mentünk és vártuk a vonatot, mely csomagjainkat az állomásra viszi. E várakozás közepette jobb megfigyeléseket lehetett tenni az olasz népen. Bizony még az olasz katonák sem olyan vállas legények, mint minálunk. A vadász legénységnek széles félrecsapott kalapja van kakastoll csomóval, ez mind szép lenne, csak görbe ne lenne a lábuk ; a tisztek is legnagyobbrészt ilyenek. Nem vonom kétségbe az olaszok bátorságát és vitézségét, melyre az ő vérmérsékletük amúgy is képesiti, de az ilyen emberek láttára, hiába, azt mondja az ember, hogy ezek inkább minden másnak, csak katonának nem valók. Figyelmem ezután a tenger felé irányult, melynek partján néhány olasz fiu tengeri pókot (polypot) fogdosott. Az újdonság megfigyelésre késztetett. Kezdett sötétedni s ezek a pókok ilyenkor szoktak vadászni, miközben elég vigyázatlanul a felszínre, vagy legalább oly távolságra jönnek attól, hogy a figyelmes szem észreveszi őket, s ekkor már vesztük bizonyos. A fogdosásuk nagyon egyszerű. Hosszú nádpálca a végén zsineggel van becsavarva, mi által sikamlósságát elveszti, melyet, mihelyt észrevesznek egy ilyen pókot, oda tartanak neki, a bolond pók karjaival átfogja, mialatt az ügyes olaszok kiemelik a vízből. Az ember hátán átfut a hideg, ha látja, mint bánnak el az ilyen pókkal, már öt-hat éves gyerekek ott ólálkodnak a part mellett s az ily pókkal játszadoznak. Nem csoda, ha az olaszok oly hajlandók a kegyetlenségekre. De már azt még sem hittem volna, hogy a kath. pap utána sem nézhet, ha akarná is tenni; minden percben hívják őt, pedig a mai felvilágosodott században, a civilizált cselédek, igen ügyesen fel tudják használni a gazda távollétét, és pedig éppen nem az ő javára. Ha pedig tisztességes felügyelőt akar a pap cselédjeihez állítani, úgy a jövedelemből a kongruára épen semmi sem jut; vagy ha jut, csak azért jut, mert a pap már reggel összefutja az istállót, cselédjeivel kilármázza magát; beállítja őket hajnalban a munkára s akkor hazajön, felveszi a reverendát s megy misézni. A praeparatio qualiter, a gratiorum actio tauter, azután ismét ki!! Igy jut jövedelem a kongruára, de nem jut a lelkipásztorkodásra; üdülnek a barmok, de züllenek a lelkek; telik a magtár, de ürül a templom. Egy plébánosnak 42 hold földje van, s ezen kívül más, lehet mondani tisztességes jövedelme. 0 maga kezdte 5 évig kezelni birtokát házilag. Szorgosan utána nézett mindennek, s a vége az lett, hogy naponkint egy félliter bort sem ihatott meg s tele lett adóssággal. Minden jövedelmét .felemésztette a gazdaság. Ezután bérbe adta zsidónak, most van jövedelme s nem kell a földre ráfizetnie s jut naponkint borra is. Ez tehát biztos alap lenne. Van azonban plébánia, hol nem kell cseléd, a hivek művelik ingyen, azaz »Isten neveben« a földeket. í's a kongrua bizottság ezen művelést pénzértékben beszámította a lelkész jövedelmébe is. Hogy mily jövedelmi alapnak lehet venni a jó hivek földmunkáját, sok theoria helyett elmondom egy másik plébános esetével. Ennek van 18 hold földje, teljesen a jó hivek művelik ingyen ; de csak akkor, ha a magukét elvégezték, vagy a magukéban nem lehet dolgozni, mert vagy puha, vagy kemény. Az ily művelésnél csődöt mond az intenzív gazdálkodás, ily művelést nem ismer Magyaróvár akadémiájának semmiféle agrártudománya. A vizitációban három »calcatumrol« van szó, de zöld takarmány, lóhere, váltó-gazdaság, ez csak a híveknek szól, a papnak nem tartoznak megtenni, s nem is teszik meg. Sőt tudok esetet, hogy a plébános vörös lóherét vetett, és a hivek nem akarták lekaszálni, mert ők csak tavaszit és őszit tartoznak letakarítani. Megjegyzendő, hogy pörre került a dolog. A szolgabíró kimondotta határozatilag, hogy igenis nem tartoznak a lóherét letakarítani, mert mikor a vizitaciót készítették, akkor még lóhere nem is volt, tehát, a mi nem volt, arra a hiveket lekötni sem lehetett, punktum! Tehát azon plébánosok vannak a kongrua megállapításánál legjobban megrövidítve, kiknél a föld bedolgozása beneficiumnak, javadalomnak van busás áron beszámítva, holott ez .tulajdon kép maleeficium ; megköti a föld produktív képességét s a föld jövedelmének értéke mégis oly arányban van felvéve a kongruában, mint más hason területé, melyen a tulajdonos legjobb tudása s tehetségével tudja gyümölcsöztetni a talaj képességét. nyers rákot egyenek, pedig ez is szemünk láttára megtörtént. Az egyik olasz, ki egész nap az utcán tartózkodik, meglátott egy rákot s kihúzatta. Különös kedvteléssel törte szét ollóját és enni I kezdte, ugy látszik ilyenekből áll mindig a vacsorája. A hosszú várakozásnak végre véget vetett a közeledő vonat, melynek szinte egész rohamot kellett kiállania a zarándokoktól. Csomagjainkat elhelyeztük és mentünk vacsorálni, miközben az olaszok kíváncsisága s figyelme mindenhová elkísért. A vacsorát különben jóizüen fogyasztottuk el, nem törődve az olasz pincérek udvariatlanságán, melynél fogva az ételeket ők osztották ki mindenkinek s nem mi magunk szedtünk magunknak. Itt már egyik-másik elővette olasz tudományát, és elhangzotta «Caramiriere», «pane». A vacsora kedélyes beszélgetésben telt el és egy cseppet sem zavart meg az a körülmény, hogy a terem ablaka előtt egész tömeg áll, végig jártatva szemeit a szokatlan újdonságon. Azt az örömet, hogy szerencsésen megérkeztünk Anconába, a zarándoklat levelezőlapokkal adta tudtára Magyarországnak, különben hivatalos értesítés is ment, mely a napilapok révén megnyugtatta az aggódó szülőket. Vacsora után rögtön kimentünk az állomásra, hol nem kis kellemetlenséget okozott az a körülmény, hogy többnek a csomagját elcserélték, de ennek dacára is elhelyezkedtünk az amúgy is ismeretes rossz olasz vasutakon. Hogy mennyi szidást kapott az olasz vasút, azt nem is lehetne előszámlálni, de szerencsére az olaszok