ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-12-10 / 50. szám

Aztán, hogy ne haragudjon az ember az ördögre. Mert tessék elhinni, hogy a papák és ma­mák igy állítják: oda a krampuszt: — Nézd fiacskám, itt a Mikulás. Pedig nagy a különbség a kettő között, de ha igy folyik tovább ez a kultusz, Mikulás bácsi birodalmán az ördög fog uralkodni és a Mikulás bácsi pásztorbotja helyett az ördög vasvillája fogja piszkálni a gyermekek agyát. Talán egyik-másik meg is kérdi a papáját: — Ugy-e papa, ha jó leszek, mindig jutal­mat kapok az ördögtől ? , . . Ugy-e papuskám engem szeret az ördög ? Ezt akartam csak mondani a kicsinyek Mi­kulásáról ; lássuk most milyen a politikai Mikulás ? A politikai Mikulás békehireket hozott a magyar nemzetnek. Fehér szakállával mosolyogva bólintgatott s ugy közeledett az ország szivéhez. De megtudta ezt a modern apa és a nemzetközi vörös krampuszt küldte ránk. Mert tudni való, hogy a politikában is a vörös, lólábu, hosszú és hegyesnyelvü ördög grasszál. Ép ugy mint a kis­gyermekeknél. Sőt még dühösebben. Az öreg Mikulás bácsit félrelöki és vasvillájával agyon akarja ütni a nemzet önérzetét — egyelőre persze csak ujságpapiroson. Fehérváry és Kristófi papa Bokányi Jakab krampuszkereskedőtől megvették a vörös ördögöt és nyakába dobták a nemzetnek, hogy lovagolja meg a magyart most az, ha már a németet, törököt, tatárt lerázta magáról. A vö­rös krampusz pedig miniszteri protekcióval be­törte az ártatlan kereskedők kirakatát és miután rossz gyermekeket nem talált, jó órákat és más hasonló jókat vitt el a puttonyban. Szegény jó Mikulás bácsit miért nem eresztik hozzánk ? A vörös ördög nekünk nem kell, mert mi, kik a politika iskoláját járjuk már, nem ijedünk meg a vörös ördögtől. Tudjuk, hogy az kóccal van bé­lelve és bárhogy rázza is a láncot gondolatsza­badságunk fölött, meglátjuk a lólábát. Nem vagyunk már annyira gyerekek, hogy a vörös krampusztól várjuk a jutalmat vagy ke­gyeket. Minket ijesztgetéssel nem lehet eltántorí­tani a helyes iránytól, mert mi tudjuk, hogy a Mikulás bácsi, ha az idén nem jöhetett el, majd eljön jövőre, mert mi a szeretet jegyében dolgo­zunk és pedig a hazaszeretet jegyében. Ellenben a Fehérváry és Kristófi bácsi már benne van a vörös krampusz puttonyában és ha nem javulnak meg, el is viszi őket —- Hontba főispánnak. Lyza. HIREK. Krónika. Jó Esztergom örvendezzél, te sem maradsz hátul; Nem is jó ám elmaradni a széles világiul! Hisz manapság a városnak upy megy rendje ÖSSZP. Hogyha vagyon tartalékban egypár vad vörössé . . . Hire jár, hogy hozzád jönnek, fogadd őket szépen, — ' Hiszen ők az Igazságot nyomják csak a népben. Manap pedig már mindenütt gyorsan véget vetnek Ily ostoba, középkori előítéletnek . . . . . . Jöjjetek csak vörös bácsik diadalmi vággyal, Itt lesztek még vörösebbek pár kis arccsapással . . . Szent ügyetek vértanúit itt magasztaljuk fel — S milyen boldog lesz a világ, hol járnotok sem kell . . . Oh, minálunk sok embernek nagyon jó a gyomra • S ugy . . . edzésből gusztust érez már egy kis bolondra . . Jertek, jertek kedves szocik elégítsetek ki, Máskülönben még rátok sem gondolna itt senki. Aztán nemcsak Budapesten van fáin világtok, Szép ablakot, kirakatot nálunk is találtok És órákat, láncot, gyűrűt választhattok sorba, Ha már ugy ráéheztetek a — választó jogra ! Sőt a »szabad szerelem*-ben sem gátol meg semmi, Kinek, kinek saját gyomrát hűn szabad szeretni . . . S ha van pénz, — a korcsma nyitva, besétálni tessék, — Bizton örömmel fogadnak az öles menyecskék. Még a >Népszava«-nak is van elég nagy keletje. — Többek közt a pékműhelyben azzal fűtenek be . . . S munkát adtunk már többször a heves szélviharnak, Hogy csináljon friss szárnyakat néhány röpiratnak, Munkát adjunk linektek is, mert csak erre vágytok? Hiszen volt már nagy, keserves, céltalan munkátok: Egy nemzetnek szent jogára tiportatok lábbal. — Azt bivétek, nem bir az már néhány mákvirággal! Hanem itt oszt 1 lerántottak a göröngyös földre . . . Tán hajnalszin orrocskátok azért olyan — görbe? Szegény, szegény vörös bácsik, igazán sajnálunk, — Jertek, hadd üssön a mennykő belétek — minálunk! * Szabó Misi főispán . . . Főispánban nincs hiány I S nem hazudnak a lapok — Viszik szegény alakot. Irka. firka, pennaszár, Misi bácsi mit csinál ? Azt gondolja, — tán a Hont Installálni lesz bolond? m \ — »Bus iroda, vig asztal, — Az utóbbi vigasztal . . . Ha nem megyek, kerül más, Hadd fogyjon a záptojás!« Hans Sachs. ; Ő Eminenciája Vaszary Kolos, bibornok, hercegprímás, kegyelmes főpásztorunk esztergomi érsekké való kineveztetésének 14-ik évfordulóján, f. hó 13-án, szerdán d. e. 9 órakor ünnepélyes szent mise lesz a helybeli főszékesegyházban, melyet Komlósi Ferenc dr. prelátus-kanonok fog mondani. * Személyi hirek. Dr. Rajner Lajos érseki helynök, prelátus-kanonok pénteken, Mária fogan­tatásának ünnepén Budapesten, a Szent Sziv zárdatemplomában istentiszteletet tartott. — Dr. Andor György hercegprimási irodaigazgató, mint a főegyházmegye ideiglenes főtanfelügyelője Buda­pestre utazott az iskolák látogatására. ; Változások a főkáptalani tisztikarban. Alszter Albert garbóci intéző hason minőségben Kápolnára (Zala m.) helyeztetett át. Helyébe Stefanies Jenő neveztetett ki garbóci intézővé a nem rég elhalt Brázda Józset helyébe. * Főegyházmegyei hirek. Krizsán Mihály pápai kamarás, budapest-józsefvárosi helyettes plébánossá neveztetett ki. — A budapesti közép­ponti papnevelő-intézet alkormányzója lett dr. Robitsek Ferenc eddigi nagymarosi esperes-plé­bános. — Csizmazia Ferenc országgyűlési kép­viselő a nagymarosi plébánia vezetésével bízatott meg. — Ferenczy György a nagymarosi kerület rendes és Simor László bajtai plébános ugyan­ezen kerület helyettes alesperesévé neveztetett ki. — Arany Nándor budapesti hitoktató hivatala alól felmentetett, helyébe Mcrva Sámuel eddigi komáromi segédlelkész küldetett. Pór Sándor komáromi hitoktató ugyanoda segédlelkésznek. — Márton László Paulin eddigi doroghi segéd­lelkész Komáromba hitoktatónak, ennek helyébe Koffler József ujmisés küldetett. — Töttössy Mik­lós modori segédlelkész folyó hó i-én a bécsi egyetemen a hittudományok doktorává avattatott. * Kalabriáért. Az