ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-03-05 / 10. szám

hamar, ha alkalmas anyagra esik. A dolgok fej­lődése szomorúan igazolta jóslatunkat. A szikra valóban lángra kapott. A szocialisták nemzet­közi szövetkezetének budapesti központja jobb ügyre érdemes buzgósággal szította s most gyönyörködve szemléli aknamunkájának sikerét. A piros zászló tábora akkor még alig számlált 50 gyászvitézt, most ellenben 160 hivőt számlál. A tavasz első fuvallata is végigrezgett már az anyaföldön, az épitők munkaideje bekövetkezett. Rajta hát! biztatták őket a központi vigécek, ki kell mondani a strájkot. S ki is mondták! A szikra lángra kapott! Lángja rémesen világítja meg építőmestereink tervezeteit a kezdődő munkára! De magukra vessenek. Intő szózatunk ellenére is nem történt semmi sem. Most átszakította a gátat a romboló ár. Nehéz lesz menteni. Az egész ház lángban áll, bajos itt segíteni. A strájkolók követelései részben teljesithet­lenek, mert az órai munkabérek 80 filléres maxi­muma tényleg sok. Most az építőmesterek 28 — 42 fillért fizetnek. Részben lehetne ezt is javítani, de főkép arra kellene nagy gondot fordítani, hogy e bér megállapítása ne történjék puszta önkény­ből, hanem a munkás rátermettsége és érdemes­sége szerint. Akkor az elégedetlenség is nagyrészt megszűnnék, mert az igazságtalanság mindig sebez és fáj. Jól teszik, hogy szervezkednek az építő­munkások, mert munkájuk keserves és nehéz, és a téli hónapokban szinte szükségszerű munka­nélküliségre kényszeríti őket, de szervezkedni le­hetne keresztény alapon is. Példa rá Német­ország. A mesterek, miként értesülünk, nem tárgyal­nak a strájkólókkal. Inkább csak kitartásra buz­dítják a megmaradtakat. De ezeknek száma alig haladja meg az apostolokét. Azt hisszük, be fog­ják látni, mily végzetes mulasztást követtek el, midőn az említett szakegyletet nemtörődömségük­kel az ellenségnek egyenesen kiszolgáltatták. Mert ugyebár jó volna, ha egy számban erős egyletre támaszkodhatnának, melynek tagjai kötelesség­nek ismerik az alapszabály ama §-át, mely szerint izgatások, tüntetések és lázitások»-ban részt venni tilos. S még valamit rendőrségünk figyelmébe. A piros nyakkendősök egyre tüntetőbb viselkedést tanúsítanak az utcán. A központtól élvezett koro­nányi napidíj mellett ugyancsak ráérnek és van is kedvük a járdák koptatására. Csoportokban vonulnak végig, lekényszeritve a járdákról a békés polgárokat, sőt csipős megjegyzésekkel illetik őket. Azt hisszük, a közrend és biztonság kötelességévé teszi e visszás helyzet sürgős meg­szüntetését azoknak, kiket illet! * Figyelő. A tizenkettedik órában mentéshez láttak a mesterek. A következő határozatot mondták ki: Az esztergomi épitő iparosok és iparossegédek szak- és önképző-egylete T. Elnökének. Az esztergomi épitő-, kőműves- és ács-mesterek február hó 13-án tartott értekezletén az alábbi határozatot hozták, mit ez uton szives tudo­másulvétel végett tudatunk. 2. pont. Kijelenti az értekezlet, hogy az «Eszter­gomi épitő iparosok és iparossegédek szak- és önképző egyletei 1903. május hó 23-án a m. kir. kereskedelmi Miniszter úr 43350/903. szám alatt jóváhagyott alapszabályai értelmében ala­kult és a még fenálló egyesületet nemcsak erköl­csileg, de anyagilag is támogatni és oly szín­vonalra emelni iparkodik, hogy az építőmun­kások kellemes otthont nyerjenek az egyesület helyiségében. Esztergom, 1905. évi február hó 13-án. Kósik Ferenc, Sinka Ferenc, Pfalcz József, Miltner Mihály, Simonidesz fózsef Kührner Antal, Gabanitz Ferenc, Kellner Ignác, Romanek Frigyes, Toldy fános, Hadra lerenc, Brandzsa Mihály, Hejling Ferenc. Sőt az egylet hű tagjaival a következő munka­rendben állapodtak meg.: Munkarend. Az esztergomi építő-, kőműves- és ácsmes­terek az alább összeállított munkarendet magukra nézve teljesitendőnek kimondották. 1. A munkaidő órákban számláltatik és ugyan igy fizetendő. 2. A napi munkaidő tartama 10V2 óra, 12 órai keretben, reggel 6 órától, este 6 óráig tart, félórai reggeli és egy órai ebédelési idő megsza­kítással. 3. Szükség esetén a nappali munkaidő két órával meghosszabbítható, amiért [a nappali óradíj fizetendő. 4. Szükség esetén a munkaadó éjjel, vagy vasár- és ünnepnapon is foglalkoztathatja mun­kásait, mely időre a nappali óradíjnak 25%-a pótdíj gyanánt fizetendő. 5. Az évben előforduló sátoros ünnepek (Norma napok) előtti napon a munka d. u. 4 órakor megszűnik, mely napokon 10V2 óra fize­tendő, ezen napokon az ebédelési idő V2 órában állapittatik meg. 6. Az esztergomi épitő iparos és iparos segé­dek szak-és önképző egyesülete alapszabályai 16. §-a értelmében a munkásköz vetítés ezen egyesü­let elöljárósága által igazolvány mellett történik ; kiköttetik azonban, hogy a küldött munkások elfog'adása nem kötelező. 7. Ha a munkás szombaton, vagy vasárnap felfogadtatik, köteles hétfőn reggel józan állapot­ban 6 órakor munkához állani, ha ezt elmulasztja, köteles az ebből eredő károkat megtéríteni. 8. A 7. §-ban foglalt kötelezettség alól fel­mentetnek azok, kik sürgős családi ügyek miatt maradnak távol. 9. Egyesületi tag elhalálozása alkalmával, a végtisztesség megadása végett, minden munka­adó egy segédjét l k napra felmenti, mely mulasz­tást tőle le nem vonhat. 10. A legmagasabb fizetés 42 fillér óradíj­ban állapittatik meg; a legkisebb fizetés 28 fillér­ben, ez alól kivételt képeznek az újonnan szaba­dult és koruknál fogva kevésbbé munkaképes segédek, kiknek dija a munkaadó által belátás szerint állapittatik meg. 11. Vidéki munkásnál az óradíj három fillér­rel emeltetik. 12. A munkaidő tartama alatt, a munkára semminemű szeszes ital nem hozatható. 13. A dohányzás a munkaidő alatt megen­gedtetik, kivéve a cigaretta sodrása. \ Elfogadtatott az esztergomi épitő-, kőműves­és ácsmesterek szakosztálya 1905. évi február hó 22-én tartott ülésén. Kühr?ier Antal szakoszt. jegyző. Sinka Ferenc szakoszt. elnök. Politikai élet Esztergomban. Mint legutóbbi lapszámunkban előre emiitet­tük, Kmety Károly, Esztergom város orsz. kép­viselője a 48-as pártba való belépését vasárnap jelentette be választóinak. A képviselő az 5 órai személyvonattal érkezett Esztergomba nejével együtt. Az állomáson a választók nagyszáma élén Brutsy János, Oltósy Lajos, Guzsvenitz Vilmos és Zwillinger Ferenc várták s hosszú kocsisorban vonult azután innen a menet a Széchényi-térre, hol már addig is ezrekre menő közönség cso­portosult. Kmety beszéde. A nagy térre érve, alig talált a képviselő utat a szószékhez a nagy tömegben. Itt legelső sorban Guzsvenitz Vilmos lépett az emelvényre s röviden jelentette be a közönségnek, hogy a város képviselője meg fogja választói előtt indo­kolni politikai állásfoglalását. A közönség viharos éljenzése között vált most láthatóvá Kmety Károly dr. alakja. Mély politikai érzésre valló beszédében élénken vázolta a helyzetet, mely őt meggyőzte arról, hogy a független szabad Magyarországot a 67-es alapon, mint azt eddig hitte, kiépíteni nem lehet. Az ezrekre rúgó közönség nagy figyelem­mel hallgatta a képviselő beszédjét. Szavait igen sokszor szakította félbe a tetszés nyilvánítás meg­megujuló kitörése. Kmety Károly választói előtt kifejtette azokat az okokat, melyek őt a Kossuth pártba való belépésre indították. Beszédét azzal kezdi, hogy emlékezteit arra, hogy függetlenségi párti programmal óhajtották fölléptetni az eszter­gomiak, de ő akkor kijelenté, hogy egyelőre a pártba nem lép . . . Most örvend, hogy az esztergomiak szive vágyát meggyőződése szerint teljesítheti és belép a gróf Apponyi és Kossuth vezérlete alatti pártba. Nem cserél pártot, hanem választ pártot, oly pár­tot, mely hite szerint legüdvösebb a hazára . . . de nem cserél elvet sem, mert elve, kívánsága mindig az volt, hogy Magyarország szabad és független legyén, idegen hatalomnak alárendelve semmiféle ügyben ne legyen. Megmondotta programmbeszédében, hogy meg kell kisérleni a magyar államiság és önálló­ság kívánalma szerint a közös ügyeket, különö­sen pedig a közös hadsereg magyar részének magyar lábra helyezését, a mit a 67-es alapon is lehet, sőt meg kell tenni. Megígérte, hogy ha az erre irányzandó ujabbi kisérlet akadályra talál, úgy a közös intézméityek megszüntetését követelendi, vagyis a függetlenségipárt programmjátfogadja el. A legújabb események, hamarosan módot és alkalmat adtak ily kísérletre: a többség kívánta a 6y-es alap szerinti átalakítását a haderőnek és a külügyi szervezetnek. Közhidomásu, hogy a követe­lés merev ellentállásra talált. Még csak címerével és lobogójával sem jelenhetik meg a magyar államiság az intézményekben, ezeket idegen oszt­rák birodalmiaknak akarják továbbra is a mi fia­inkból fentartani. Nem szabad tehát kételkednie azon ígérete beváltásával, hogy ily akadály esetén a 67-es ala­pon való politikát oktalannak tartja s az Apponyi­Kossuth pártjához csatlakozik. ígérete habozás nél­kül való beváltására a politikai tisztesség egyene­sen kötelezi. Nem idő előtti, nem elhamarkodott e lépése, az elhatározás órája azonnal ütött, mikor a 6y-es paritás foganatba vételét, dacára az országgyűlési többség világos kivonatának, kérlelhetlenül vissza­tctasitották. Némely pártonkívüli képviselőtársa még gyorsabban határozott, igy gróf Károlyi Mihály, ki rögtön a függetlenségi párthoz csatla­kozott, a mint értesült a nemzeti kívánalmaknak megtagadásáról; s vele egyidejűleg ez okból má­sok is valószínűleg elhagyják a 67-es alapot. Nem akart késlekedni, a függetlenségiek harcában is részt akar venni, nem pedig a maj­dan elkövetkező dicsőségben. A. pártba lépésére nézve táplált aggályait illetékes vezéregyénisé­gek eloszlatták, azon biztosítással, hogy a függet­lenségi pártban az egyéni vélemény szabadságát tisztelik. Ott nem uralkodik y>mameluk« fegyelem, sem meg nem tiltják, sem rossz néven nem veszik a szókimondást,a tisztességes szabad meggyőződést. Reméli, hogy a függetlenségiek táborába mind inkább tömörülnek az ország legjobbjai és e tábor megmenti veszni induló nemzeti individu­alitásunkat, megtisztítja a politikai életet azon betegségektől, melyek oly sorvasztólag hatottak minden téren a néperőkre és hogy szellemi, erköl­csi és anyagi felvirulás, jobblét követi e párt diadalát. A választók nagy tetszésnyilvánítása' élénk tanúbizonyságot tett arról, hogy teljesen osztja képviselője nézeteit. Számosan ott a helyszínén őszintén üdvözölték Kmety' Károlyt. Brutsy János és Kovács István beszéltek azután még, s azután Kmety Károlyt közre­fogva, a »Fürdo« szálloda felé hullámzott a kö­zönség. Itt szállt meg ugyanis a képviselő nejével. A képviselő a nép közt. Ugy a belvárosi olvasó-kör, mint a szent­tamás-vízivárosi kath. polgári kör, vasárnap este közvacsorát illetve farsangi mulatságot rendezett, melyre a képviselőt is meghívták. Kmety Ká­roly dr. nejével elsőbben a belvárosi olvasókörbe ment pártjának vezérférfiaival, Vimmer Imre pol­gármesterrel és Fehér Gyula dr. belvárosi plé­bánossal. A vacsora alkalmával legelsőnek Fehér Gyula dr. szólalt fel azzal, hogy a hercegprímást éltette. Utána Tátus János köszöntötte Kmety dr.-t, ki szép szavakkal válaszolt. Vimmer Imre polgármester Kmety dr. nejét üdvözölte, mire azután a képviselő neje helyett felelt, melegen köszönve meg a polgármester figyelmét. Felkö­szöntőket mondtak még Florváth Mihály a pol­gármesterre, Erős Arnold dr. Fehér Gyula dr.-ra és Bartalos Vince Számord Ignácra. Körülbelül 11 óra tájban a képviselő nejét szállásukra kisérte s maga pedig áthajtatott a Vízivároson levő kath. polgári körbe, hol javában folyt már a tánc, de mikor hire ment, hogy a kép­viselő megérkezett, mindenki a bejáratnál akarta várni, hogy első legyen az üdvözlésben. A belépő képviselőt a kör tisztikarából Rothnágel Frigyes háznagy fogadta, majd Wipplinger Ödön, a kör ügyésze meleghangú beszédben üdvözölte, mond­ván, hogy a város képviselője úgyis mint ezen kör tagja, érezze magát otthon a tagok körében. Kmety Károly dr. felelvén erre kijelentette, hogy nem először van e körben s ide most is mint máskor, meleg szeretet vezérelte. Beszéde végez­tével a cigány rázendített egy választási nótára, melyre azután táncra perdült ismét a közönség. A képviselő épen a politikáról beszélgetett egyik teremben, mikor eléje állott egyik legtáncosabb menyecske és felkérte, hogy járna már egy lassút és igy is osztozzék a tagok örömében. Nem sokáig kellett kérni a képviselőt, ki mindég nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom