ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-03-05 / 10. szám

magyarázható az a jelenség is, hogy még a legnagyobb politikai szereplök is inkább liberálisoknak vallották magukat, a szivükben élő belső hitsugallatnak külső megnyilatkozását visszafojtották, csakhogy a liberális sajtó méregfogait elkerüljék! Lelkiismeretlen s a vallással mit sem törődő politikájukat a kath. egyházra is kiterjesztették a bűnös merénylők. Nagy sebet ejtettek az egyházpolitikai törvényekkel az egyházon, most lakoltak érte, elérte őket az igazságos Isten büntetése. Csakhogy a seb még nincsen orvosolva s azért ennek a behegesztésére tömörült össze főleg az a párt, amely keresztény alapon kivánja restaurálni Magyarországot minden tekintetben. És ez a párt az egyedüli bevallott keresztény párt: a néppárt. A néppárt a mint eddig ismerte, ugy a jövőben is ismerni akarja kötelességét : a keresztény elvek bevitele a politikába és a társadalom minden rétegébe; a nép erkölcsi és anyagi jóléte fog lebegni ezentúl is mindig szemei előtt, mert amit a bűnös, nemzetet ölő liberalizmus 37 éves uralma romba döntött, azt fel akarja épiteni a néppárt azzal a nagy különbséggel azonban, hogy nem a felekezetnélküliség szétmálló homokbuckáját — mint a liberalizmus — hanem a kereszténység erős, enyészetet nem ismerő szikláját választotta magának ama nagy épület, a keresztény Magyarország alapjául. Ennek az épületnek fölépitésén fog a néppárt tovább is fáradozni, mert a néppárt dolgozni és küzdeni akar folyton, megszakítás nélkül mindaddig, mig célját el nem éri. Nem akar konzervativ, maradi lenni, nehogy valaki azt higyje, hogy nem óhajtja és nem sürgeti a reformokat a politikai, társadalmi és első sorban a gazdasági téren. »Nem akar múmia, sem egy régi dóm lenni — a mint nagyon helyesen mondja Giesswein dr. — melyet csak konzerválni kell«, mert ha egyszer a keresztény elvekért küzd — a kereszténység pedig egy életterv — »akkor annak kialakitásán szünet nélkül dolgozni és munkálkodni kell.« - • Csakis igy vihető ki a keresztény Magyarország fenséges eszméje, melynek megtestesitése minden keresztény, hü magyar állampolgárnak ideálja. csak 70 kr. volna a jövedelem egy napra. A hó végén igy fölösleg lesz 6 korona. Én azon veszek egy fél sorsjegyet. Egy hó múlva húzás. Nyerni muszáj. Előérzetem van. Tudod mi az az előérzet? No hát. Nem leszek többé más marhája. Úr akarok lenni. Jól akarok lakni naponkint többször, nem havonkint egyszer. Ezt fundáltam ki. Gondolom, nem vagy ellene? Tudod, az előérzet nem csal meg. Ha most meg nem fogom a szerencse fülét, várhatunk. Nyomorgunk. Meghalunk s vége lesz. Punktum.« Jó asszonyka volt Klárica, hát bele ment az ura tervébe. »Legyen úgy. Nem bánom én se. Hát bizony nem volna rossz, ha néhány százas ütné markunkat.« »Mit beszélsz ? Százas ? Ezrek kellenek nekem. Százakról itt nincs szó. Az nem is kell. Mit csináljuk mi néhány százassal ? Vagy sok, vagy semmi. Ebben maradunk.« »Jól van, jól, de aztán biztos az a nyereség ? Nem vész oda a pénzünk ?« Kérdi Klárica elgondolkozva. »Mar hogy veszne el, mikor nem vész. Hisz minden második nyer. Tiszta munka. Hát voltam én valaha első ? Nem engedte a sors. De most kijátszom a sorsot. Itt már szívesen leszek második. Te, mit fognak gondolni unokatestvéreid, azok a büszkék. A Verona meg a Toncsi. Tisztára megeszi őket a méreg. Meg aztán a drága nagynéni, aki élire rakja a garast. De egy rongyot nem venne egyikünknek sem. Unokabátyámat nem is említem. Aki, mióta elvette azt a dámát, rám sem ismer, ha találkozik velem. Ilyen a mi rokonságunk. De visszaadom nekik De mindama törekvések, melyek arra irányulnak, hogy a keresztény elvek a politikában, de főleg a társadalmi és gazdasági életben elfoglalják azt a helyet, mely őket megilleti, csak akkor lesznek sikeresek, csak akkor