ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-12-03 / 49. szám

egyetlen keresztény krajcáros lap fellendítésében. Ez annál inkább kívánatos volna, mert a humanisztikus intézményeket a nem kath. társadalom is, de még többnyire maga a kormány, városok és törvényhatóságok is segítik, támogatják, mig ez az intézmény, melyre pedig szintén égető szüksége van a társadalomnak, egyedül a kathoHkusokra támaszkodhatik. Dolgozzunk tehát annak érdekében mindnyájan, lépjünk be a részvényesek közé és serkentsünk másokat is hasonló lépésre, mert az »Uj Lap« virágzása a mi dicsőségünk, bukása a mi szégyenünk, a mi bukásunk ! Mereur. — Főispánság. A vármegyék nemzeti ellentállása alkalmával különös helyzetbe sodortattak a megyei tisztviselők. Egyik-másik megyében kétfelől villog feléjük a fegyelmi vizsgálat pallosa. Ha a belügyminiszternek engednek, a vármegye bélyegzi meg őket, ha meg a megye határozatait ütik nyélbe, ugy Kristóffy és Lányi huzatja rájuk a legelőbb fülönfogott paragrafust. És mégis ebben a fura helyzetben önálló jellemek bontakoznak ki. Elveik törvényen alapuló argumentumaival odaállanak a leköpdösött, de nem installált megyefőnök elé és kivágják a becsületet, nem törődve azzal sem, hogy családjuk éhen pusztul. A minden politikát gyűlölő ember ezeket az embereket akármelyik oldalon állanak, mártírnak hiszik és ebben 90%-ban igazuk van, de mit mondjon a pártkereteken kivül álló ember a főispánokról, kikből nagy az aratás mostanában. Ha olvassuk, hogy itt is, ott is főispánságot vállalt KristóíFyéktól egy ember,Önkéntelen is arra gondoltunk, hogy sokan vannak élhetetlenek, kik élni akarnak gyalázatos méltóságban. Micsoda őrületes pénzzavarok lehetnek azok, melyekből ezen urak belerohannak a záptojásfürdőbe és hányszor mocskolhatták már szembe azok, kiknek ő tartozik, ha most azoktól is szokásnak veszi, kik neki tartoznak — legalább az ő felfogása szerint: tisztelettel. Ha a nagy külföld megtudná érteni a mi helyzetünket, visszavonná állandó véleményét : Magyarország nem a sikkasztok hazája, Magyarország a stréberek és kétes ekzisztenciák eldorádója. De talán elitélnék azokat is, kik az ilyen meggyalázott hivatalt régi jusson tartanak megszállva. Mert hát a főispánság manap olyan állapot, melyre csak azok vállalkoznak, kiknek akár mily uton, de javítani kell a zsebükön, de mi marasztalja a főispáni székben azokat, kik egyébként rendezett anyagi viszonyok között a magyar nép becsületét élveznék ? Főispán csak működő kormány bizalmából ülhet egy vármegye nyakába s amely főispán még az utóbbi napok vérlázító eseményei után sem mondja fel a »megtisztelo bizalmat,« az olyan haladó-párti Kristóffy ügynök, amilyent sütni sem lehet. Mindenesetre jól esik ezeknek az uraknak a főispánság, de még jobban esik az, hogy nem kell magukat installálni. Szépen elülnek a fészekben s megtűrnek egy kis csípést is, mert a mostani kormány elnézi azt is, hogy egy főispán 48-asnak mondja magát lefelé s csak fölfelé legyen haladó s follyon be az adó. Fejérváry kemény csontú ember, Kristóffy és Lányi körmönfont bácsik és szintén főispán legyen az, akiben ők megbíznak. Azért tehát az olyan megyék, melyeknek főispánja még nem mondott le, nyilt szinen kérdezzék meg a megyefőnök urakat: hogy kiknek a bizalmából szórakoznak az elnöki székben ? És erre kérjenek férfias, nyilt választ! Vén Sas. 'HIREK. Krónika. Locs-pocs lenn a földön, borulás az égen, Sárosak a csizmák, kivált városvégen — És ahol esőben dideregve járnak. Bizony nincs sok dolga a víg krónikásnak. De a mig künn csapkod a késői zápor, Elmesélek, dallok a jó Mikulásról. Figyeljetek . . . Hol volt, hol meg nem volt egyszer Egy agg generális, kipróbált nagymester . . . Dorong a bajusza, hegyes nyárs a vége. Szeme a gyávának réme, rettegése, Mennydörgő a hangja; nyakán sárga gallér, Gombok a kabátján, mint az aranytallér! Csörtet, hogyha lépked . . . szörnyű rontom-bontom, Hallatára elszáll fejünkből a bontón S épen nem hajlongunk látásán színének. Nem zendül fel ajkunk résén bájos ének. No hát ez a bácsi mit gondolt magába? . . . Ráült a szegény jó magyarok nyakára Úgy, hogy amíg rajta ülve nyargalászott, Árpád büszke népe teherlónak látszott S ez hiába forgott, rugdosott alatta, A rút generális bizony csak nyargalta . . . »Ejnye, fikkom adta. — szólt Árpád az égben, — Hát lóvá lett az én dicső magyar népein ? Nem hagyom ezt, nem. nem, megbüntetem rútul, Ki édes hazámban mitsem tesz. csak dúl-fúl N Szavát is tartá a honszerző nagy Árpád S egy széles nagy felhőn addig, addig járkált, Míg egy nagyszakállú ősz szent jött elébe, Tarisznya a vállán, pásztorbot kezébe' . . . Szóba eredt véle s mondta, mondogatta, Hogy mit nem tesz ott lenn adta darabantja! Bólingatott Miklós, (ő volt az az ősz szent) S jóságos arcáról két nagy könny lecsöppent. Aztán hős Árpáddal egybe' parolázott, Hogy megszabadítja ő majd az országot. Tovább lépegetvén tarisznyáját vette Miklós és mindaddig kotorászott benne. Míg egy ezüst sipot ki nem vett belőle. Belefujt ... A mennyég csak úgy harsant tőle. . . . Egyszerre előállt a zöldszemü Krampusz. Bicegett a lába, mint versben a jambus, Csörgő lánc kezében, nagy puttony a hátán, Véle indult Miklós napja éitszakáján . . . Útját legelőször Budapestnek vette — A vén darabanttal leszámolni rendre. Ki ép tervet főzött agya lombikjában, Hogy Miklós és társa hozzáléptek bátran . . . Az öreg megrettent. . . Ámde Krampusz bátya Üstökénél fogva dobta puttonyába, Mely elég volt bőven még valami hétnek . . . Aztán tovább mentek egyenesen Bécsnek I Hans Sachs. * Ünnepélyes istentisztelet. A szeplőtelenül fogantatott Boldogságos Szűz ünnepén, december 8-án d. e. 9 órakor ünnepélyes szent mise lesz a helybeli főszékesegyházban, melyet fényes segédlet mellett Kohl Medárd dr. felszentelt püspök fog mondani. * Az Oltáregyesület nyilvános istentiszteletét folyó hó 10-én tartja a vízivárosi zárda templomában. Előtte való napon délután 5 órakor litánia van, mely alatt a hivek a sz. gyónást végezhetik. Az imádási napon pedig 7, 8, 9 és 10 órakor szent mise, délután 5 órakor szent beszéd és litánia. " ' * Fényes esküvő. Mult hó 28-án déli 12 órakor esküdött örök hűséget a feldiszitett és szőnyegekkel borított szép kis bajcsi templomban, az élő virágokkal díszített főoltár előtt, a köztiszteletben álló Váczy Ambrus, primási uradalmi Haraszt-pusztai tiszttartó és neje Rapcsák Mária kedves és bájos leánya Annika, szive választottjának, Hübschl Kálmán Vác városi mérnöknek. Az esketést Vezinger Károly esztergomi praelatus, apát-kanonok végezte, a helyi esperes-plébános segédkezése mellett, ki a fiatal párhoz igazi egyházi szellemtől áthatott beszédet intézett, megmagyarázván a házasság szentségének igazi, mély értelmét. Násznagyok voltak Niedermann Pál ügyvéd, az esztergomi főkáptalan főügyésze és dr. Rapcsák Imre, váci püspöki orvos. A vendégszeretetéről ismert család délben fényes és gazdag lakomát rendezett, mely alkalommal nem hiányzottak a szép pohárköszöntők sem. Délután az ifjú pár nászútra indult. * Az amerikaiak dr. Prohászkának. Amerikában lakó honfitársaink élénken emlékeznek vissza arra, hogy dr. Prohászka náluk járt s lánglelkével és csodás szónoki hatalmával nem egy magyar katholikus hitközség alapját vetette meg. Buzdítása, tanácsa az amerikai magyarságba uj erőt öntött és mint egy hozzánk érkezett levél is mondja, sohasem fogják elfelejteni a katholicizmus hivatott apostolát. Most, hogy Prohászka püspökké szentelésének hire a tengeren túl lakó honfitársainkhoz is eljutott, mozgalmat indítottak, hogy egy küldöttség utján diszes püspöki pásztorbotot adjanak neki emlékül. A mozgalmat Gross Ferenc chikagói plébános indította s máris nagy összeg gyűlt egybe. A legszegényebb kath. magyar munkás, ki Prohászka beszédeit hallgatta, hozzájárult a költségekhez. A pásztorbot előreláthatólag diszes lesz. Rajta az amerikai és magyar címer ölelkezni fog és rajta a következő magyar felírás: s>Jóakarójának méltóságos és főtisztelendő dr. Prohászka Ottokár székesfehérvári püspöknek, a jó pásztornak az amerikai magyarsag.« A mozgalom vezetői a pásztorbotot még az. installáció előtt szeretnék elhozni a püspöknek. * Az „Uj Lap" esztergomi részvényesei. Az egyetlen katholikus krajcáros újság fellendítésére Esztergomból is jegyeztek részvényeket, még pedig tudomásunk szerint a következők: Sujánszky Antal nagyprépost 100 kor., Dr. Rajner Lajos érseki vikárius 100 kor., Blümelhuber Ferenc prelátus 20 kor., Maszlaghy Ferenc prelátus 100 kor., Vezinger Károly prelátus 100 kor., Venésell Antal prelátus 40 kor., dr. Horváth Ferenc rektor 20 kor., dr. Csernoch János 100 kor., Schlick István 50 kor., Graeffel János 100 kor.. Klinda Theofil 100 kor., Magurányi József 100 kor., ifj. Magurányi N. 20 kor., dr. Krammer György 60 kor., dr. Pécsi Gusztáv 100 kor., dr. Török Mihály, dr. Zubriczky Aladár, Brühl József, dr. Andor György, dr. Csárszky István, Haliczky Zoltán, dr. Babura László 20 — 20 kor. Adja Isten, hogy a lap ügye még az uj év elején nyélbe legyen ütve. Már bizony égető szükség van rá. Maholnap a krajcáros lapok, a szavazók nagyobb kontingensének lapjai, döntő szerepet fognak vinni a politikában. Most vagy soha! Ha most össze nem hozzák a 250,000 korona részvény-tőkét, a nemes ügy talán egészen elalszik. Kiadóhivatalunkban is vannak gyüjtőivek. A részvények jegyzését szívesen közvetítjük. ;: Pór Antal ötven éves irói működése. Pór Antal esztergomi prelátus-kanonok, a hírneves történetíró, irodalmi működésének ötven éves jubileumára készül. Ötven év — nagy idő, s a szorgalmas prelátus ezen idő alatt sokat irt s egyike lett a legtermékenyebb történetíróknak. Cikkeinek első sorozata 1856-ban jelent meg a »Családi Lapok «-ban, azonkívül irt nagyon sok kor-, élet- és jellemrajzot. Nagyobbszabásu — füzetekben megjelent — történeti* munkáinak a száma megközeliti az ötvenet, ugy hogy majdnem minden esztendőre esik egyegy munka. Könyvismertetései, szóbirálatai, számszerint 55, több kath. folyóiratban láttak napvilágot. Különösen, vagy 25 év óta, a magyar Anjou-korral foglalkozik a prelátus. Életrajzát röviden a következőkben adjuk: Született 1834. október 18. Esztergomban, hol a gimnázium hat osztályát végezte. 1849-ben részt vett a szabadságharcban, azután gimnáziumi tanulmányainak folytatása végett Nagyszombatba került. Theologiai tanulmányait a bécsi Pázmáneumban végezte, ott készült a történelmi tanszakra is és 1857. Scitovszky hercegprímás a nagyszombati érseki gimnázium tanárává nevezte ki őt. 1871. Esztergom sz. kir. város választotta meg lelkészének. A pápa 1874-ben" tiszteletbeli titkos káplánjává, utóbb apostoli főjegyzőjévé, Simor bibornok az esztergomi kerület esperesévé és tanfelügyelőjévé nevezte ki. 1872-ben a m. tudom, akad. levelező-, majd rendes tagjának választotta ; 1875 — 81-ig Esztergom városát képviselte a parlamentben. 1880-ban ő felsége érdemeinek elismeréséül pozsonyi kanonoknak nevezte ki, 1886-ban szt. Imréről nevezett c. apát, 1893-ban esztergomi kanonok és 1903-ban honti főesperes lett. Azonkívül a magyar történelmi társulatnak, a heraldikai és genealógiai társulatnak igazgatóválasztmányi, a szent István társulat tudományi és irodalmi osztályának tagja. * Haller István Esztergomban. A keresztény szocializmus lelkes, fáradtságot nem ismerő fiatal bajnoka, Haller István, az »Uj Lap« szerkesztője, az esztergomi növendékpapok Magyar Egyházirodalmi Iskolájának meghívására és kívánságára mult hó 30-án csütörtökön érkezett meg városunkba s a papnevelő-intézet dísztermében tartott igen érdekes s tanulságos előadást a ke( resztén y szocializmusról. A tüzesszavu szónok a keresztény szocializmus elveit ismertette a fiatal levitákkal; rámutatott azon akadályokra, melyek a keresztény szocializmus útjában állanak, megcáfolta nyomról-nyomra a vallástaposó s a szegény, elhagyatott népet tőrbe csaló fanatikus szociáldemokraták minden állítását s a kereszténységet nevezte meg annak az elsőrangú tényezőnek, mely a mai szociális bajok orvoslásánál nélkülözhetlen. Nagyszabású beszédét mindvégig feszült figyelemmel s érdeklődéssel hallgatták. Adja Isten, — úgymond —- hogy az esztergomi papnevelőből kikerült fiatal apostolok majdan a keresztény szociális elvek zászlaja alá sorakozva dolgozzanak a társadalmi kérdés ker. szellemű megoldásán. Remek előadásáért a Magyar Iskola nevében az intézet tanulmányi felügyelője, Babura