ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-12-10 / 50. szám

tanítótestülete nevében tisztelettel arra kérnem, miszerint a hatósága alá tartozó mindennapos népiskolai tanulók és az ismétfősök farsangi táncmulatságát betiltani és a farsang utolsó napjaiban az iskolai előadások pontos megtartását elrendelni méltóztassék. Az előadások megtartása főleg azért szükséges, hogy ezáltal a tanulók figyelmét eltereljük a farsangi élet szemléletétől. Melyek után maradtam Nagyságodnak Muzsla, 1905. december 4-én alázatos szolgája Lett József, tanitó. Próbálkozás. Az esztergomi kőművesek között van néhány nemzetközi szocialista s ezek mindenáron megakarják alakitani itt a nemzetközi szocialistaszakegyletet. E részben próbálkoztak a tavasszal is, mikor a kőművesek és ácsok szakegyletét, — amely hazafias és keresztény szellemben alakult meg, — szét akarták robbantani, vagy átalakítani az ő szájizük szerint. Nem sikerült nekik s ekkor frontot változtattak, kiléptek az egyletből, azt gondolván, hogy az magától összeomlik. De az egylet még most is fennáll, mert hiába, az igazságon épült fel. Akkor a két tábor egyegy ötös-bizottságot választott, mely bizottságnak egymással kellett eldönteni az egyesülés vagy végleges szakadás kérdését. Ezen bizottságok mostanáig mélyen aludtak, de ma, vasárnap végre összeülnek és talán határoznak is. Ebből az alkalomból egy kőműves-munkástól vettük a következő sorokat, ki ebben a tárgyalásban is szót fog emelni. »Az egyesülésnek már a nyár folyamán kellett volna megtörténni, de mi, az egylet alapszabályaihoz hű munkások, mindeddig nem tudtuk, hányadán vagyunk az ellenpárttal. Most már azonban látjuk, hogy miben áll a szociáldemokrácia. Látjuk, hogy azok, kik egyletünkből nemzetközi szociáldemokrata fészket akarnak csinálni, nagyon el vannak vakítva. Szegény munkások ők is, mint mi vagyunk. Keresik ők is a jobb időket ugy mint mi, csakhogy mig mi az igaz uton lassan megyünk előre, addig ők vakon bizva az egy-két bujtogató ámításában, rohannak a lejtőn lefelé, amely nem a célhoz visz, de épen ellenkezőleg. "Mi arra figyelmeztettük és figyelmeztetjük most is az illetőket, hogy ne bízzanak Az okos családfő, ki ad valamit arra, hogy idővel koldusbotra ne jusson, gondosan kizár minden fényűző kiadást és okszerűen, észszerűen gazdálkodik. A kis-világban az ész-fejedelem O Fensége szintén nem engedheti meg, hogy kisded birodalmában túlköltekezés történjék; javalja tehát a kormánynak, hogy a fényűzési cikkek beszerzésében és alkalmazásában kellő mértéket tartson, mert tudja, hogy ellenkező esetben pótolhatatlan bajok keletkezhetnek s nincs kizárva az országos krach sem, mely után az ipari és nemzetgazdászati szempontból egyaránt veszedelmes devalvatio következhetik. Tagadhatatlan, hogy az ész-fejedelem O Fenségének ezen atyai aggodalmát irányítja a nagyhatalmi kérdés is, melyet a teremtés koronájának — az embernek érdekében a természet egyéb alkotásai, »kis-világ«-ai, »mikros-cosmos«-ai között latba vetni elsőrendű politikai kötelesség. A köznapi tapasztalás igazolja állításomat, mikor kimondom, hogy az ész-fejedelem Ő Fenségének nemtörődömsége könnyen veszélybe sodorhatja a »kis világ«-ot, melyet aztán hamarosan felemészthet a kór. (Vége köv.) olyan vezetőkben, kik csak azért bujtogatnak, hogy kényelmesebben éljenek a szegény munkásnak keserves filléreiből. De hiába volt minden figyelmeztetés. Munkás-testvéreink nem hittek nekünk, kik mindig azon voltunk, hogy az esztergomi munkásokat megnyerjük a keresztényszocializmusnak, mert ebben az irányban kell kivívnunk magunknak és gyermekeinknek a szebb jövőt. A nemzetközi szociálista-egylet nem vezet jóra, mert egyszerre sokat Ígérnek, de nem adnak semmit az ő apostolaik. Egy egész uj világot akarnak ők szervezni Isten és haza nélkül. Valahányszor elvakított munkástársaimat beszélni hallom erről a világról, mindig eszembe jut az a régi mese, mely arra való, hogy a gyerek elaludjon tőle. Lesz egy uj világ*, hol minden kalácsból van. A sövények kolbászból, deszkák helyett szalonnából készítik az állványokat, a téglát cukorsüteményből, a maltert tejből, krumpli-cukorból és lekvárból csinálják. Az utcán sült-malacok futkosnak hátukban késsel, mindenki kivághat egy sonkát és ha megette, ehet még röpülő sültgalambot és ihat bort a — kis Dunából. Szegény eltévedt munkásaink nagyokat nyelnek, mikor ezt hallják s már látják, hogy mint fognak ők mindig blaumontágozni. De mikor kérdezik, hogy mikép jutnak abba a szép országba, a vezérek azt mondják, hogy előbb egy nagy cukor-hegyet kell annak átnyalni, aki ott akar élni. Miért nem látják be ezek az emberek, hogy ez csak gyerekmese és altatónak jó és még arra, hogy szegények elvakulva, keservesen keresett filléreiket odaadják a vezéreknek. Mi, akik észen voltunk és iparkodtunk felvilágosítani a munkásokat, magunkra voltunk hagyva. Kérve-kértük a munkaadókat, hogy ne engedjék szétzülleni a mi egyletünket. A munkaadó urak meghallgattak bennünket, de nem tettek mást, mint egynek kivételével egy kis anyagi segítséget nyújtottak, pedig a kör érdekében' szót is kellett volna emelni, nekik talán jobban hittek volna a munkások s ők talán jobban meg tudták volna magyarázni, hogy miért nem helyes a nemzetközi szociáldemokrataság. Nem tartották be továbbá azt sem, mit a munkarendben ígértek. Lettek volna tagjaivá az egyletnek, akkor jöttek volna a munkások is és nem maradnának magukra azok, kik kitartóan küzdenek a keresztény munkásegyletért. Most már a mesterek nélkül kell tehát helyreállítani ezt az egyletet. Csodálatos, hogy a mester urak nem szövetkeznek a nemzetközi Jakabék ellen ? Vagy talán ez nem áll érdekükben ? Tény az, hogy a szociáldemokraták vak dühhel támadnak minden keresztény intézményt, piszkolnak minden egyházi férfiút a pápától kezdve a legszegényebb szerzetesig. Ezt tudják a tisztelt mester urak s tudom, van olyan, ki egyházi épületen dolgozó munkásaitól hagyta gyalázni a papokat . . . Most vasárnap, f. hó 10-én lesz az 5-ÖS bizottságoknak tanácskozása. Arról van szó, hogy kezet kézbe és vállvetve kezdjük meg a közös munkát állapotaink javítására. Nos hát igen ! Kezet kézbe és vállvetve kezdjük meg, de: Isten nevében! Mi csak azt a zászlót akarjuk lengetni, melyen: Isten, Király, Haza olvasható, mert meg vagyunk győződve arról, hogy aki nem féli az Istent, az nem tudja tisztelni a királyt és annál kevésbé szereti hazáját. Mi tehát kezet nyújtunk, bár tudjuk, nehéz próbát állunk ki, de megmentjük Esztergomot a nemzetközi szocialista szennytől. Ha mi nem segítjük ügyüket, ők sem mennek semmire. Jól van, legyenek szocialisták, mi is azok vagyunk, - - de Krisztus példája szerint. Akkor boldogulunk. Adja az Isten, hogy a tanácskozás után az a tiz ember, aki az ügyet eldönti, kéz a kézben, ugy határozzon, hogy a keresztény-szociális eszmék lássanak diadalt szent István városában s hazaszeretettől lelkesedve énekeljék el együtt, hogy: Hazádnak rendületlenül... « Ime igy gondolkozik egy munkás. Minden sorából kitűnik, hogy ő és társai, kik a keresztény elvek szerint vallják magukat szocialistáknak, — teljesen magukra vannak hagyva e nehéz küzdelemben. A munkaadók érdeke elsősorban, hogy a rájuk hallgató munkás-elemet kivegyék a nemzetközi lelketlenség karmaiból, mert aki most sem látja a nemzetközi szocializmus romboló hatását, az igazán elfogult ember és rossz hazafi. Ez ügyre különben még visszatérünk. Vasárnapi levél. — Mikulás és krampusz. — E héten volt Mikulás. Oh a kedves, a jó, a hószakállu Mikulás bácsi most is bekukucskált a kulcslyukon és a jó gyermekeknél^ hozott valamit. A keresztényi szeretet alkalmas közvetítőt talált az ősz Miklós püspökben, mert a gyermekek előtt alig van több olyan népszerű szent mint ő, akinek olyannyira tömve volna a zsebe kedvességekkel és akinek oly nagyon megígérnék, hogy jók lesznek. A cipőcskék ezen az éjjelen fényesen kipucolva várták a sok édességet és a Mikulás bácsi jó szivvel tömte meg azokat, ha jó gyermekek rakták eléje, de néhol virgácsot is hozott annak jeléül, hogy a gonosz gyermekeket nem szereti. Eddig rendjén volna. A Mikulás bácsiról mindent tudunk, ha gyerekek voltunk, s én nem is azért tisztelem e szentet jelen soraimban, mintha nem volnék vele megelégedve, de a virgácsot szeretném kölcsön kérni tőle, hogy elűzhessem a háta mögül a krampuszt, mely már erős konkurrenciát csinál neki. A Mikulás bácsi tudvalevőleg kísérővel jár. Az ő kísérője az a vörös krampusz, mely hátán puttonnyal, kezében csörgő láncokkal ijesztgeti a gyerekeket. A cukrász boltok kirakata előtt már nem látni az ősz püspök jóságos, fehér fürtös alakját, hanem ezernyi krampusz vigyorog ránk vörös nevetéssel és puttonyában a rosz gyermekekkel. Ezen ugy elgondolkoztam mintha még gyermek volnék. Miért, hogy a szeretet és figyelmesség, a jó jutalmazása helyett a gonoszság, a bűnhődés kultusza vesz erőt a gyermekek kedélyvilágán ? Miért kell a gyermeket ijesztgetni s miért nem épen a régi szeretetteljes Mikulás bácsival finomítani lelkét ? Miért kell nekem a félelem fogalmát felkeltenem abban a fogékony kis szivben, mikor örömöt akarok neki szerezni ? Ezen ugy elgondolkoztam, de véges eszemmel eddig nem sikerült kikutatni, hogy a gyereket most miért viszi el az ördög ha rossz, mikor azelőtt Miklós bácsi ugy büntette őt, hogy nem hozptt neki semmit. És ez tudom jobban fájt neki, mint a krampusz mese . . . Az én ötéves kis fiam Mikulást várt. Jó volt a gyerek három napig s mindig azt számlálgatta, hogy hányszor alszunk még Mikulásig. Es hiába, nem jött a Mikulás — de krampuszt sem engedtem az ablakba. Ugyanis hiába jártam a játékkereskedést, hiába a cukrászboltokat, az ősz Mikulást nem találtam sehol. Mindenütt krampuszt kínáltak, mert hogy: kérem csak ezt keresik, mindenki ezt veszi és püspököt nem tartanak raktáron. Nem is találtam püspököt egész Esztergomban. A kereskedők nem hibásak. Ők azt árulnak, a mit a közönség keres. A közönség pedig most a vörös ördögöt hajszolja, mert az érdekesebb és valláskülönbség nélkül megvehető. Egy püspököt a kis Izidor és Móric meg sem értene, ellenben az ördögöt érti. Az elviszi őket, ha ros

szak. De mikor ? . . . A T^

TTTIff^ Mál a régiek se

J

tettek némely ritka ásványvízben oly titkos gyógyeröt, melyet mágneses jelenségekkel magyaráztak. * Az igazi okot azonban csak a legújabb korban ismerték meg, amidőn néhány gyógyforrásban rádiumot fedeztek fel. Hazánkban ezen csodás elem ed- IPM ÁMRI kpopPNui7hqn találtatott s érthet0 a vele elérhető meglepő gyógyeredmény. Már dig egyedül a Schmidthauer-féle lulVIMIMUI KöOöl UVIZUcll félpohárral használva eltávolítja a gyomorban és belekben fészkelő . sokféle komoly betegség csiráját, s ezzel elejét veszi a baj kifejlődésének. Mint ivó kúra gyomor- és bélbajokban, továbbá elkövéredés, szivelhájasodás s az azzal járó fulladásnál, sárgaság, máj- és lépdaganat, cukorbetegség, aranyér, csúz és köszvénynél, vérbőségnél stb. kitűnő eredménnyel használható. Kapható Esztergomban minden jobb füszerkereskedönél. Nagy üveg 50 fillér, kis üveg 30 fillér. Föszétküidés a forrástulajdonos: Schmidthauer Lajos gyógyszerésznél Komáromban. -