ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-02-26 / 9. szám

sége évenkint 44,000 korona volna, miben benne van már az évi 32300 korona annuitás, mely 60 évre szólna. Ezen kiadással szemben egy kellő szabályrendelettel a bevételt a mérnök 49,000 koronára becsüli. Ha az annuitás csak 50 évre szólna, ugy a törlesztéses részlet évi összeg 1500 koronával növekedne. A mérnök előadása befe­jezéséül kijelentette, hogy ha ezen mű létesítésé­vel nem is őt bizná meg a város, örömére fog szolgálni, hogy egy magyar város közönségének figyelmét egyik legfontosabb közegészségügyi kérdése felé fordította. A polgármester köszöne­tet mondott a mérnök önzetlen fáradságáért és a közönség nevében megköszönte a szakszerű felvilágosítást és előadást is. Az értekezlet a mér­nök éltetésével ért véget. Mint értesülünk, Varga József mérnök a folyó év őszéig még vizsgálja a vizállomány esélyeit s akkor fogja számításait teljesen precizirozni s igy nyújtja be ajánlatát a városhoz. Előre csak annyit jelzett, hogy ezen számitások nem fogják a kérdés financiális olda­lát megbolygatni, és legfeljebb ha a vizanyag beszerzésének módját más irányba kellene te­relni mint ahogy számította, 25—30,000 korona differencia lesz a végösszegben. * Nyerges-Újfalu farsangja. Már a mult lapszámunkban hirt adtunk azon kedélyes mulat­ságról, melyet a nyergesujfalui és vidéki intelli­gencia rendezett az ottani Szolláry-féle vendéglő­ben. A jó kedélynek, a vigságnak tanyája volt az eléggé tágas vendéglő minden helyisége és a kifogyhatatlan nótákra reggelig táncoltak a jelen­levők. A nyergesujfalui mulatságok régi jó hír­nevét öregbítette ezen alkalom és igaz dicsőségére vált a rendezőségnek, kiknek élén Vaszary Gyula primási intéző állott. A mulatságon részt vett Zlinszky István, a dorogi kerület képviselője is. A gavallér képviselő teljesen osztozott azon jó hangulatban, mely az ottlevők kedélyét uralta és reggelig táncoltatta a hölgyeket, kik közül nem egy erős kortese volt a választási küzdelmek alatt. A kedves táncmulatságon résztvett hölgyek névsorát a következőkben birtuk összeállítani: Beczkó Edéné, Beczkó Ilonka, Békássy Tiniké, dr. Deutsch Árminné, Dobó Istvánné és Dobó Katica (Vác), Haits Terézia, Helcz Editke, Hutzl Ká­rolyné, Jungmann Karolin és Karcsi, Kart Rezsőné, Kristóf Gyuláné, Kelndorfer Józsefné, Kis Veronka, Meisermann Ferencné, Meisermann Karcsi és Teruska, Mihalik Toncsi, Matus Laura, Osztarek Micike, Ridly Jánosné, Schwingen Schlögl Izabella, Steinbach Ferencné, Steiner Henrikné, Szlávy Istvánné, Szlávy Médike, Szoláry Ferencné és Paulus, Vaszary Gyuláné, Vaszary Antalné. * Valamit a népért! Sokan szeretik han­goztatni, hogy ők a közérdekért harcolnak. Azon­ban minden szónál szebben beszél a cselekedet, mert ebből látjuk meg, hogy ki a nép igazi jóaka­rója. Történt ugyanis, hogy M. községben az ifjúsági egyesület költségeinek fedezése céljából egyéb jövedelmi forrás hiján táncmulatságot akar rendezni. A községbeli tanitó megírta a kérvényt, mit a bíróhoz küldött aláíratni. A bíró az aláírást megtagadta, azt hozván fel okul, hogy a tánc­engedély iránti kérvényt csak a jegyző írhatja meg és azon a község pecsétjének is rajta kell lenni. No természetes, hogy ebből egy szó sem igaz. Ennek csak két oka lehet. Vagy nem érti M. község birája, hogy mit tehet és mit nem, vagy pedig — a mi sokkal valószínűbb — a jegyzővel megosztoznak a koncon. E mellett bizo­nyít a M. község jegyzőjének viselkedése is, ki a kérdezősködő legényeknek nem merte azt mon­dani, hogy a tanitó által kiállított kérvényt nem lehet aláírni, hanem egyre azt hangoztatta, hogy a tanitó úrra haragusznak a hivatalban, mert ellenzéki vezér volt, tehát nem adják meg az engedélyt. És igy irt a jegyző a félrevezetett legényeknek 2 koronáért egy szerényen stilizált kérvényt. Lám, lám! még az ifjúsági egyesületet is fejős tehénnek nézik ezek az urak. Mig a tanitó és a pap éveken keresztül ingyen dolgo­zik a népért, addig a jegyző ugyanott kasszál. Uraim ! valamit a népért, a közérdekért is. * Elfogott betörő. Említettük, hogy Spick Ferenc helybeli aranyműves boltját a mult napok­ban feltörték s onnan mintegy 400 korona értékű holmit loptak el. A betörőt a balassagyarmati csendőrség fogta el Hüttner Vilmos lembergi szü­letésű 26 éves ügynök személyében. Az ellopott ékszerek még nála voltak és igy Spick kára megtérült. * Szerencsétlenség. Bajda István doboveci születésű 66 éves kútfúró munkás f. hó 20-án a szenttamási hegyen fúrt kút mélyítésénél dolgo­zott s ő eszközölte a kút mélyén a robbantásokat. A mondott napon úgy. esti 6 óra tájban egy dinamit-patront gyújtott meg a mélységben s aztán a vederbe ült és jelt adott, hogy húzzák fel. A szerencsétlen ember a szűk kútban még félrehajolva is visszanézett s igy fejét ugy ütötte a kút köves oldalában, hogy menten kibukott a vederből és tagjait szétroncsolta a kút fenekén levő sziklarészen. Midőn a szerencsétlenséget észre vették, már nem lehetett segítségére menni, mert alig néhány pillanat múlva bekövetkezett a robbanás, mely véget vetett a szerencsétlen mun­kás kínlódásának. * Szolga vagy bemondó állást nyerhet alkalmas egyén az Eszterg'om-Szenttamás és vízi­városi kath. polgári körnél. Bővebb felvilágosítás Rothnagel Frigyes háznagynál. * Az Új tízkoronás. Alig akad az «Eszter­gom» olvasói között, ki nem látott új tizkoronást. Papírja erős, szine kék és egyik felén rózsaszín­ben játszó. Mind a két oldalon egy szép női alak látható, állítólag egy hercegnő képe. Mindenki azt óhajtja, látván az új bankjegyet, hogy mentől többnek legyen a birtokosa. Arra azonban nagyon kevesen gondolnak, hogy akinek ilyen új tizkoro­nása már van, annak csak hat koronát kell sze­reznie, ha egy kilót akar venni abból a kitűnő minőségű kinai theából, melyet Wilfmger József lazarista atya szállít egyenesen Kínából, s mely egyedül csak Brutsy Gyula kereskedésében kap­ható Esztergomban. Ára: Egy kiló 16 korona, tél kiló 8 korona, egy deka 20 fillér. * Fontos Amerikába utazóknak! A ma­gyar kormány az Amerikába való utazást most már Brémán át is megengedte. Fiúmén át Ame­rikába szóló útlevelek most már Brémán át is érvé­nyesek, ha az illető utas egy Bremennek szóló hajó­jegy birtokában van. Aki Brémán át akar utazni, annak okvetlenül kell otthonról 20 koroitát Bre­menrc küldenie, mire rögtön megküldetik a hajó­jegy. Jó egészségű és munkaképes munkások, a kik az amerikai rendeltetési helyig szóló vasúti jegyet kifizették és azonkívül még 50 koronát készpénzben felmutatni tudnak, Amerikába bebo­csátást nyernek. Akiknek barátjai vannak Ame­rikában, hozza magával azok cimeit. Szembetegek vagy egyéb testi fogyatkozásban szenvedők, 50 évnél idősebb személyek vagy olyanok, a kik valamely Amerikában levő gyárral szerződést kö­töttek, mely szerint ott bizonyos meghatározott bérért dolgoznak, Amerikából visszautasittatnak. Ratiborban, valamint Bremenben minden kiván­dorló megvizsgáltatik, mindenki tehát, aki Bre­menben hajóra felszáll, előreláthatólag Ameriká­ban bebocsátást nyer. * Borzalmas számok. Az orosz-japán há­ború veszteségeit a külföldi nagy lapok haditu­dósítói már összeállították s elborzadva olvassuk össze azokat a számokat, mely százezrek nyomo­rúságát és a népektől összehordott milliók fel­emésztését tárja elénk. Az elmúlt esztendő három nagy csatával, számos kisebb összeütközéssel, Port-Arthur ostromával és elfoglalásával, az orosz flotta tönkreverésével csaknem szakadatlan sorát képezte a japánok győzelmének, de lássuk csak mily óriási arányban fogyott el ez alkalommal az élet és pénz. A mandzsúriai harctéren a japánok 57.250 halottat és sebesültet s 600 foglyot veszi­tettek; ellenben az oroszok vesztesége: 111.000 halott és sebesült s 3483 fogoly. Port-Arthur ostroma 55.900 japán és 11.400 orosz halálába és súlyos sebesülésébe került s mellékesen 32.000 orosz jutott itt japán fogságra. A tengeren itt 1799 japán és 2527 orosz pusztult el. A japánok teljes vesztesége ez idő szerint 115.000 halott és sebesült s 600 fogoly; az oroszoké 125.000 halott és sebesült és 36.000 fogoly. Elvesztettek az oro­szok összesen 820 ágyút, mig a japánok csak 15-öt. Ezen veszteség magában az oroszoknak tiz millió koronát jelent, de ehhez még hozzá kell számítani a muníció és fegyverek költségeit is. Port-Arthurnak japán kézre való jutása Orosz­országra nézve 1000 millió koronányi veszteséget jelent. A megsemmisitett 7 csatahajó (a leszerelt »Cäzarevics«-et nem számítva) 160 millió ko­rona veszteség. A tengeri csaták összes pusz­títása négyszáz millió, ebből az oroszokra 320 millió esik. Hogy mennyi pénzbe került a háború eddig, azt még nagyon bajos kiszámítani, de kö­rülbelül hozzá lehet szólni, ha igy vesszük: Japán 560 millió kölcsönt vett fel Japánban, 440 milliót pedig Angliában és Amerikában, tehát összesen ezer milliót. Oroszország pedig csak a külföldön 1440 milliót vett fel s hogy mennyit áldozott a cár maga és a belföldi tőke általában, azt nem tudni. Oroszország költsége kiszámíthatatlan, mert az értékek kezelése körül sok millió füstölög el nyomtalanul. Az óriási sikkasztások napirenden vannak ott. Valószinű tehát, hogy ezen számok, pláne az oroszoké, jóval az eredeti alatt maradtak. Henri Germain, a »Credit Lyonais« nemrég elhunyt elnöke még úgy nyilatkozott, hogy az oroszok költsége 1760 millió, mig a japánoké 960 millió lehetett az elmúlt esztendőben. Azt hisszük tehát, ha a japánok kiadásait 1000, az oroszokét 1800 millióra becsüljük, megközelítjük a valóságot. Ha pedig hozzászámítjuk még a tengeri csaták költségeit, úgy az összes költség 3200 millió, miből 2140 millió esik Oroszországra. * „Korona" szálloda. A város ezen leg­szebb pontján épült szálloda elegánsan berende­zett szobáit és kitűnő konyháját szives figyelmébe ajánlja a nagy közönségnek. A tágas és előke­lően berendezett kávéházban a világhírű Schätz­féle szabadalmazott zárral ellátott palacksör szol­gáltatik fel. Pontos kiszolgálás! Szolid árak !" Naponkint frissen csapolt pilzeni sör. Palackolt Porter gyógysör. * Orvosi körökben már rég ismert tény, hogy a Ferenc József keserűvíz valamennyi hasonló vizet, tartós hashajtó hatása és említésre méltó kellemes izénél fogva, már kis adagban is fölülmúlja. Kérjünk határozottan Ferenc József keserű vizet. Unt*. Ic. 1905. Irodalom és művészet. Zászlónk. A februári számról van szó, mely e hó 15-én jelent meg uj cimképpel, gazdagon illusztrálva. Komoly és vig, lelkesítő és lélekderitő cikkei sürü egymásutánban és jóleső változatos­sággal " sorakoznak ez uj számban is. Művelődés­történelem (»A régi Egyptomrol«). Költészet (Sza­páry). Humor (»Farsangi bohóságok.« »Szökeve­nyek«). Kísérleti természettan (»Newton-féle szin­gyűrűk«). Világ események (»Hirek az örök város­ból.« — »Orosz-japan háború«). Diákhistóriák (»Az én naplóm«). Művészeti kísérletek (»A slöjdözők, öt pont«). Ifjúsági hitéleti mozgalmak, fejtörő rejt­vények, tréfa, sport, tanulmányút, ifjúsági szárny­próbálgatások (»Fakadó rügyek«) mind-mind meg­kapja a maga helyét, illusztrációját. Meglett em­berek is örömmel olvassák ezeket, az ifjúság számára egyenesen hézagot pótol. Ára pedig ily tiz füzetnek csupán 2 korona. Az eddig megjelent 6 füzetet azonnal megkapják az előfizetők, sőt a tavalyi (Il-ik) évfolyam is megrendelhető. FűzVe 2 kor., diszes kötésben 4^32 kor. Mutatványszám­mal ingyen és bérmentve szolgál a Zászlónk kiadó­hivatala Budapest, VII. Damjanich-u. 50 sz. A mennyország aranykulcsa, vagyis a tökéletes bánat. Irta: Von den Driesch János. Fordította Bernhard Zsigmond S. J. Az eszter­gomi főhatóság engedelmével. Budapest, 1905. 8-rét 28 lap. »E művecske rendkívül fontos igazságot tárgyal, mely felől azonban a hivők általában nagyon tájékozatlanok; s a mellett oly tanulságosan és szívhez szóló hangon teszi azt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom