ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-02-26 / 9. szám

azt, hogy a néppárt, ha jónak látja, ne fogadjon el olyan alapot, melyet a két állam fejlődött viszonyai és kölcsönös megegyezése hoznának létre. A 48-as párt katonai követeléseivel szemben nem helyezkedik merev álláspontra a néppárt, de mint politikájának következményeiért is felelősséget vállaló párt, szinte kötelessége hangoztatni, hogy amint Ausztriának keretét a monarchikus egység és főkép a hadsereg egysége tartja fenn a nemzetiségekkel szemben, ép úgy Magyarországra is üdvös a hadsereg egysége. A hadügyi kérdésekben egyelőre nem valósitható meg más, mint a 67-es törvényekben gyökeredző, még végre nem hajtott, vagy megmásított rendelkezés, és a legtöbb hadúri jogtól kikérendő nemzeti engedmény. A magyar hadsereg felállítása tehát most lehetetlen, de a nemzeti engedmények messze mehetnek. Óriási vívmány volna már katonáinknak magyar nyelven való nevelése, azaz katonai oktatása, de az egységes vezényleti nyelv nélkül alig-alig képzelhetni el egységes hadsereget. Figyelembe veendő az is, hogy Ausztria részben azért is fél a kétnyelvűségtől, mert akkor a nemzetiségek is hasonló követelésekkel állanak elő. Magyarországon is vannak pedig nemzetiségek, melyek egyre jobban törekszenek az érvényesülés felé. Ami a külön vámterületet illeti, még ebben is lehetnek a néppárti politikusoknak aggályai, mert hisz előkelő politikai kapacitások nem merik nyíltan kimondani, hogy használna-e vagy ártana Magyarországnak. A tény az, hogy közös vámterülettel Ausztria-Magyarország diktál a külfölddel kötendő vámszerződésekben, mig kérdés, vájjon önálló vámterület esetén nem beszélnének-e velünk úgy, mint pl. mi Szerbiával, s nem nyomnák-e le úgy a tarifát, hogy több kárunk volna, mint hasznunk. Ez még feleletre vár ! A vámügyet különben sem teszi közössé a 67-es törvény s ez a kérdés teljes tisztázással nem képezhet válaszfalat a néppárt hajlandóságai eiőtt, s igy látjuk, hogy a néppárt szövetségének biztosítása teljesen a 48-asoktól függ, tudniillik, hogy mennyiben respektálják a néppárt programmjának egyházpolitikai és más az ő nézetükkel eddig ellenkező követelményeit. Azt hisszük, hogy a 48-as párt, melyben most Ugrón híveivel úgy is van a néppárt programmjához hajló elem, meg fogja keresni azt a szövetséget és igy az ország érdekeit biztosító találkozó pontot. (d) Az iskola és a farsangi mulatságok. Alig zajlottak le a képviselő-választások, mikor a bor és a »jancsi-bankok« hatása alatt az emberek lelkiismerete nem egy esetben megingott, már is az emberek erkölcsi erejének egy ujabb megpróbáltatáson kell keresztül esnie. Az ujabb erkölcsi megpróbáltatást a farsangi mulatságok képezik, melyek erkölcsi háttere épen nem kedvező képet tár elénk. A mulatságoknak elvből nem vagyok ellensége^ Hiszen a tisztességes mulatságot az erkölcstan is megengedi. A mulatság, a vígalom, ha abban mértéket tudunk tartani,' a munkában és a küzdelemben kifáradt lélekre igen jótékony hatással bir, mert a lelket pihenteti, miáltal az erőgyűjtéshez módot nyújt. De igenis kell, hogy minden komoly és figyelmes ember ellensége legyen az olyan mulatságoknak, melyek az erkölcstan és a józan pedagógia szabályait a legmélyebben sértik. Minden élvezet, minden szórakozás csak akkor és addig hasznos, mikor és mig testi vagy lelki szükséget képez. És mig az élvezetek e határok között maradnak, addig valóban a test és lélek épülésére válnak. Mihelyt azonban e korlátokat átlépik és az Ösztönökből, szenvedélyekből származnak, azonnal az erőket emésztik. Következőleg a szórakozások minőségét és mennyiségét a korhoz és a szükségletekhez kell mérni. Azonban, sajnos, az emberek ezeket nem szokták a mulatságoknál figyelembe venni, hanem megvetve a szórakozások igazi célját, valóban az erőiket fecsérlik. Az a modor, melyben a mai mulatságok folynak, az nem a kifáradt lélek fölvillanyozását, hanem annak kimerülését, a test és lélek elsatnyulását, az ösztönök, szenvedélyek uralmát és igy az emberi erők hanyatlását eredményezik. Sajnos, hogy némely helyütt, nem tudom tudatlanságból vagy könnyelműségből, e dologban még az iskola is hibázik. Jelen cikkemben is főképen az iskolai mulatságoknak a gyermekek erkölcsi érzületére és kedélyállapotára való káros hatásáról akarok megemlékezni. Ma már mind hangosabban lép előtérbe az a követelés, ,hogy az iskolai nevelés nagyobb mérvet öltsön. Es ha a mai erkölcsi állapotokat és ezek következményeit komolyan megfontoljuk, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy e követelés jogos. Már pedig e követelésnek csak úgy tudunk igazán megfelelni, ha nemcsak hatványozzuk nevelési eljárásainkat, hanem az iskolai nevelést hibáitól, fattyúhajtásaitól is megtisztítjuk. Igaz, hogy a kedvezőtlen viszonyok, a túlhalmozott tananyag, az iskola ellenőrző közegeinek egyoldalúsága, kik mindig csak az anyaghalmaz földolgozását kívánták, továbbá ama csekély áldozat miatt, melyet a népnevelésre és népoktatásra fordítottak, az iskola nevelése sikeresebb nem lehetett és ha a viszonyok meg nem változnak, e tekintetben javulás ezután sem igen lesz, de arra mégis figyelni kell, hogy az iskola nevelési eljárásában vastag hibák elő ne forduljanak. Ily nevelési hibát követ el az iskola, ha a gyermekek részére táncmulatságokat rendez. Hibázik ezáltal azon nevelési szabály ellen, miszerint a szórakozások minőségét a kor szerint kell megválasztani. A farsangi táncmulatságok pedig nem a gyermekeknek valók. Nem pedig azért, mert ezek a gyermeknél sem testi, sem lelki szükséget nem képeznek, sőt "annak kedélycillapotát zavarják, alvó ösztöneit, helytelen vágyait fölébresztik. És ez nagy baj, mert a gyönge érzelmű gyermek az ösztönök, a helytelen vágyak uralma alá kerül, miktől többé szabadulni nem igen tud. Csak természetesnek fogja mindenki találni, hogy a különnemű gyermekek együttes mulatsága, saját táncosok kiválasztása és állandó együttlétük stb. nem fogják a gyermek érzelemvilágát érintetlenül hagyni ? Már pedig- ha ezt legkevésbé is zavarják, föltétlenül káros hatásúak. De ezáltal még ábrándozóvá is tesszük a gyermeket, minélfogva a komoly munkára alkalmatlanná lesz, ami pedig nála életszükségletet képez. Végül pedig megkedveltetjük vele a korcsmai tivornyákat, azok bűzös levegőjét, mi az erkölcsileg és szellemileg fejletlen gyermeknek bizonyára sokkal kedvesebb, mint a tanulás és a munka. Kétségtelen tehát, hogy a farsangi mulatságok a gyermekekre nézve fölötte károsak. Az ő koruk, testi és lelki szükségletük szabad levegőt és testedző játékot kivan. Ok jobban élvezik a szabad természetet, annak virágos, illatos ölét. Oda vigyük tehát őket. És ha igy nevelnék mindenütt a gyermekeket, bizonyos, hogy nem volna annyi elzüllött ember, nem volna annyi erkölcsi halott. Meg kell menteni tehát a gyermeket a bűnre vezető alkalomtól, mert ha nincs alkalom, nincs tolvaj. Különösen a fiatal gyermekeknél igen fontos az, hogy ne legyen alkalmuk a bűnnel megismerkedni, azt megkedvelni, mert ezáltal biztosabban megóvjuk az elromlástól, mint a legszebb erkölcsi oktatással. Ha az erkölcsileg megbukott emberek szomorú végének kútforrásait vizsgáljuk, azok mindig a fiatalkori elhanyagolt nevelésre vezethetők vissza. Nem oltalmazták őket a bűnre vezető alkalmaktól, mi vesztüket okozta. Hittek a Csábitó édességnek, nem is gondolva annak rossz végére. S mikor életszomjukat elégették,'a világ élveit megutálták, akkor hosszú lelki gyötrelem, tusa után csak egy menekvést ismernek a — fegyvert. A bűnre vezető alkalmak helyett az emberiségnek oltalomra van szüksége. Oltalomra, mert az emberiség elromlását úgyis annak elszaporodása okozta, mivel több lett az ember, több a rossz példa, a bűnre vezető alkalom is. Oltalmazzuk meg tehát azáltal, hogy az iskolai nevelést megtisztítjuk hibáitól, továbbá az ifjúsági egyesületek, olvasókörök létesítésével védőbástyákat emelünk az erkölcstelenségek tovaterjedése ellen. Biztos vagyok benne, hogy ha igy cselekszünk, akkor néhány év múlva a farsang erkölcsi háttere nem lesz oly sötét, oly reménytelen. Lett József, tanitó. mig ezekkel az elemekkel megbarátkozik s eszméi testet ölthetnek magukra. Hogy a felsőbb művelt körökben is mily epedő vágy mutatkozik egy tisztább vallási eszménykép után, többször emiitettük. Egy-két belső átalakulás, mely semmiképen sem maradhat el, Japánt talán mégis nemesebb gondolkozásra fogja bírni. Ez a mi erős meggyőződésünk. De lássunk most néhány kis japáni epizódot. A háborúról, valamint a japánok hangulatáról egy apáca levele a következő rövid adatokat tartalmazza: »A háború szülte hazafias szellem megnyilatkozása valóságos fanatizmussá növi ki magát, azonban nem kevésbé a császár iránti szolgalelkület is. A császárnak csak parancsolnia kell s a nép minden áldozatra készen áll. A hazáért meghalni legnagyobb dicsőség számba megy. Egy japán katonatiszt egyszer súlyos sebekkel egészen önkívületi állapotban feküdt a csatatéren s mégis visszautasított minden olyan segítséget, melyet nem japán kéz nyújtott neki. Az oroszok ugyanis tudván azt, hogy ilyen önkívületi állapotban van, bekötötték sebeit gyolcscsal; midőn azonban magához tért a tiszt s látta, hogy idegen kezek ápolják, letépte magáról a kötést e szavakkal : ».A hazáért meghalni nem nagy áldozat, hanem az ellenségtől hagyni magát ápoltatni — azt nem tudom már elviselni.« S tényleg bele is halt sebeibe. Ilyen és hasonló események története szájról-szájra jár a japánok között s szüli a legnagyobb lelkesedést.« »A katonák között találkozik sok katholikus is. »Megsebesítettek, — igy ir a csatatérről egy nagasaki növendékpap, akit majdnem diakónussá is akartak már szentelni —• egy golyó vállamba fúródott, sőt hátgerincemet is érinté. Remélhetőleg azonban nemsokára felgyógyulok, hogy ismét teljesíthessem katonai szolgálatomat.« Egy katholikus családapa pedig következőképen ir: »Négy társammal együtt szerencsésen kerültem ki a nagy mérkőzést, a többiek azonban ott lelték halálukat a csatatéren, sokan pedig megsebesültek. Nagyon szomorú dolog az mindenesetre, hogy meg kell halnunk, azonban a katonának teljesíteni kell kötelességét. Ha meg találok halni, mondasson értem egy szt. misét, remélem, hogy a jó Isten meg fog nekem irgalmazni.« Egy másik ifjú, mielőtt még bevonult volna j a japán sereghez, bizonyos mennyiségű pénzöszszeget tett félre övéinek ama kikötéssel, hogy mondassanak érte is egy szt. misét, s többi között igy nyilatkozott: »Lelkem üdveért, ha meghalok, vagy hálaadásért, ha visszatérek.« A sebesültek között, melyek a tschifui betegápoló nénikék gondozására vannak bízva,, láttuk a »Rechitelny«-nek orosz nagyvezérét is, aki Tschifuban keresett menedéket az üldöző japánok elől. De elég ebből ennyi is. Egyszóval a mostani háború élő bizonysága annak, hogy az a hazafias szellem, mely a középkori japán hősöket, az öreg Daimiost és Samuraist a vitézség oly magas fokára emelte, az utódok szivében is erős gyökeret vert. Ezeket akartuk tudtára adni t. olvasóinknak, hogy fogalmuk legyen Japán vallási viszonyairól. Kíváncsian várjuk a háború kimenetelét; a szegény kath. nép sorsát pedig a jó Isten bölcs intézkedésére bízzuk. Adja Isten, hogy az esetleges győzelem vagy vereség ne váljék a kereszténység hátrányára, hanem az elhintett mag minél terebélyesebb fává növekedjék fel. Sirolin A legkiválóbb tanárok és or vosoktól mint hathatós szer úgymint tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, idült bronchitis, szamárhurut íifn lábbadozóknál influenza után és különösen ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. HOFFMANN-La ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL, (Svájc).