ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-03-19 / 12. szám

krusztes ágyába nem szorítja az aggastyán, munkaképtelen és híveik terhére működő papokat — ama 800 koronás többleteket, ha a virilista javadalmasok sem lesznek kötelesek fizetni ? Hiszen könnyű a kalkulus. Két év alatt gyűjtött az intézet 96000 kor. alapvagyont, mely összegnek majdnem felerésze a nem biztos önkéntes adományokból, megváltásokból származván, kerekszámban 3 év alatt gyűjt az intézet 80.000 kor. alapvagyont, melynek 4%-os kamataiból csak 4 uj nyugdíjasnak többlet nyugdija (á 800 kor.) lenne födözhető, de csak akkor, ha már a régi nyugdíjpénztárak jelentékeny hiánya meg lesz szüntetve. No és addig mi fog történni a nyugdijazandókkal, kiknek az 1902. jul. 3-ki előadói javaslat már »nem kegyet, hanem jogot biztosított« a fölemelt nyugdíjra ? Egyszerűen elutasítják a fizetésképtelen 56. §-al, pedig hát valamint a halál, ugy a munkaképtelenség sem ismer záros számokat! A kp. bizottság határozata felett a legközelebbi közgyűlés lesz hivatva dönteni az alapszabályok 32. és 4. §§-ainak alkalmazásával, de ezen gordiusi csomó megoldásánál talán analógiául szolgálhatna a következő adóügyi eset. Az 1886. évi 22. t.-c. 138. §-a a kizárólag lelkészi jövedelmeket a községi pótadó alól mentesiti, de a lelkészséggel kapcsolatos N. N. apátplebánia jövedelmét a Bm. 24075/1889. számú határozat akként bifurkálta: hogy a plébánia jövedelmét mentesítette, az apátságét pedig közs. pótadó alá vonta. Fiat applicatio! persze megfordítva, vagyis a 4 érdekelt javadalmasnak a 40. §-ban már megadóztatott kanonoki, illetve préposti jövedelme járulékmentes maradjon, de a kongruaösszeirásban kitüntetett lelkészi jövedelme a jogegyenlőség és osztóigazság elvénél fogva a 31. §. alapján 2%-os nyugdijintézeti járulékkal rovassék meg. Célszerűnek tartanám, ha a tavaszi papi koronák ezen sérelmes határozat megvitatását napirendre tűznék, s annak megváltoztatását a nyugdijintézeti közgyűléstől kérelmeznék. Egy fizető tag. Ez üggyel kapcsolatban időszerűnek tartjuk a papi penzionatus-ok intézményének a felemlitését, mely még mindig úgyszólván teljesen ismeretlen Magyarországon. A nyugdijegyesületek már legtöbb egyházmegyében megalakultak, de nyugdijasok menedékházára, penzionatusokra, hova az elaggott vagy munkaképtelen lelkészek megvonhassák magukat, még nem igen gondoltak. Szükségtelen ezen intézménynek anyagi és erkölcsi előnyeit bővebben kifejteni. Csak a külföldi példákra utalunk, s azon körülményre, hogy ily intézményeket, mint magát a nyugdijegyesület autonomice önsegély és egyesülés utján is meg lehet teremteni. Épen nem rég olvastuk, hogy az osztrák önsegélyző papi egylet a kies Feldkirchben, vagy környékén egy uj Penzionatus-épületet fog emelni nyugdíjazott, vagy beteg papok számára. Hol vagyunk mi még ettől ? Szabadság-ünnep. Esztergom sz. kir. város hazafias polgársága ismét szépen rendezett ünnepségekben méltatta a nemzeti ujjáébredés dicső napjának, március 15-ikének emlékét. A hazafias eszmék ébrentartása mindig kiváló erénye volt e városnak s most, hogy a politikai állapotok oly annyira hasonlatosak az 57 év előtti mozgalmas időkhöz, most ez az ünnepség bensőségesebb volt, mint az előző években, sőt dacára a kellemetlenül borongós időnek, mely épen e napon törte meg a tavaszi napsugarak melegét: impozánsabb is volt, mint máskor. Mint lapunk előző számaiban is megemlítettük, március 15-ikének megünneplését a város polgármestere Vimmer Imre készítette elő egy értekezleten, melyen a helybeli tanintézetek, egyesületek és testületek vezetőivel elhatározták, hogy mint más években, az egész város együtt ünnepelje azt a napot, melynek története van, s melynek jelentősége Magyarország teljes boldogulásával nyeri meg glóriáját. A felhívásnak, — melyet az értekezletből kifolyólag falragaszok utján hirdettek, s mely szerint a hazafias polgárságot felkérték, hogy házaikat e napon fellobogozzák, — nagy hatása volt, mert a honvéd temetőbe vezető hosszú útvonalon alig' volt ház, melyen a nemzeti trikolórt ne lengette volna a szél, de egyébként a többi utcák is szépen voltak lobogózva úgy, hogy már az előző napon lehetett látni, miszerint Március Idusának ünnepe fényesnek ígérkezik. Istentisztelet. Március 15-én az ünneplés istentisztelettel vette kezdetét, melyet Grúsz Rajmund reáliskolai tanár mutatott be a belvárosi plébánia templomban. Az istentiszteleten a városi iskolák növendékein kivül a nagy közönség között megjelent Kmety Károly Esztergom képviselője, Vimmer Imre polgármester, dr. Földváry István v. főügyész, Rothnágel Ferenc főjegyző, dr. Schvetz Vilmos kir. tanfelügyelő és még sokan a városi tisztikar és képviselőtestület köréből. A mise alatt Neményi Károly vezetésével a v. reáliskolai énekkar egyházi énekeket zengett, majd a mise végeztével a közönség a Himnuszt is elénekelte a templomban. A honvéd temetőben. A szentgyörgymezei határban levő honvéd temetőbe zarándokolt Esztergom népe a nagy nap délutánján. Már 2 óra előtt sűrűn gyülekezett a közönség a Széchenyi-téren s az indulásra kitűzött időre már ezernyi nép hullámzott a városház előtt, hol is a város diszfogatán jelent meg Kmety Károly a polgármesterrel együtt. Hosszú sorban indult meg a menet s végig hullámozta az utcákat, mindig egyre nőve a csatlakozók sokaságától. A felvonulást a rendőrség díszbe öltözött emberei nyitották meg s nyomban utánuk a tűzoltó zenekar következett, hazafias dalokat játszva fáradhatatlanul. Az öreg 48-as honvédek már csak hatan ballagtak régi selyem zászlójuk alatt. A menetben külön csoportokban, külön zászlóval volt képviselve az ipartestület, a városi képviselőtestület, kath. legényegylet, a kereskedő ifjak önképző egyesülete, a polgári egyesület, az iparosok dalköre, az érseki tanítóképző intézet ifjúsága és végül a közönségnek sok száz főre menő csoportja, mely után kocsin jött a nap szónoka Kmety Károly orsz. képviselő. A főegyházmegyei könyvtár előtt a menethez csatlakozott a szenttamási és vízivárosi kath. polgári kör csoportja Gabanitz Ferenc elnök vezetésével, majd ismét Szentgyörgymezőn az ottani kath. olvasókör tagjai Török József alelnök vezetésével. Dacára a kissé sáros és nedves időjárásnak, az óriási közönség kitartott s nem fogyott, hanem inkább gyarapodott a honvéd temetőig, hol szinte nagy tömeg várta már a hazafias dalokat éneklő menetet, úgy, hogy ezrekre menő közönség vonult a kis temetőbe s alig jutott út a szónoki emelvényhez, mely a közös sirban nyugvó honvédek hatalmas emléke, Bátori-Schulcz Bódog tábornok és Palkovics Károly 48-as kormánybiztos sirja előtt volt felállítva. Legelőször a tanítóképző ifjúság énekkara zendítette meg a Szózatot, s utána az egész közönség kalaplevéve énekelte az örökszép dalt, s a Duna hatalmasan büszke hullámain túl a hatalmas hegyek viszhangozták az akkordokat. A szónoki emelvényen Hoffmann Alajos, a gimnáziumi ifjúság szónoka beszélt a nap jelentőségéről, ifjú lelkének szárnyalásával elragadva a honfi erényektől duzzadó sziveket. Ezután ismét a tanitóképzőbeliek énekkara Nemesszeghy István zenetanár vezetése alatt adott elő egy alkalmi éneket, mit Korencsy Rezső tanítójelölt szavalata követett. A »Talpra magyar !«-t, Petőfi gyújtó nemzeti szózatát szavalta az ifjú nagy hatással, s a közönség zajos éljenzésbe tört ki a végén, jeléül annak, hogy terjes tetszését nyerte meg. A szép szavalat után az iparosok dalköre a »Hősök sirja« cimű szép éneket adta elő, majd megjelent a szószéken dr. Kmety Károly egyetemi tanár, Esztergom képviselője. Óriási éljenzés üdvözölte a képviselőt, ki aztán beszédét tartotta. Kmety Károly egyike azoknak Magyarországon, kik a nemzeti jogokat fel nem adják soha, mert meggyőződésük az igazság alapelvein áll. Az egyetemi tanárt, a hires jogászt, a lelkes hazafit és kiváló politikust ismertük fel ezen beszédben, melynek tartalma erősen simult a ma aktuális politikai válsághoz és a nemzeti önállóságnak, az ország független szabadságának jogosságát magyarázta. Kmety minden szava a kiváló jog és igazság érzetéről tett tanúságot és nagy súlylyal biró véleménye, tudjuk, sokaknak balhitét tönkre tette. A beszéd után a közönség lelkesen tüntetett a képviselő mellett s legelsőnek Vimmer Imre polgármester gratulált neki a szép és tanításként vett beszédért. Dicséretére legyen mondva a kezdeményezőnek, a közönség kalaplevéve egy rövid imát mondott a szentelt hantok alatt nyugvó hősökért, azután pedig a Szózatot elénekelve, lassan nagy csoportokban visszajött mindenki a városba. Ünnepi lakoma. Az esztergomi polgári egyesület évek óta a még élő honvédeket ezen napon megvendégeli a «Magyar Király»-ban. Ezen a lakomán rendesen a város polgársága rang'- és felekezetkülömbség nélkül vesz részt. Most is úgy volt. Este 8 órakor mintegy kétszázan gyűltek egybe a «Magyar Kiraly» nagytermében s bátran mondhatjuk, hogy ez alkalommal is képviselve volt ott a város társadalmának minden osztálya. Asztalfőn Kmety Károly képviselő, Vimmer Imre polgármester, Dóczy Ferenc az E. P. E. elnöke, dr. Fehér Gyula es. és kir. udvari káplán, városi plébános, Kollár Károly I. tanácsos, Földváry István főügyész, Helcz Antal ügyvéd, Brutsy János és Oltőssy Lajos pártelnökök és Prokopp Gyula ügyvéd foglaltak helyet. Ott voltak sokan az állami hivataloktól és a kir. járásbiróságtól is, csak a vármegyétől nem voltak azok, kiknek ott kellett volna lenni, ha a honvédtemetőben lefolyt ünnepségeknél nem is, de legalább a banketten. Az est hivatalos szónoka Helcz Antal volt, ki március 15. nagy jelentőségét fejtegette a nála megszokott ékesszólással. Felköszöntőt mondtak még: Dóczy Ferencz Kmety Károlyra, Kmety Károly a polgárságra, Földváry István a polgárság családjaira, Fehér Gyula a képviselő és polgárság közötti együttérzésre és végül Vimmer Imre a nagy időknek élő tanúira, az öreg honvédekre. A társaság kedélyes hangulatban az éjféli órákig maradt együtt. A helybeli tanitó-képző intézet f. hó 14-én, Önképzőkörének ünnepi ülésén tartotta meg a nagy nap évfordulóját. A harmonikusan összeválogatott programm a következő volt: 1. Hymnus. Énekelte az ifjúság. 2. Alkalmi beszéd. Mondta: Drozdy Győző, IV. é. n. 3. Nemzeti dal. Szavalta: Ventura Vilmos I. é. n. 4. Rákóczy induló. Előadta a zenekar. 5. A Rákóczy nóta. Farkas Imrétől. Szavalta: Klemm János, II. é. n. 6. Március 15. Ábrányi Emiltől. Szavalta : Bakos Jenő, IV. é. n. 7. A vén cigány. Farkas Imrétől. Melodráma. Szavalta: Soltész Ágoston, III. é. n., zongorán kisérte: Dinnyés Károly, III. é. n. 8. Magyar népdalok. Irta: Mócsy László. Előadta a zenekar. 9. Szózat. Énekelte az ifjúság. Végül Keményfy Kálmán D., az Önképzőkör lelkes vezérelnöke, klasszikus szép beszédjében buzdította a lelkes ifjúságot ősei, a márciusi ifjak példájára. A gyűlés a Kossuth-nóta mámorító akkordjai mellett oszlott szét. Március 15-ének ünnepét kegyelettel ülte meg az »Esztergom-Sz.-Tamási és vízivárosi r. k. polgári kör.« Tagjai zászló alatt vettek részt a város kivonulásán, este pedig közvacsorára gyűltek össze a kör helyiségében. Vacsora alatt Török János szavalta el Ábrányi Emilnek egyik alkalmi költeményét, utána Gabanitz Ferenc, a kör alelnöke méltatta szép szavakkal a nap jelentőségét, majd Vadkerty Zsigmond szavalt nagy hatással, szintén Ábrányitól. Ezek után a kör elnöke, Guzsvenitz Vilmos igazgató szól nagy hatással a magyar nemzet bámulatos szabadság-szeretetéről, vázolta a magyar nemzet szenvedéseit, amelyeket élete folyamán a maga és mások szabadságának védelmében kiállott. A nagy lelkesedést keltett beszéd után Wipplinger Ödön, a kör ügyésze méltatta ékes szavakkal a márciusi eszmék hármas diadalát az igazi szabadságot, egyenlőséget és testvériséget. Ezután még több lelkes beszéd hangzott el, amelyekkel a kedves ünnepély a tagok vidám hangulata mellett méltó befejezést nyert. Nyerges-Újfaluról irják, hogy ott a milleniumi emléknél szépen rendezett ünnepséggel ülték meg a nemzet szabadság-ünnepét. Az emléknél Zlinszky István orsz. képviselő tartott hazafias beszédet. Az ünnepségen a dorogi választókerület közeli falvaiból sok nép vett részt, a közönség nagy részét azután a nyergesujfalusiak és lábatlaniak tették ki. Szempeen a kath. ifjúsági egyesület fényes ünnepély keretében ülte meg a nagy nap emlékét. Az ünnepély este 7 órakor vette kezdetét. Károly Alajos esperes-plébános egyesületi elnök zsúfolásig megtelt ünneplő vendégsereg előtt szép szavakkal nyitotta meg az ünnepélyt. Ünnepi diszszónok Csizmazia Ferenc, a kerület képviselője volt, ki magas szárnyalású beszédjében lelkesedést öntött az ifjúság szivébe. Poór Gyula dr. a nap jelentőségéről beszélt történelmi alapon. A fiatal doktor megmutatta, hogy a szónoklás