ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-06-04 / 23. szám

2 ESZTERGOM 1905. június 4. nagy átalakulás korszakának veszélyein keresztül, bölcs mérséklettel s egyháza iránti hűségének mély meggyőződésével haladt át, mert jól tudta, hogy az ádáz harcok zsarátnokából sem a népek, sem az egyház üdve nem terem. A valódi nagyság olyan mint a nap, felhő borulhat eléje, — elhomályosulhatnak a felé tekintő szemek, — de maga azért teljes fényében változatlan s előbb-utóbb legyőzi a borút s szétfoszlik a köd, mely homályt borított a szemekre. Az aranymisés főpásztor szeretete, békeszelleme nem csupán az örök idő egy-egy pillanatának, nemcsak a mi napjainkban, de messze jövendők alakulásának szól és szolgál. Gyönge az én szavam ahhoz, hogy Vaszary Kolos életpályájának, lelki nagyságának sok fényes momentumát ecsetelni, elmondani tudnám, ezt a história jegyzi föl s ma ezzel van tele az ország, a sajtó. Én csak a mi kis, szűkebb hazánk, a mi városunk őszinte hódolatát akarom röviden tolmácsolni, hiszen Esztergom szab. kir. város története össze van forrva az érseki szék történetével, ennek disze, dicsősége a mienk is, ez a mi történelmi diszünk, melyet remegve féltünk. Mint a história két erős szála fonódik össze város és primási szék. Kegyelmes főpásztorunk aranymiséjének örömünnepét üli s véle öröm-hangokat zeng a magyar Sión. Mi, e város el nem maradhatunk és örömmel sietünk e fényes ünnepre, fel is öltöttük minden díszünket, ami szegénységünktől telik. Őszinte szivvel, igaz hódolattal köszöntjük felekezeti különbség nélkül ünneplő egyházi fejedelmünket, a — mi díszpolgárunkat és legelső polgártársunkat. Áhítatos fohásszal kérjük az egek Urát, áldásainak bőségével árassza el őt. Földváry dr. beszéde ismét nagy lelkesedést támasztott és kimondotta határozatilag a közgyűlés, hogy az elhangzott szónoklatot egész terjedelmében a közgyűlés jegyzőkönyvébe iktatja. Ezután a közgyűlés saját kebeléből egy küldöttséget választott, hogy a diszfeliratot a primási palotába, a hercegprímást helyettesítő dr. Kohl Medárd püspökhöz vigye. A primási palotában. A primási palota portásánál egy nyitott iv volt, melyen közéletünk számos előkelősége üdvözölte a hercegprímást aranymiséje alkalmából. Sokan ugyanis, mert a biboros főpásztor csendben kívánta ünnepelni jubileumát, ezt a módját választották a tisztelgésnek. Azonban több küldöttség is jött, részben hogy átadják a hercegprímásnak szánt üdvözlő feliratokat, részben pedig, hogy ha már nem lehetett O Eminenciájánál tisztelegniük, az őt helyettesítő dr. Kohl Medárd püspök előtt tolmácsolják szeretettől sugalt jó kivánataikat. Legelsőbben Vaszary László primási gazdasági tanácsos vezette fel a primaciális uradalmak főbb tisztjeit a palotába. Az 54 főből álló küldöttség a nagy fogadó terembe vonult, hol nemsokára Kohl püspök is megjelent. Vaszary László gazdasági tanácsos meleg szavakban fejtette ki a gazdatiszteknek, a hercegprímás iránti nagy tiszteletét és kérte a püspököt, hogy e nagy küldöttségnek hódolatteljes üdvözlését juttassa az aranymisés bibornok hercegprímás tudomására. Dr. Kohl Medárd püspök válaszolva a gazdasági tanácsos szavaira, a hercegprímás gyengélkedését említette. Ez gátolta őt abban, hogy a szeretetnek ezen impozáns megnyilatkozását személyesen köszönhesse meg. Az üdvözlést mindenesetre tudomására hozza a főpásztornak és a jó kivánatokat helyette köszöni meg. Ezután a püspök a küldöttség minden tagjával kezet fogott és barátságosan elbeszélgetett. Az uradalmi tisztek a fogadás után, ugy, ahogy együtt voltak, a primási palota udvarán egy nagy csoportképre lefényképeztették magukat. A képet a hercegprímás aranymiséje emlékéül minden uradalmi tiszt megrendelte. Alig hagyta el a primási uradalmak tisztikarának küldöttsége a palotát, Esztergom város képviseletének és tisztikarának küldöttsége jelentkezett. Esztergom város üdvözlő feliratát hozták: Vimmer Imre polgármester, dr. Fehér Gyula cs. és kir. udvari káplán, városi plébános, dr. Földváry István főügyész, dr. Uray István h. rendőrkapitány, Rothnagel Ferenc főjegyző és Magyary László, Szalkay-Tóth