a szivetrázó katasztrófa, amelyik Kalabria lakosságát olyan borzalmasan sújtotta, Európaszerte minden felé meleg rész­vétre indította a sziveket és a szörnyű nyomor enyhítésére az emberi szeretet nevében széles körben indult meg a segély-akció. Magyarország társadalmát a humánus érzelmeken felül Szeged­ért a hálás viszonzás kötelezettsége is terheli, mert a szomorúan emlékezetes árvízveszély alkal­mával az egész művelt világ meleg részvétével és segítségével találkoztunk. A szegedi katasztrófá­nál még sokkal borzalmasabban és elképzelhe­tetlenül félelmesebb arányokban sújtotta Kalabria lakosságát a földrengés rémes veszedelme. Száz­ezrek maradtak hajléktalan s néznek gyámol nél­kül a közeledő tél elé. A magyar társadalom köréből a budapesti olasz kolónia bevonásával segélyző mozgalom indult meg. A segélyakció fővédnökei: József főherceg és Auguszta fő­hercegasszony O cs. és kir. Fenségei; védnökei: Vaszary Kolos Ferenc, biboros, hercegprímás, Samassa József dr. egri érsek, Andrássy Géza gróf, Apponyi Albert gróf, Apponyi Lajos gróf, madarasi Deck Nándor, Berzeviczy Albert dr., Boncompagni-Ludovisi herceg, Calvello de la Tour herceg, Csáky Albin gróf, Csekonics Endre gróf, Darányi Ignác dr., Dessewffy Aurél gróf, Eszter­házy Mihály gróf, Festetics Tassziló gróf, Hatvany­Deutsch Sándor, Justh Gyula, Karátsonyi Jenő gróf, Kléh István, Kornfeld Zsigmond, Kossuth Ferenc, Lánczy Leó, Pálffy Miklós herceg, Rákosi Jenő, Széli Kálmán, Wekerle Sándor dr., Wenck­heim Frigyes gróf, Zelenski Róbert gróf, Zichy Géza gróf, Batthyány Lajos gróf. Adományokat elfogad a budapesti olasz kir. főkonzulátus (VI., Nagy János-utca i/a) és »Pro Kalabria« bizottság (IV. Károly-körut 14.) Budapesten. * A reáliskolából. Neményi Károly lemon­dásával a reáliskola énektanári állása megüresed­vén, azzal Nemesszeghy István, az érseki tanitó­képző-intézet ének- és zenetanára bizatott meg. Nemesszeghy a képzőnél viselt tanári állást is megtartja. * Tiszteletbeli kinevezés. Dr. Frey Vilmost, Horváth Béla tiszteletbeli aljegyzőnek nevezte ki Esztergom vármegyéhez. * Népkonyha. Folyó hó 3-án, Advent első vasárnapján nyitotta meg a szent Erzsébetről nevezett jótékony-egylet népkonyháját a városi szegényházban 50 szegényre. A megnyitásnál jelen voltak: Bogisich Mihály v. püspök, egye­sületi elnök, Vimmer Imre polgármester, Marosi József, dr. Fehér Gyula plébános, a választmány tagjai közül; Vimmer Imréné, Marosi Józsefné, Zubcsek Mihályné, Mészáros Károlyné, Reviczky Gáborné, Tillmann Károlyné úrnők. A népkonyha költségeire ujabban adakoztak: Schmied Lujza úrhölgy 10 koronát, Vimmer Imréné urnő 10 kor., Marosi Józsefné urnő 5 koronát. * Lemondás. Skolka József, a főkáptalan letkési uradalmának erdőgondnoka — mint érte­sülünk — állásáról önként lemondott. Lemondá­sát a főkáptalan elfogadta, * A jótékony petieió. Porgesz Béla, a »Ko­rona« szálló bérlője azon tanudiját, melyet a vizs­gáló táblabíró Zlinszky István mandátumának peticiója alkalmából részére megállapított, a »Koios­kórház«-nak adta. Ez a nyáron történt. A kórház igazgatója átszolgáltatta a városnak ezen adományt, a tanács köszönettel elfogadta s most a kórházi élelmezési rovatban beiktatta. Ha ily gyorsan megy a dolog, a betegek jövő karácsonyra bankettet rendeznek a »Koroná«-ban. * Az „Uj Lap" részvényesei. Múltkori szá­munkban egész lisztát közöltünk az »Uj Lap« esztergomi részvényeseinek nevéről 1000 koronát felülhaladó tekintélyes összeggel. Az elmúlt héten kiadóhivatalunk révén még a következők jegyez­tek részvényeket: Szilányi Ferenc praelatus-ka­nonok 20 kor., dr. Zubriczky Aladár 20 kor., Patter Károly 20 kor., Székesváry Imre 20 kor., Alihalik A. 20 kor. Összesen 100 kor. Megje­gyezzük, hogy minden rész vény nyel 2 kor. 50 f. alapítási költség jár, s ez a nagy és kis részvé­nyekre nézve egyforma. * Szabó Mihály főispán. Szabó Mihályt, vármegyénk főjegyzőjét a Fehérváry-kormány honti főispánnak neveztette ki. A kinevezés már rpgen a levegőben lógott, de a kormány csak most intézkedett, mikor Lits Gyula lemondásának elintézését tovább halasztani nem lehetett. Hont, az Ivánkák ősi fészke, a mai viszonyok között nem épen puha fészek egy főispánnak s innen magyarázható meg azon hir, miszerint B. Szabó Mihály, városunk fia nem fogadja el a kinevezést. B. Szabó Mihály azonban, mint értesülünk, még kinevezésének nyilvánosságra hozása előtt kijelen­tette, hogy feltétlenül elfogadja. De nem is lehet az máskép, mert Kristófiék sem a korona, sem a nemzet előtt nem akarnak kudarcot vallani s ezért csak kipróbált és elszánt embereket terjesztenek fel főispánságra. Ipolysághon az egész nem jön váratlanul, mert Lits lemondása után rögtön szer­vezkedtek a megyei urak egy esetleges jövevény ellen. Ezt valószínűleg B. Szabó Mihály is tudja és nem számit valami meleg fogadtatásra, de azt erősen hiszi, hogy installáltatja magát annál is inkább, mert Hontban több jó barátja van. B. Szabó Mihályt családja és rokonai hir szerint arra kérték, hogy megrendült egészségére való hivatkozással hárítsa el magától a főispánságot, de a kinevezett szilárdan állja elhatározását. B. Szabó Mihály a f. hó 21-én tartandó vármegyei közgyűlésen fog elbúcsúzni Esztergomtól levélben. Személyesen már nem is jelenik meg a törvényhatóság ülésén. Honti installációjára nézve ugy intézkedett, hogy miután mint honti főispán, Selmec és Bélabánya városok főispánja is, először ott installáltatja ma­gát s aztán megy Ipolyságra. Szabó Mihály ki­jelentése szerint Selmec és Bélabányán ügye jól áll és mint előre értesült, székfoglalása elé semmi akadályt nem gördítenek, Ipolyságon pedig Hor­váth Béla közbenjárása folytán 30 megyebizott­sági tagra számit. Azon kérdésre, hogy mit fog tenni, ha mégis megakadályoznák az esküszöveg elmondását, azt felelte, hogy a körülményekhez képest jogai érvényesítésére minden eszközt felhasz­nál. Selmec és Bélabánya városok törvényhatóságát már értesítette 'is jöveteléről és a beiktatást f. hó 16-ra tűzte ki, illetve akkorra hivta össze a törvény­hatóságot. Ipolyságról irják lapunknak, hogy Szabó Mihályt rendkivüli nagy érdeklődéssel várják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom