ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-03-19 / 12. szám

politika szolgáltatja, a mely a pedagógiai elméletet a gyakorlatban akarja megvalósítani. A legutóbbi napokban ugyanis érdekes vita folyt a német parlamentben. A közoktatásügyi költségvetés tárgyalása alkalmával ugyanis az egyes német pártok jelezték álláspontjukat az iskolakérdésben. A szabadelvűek itt is, mint mindenütt, kimutatták a hitvallásos iskola elleni ellenszenvüket; mig a kath. Centrum-párt az egyházi felfogás mellett foglalt állást. A tárgyalásnak legtöbb érdekeltséget a kormány állásfoglalása kölcsönzött; a mennyiben a közoktatásügyi miniszter a hatalmas német nép felfogására nézve azt a nagyfontosságú kijelentést tette, hogy az ország többsége a felekezeti iskola felé hajlik. A túlnyomó részben protestáns Németország tehát megunta már a felekezetlen és hitközönyös iskolák tehetetlen vergődését; nevelést akar, nem oktatást, vallásosságot, keresztény erkölcsöket sürget és nem elégszik meg a puszta tudományos külső mázzal. A nemzet többsége felekezeti iskolát akar, a német kormány tehát respektálja a nemzet akaratát és igénybe veszi az egyház szolgálatát a német nép vallás-erkölcsi nevelésére. Nem törekszik kizárólagos államosításra, hanem a pedagógiái elmélettel karöltve, az egyház és az állam kölcsönös közreműködésével akarja a jövő iskoláját megalapítani és az iskola révén a nép vallás-erkölcsi nevelését megvalósítani. Németország példája nem áll egyedül. A szomszédos Ausztria is szakítani akar a levitézlett liberális kormányok politikai hagyatékával. Odaát is mindinkább hódit a hitvallásos alapon álló iskola eszméje, a minek le'gföbb bizonyítéka magának Ferenc Ferdinánd trónörökösnek szereplése, aki mint.az osztrák kath. iskola-egyesület fővédnöke nemcsak magas méltóságával, hanem több izben tett nyilatkozataival és tetteivel is jelzi azt az irányt, a melyet az osztrák iskolák a jövőben követni fognak. Az egyház szelleme itt is be fog lassanként vonulni az iskolákba, hogy megjavítsa a felekezetlen és hitközönyös iskolák sivár életét. Lehetetlen, hogy a müveit Nyugot példája hatástalan maradjon nálunk; hisz közoktatásügyi kormányaink tanügy-politikája alig volt eddig más, mint a német vagy osztrák A nappali szobát most a korán leszállt szürkület félhomálya borította. Az asszony nem mozdult az ablaktól, a férje karosszékébe nehezedve nézte ablakának mindinkább sötétedő körvonalait. — El fogunk válni! Mily könnyen mondja ki ezen léha szavakat, a legnagyobb szúrást, melylyel szivemet, férfiasságomat sérti. Maga elmegy, azután jön a válóper és a pletyka. Mondotta komoran végtelen keserűségében . . . majd hirtelen felállt, nehéz léptekkel Járni kezdett, alig birván uralkodni magán. — Es ha arra gondolok, hogy minden piszkos nép a szájába fogja venni a maga nevét, azt a nevet, a melyet én annyira becsültem, szerettem, felforr a vérem. Ezt érdemlem én tőled" Leona ? Lehetetlen, hogy elfelejtsd a mi jegyes éveinket, az első utazásunkat — Leona, mikor együtt néztük a tengert és a mikor te oly fáradt voltál és a vállamra hajtva fejedet, oly édesen elaludtál. Ezt nem lehet életünkből kitörülni, ezek örökké összefűznek minket. — Ne érzelegjen gyerekségeken . . . ami összefűzhetne bennünket, az nincs meg! az ily házas élet, folytonos szerelmi légyott, ezt meguntam. Kérem intézkedjék, hogy szüleim értem jöjjenek, ne terheljük egymást együttlétünkkel!... Ezek voltak az asszony utolsó szavai . . . elkerülve férjét, a szobájába ment és hozzá fogott a pakkoláshoz. Smidt azonnal feladta a sürgönyt. minta többé-kevésbé tökéletes utánzása. Joggal lehet