lesznek tartósak, ha forrásuk nem az önérdek, nem a szerepelni vágyás, hanem az igaz keresztény felebaráti szeretet lesz. Épen azért éljünk igazi keresztény életet, szeressük a szegény népet mint testvérünket, segítsünk rajta minden erőnkből s akkor a mi keresztény elveink maguktól fognak megnyilatkozni a társadalmi és politikai életben. Mig ellenben, ha széthúzunk s nem tartunk össze, hangoztathatjuk azt ezerszer is, hogy »elveink sértetlen fentartásávak szolgáljuk a keresztény Magyarország ügyét, ez nem az igazi helyes út, ezen az úton nem érjük el a valódi célt: a liberalizmusnak teljes megsemmisítését és egy jobb jövőnek, a keresztény Magyarországnak megteremtését. A liberalizmus mostani csúfos bukása után ez lesz a néppárt jövője, ezért fog most kettőzött szorgalommal küzdeni, fáradni, dolgozni. Mercur. — A 67-es alap kompromittálói. Mindezidőig a Lajthán innen és a Lajthán túl túlnyomó többségben voltak a reálunio, a 67-es kiegyezés őszinte hívei. A politikusok és vezető férfiak a monarchia mindkét részére szükségesnek látták a perszonáluniónál erösebb kapcsokat. Maga a függetlenségi párt a perszonáluniót csak szép álomnak tekintette s nem reményiette, hogy programmját, Magyarország teljes különválását megvalósíthassa. Mi az oka annak, hogy a 67-es alap immár komoly válságba került, csaknem lejártnak, tarthatatlannak tekinthető, hogy az ország konzervativ katholikus elemei is mind elhidegednek tőle ?! Ennek egyik főoka abban kereshető, hogy a 6j-es politika Magyarországon össze volt szőve mindig a liberalizmus programmjával. 67-esnek lenni nálunk annyit jelentett, mint liberálisnak és megfordítva. Miként Julián császár a pogány bálványok szobrai közé állította saját szobrát, hogy a keresztény katomik a császári szobor előtt tisztelegve a pogány bálványokat is látszólag tisztelni legyenek kénytelenek, akként a ki eddig nálunk a 67-es alap párthíve akart lenni, az a liberalizmus bálványainak is kénytelen volt szalutálni. A ki a monarchia legújabb történetét megírja, kénytelen lesz bevallani, hogy az udvar végzetes politikát követett akkor, midőn a Habsburg-ház hagyományos politikájától, a keresztény alaptól eltérve, a 67-es alap fentartására a liberalizmussal szövetduplán. Isten ne vegye rossz néven. Majd fumigálom én őket, hogy megpukkadnak az irigységtől. De van nekünk azért egy áldott jó rokonunk is. A Pali bácsi, Erdélyben. Tudod az az eredeti kedves öreg bácsi. Aki, nem múlik el neves ünnep, hogy ne küldene valami paksamétát a gyerekeknek. Ugy szeretem őt, mint az apámat. Pedig neki nincs valami sok a földi javakból. Ugyan add ide csak az arcképét. Nézd ezt a homlokot. Ezek a szemek milyen szelíden néznek az emberre. Milyen magyar egész izében. Az a magyar ruha milyen remekül áll rajta. Hát mellette ez a jóképű asszony. A felesége. Áldott két öreg. Ezek érnek legtöbbet a rokonok között. A többi büszke. Dühös a büszkeségtől. De majd visszafizetek duplán. Én olyan vagyok, hogy nem felejtem sem a jót, sem a rosszat. Meg tudom becsülni a jóravaló embert.« Egy hét múlva meglett a nagy öröm. Megvevődött a sorsjegy. Tiszteletére fél liter petróleum lett hozatva. Egész este bámulat tárgya volt. Kézről-kézre járt, lámpa mellett. »Te Klárica! egy egész hónapunk van a húzásig. Nem jó volna, ha kinéznék egy szép házat valahol a belvárosban ? Te meg addig a kirakatokat nézheted végi§^« »Ugyan ne bolondozz !« »De kérlek fiacskám, nagy az előérzetem. Ha valamit megtudsz, ne szólj mindjárt. Mielőtt a bankba megyek, eret vágatok magamon. Tudod az öröm. A túlságos öröm: öl. Csak az a buta guta ne volna. Még utóbb is megüt.« A hónap nagyon lassan telt. A felét nagy nehezen lekinlódták. Huszadika is elérkezett. Már csak tiz nap. Jónás ur ezen utolsó napokon teljekezett. A liberálisok voltak a 67-es alap kompromittálói. A liberalizmus nem karolt fel elvből semmiféle ügyet, hanem csak Önzésből és hatalmi érdekből. Tiz év előtt felajánlotta támogatását a 67-es alap megmentésére a keresztény néppárt, de nem kellett. Az udvari körök inkább Bánffynak, a néppárt erőszakos eltiprójának győzelméért imádkoztak. Most tárgyalhatnak a Kossuth-párttal a reálunióról. Majd megélik, hogy a nagy 67-es liberális párt javarésze, mihelyt a 48-as párt jut hatalomra, szépen átszökdösnek a kormánypártra. Mert a liberálisok inkább kormánypártiak voltak, mint 67-esek. Emlékirat az „Esztergom—Párkány—nánai h. é. villamos vasút" tárgyában. 1. Közel tiz esztendeje annak, hogy az esztergomi állandó Dunahid megépült. E hid tervezésénél természetszerűleg feltételezték, hogy azon át vasúti összeköttetés is fog létesülni. Ugy épült tehát a hid, hogy a vasúti sinpár felvételére alkalmatos. Bátran remélhető volt tehát, hogy az állandó Dunahid kiépültével megszűnt az egyedüli természetes akadály, mely a szóban forgó vasutösszeköttetést megnehezítette. Ki hitte volna, hogy a kész Dunahid évek során fennáll anélkül, hogy Esztergom város közönsége még csak.ujját is mozdította volna azon érdekben, hogy a két vasútállomással magát összekapcsolná ? Hogy nem gyümölcsözteti a maga javára azt a rengeteg tőkét, melyet az állandó Dunahid alkotása képvisel ? Mindössze annyit tett Esztergom város közönsége, hogy nem akadályozta a szóban forgó vasút tervezőjét abban, hogy saját költségén az előmunkálatokat és tervezést elvégezze. No meg arról is gondoskodott a város közönsége, hogy szerződést kössön e vasút tervezőjével, mely szerződés alapján, ha a vasút létesül, annak jövedelméből tetemes haszonrészesedést élvezzen! Nem csoda tehát, hogy a nyolc év óta megtervezett vasút még mindig csak papíron van meg. És mindenki beláthatja, hogy nem is tog előbb létesülni, mig az érdekeltség anyagi áldozatokkal nem biztosítja legalább szerény magvát e vállalat pénzügyi részének. Igy cselekedett egészen analog esetben a szentes-csongrádi érdekeltség. Egészen azonos jellegű közúti Tiszahid épült Szentes és Csongrád közt 1903. évben és ma már épités alatt van a szentes-csongrádi vasutösszeköttetés is, melynek részvénytőkéjéből 500,000 koronát jegyzett a szentes-csongrádi érdekelt közönség. Hogy mit mulasztott eddig Esztergom város közönsége e tekintetben, elég rámutatni arra a körülményre, hogy az utóbbi 10. évben számos ipartelep létesült hazánkban, melyek sehol elősen eszeveszetté lett. Izgatottságánál, talán csak szórakozottsága volt nagyobb. S ha az asszony intette, hogy rosszul tett valamit, még ügyetlenebb lőn. »Meg vagy bolondulva Jónáskám !« — Sóhajtott föl az asszony. Elérkezett végre a húzás nagy napja is. Kikefélkedett. Megborotválkozott. Ahol ruhája kopott volt t. i. térdén, könyökén : tintával feketítette be. Kalapját vizes kefével jól megdolgozta. Igy felkészülve oda állt a tükör elé. Egy halavány arc nézett rá onnan. Csókot cuppantott gyermekei Kláricát megölelte. »Nézz rám, utoljára látsz szegényen.« Ezzel elindult. Égy darabig kószált a városban. Dél felé a bankban kérdezősködött, mikor van a húzás? »Ép most húzzák a szamokat« — felelt kelletlenül az egyik alkalmazott . . . . . . Belépett egy nagy terembe. Csupa fejet látott. Egy emelvényen javában forgott a szerencsekerék. Árva gyerek húzta ki a számokat egymásután .... Egyszerre Jónás úr úgy érzi, mintha a szivébe szúrtak volna. Nagy forróság rohan az agyának. No most üti agyon a guta . . . Egy ismerős számot hall. Egy ismerős számot. Az ő sorsjegyének számát. Utána meg azt, hogy félmillió koronát kap, akinél az a számú sorsjegy leledzik. — Nagynehezen észre tér. Hála Isten elmúlt a roham. Oda lép egy tisztviselőhöz. »Uram, jól hallottam? Igy áll a dolog?« Megnyugtatják. Tehát nem hiába volt előérzete. Most már gazdag ember. 125 ezer frt