ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-02-12 / 7. szám

1600 korona árért sem volt hajlandó előbb oda­adni azzal az indokolással, hogy «elvi szempont­ból » nem ád el vasutmenti telkeket. Hieronymi táviratilag adta oda potom áron ezt a telket, azon nem palástolható célzattal, hogy az ipar­testületi tagok a kormányra szavazzanak. A kor­mány ezúttal ugyan felsült, de nem Hollady Nándor, akinek január 31-én fáklyászenét adott az ipartestület; 4 szál cigány húzta, 30 fáklya világított és Schädl János községi napidíjas dik­ciózott. Igy esett meg ez a lelkes demonstráció ! Nem irigyeljük az ipartestülettől a nyert telket, csak azon boszankodunk, hogy tiz évvel azelőtt nem kapta már meg azt. A «Honti Lapok» a nagymarosi ipartestület «előbbi szabálytalanságai­ról és «hivatásának jelenlegi magaslatáról? szól­nak. Tudomásul vesszük az «elobbeni szabály­talanságok* konstatálását és ideigtatjuk ezt a tényt, hogy az utolsó ipartestületi pénztáros ellen még most is folyamatban van a vámosmikolai járásbíróság előtt indított per holmi «szabálytalan­ságok» miatt; elődje pedig most törlesztette az utolsó részletet abból a hiányból, melyet a pénztár felmutatott. Az ipartestület magas nívóját leszál­lítja az a körülmény is, hogy tagjai nyíltan tár­gyaltak a fölött, hogy a nyerendő telekért a kormányra szavazzanak! Ez lehet praktikus, de magas színvonalon álló dolog semmi esetre sem ! Eszünk ágába sem jutott volna ezt az ügyet feszegetni, de a fáklyák fényénél lehetetlen volt egyet-mást meg nem látnunk és a Honti Lapok tudósítását meg nem világitanunk. Ne bolonditsák a világot! * Jóváhagyás. A város tulajdonát képező őrhegy aljai téglaház bérbeadási szerződését a mi­niszter jóváhagyta. * A szentendrei kerület elveszett. A szent­endrei választó-kerület volt néppárti képviselője, dr. Baranszky Gyula nyilt levelet intézett válasz­tóihoz, melyben visszalépését és annak indokait bejelenti. Tudósítónk a különös esetre vonatko­zólag a következőket irja : Az «Esztergom» mult heti számában «Kossuth elismérése» cím alatt megjelent közlemény után, amily érthetetlen volt Kossuthnak a néppárttal való viselkedése, oly sajnálatos és indokolatlan volt a néppárti jelölt visszalépése most, midőn, a liberális pártkasszára Laszlovszkynak számítani többé nem lehetett és a hivatalnokok is felszabadultak a felülről jövő nyomás alól. Az előbbi választás után a néppárt hívei 56 szónyi kisebbségben maradván, néhai Luppa Péter mandátumát meg akarták petitio­nálni, de az azóta liberálissá vedlett Nagy Sándor néppárti jelölt ezt megakadályozta; most jött Baranszky visszalépése, ami épen elég ahhoz, hogy a kerület néppárthoz hű emberei között a néppárt iránt legnagyobb bizalmatlanságot keltsen. A zászló becsületéért nem igy szokás küzdeni ! * A kereskedő ifjak önképző egyesületének f. hó 5-én tartott táncmulatsága alkalmával felül­fizettek : dr. Kmety Károly 1 o kor. Brilli Gyula, Buzárovits Gusztávné 5 kor. Eisler Bernát (Kos­suth L. utca), dr. Fehér Gyula, Kreutz Antal, Philipp Konrád, Rózsa Vitái 4 kor. Oltósy Lajos 3 kor. Eckstein Mór, Ernst Dezső, Haar Mór, Jedlicska Rezső, Király Angela, Laiszky János, Leitgeb János, N. P., Renner Géza, Schmideg Soma, Skoda János, Steinbach Flóris, Waldvogel József, Wallfisch Ármin, Weisz Mór 2 kor. Gold­schmied Soma, Német Adolf, Patay Dezső 1 kor. — A felülfizetőknek hálás köszönetet mond a rendezőség. * A petieió. Szinte nevetséges azon erőlkö­dés, amellyel a doroghi választás miatt elégedet­len zsebpártiak hangulatot iparkodnak kelteni a letűnt kártyacsillag mellett. Petíció! Puff! Puff! Petíció! A revolverek puffognak, s Szaczelláry még biztatja is bérenceit, hogy csak revolverez­zenek, mert szegény nem is veszi észre, hogy azok a revolverek ha Zlinszky felé is vannak tartva, de csak az ő amúgy is laposodó zsebét luggatják. Miért nem nyugszik meg már Sza­czelláry s miért uszítja a békességre vérebeit. Minekünk igazán kellemetlen már a nevét leír­nunk, de kell vele foglalkoznunk — ha neki nem kellemetlen, hogy nevetségessé teszi magát. * Helyreigazítás. Kaptuk a következő soro­kat: Az «Esztergom» febr. 5-iki számában «egy alsópéri választód Besse János, kovácsii kath. kán­tort és áll. iskolai tanítót ugyancsak pellengére állítja. Meg kell jegyeznem, hogy Besse János a lévai választáson egyáltalában részt nem vett, ennélfogva reá az érintett aposztrófálás nem is vonatkozhatik. Az alsópéri választó Bessét alig­hanem Porubecz Győzővel, a kovácsii áll. iskola igazg. tanítójával tévesztette össze, aki a kormány­pártnak tényleg kortese volt és harmadmagával le is szavazott, mig 96 választó a függetlenségi párt győztes zászlaja alá sorakozott. Ennyit az igazság érdekében, Besse János védelmére. * Szaeelláry bukása a főváros társas körei­ben általános szóbeszéd tárgyát képezi. A bukott képviselő visszaesett azon szürkeségbe, melyben élt s a fényes világ igazán örül, hogy megsza­badult tőle, mert minden társaságot kártyakom­pánia színben tüntetett fel jelenlétével. Érdekes, hogy a dorogi választás epizódszerű történetkéi mily kapósak most azon helyeken, hová Szacelláry a mandátuma révén beképviselősködött. Az egyik fővárosi kávéházban, hol az ellenzékiek s kivált az újságírók viszik a főszerepet, a minap jókedvű társaság* kártyázni akart s egyik úr igy szólt a pincérhez: Hozzon egy játszma »Szacelláry-ke­nyeret« . . . * Hangverseny. A lábatlani gróf Po&n-íéle cementgyár tisztikara ma, vasárnap tánccal egy­bekötött hangversenyt rendez. A hangversenyt a komáromi cs. és kir. 83. gyalogezred zenekara szolgáltatja. * Honfi remény. A lezajlott képviselő vá­lasztások alatt kedves költeményt faragott egy ellenzéki. Kortesnótának volt szánva, de nem nyomtatták ki, mig végre mi felfedezve, még elég korán itt közöljük : Téli tájon méla csend ül, A bokorban dal nem zendül ; Erdő, mező hervadása, A természet haldoklása. Haldoklik az alkotmányunk, Tisza-kormány a halálunk; Letarolja, eltiporja Mi a magyar nemzet joga. Pusztulás, gyász a vidéken, De vidám lesz újra minden; Zöld fenyőnek minden ága Reményt hirdet, tavaszt várja. Hazánk remélve néz Reátok Andrássyak, Hadikok, Apponyi, Zichy és Kossuth A csüggedőt, hogy biztassátok. Honszeretet tiszta fénye, Legyen küzdőknek reménye S ha minden sziv egy-egy oltár, Hazám dicsőbb lész mint voltál! * Komárom-Kürth ifjúsági egyesülete f. hó 5-én jól sikerült jótékonycélú műkedvelői előadást tartott, mely alkalommal szinre került Tóth Ede három felvonásos népszínműve, a Falu rossza. A szereplők közül különösen kitűnt Korenchy Linuska, aki Finum Rózsi szerepében átérzett játékával és gyönyörű énekével teljesen elragadta a jelenvolt közönséget. Jól játszottak még azon­kívül Katona Boriska, aki Feledi Boriska nehéz szerepében teljesen érvényesült és Balog Men­cike, ki vidám, eleven játékával teljesen meg­nyerte a közönség tetszését. Fehér József, mint a falu rossza és Árendás András, mint Feledi biró, nagyon sikerült alakítást adtak, úgyszintén Izsák József is, aki Gonosz, bakter szerepét, ál­landó derültséget keltve adta elő. A többi sze­replők is nagyon jól megálltak helyöket. Előadás végeztével az ifjúság táncra perdült, a mely vi­lágos virradtig tartott. A színdarab iránt oly nagy az érdeklődés, hogy f. hó 12-én közkívá­natra meg kell ismételni. Felülfizettek: Kürthy István Koltha ro kor., Jaross Vilmos Koltha 6 kor., Gálba János lászfalu 4 kor., Bakos József Fűr, Kollányí Béla 2 — 2 kor., Kubicza János, Baltás Béla, Földes Ármin, Bújna Irmuska, Ho­dek Ferenc 1 — 1 kor. A nemesszivu adakozók fogadják ez úton is a jótékonyság nevében tett adományaikért az elnökség leghálásabb köszönetét. * A nagy „hazafiak". Ki ne tudná, hogy a krajcáros zsidó »firkaszok« mily kegyetlenül támadják különösen a papságot és tanítóságot, ha nem magyar nyelvű híveikhez néha-néha anya­nyelvükön szólnak. És ime, mig a nagy »hazafiak« támadásokat intéznek mások ellen és a magyar haza apostolaiban keresik a nemzetiségi izgatókat, addig a bátorkeszi zsidó hitközség. tiszta magyar vidéken német nyelvű meghívókat bocsájt ki hit­sorsosainak. Ezek azok a »nagy« magyarok, kik a legutóbbi választásoknál is »önzetlenül« szol­gálták az osztrák érzelmű szabadelvű pártot. * Tanítói változások a főegyházmegyében. Baross Ferenc pozsony-szt.-istváni, Földes Zoltán nagysurányi, Polákovits József zebegényi, Suna­csek Károly brockói, Sztrelka Ferenc csesztei, Szuchony László azaptai, Hlagyik Vince brockói tanitók ; Benkő Ilona nyerges-ujfalusi, Sztavonyik Vilma csekej-i és Zahajkoevics Gizella moraváni tanítónők ezen állásukban egyházhatóságilag meg­erősíttettek. — Simonovánszky Józsa lakácsi óvónő egy évre feltételesen szabadságoltatott. — Állam­segélyek : Tarnavy István darnói, Kala Ferenc nagyölvedi, Kopecsny József pobedini, Osvald Lajos kéméndi, Michels Fülöp doroghi, Szilágyi Arthur böősi és Piovarcsi Rezső borii tanitók; Gallach Magdolna szent-antali és Hummel Mária csukárdi tanítónők fizetése 800 koronáig állam­segéllyel kiegészítve lőn. —•' Komlőssy János nagygéci, Kopecsny József pobedini, Koltay Irma nagysurányi és Tamáséi Mária ásványi tanító­nők korpótléka államsegéllyel fedezve lőn. Kántek József csesztei kántortanító 48 évi ered­ményes szolgálat után jól megérdemelt nyuga­lomba vonult. •'- Miniszteri elismerés. A földmivelésügyí miniszter ügybuzgóság és szakértelemmel végzett kiváló munkásságáért Szabd Géza gazdasági tu­dósítónak teljes elismerését fejezte ki. * Az államsegélyek időrendszerben való helyes és tisztán áttekinthető elszámolására szol­gál a napló, amelyet Bertalan Vince állított össze. Ezen naplónak egy államsegélyt élvező iskolánál sem volna szabad hiányozni, mivel nagy mérték­ben megkönnyíti az elszámoló lelkész feljegyzési munkálatát. Ezenkívül hű képét nyújtja az eddig­elé felvett összes államsegélyeknek. A napló mindinkább keresettebbé lesz és O Eminenciája a bibornok hercegprímás is megvételre ajánlotta. — Ára 25 ives kötetben 3 kor. 60 fill. 50 íves kötetben 4 kor. 60 fillér és megrendelhető szer­kesztőjénél Bertalan Vincénél Esztergomban. * Karcolatok. Legyen nyugodt. A válasz­tásokat megelőző napokon Szaczelláry több helyütt úgy nyilatkozott, hogy megválasztatása Dorogon 500 szótöbbséggel bizonyos. A választás előtti napon ugyanezt mesélte egy benső barátjának, ki erre igy szólt: — Khi mondott neked Juri bóratom eztet. — Ki ? — hát a korteseim .... — A' zoj ! És te észtet elhiszel. No hát led­jel te nyogoth, hodj megfoksz bokhni ? — Mese beszéd! Lári-fári! — mondta rá Szaczelláry, de később mégis tudakozódott. — De honnan szeded te ezt az okoskodást ? — Honnoj szedek ? — Hátha a te korthoseid oztot mondnákh, hodj khüll még 100 szhavozat és arra khérnének thőled pénz, akkhor hinnék hodj nyersz, de mert a khortosek már igy is látnak a bokhás, nem mernek kérni pénz és áztat mondják nekhed, hogy biztos vagy. — Ne beszélj, az az ötszáz már le van fog­lalózva. — Aj voj! És nekhed ez egy argument ? Aztot még rosszabb! Én ismerekh a politikát, ledjél te nyugodt hodj meg leszel bokva .... Tényleg, a sok pénzelt voks nem szavazott le és Szaczelláry megbukott — de nem nyugodt.... Az üzletember. Egy jóképű atyafi, aki a választások alatt rendesen várni szokott s oda szavaz ahol .... szükség van a szavazatára, 26-án estefelé beállított a választási helyiségbe. Csodál­kozott szörnyen a jó bácsi, hogy nem kéregetik a voksát. — Kire szavaz ? — kérdi tőle az elnök. — Én kérem? (E közben mindkét párt bi­zalmi férfiaira kacsint.) — Feleljen kérem: kire szavaz ? — Én kire szavazok ? . . . a izére .... a Szaczell .... Zlinzszacze .... (most aztán odahajol á sürgölődő újságíróhoz: Kérem, hogy állnak a pártok ? Zlinszky 900, Szaczelláry 500, volt a felelet.) — No, kire szavaz ? — kérdi az elnök. — Mindegy már kérem, mondta lehorgasz­tott fejjel s indult kifelé. Odakint kérdezték, hogy miért nem adta voksát egyik vagy másik jelöltre. — Minek, a Szaczelláriék nem bolondok, hogy meghálálják a voksomat ha megbuknak, a 48-asnak meg több már most a szavazója, mint az ebédcédulája .... korábban kellett volna jönnöm Szaczelláryékhoz. * Hamis bankó. Lábatlan megyebeli köz­ség vallja polgárának Vörös Károly zenész ci­gányt, ki a napokban több helyütt egy rosszul hamisított ötös bankót, időszerű és hivatalos nyel­ven : tízkoronás bankjegyet iparkodott felváltani. Vörös Károlyt a csendőrség vallatóra fogta és

Next

/
Oldalképek
Tartalom