tehát remélni, hogy a közszellem nálunk is sürgetöleg fogja követelni a felekezeti - jellegnek az iskolák belső életében való érvényesülését. A mi iskoláink felekezeti alapját utóbbi időben nagyon megingatta a liberális kormányok hatalmi törekvése, mely az egyház szervezetlenségét, a nép szegénységét és a kath. társadalom közönyösségét kihasználva, tömegesen szedte iskoláinkat. Ezt a pusztulást azonban meg kell akadályozni! Mert a józan magyar társadalom ha szegény is, ha közönyös is, azért mégis a felekezeti, a vallásos iskola felé hajlik. Sürgetni kell tehát az állami hatalom érvényesülését az iskolák külső ügyeiben, a szervezésben, de meg kell követelni, hogy e köteles közreműködés ne járjon jogfosztással, ne történjék puszta hatalmi érdekből. Az iskola szelleme, belső élete felekezeti alapon nyugodjék. Ki kell törölni a hitközönyös iskola elvét a magyar tanügy-politikából. Annyi mindent átvettünk már a németektől, vegyük át a közszellem e józan fordulatát is, mert a jövő iskolája a hitfelekezeti alapon álló iskola. Guzsvenitz Vilmos. Legyünk résen. Mindenki beismeri és érzi, hogy fordulóponthoz ért az ország. Nagyok a múltnak a mulasztásai. A liberalizmus nem tekintette főcéljának a hon javát, hanem kényelmes alkalmazkodásában arra az opportunisztikus álláspontra helyezkedett: Primum est vivere, deinde philosophari. Csakhogy a vivere nem a népre vonatkozott, hanem a sok átoktól kisért rendszerre. Az igaz, hogy a liberális uralom sem volt tétlen. Kitűnően tudta működtetni az adócsavart, magától értetődik, hogy a méltányosság figyelmen kivül hagyásával, mert hiszen a humánus gondolkodás elemeihez tartozik a fokozatos adórendszer észjog követelte álláspontjára ; és ime a liberálisok ismételten hangoztatták ezt, de nem értek rá azt tárgyalásukba vonni. Abból a szempontból sem volt tétlen a liberálizmns, hogy a legerősebb vasláncokkal iparkodott Magyarországot Ausztriához kötni; amilyen arisztokrata pökhendiséggel ellenkezett az ország közvéleményével, ép oly csúszó-mászó engedékenységgel hízelgett a Lajthán túl való Másnap megérkezett az após, kölcsönös finom udvariassággal hamar megegyezett vejével. Rövid intézkedés után a két férfi kezet szorított, az egyik még érezte a másik fájdalmát, Smidt I forró, görcsös szorítása szivéhez vezette apósa szemeit, az asszony ezalatt fátyolát igazította a tükörnél. Még a cselédet bocsátották el hamarosan, azután elmentek . . . A ruha suhogását a mindjobban elhaló kocsikerék dübörgése követte, azután semmi, csend volt . . . Smidt lerogyott karosszékébe és ott maradt sokáig . .. mozdulatlanul.. . mint gyermek nehezen sirt, most nem tudott. — Elment •— suttogta felzokogva, Leona szeretlek, hol vagy? Itt hagytál mint egy kivert kutyát. Oh, milyen élet jön ezután! . . . Megtörten bámult fájdalmában égő szemeivel a sötétségbe . . . Agyában lázasan keringtek a gondolatok, eszébe jutott minden, a legkisebb kedvesség, amiben Leona egykor részesítette, a legszebb, legédesebbnek tünt fel előtte és ezt most elveszítette — majd csodálatos módon gyermek évei jutottak eszébe. Maga előtt látta oly sokszor csillogó karácsonyfáját és az édes anyját, kinek szemében mindig fényesebbek voltak a könnyek az ezerfénynél . . . midőn édes atyja átölelve halkan suttogta — Nézd Ferike örömét. — A mi fiunk — felelte az anyja és ezen szavakban benn volt egész boldogsága. Azután őt csókolták mind a ketten, mintha egymást csókolnák ... fölfogásnak, csakhogy el ne játsza valahogy az uralmon maradás önzésteljes' játékait. Csakhogy mondják, hogy addig jár a korsó a kútra, mig el nem törik. A liberális éra is addig feszegette a nemzet birkatürelmének a húrját, mig az el nem pattant. Egy porosz fejedelem mondotta egy izben egy parlamenti pártnak: Hunde, wollt ihr denn ewig leben ? A nálunk dívott fölfogás a mi liberálisainkra alkalmazta e kissé drasztikus, de jelentőségteljes mondást, amely azonban — hála az égnek — most már alapját vesztette. Fontos dolog tudni, mi most a mi teendőnk ? Nin CS ctZ cl portéka a világon, mely oly sikamlós, veszélyes, kiszámithatlan és agyafúrt talajjal és alappal birna, mint épen a politika. Ha minden fontosabb ügyben, százszorta inkább a politikában érvényesüljön a Horác által ajánlott, s mindig' igen hasznosnak bizonyult életaxioma: Nonum prematur in annum. Vagyis minden fontosabb, elhatározó lépést jól meg kell gondolni, mielőtt megtennők. A legutóbbi választások alkalmával odanyilatkozott a függetlenségi párt ismert vezérférfiainak egyike, hogy a vallásügyet egyelőre kikapcsolják a programmjukból. Jól vigyázzunk. Ha most heterogén elemekből áll is a függetlenségi párt, van sok katholikus tagja, ne bizakodjunk el; segítségére volna a Bánffy-párt, a nagyrészben szabadkőművesekből álló liberális párt, amely eddig tartózkodó volt ez irányban, mig hatalmon volt; de most, előre lehet tudni, mily mohón kapna az alkalmon, már csak azért is, mert bukását jórészt a jellemes papságnak tulajdonítja. Mi tehát a teendőnk ? Minden kerületben, ahol többségben vannak a katholikusok, értésére kell adni a megválasztott képviselőnek, bármely párthoz tartozzék, hogy a kerület támogatására csak úgy számithat, ha a parlamentben a keresztény politikai, vallási és társadalmi elvekkel összhangzó magatartást tanusit! A népet fel kell világosítani ez irányban; közvetlenül érintkezzünk vele; fizettessünk vele elő a »Néppártra«, »Christliches Volksblattra«, vagy a »Kresfanra«, a szerint, milyen nyelven beszél; ha nem állunk állandóan résen, mint a német katholikusok, ha nem leszünk állandóan szervezve, vétkes hanyagság maró öntudata esetleg késő bánatra ébreszthet. Elejét kell venni a fölforgató irányzatoknak, amelyek úgy is Damoklesz kardjaként lógnak fejünk fölött. Jobb ha félünk, mint ha aztán megijedünk. Dr. A. I. Csak most érezte azokat Smidt, amikor nem érezhette, mennyivel igazabb csók volt az, mint a feleségéé, ezek szeretete még most is melegítette, mig a másik elmúlt örökre . . . — Anyám, mint fog fájni jó szivének, ha megtudja, hogy fiát elhagyta a felesége. De ne halld mástól, magam megyek hozzád elpanaszolni bánatomat. Szomorúan összecsomagolta a ruháját, sorra járta a szobákat, mintha temetésről jött volna vissza, oly üres, kihalt volt minden. Kedves karosszékét megsimogatta, de azután sietett, mert újra eszébe jutott rövid boldogsága — hiszen ezen székben ültek mindig ketten és nézték a kályhában pattogó tűz kékes lángját, most sötéten tátongott a szája, csak a szél süvített keresztül rajta. Smidt megrázkódott a hideg szobában, elzárva lakását, kulcsát a gondnokhoz adta, hogy elvihessék a bútort, mindent.. O nem vitt magával mást, csak a csalódását . . . { ' '• ' * * * Egyik január a másikat követte, sok év mult el és a kis város rég elfelejtette az akkoriban oly izgatottan tárgyalt Smidték válóesetét... Őt is elfelejtették, pedig ott járt közöttük szürkülő hajjal — de ki venne észre egy szürke, mogorva embert. Eleinte szánakoztak rajta, a lányok parthie számba is vették és kedvesen bántak vele, azonban ez nem tudta felvidítani Smidt Ferencet, csak az idő volt az, ami minéljobban elhomályosította csalódását, de ehhez sok év kellett és mire a feledés szürke fátyola begyógyította szivét, ő is megszürkült.