Ferenc és Kiss István városi képviselők. A városi urak díszmagyarja impozáns módon harmonizált a fogadóterem fényével. Vimmer Imre polgármester az előlépő Kohl püspöknek sajnálatát fejezte ki, hogy O Eminenciáját gyengélkedése távol tartja e napon székvárosától, de azért, úgymond, a város ünnepel és ő a városi képviseletnek és tisztikarnak a hercegprímás iránti legmélyebb hódolatát a püspöknek terjeszti elő, mint aki legméltóbb és szivszerinti képviselője a főpásztornak. Kéri végül a püspököt, juttassa O Eminenciája kezéhez a város díszközgyűlésének üdvözlő feliratát. Rothnágel Ferenc főjegyző erre átnyújtotta a város feliratát, mely valóban remeke az albumszerü könyvkötészetnek. Kohl Medárd püspök a hercegprímás nevében megköszönte a város figyelmét és azon nézetének adott kifejezést, hogy O Eminenciája lélekben itt van, azok között, kik őt szeretik. A város küldöttsége után a helybeli kath. legényegylet küldöttsége tisztelgett. A küldöttséget dr. Csernoch János, az egylet diszelnöke, Haliczky Zoltán h. egyházi elnök és Magyary László világi elnök képezték. Dr. Csernoch János szép beszéd kíséretében nyújtotta át az egyesület diszes albumba foglalt üdvözlő feliratát, mire a püspök felelve, megköszönte azt a hercegprímás nevében. Ezután még Hess Rezső ezredes jött tisztelegni s a helyőrségi tisztikar élén katonásan rövid, de szívhez szóló beszédben nyilvánította, hogy mily módon veszi ki részét a hercegprímás ünnepléséből a hadsereg is. A tisztikar után sorban jött meg a megye tisztikara Horváth Béla főispán, — a kir. járásbiróság Magos Sándor kir. táblabíró, — a pénzintézetek Reusz József takarékpénztári igazgató, és a posta Walter K. felügyelő által képviselve, ugy, hogy 1 óra felé már alig lehetett mozogni a nagy teremben. A primási udvari ebéd. A Simor primás fejedelmi ízlésével és bőkezűségéből épített palota fényes márványtermében 1 órakor barátságos ebédre volt hiva az érseki székhely egyházi, katonai és polgári társadalmának főbb képviselete. A házigazda hercegprímást ezúttal is dr. Kohl Medárd püspök helyesitette. A felteritett óriási asztal, fényes edénykészletével és nagy élővirág csokraival impozáns látványt nyújtott. Asztalfőn Kohl püspök ült, jobbján Horváth Béla főispán, mig balról Hess Rezső, a 76. gy.-ezred ezredese s igy tovább az egyházi méltóságok és világiak. Az ebéden részt vettek a fentebbieken kivül még dr. Rajner Lajos praelatus kanonok, Andrássy János kir. tanácsos, alispán, dr. Csernoch János praelatus-kanonok, orszgy. képviselő, Vimmer Imre polgármester. Venczell Antal praelatuskanonok, Magos Sándor kir. ítélőtáblai biró, dr. Walter Gyula praelatus-kanonok, B. Szabó Mihály vm. főjegyző, Ziskay Antal kir. tan., a szent Gergely-rend lovagja, a primás jogtanácsosa, Stanicz György alezredes, Perényi Kálmán dr. főszolgabíró, Graejjel János, Komlósi Ferenc, Bogisich Mihály c. püspök, dr. Klinda Teofil, Molnár János, Vezinger Károly és dr. Horváth Ferenc praelatus-kanonokok, dr. Janics Imre kir. közjegyző, dr. Földváry István városi főügyész, dr. Feichtlnger Sándor kir. tanácsos, ny. főorvos, dr. Fehér Gyula cs. és kir. udv. káplán, belvárosi plébános, Hollósi Rupert főgymn. igazgató, Bohn Gusztáv százados, dr. Seyler Emil vm. tiszti főorvos, Gönczy Béla kórházigazgató főorvos, Brüll József szemináriumi aligazgató, Verkljan Martin őrnagy, Schzvetz Vilmos kir. tanfelügyelő, Bánfi Károly kir. adótárnok, Hulényi Győző dr. vm. tiszti főügyész, Sasic Gábor őrnagy, Reusz József és lovag Kaan János pénzint. igazgatók, dr. Csárszky István érseki titkár, báró Jeszenák István főispáni titkár, Lippe László százados, Lengyel Flavian ferencrendi házfőnök, dr. Uray István rendőrkapitány, Számord Ignác pápai kamarás, Lóránt Dénes csendőrszázados, Walter Károly postafeiügyelő, Némethy Lajos esperesplébános, Eitner Elemér Ákos succentor, Rózsa Vitái bencés tanár, Kersch Ferenc főszékesegyh. karnagy, Zlatnyánszky János és Perger Lajos plébánosok, Dóczy Ferenc ipartestületi elnök, Magyary László a kath. legényegylet világi elnöke, v. képviselő, Marosi József és Brenner József v. képviselők, Sipos Félix és ICeményJy K. Dániel tanítóképző tanárok, Szecskay Kornél dr. ügyvéd, Fekete Árpád hercegprimási irodaigazgatósági titkár, Nagy Antal reáliskolai igazgató, Dvihally Géza lapszerkesztő, Vér csel Emil, Reiter Alajos MÁV. és Haag Rezső Dunagőzhajózási állomásfőnökök. A fejedelmi ebédre a hercegprimási udvarmesteri hivatal a következő menüt állíttatta ki: Barna leves. Fogas tartárral. Szóló spárga. Vesepecsenye körözve. Őzgerinc befó'tteL Libasült salátával. Fagylalt. Torta és sütemény. Gyümölcs. Kávé. Czéthényi fehér. Czéthényi vörös. Zamárdhegyi fehér. Pezsgő'. A borokat Ehrlich primási pincefelügyelő kezelte, mig az ételeket körül hordó húsz hajdút és inast Herr primási táblateritő igazgatta. A pezsgőnél megindultak a toasztok. Legelőször dr. Kohl Medárd püspök emelkedett szólásra. Habár — úgymond — O Eminenciája testi egészségének gyengesége miatt visszavonulva, a legnagyobb csendben tartja is meg pappá szentelésének 50 éves jubileumát és kénytelen elzárkózni a fárasztó ünnepeltetés elől, azért nem tarthatja vissza magát az ünnepléstől sem az egyházi sem pedig a világi közönség. Valóban szépen ünneplik e napot. Meg van győződve lelke mélyéből, hogy O Eminenciája csöndes magányában is a legnagyobb megindulással és alázatossággal mondott hálát az isteni Gondviselésnek, hogy megérhette felszentelésének félszázados jubileumát. A minden oldalról nyilvánult szeretet és tisztelet, mely ez alkalommal a hercegprímás felé irányul, méltó visszhangja az ő egyéniségének. Azért azt hiszi, hogy úgy az egyházi mint a világi jelenlevő urak érzelmeit fejezi ki, mikor azt mondja, hogy O Eminenciáját az isteni Gondviselés az egyház és a haza javára még igen sokáig éltesse. A felköszöntőt a nagy társaság állva hallgatta végig és azután lelkesen megéljenezte, a várfokról pedig mozsárlövések dörögtek. A második felköszöntőt dr. Csernoch János praelatus kanonok mondotta. O méltóságának, Kohl püspöknek példájára, úgymond, csak röviden akar szólni. Nem tartja szükségesnek különösen hangoztatni a mai nap jelentőségét. Nagy ünnep ez. Ünnepe nem csak Esztergom sz. kir. városnak mint érseki székhelynek, nemcsak a főegyházmegyének, hanem az egész országnak, mert résztvesz benne az egész magyar katholikusság, élén a koronás királylyal. Ünnep ez a gazdagok palotáiban és a szegények kunyhójában egyaránt. Nem követ el túlzást ha azt mondja, hogy ezen ünneplésben az Ecclesia praecedit. A papság első kötelessége tisztelegni, hódolattal viseltetni a főpásztor magas személye iránt, mert nemcsak kánoni kötelékek fűzik hozzá, hanem a fiúi és gyermeki szeretetnek szálai és O Eminenciájának egyéni jó tulajdonságai is. O nála senki sem tudja jobban összeegyeztetni a magas méltóságot az alázatossággal, mert O Eminenciája az isteni Mestert utánozza, ki a puszta magányában vonult el szerényen, mikor őt a népek ünnepelni és magasztalni akarták. Az O kormányzása alatt vészes felhők keletkeztek a katholicizmus egén, sok megpróbáltatást, sok kemény vihart szenvedett, de O biztos kézzel vezette az Egyház hajóját, s eközben megerősödött a magyar kath. Egyház, mert a közös veszedelem megacélozta az (3 és papságának erejét ép oly mértékben, mint a hogy szaporodtak a magyar katholicizmusért áldozatrakész mecénások is. Uraim ! — szólott emelkedett hangon a szónokló főpap — mi, akik a keresztény világnézletnek hódolunk s a szerint bíráljuk is az eseményeket, úgy találjuk, hogy azt, amit O Eminenciájától az isteni kegyelem testi erőben megtagadott, bőven kárpótolta Őt azért a szívjóságban és erényekben. Poharat emel tehát a biboros főpapra, Magyarország hercegprímásának egészségére, és szive mélyéből kéri az isteni Gondviselést, hogy Őt a magyar Haza és az Egyház javára, és papságának örömére még igen sokáig éltesse. Viharos éljenzés visszhangzott a fejedelmi terem márvány-falai között, mire a várfokon mozsárlövések feleltek. Dr. Csernoch János a papság hódolatát igazán a biboros egyházfőt megillető módon fejezte ki e beszédében. Alig némult el a lelkesedés zaja, Horváth Béla Esztergom vármegye főispánja állott fel pohárral kezében s szólott: