ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-12-31 / 53. szám

A magyar püspökök felszentelése. Róma, december 27. Vigasztaló esemény folyt le Szent Tamás apostol ünnepén a Sixtus kápolnában : O szentsége három magyar papra bizta rá az apostoli küldetést. Ilyen kitüntetés a pápák életéből is ritkán ismere­tes, Magyarország történetében páratlan. O szentsége éppen nyolc órakor lépett be a kápolnába. Michelangelo komor képei, a félhomály, a tompán hangzó ének olyan hangulatba ringat­ták a lelket, mintha e terem nem is a fényes, ragyogó Vatikán Sixtinája volna, hanem a kata­kombák sötét, elrejtett egyháza, hova a hóhérok elől menekülnek az istenimádók. A szent misét a három szentelendő egy oltá­ron mondta; a lecke után mindnyájan a főoltár­hoz vonultak, hol O szentsége misézett. A minden­szentek litániáját a Sixtina két erőshangu énekese énekelte, majd a consecrans pápa a felszentelen­dőkre hivta a Szentlelket: Accipe Spiritum San­ctum, mire kedves hangján énekelni kezdte a prefaciót; de a sima, lágyan zsongó hangja egyre erősödött, amint énekelte: Da ei, Domine, claves regni coelorum, ut utatur, non glorietur, potestate, quam tribuis in aedificationem, non in destructi­bnem : Add neki Uram, a mennyország kulcsait, hogy használjon s ne csak kérkedjék a hatalom­mal, melyet építésre adsz, nem rombolásra. Nyer­sen, érdesen hangzott az ének; Qui maledixerit ei, sit ille maledictus: Ki megátkozza, legyen átkozott. A prefatio első részét a Veni Sancte, majd a felkenés követte, a második részét a pásztorbot és gyűrű átadása. A szent mise lecke után való részét most már mindnyájan egy oltárnál mond­ták, a három püspök O szentségével egy oltáron misézett, egy kenyérből, egy kehelyből áldozott. A pápa az áldás után fejükre tetté a püspök­süveget, a megváltás, az iüdv sisakját, kezükre húzta a fehér selyemkeztyűt, a tisztaság jelképét, leültette őket az oltár zsámolyán felállított püspök­székekre, mig maga állva belekezdett a »Téged Isten dicsérünk« hálaénekbe. Valóban hálát is adhat a keresztény sziv a jó Istennek azokért, akik most a Sixtina oltára előtt a püspöki szé­kekben ülnek. A^ Te Deum után a püspökök egyenkint megáldják az összegyűlt népet az első püspöki áldással. Az uj apostolutódoknak szivből kívánjuk, amiért a szertartás végén a pápa előtt esedeztek : ad multos an nos ! A szertartáson a Collegium Germanicum et Hungaricum magyar növendékei segédkeztek; példás rendben folyt le minden, mint a Szentatya minden ténykedése. Vendégeket nem engedtek be, csak a két segédkező és a három szentelendő püspök kísérőit, ismerőseit s a Collegium Ger­manicum et Hungaricum növendékeit. Dr. dx. * Isteni tiszteletek a bazilikában. Az év utolsó és az uj év első napján a bazilikában tar­tandó isteni tiszteletekre újra figyelmeztetjük Esz­tergom városának vallásos közönségét. A mostani szomorú viszonyok között úgyis egyedül a vallás­ban találjuk meg vigasztalásunkat. A Sylveszter estéli ájtatosság a bazilikában délután 5 órakor kezdődik. A szentbeszédet ez alkalommal dr. Cser­noch János kanonok tartja, a hálaadást pedig Pór Antal kanonok végzi. Újév napján szentségimádás van a bazilikában és tart egész napon át. * A főkáptalan a póttartalékosok csa­ládjaiért. A főkáptalan elhatározta, hogy a nála alkalmazott póttartalékosok családjairól teljes mér­tékben fog gondoskodni. A behívott póttartalé­kosok helyébe helyetteseket állit, azt fizeti és a családot meghagyja az összes járandóságok élve­zetében. Mindenesetre szép és követésre méltó példa. Az önhibájukon kivül bevonuló póttarta­lékosok családjairól ily módon van legjobban gon­doskodva. * Himen. Héber János, a városi reáliskola rajztanára eljegyezte Schönbeck Jusztina kisasz­szonyt, a városi elemi leányiskola oki. tanítónőjét. * Kitüntetés. Horváth Béla, Esztergom vár­megyének még ezidő szerinti főispánja, — aki kijelentette, hogy csak addig marad állásában, mig törvénytelenséget nem követelnek tőle, — e héten a Lipót-rend lovag nagy keresztjét kapta meg. Annyi bizonyos, hogy ezen kitüntetés nem azért érte, mert a megyei ellenzék megerősödé­sét és győzelmeit elősegítette. Egy fővárosi hir szerint Horváth Béla csak azt várta, hogy 10 éves főispán legyen. Most tehát a 10 éves főispán és Lipót lovag legközelebb ismét visszavonhatla­nul, utoljára lemond. Ezen hirt azonban Horváth Béla egyik helybeli orgánuma révén tegnap, szom­baton leszállított árban megcáfolta. * Helyreigazitás. Lapunk legutóbbi szá­mában megírtuk a helybeli katholikus kör adventi estélyét is, de a hirben egyik legszebb pont hiány­zott. Kimaradt abból Vimmer Marianna k. a. sze­replése, mely pedig egyik legszebb pontja volt az estélynek. Vimmer Marianna k. a. »Boldog­asszony Anyánk«-ról szavalt el egy rendkivül kedves költeményt oly eredményes hatással, hogy a jelenlevők viharos tapsokban honorálták a sze­replő előadását. A. tartozó kötelesség parancsolja, hogy az estély ezen részéről most külön emlé­kezzünk meg s nehogy felületességgel vádoltas­sunk, még megjegyezzük, hogy ez csupán techni­kai okokból hiányzott. * A vízivárosi zárdaiskola karácsonyfájának leleplezése megható és kedves ünnepségek között történt meg mult vasárnap, a szent ünnepet meg­előző délután. Mindjárt a három órai litánia után seregestül tódultak a szülők és érdeklődők a polg. iskola III. osztályába, amely tökéletes szinpaddá alakult ez alkalommal. Boldogan mosolygó leány­kák foglaltak helyet a gazdagon diszitett magas karácsonyfa körül, akiknek lázpiros arcaikról könnyű volt leolvasni, hogy szivrepesve a Jézuska ajándékaira várakoznak. Négy óra körül felgör­dült végre a függöny is, mire csodaszép jelenet játszódott le a titokzatos szent éj eseményéből. Valóságos szárnyas angyalok jelentek meg a kis Jézus társaságában s oly jól esett látni, hogy mily nagy gondja van neki az elhagyatottakra, a szegényekre és árvákra. Az alkalmi színdarab Táth József szatmáregyházmegyei áldozópap tol­lából ered s óriási hatást keltett a jó Tisztelendő Nővérek ügyes betanítása és rendezésével. Külö­nösen hatásosak voltak a szép énekrészletek, a bengáli fényben tündöklő élőképek szemlélésével alig tudtak betelni. — A színjátékban a követ­kező növendékek szerepeltek : Testvérek : Roth­nágel Piroska és Hofbauer Anna. Angyalok: Rothnágel Irén, Hugyecz Gizella, Molnár Böske, Klumeczky Fáni, Wacker Irma, Gajda Irén, Kassay Zsófia, Starkbauer Juliska, Mihalek Ma­riska, Homorovics Gizella és Szentgyörgyi Ernesz­tina. A kegyes szivü kis Jézuskát Vágvölgyi Irma ábrázolta. Befejezésül Modroczky Mária mondott társai nevében imaszerű köszönetet az intézet angyalszivü védnökének, Vaszary Kolos biboros hercegprímásnak, mint aki bőkezű aján­dékával lehetővé tette ezen karácsonyfa ünne­pélyt s oly sok örömet okozott szegény iskola­társainak és szülőiknek. Ezek után dr. Walter Gyula pápai prelátus-kanonok emelkedett szólásra s a nála szokásos ékesszólással fejtegette a szent este jelentőségét és tiszteletre, szeretetre és há; Iára buzdította a növendékeket és szülőket O Eminentiája iránt. A legnagyobb öröm a ruhák és édességek szétosztásával kezdődött. Ruhát kapott hatvanegy szegény iskolás leányka, kö­zöttük többen teljes öltözetet. Ugyanezen alka­lommal öltöztette fel a Már la-Kongregáció elöl­járósága Urbán Teréz elemi iskolai IV. osztályú tanulót, kinek ruháit maguk a tagok varrták meg s mindennel ellátták cipőtől a fejkendőig. * Hivatalátvétel. A vármegyeházán tegnap, szombaton délelőtt tömeges hivatalátadás volt. Pisuth Kálmán központi főbiróhelyettes a II. aljegyzői hivatalt átadta Frey Viktor t. b. aljegy­zőnek, mig Perényi Kálmán dr. miután a főszol­gabírói hivatalt átadta Pisuth Kálmánnak, átvette a főjegyzői és alispáni teendők vezetését. Az átadás a törvényhatóság kiküldött bizottsága előtt teljes rendben folyt le. * A kisdedek öröme. Az esztergom-belvá­rosi kisdedóvó-intézet karácsonyfájára s a szegény­sorsú óvodás gyermekek felruházására adakoztak : Venczell Antal 30 kor., dr. Fehér Gyula 10 kor., Marosi Józsefné 5 kor., Mattyasóvszky Marianna 2 kor., »Szt. Erzsébet jótékony nőegylet« 50 kor., az óvodás kisdedek adománya 67 kor. 80 fillér. Adakoztak még : Marosi Józsefné, Leitgeb Jánosné, Grósz Ferencné, özv. Szalkay Józsefné, Magurányi Józsefné, Marosi Ferencné,Brutsy Gyuláné,Mattya­sóvszky Marianna és Brenner József csemegét, — özv. Szvoboda Románné gyermekruhát, cipőt és csemegét, Burány Jenőné gyermekcipőt és cukor­alakokat, özv. Buzárovits Gusztávné és Philipp Konrádné képeskönyveket, Miller Imréné gyer­mekruhát és cukoralakokat, Brutsy Gyula játék­szert, Kitzinger József cukoralakokat, Fleischmann Ignác ruhaneműt, Weisz Mihály cserépjátékszert. — Az óvóintézetbe járó leánykák babáit igen finom Ízléssel öltöztették: Reviczky Erzsike, Magurányi Edit, Szalkay Félike, Vayand Ilonka, Csukass Etel, Niedermann Berta, Ecsy Anti, Hamar Ilonka, Mattyasóvszky Olga, Bleszl Mar­gitka és Erzsike, Szeyler Margit, Lieb Margit, Gerenday Juliska, Szabó Klárika, Brenner Mar­gitka és Gizike, Schőnbeck Juszta és Stefi, Lieb Aranka, Büttner Irma, Ekesy Berta, Brutsy Ilonka, Mach Mici, Matusek Etelka, Mihalik Nelli, Fekete Marianna, Márffy Helén, Niedermann Elza, Fleischmann Katinka, Eckstein Irén, Szabó Ilona, Havas Erzsike és Peknik Erzsi. — Fogadják e jószívű adakozók és a kisdedek örömét előmozdító hölgyek az intézet vezetőségének hálás köszönetét. * Hont felelete Esztergomnak. Hont vár­megye 29-én tartott közgyűlésén foglalkozott Esztergom vármegyének azon határozatával, mely­ben elitéli B. Szabó Mihály vállalkozását. A köz­gyűlés tudomásul vette Esztergom m. átiratát s a következő határozatot hozta rá feleletül: »Hontvármegye közönsége örömmel és meg­nyugvással hallgatta meg Esztergom vármegye azon átiratát, a melyből arról értesiti, hogy volt főjegyzője Szabó Mihály lemondását hogyan fo­gadta el. Nem kételkedett ezen megye közönsége abban, hogy Esztergom vármegye nem csak olyan hazafiakat terem, — mint Szabó Mihály — mert jól tudta, hogy ez csak szomorú kivétel, amit saját szülő vármegyéje is szégyennek tart. — Es éppen azért nem is késett kijelenteni, hogy az ilyen ember felett annyival inkább pálcát tör, mert saját fiai közül került ki. Hontmegye közönsége köszönetét fejezi ki az értesítésért, Látja abból, hogy a nemzet hű fiait nem tántorítja meg, hogy egyes emberek megfeledkezve magyar voltukról, a hivatallal járó vélt méltóság, s még inkább az anyagi előnyök kedvéért nemze­tük ellenségeivel szövetkeznek, tulajdon nemzetük ellen törnek, beszennyezik saját nevüket, beszennye­zik családjukat. Biztositja Esztergom vármegye közönségét, hogy Szabó Mihályt itt ugyanolyan érzelmek fogadják, a milyenekkel Esztergom vármegye el­bocsájtotta, mert ezen törvényhatóság is együtt halad vele azon az uton, amelyen haladni min­den magyar törvényhatóságnak kötelessége: az alkotmányosság utján.« A belügyi ügyvivőnek azon rendeletét pe­dig, melylyel megsemmisíti Hont megyének leg­utóbbi határozatát, melyet Szabó Mihály kinevezése folytán hozott, — nem veszi tudomásul a megye. Előbbi határozatát fenntartva a következőkkel bővítette ki: »A kinevezett megyefőnöknek lakást és hiva­talos helyiséget annál kevésbbé ad a vármegye házában, mert erre még rendes viszonyok közt sincs kötelezve. Ha mindennek dacára a kinevezett megye­főnök akár a lakás, akár a hivatalos teendők vég­zésére az előbbi főispánnak eddig átadott helyiséget vagy a nagytermet erőszakkal elfoglalná, ezen fog­lalást törvénytelennek tekinti, s utasítja a vár­megye alispánját, hogy a kinevezett megyefőnök ellen ugy a fenyitő, mint a polgári peres eljárást tegye folyamatba s e végből Dr. Tölgyesi Ferenc ügyvédnek a meghatalmazást adja meg, mit a törvényhatósági bizottság is a maga részéről ezennel megad. Az ügyvivő azon határozatát, hogy a tör­vényhatóság feletti felügyeleti jogra hivatkozva a 25-ös bizottságot feloszlatja, a törvényhatóság visszautasítja és tudomásul nem veszi. A vármegye törvényhatósági bizottságának joga van bármely ügynek előkészítésére külön bizottságot kiküldeni. Ezzel a jogával élt és élni is fog, s jogába beavatkozni az ügyvivőt nem engedi annyival kevésbbé, mert ezen bizottság kiküldetését éppen ezen alkotmányellenes kormány működése tette szükségessé.«

Next

/
Oldalképek
Tartalom