ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-12-03 / 49. szám

tások már eléggé jelezték a nemzetiségi mozgalmak veszélyeit a vallásra és az egyház érdekeire. Már maga a faji gyűlölet szitása, a véres villongások és verekedések provokálása — mi szükségképeni következménye a nemzetiségi izgatásoknak — a kereszténység szellemétől teljesen idegen dolgok. De a nemzetiségi politika szervezése olyan arányokban, mint azt most néhányan megkezdték, egyenesen arra neveli a népet, hogy nyelvét minden más érdeknél, még vallásánál is többre becsülje. Ezen ujabb nemzetiségi fészkelödésnek tulajdonítandó- azon megdöbbentő hang és magatartás, melyet katholikus tótjaink részéről még sohasem lehetett hallani. »Budeme lutherani U s hasonlók. Inzultálással fenyegetik itt-ott a papot, a kórusról való ledobassál a kántort. Az ilyen nemzetiségi súrlódásból keletkeznek a »Los von Rom« mozgalmak, az aposztaziák. A vezérek nem gondolják meg, hogy tűzzel játszanak, hogy a mozgalomnak, melyet megindítottak, később már nem lesznek urai, hanem majd más szedi le esetleg annak gyümölcseit! Azután elvégre egy katholikus országnak aláásása, mely épen legjobb uton van a katholikus újjászületés felé, és természetes védbástyát van hivatva képezni a protestáns germán elem és a sehizmatikus szláv tenger ellen, valóban áldatlan, pogány foglalkozás! Az egyház nagy érdekeivel szemben mindenféle nemzetiség érdeke eltörpül ! De azt fogja talán mondani valamelyik jobb lelkű agitátor: ily mérsékelt lágy politika mellett a tótság nem terjed, nem halad előre, sőt határai esetleg szűkülnek! . . . Nos hát ép itt van a kritikus pont, a katholikus érzék tüzpróbája ! Az igazán egyházias érzületű tót pap nemzetiségi aspirációkért nem kockáztatja egyháza, vallása érdekeit, nem nyul a kereszténység szellemével ellenkező, veszélyes eszközökhöz. Valamint az igazán egyházias érzületű magyar pap a nemzeti nagyzás ábrándjaiért nem nyul soha az erőszakos magyarosítás eszközeihez, melyek szintén lelkiismeretbe ütköznek. Azért mondottuk, hogy a nemzetiségi kérdésben találkozhatik velünk mindenki, ha katholikus alapon áll!! Az egyházias érzületű papság ne vessen tehát ügyet a 2—3 hetvenkedő fiatalemberre, Ekkor lépett épen Jessy mamája és két kis húga a kertbe. — Mi baj, mi baj Sándor ? Talán elestél és megütötted magadat ? Csak ekkor tört ki Sándor igazi zokogásba. Nem tartotta férfiasnak ugyan a sirást, —• de árulkodni sem mert ő, a kertész fia az uraság lányára, Jessyre. Meg aztán szégyenében nem is tudott szólni. Helyette Jessy vágott közbe: — A szemtelen koldus, tolvaj ellopta labdámat és nem akarja visszaadni. Ekkor a kormos cica leugrott a magtár ablakáról és utána lepottyant a labda is. Jessy a labda után ugrott s elpirulva dörmögte : — Ni, itt van, láttam, mikor feldobta és most — leesett. — Olyan volt ekkor a hazudó Jessy, mintha egy habos bárányfelhő dörgött és villámokat szórt volna. Jessy mamája, a Madonna-arcu, barna aszszony meghatottan tekintett Sándor felé s vigasztalólag szólt hozzá: — Ne sirj Sándor, tudom én, hogy nem te dobtad fel a labdát. — De mikor az nekem nagyon fáj, hogy Jessyke tolvajnak nevezett, sőt pofon is ütött. — Felelte önérzettel Sándor. Jessy, szeretett volna újra neki ugrani és ismét pofon ütni az ártatlan fiút. Mégis inkább lehajtott fővel az illatos gyöngyikéket és mimózákat taposta kegyetlenül. De mamája megfogta kezét s miután Sándort megvigasztalta, elvezette Jessyt. — A szingazdag virágoktól ellepett sürüki a tót nemzetiségi mozgalmat katholikus félen inscenirozza

; hanem tartson ki továbbra is a keresztény néppárt mellett, mely egyedül halad az arany középúton a nemzetiségi kérdés lojális és reális megoldása felé ! — Drágább lesz a papiros. A napilapok minden különös megjegyzés nélkül közlik, hogy a magyar papirgyárosok a papir árát újévtől fogva 10%-kal fölemelik. A mai papiros korszakban ez az elhatározás nem olyan, hogy fölötte csak ugy egyszerűen napirendre térni lehetne, különösen akkor, ha a magyar papirgyárosok előzetes magaviseletét és eljárását figyelembe vesszük. Ezek az urak ugyanis »a hazai ipar« védelmének zászlaja alatt nagymérvű mozgalmat indítottak országszerte, melynek célja az volt, hogy az összes hivataloknak meghagyassék, hogy csak magyar gyártmányú papirost legyen szabad használniok. A minisztériumok, a törvényhatóságok s egyéb hatóságok meg is parancsolták alantas közegeiknek, hogy mást mint magyar papirost ne használjanak, sőt a kultuszminiszter egyenesen meghagyta, hogy .a tankönyveket csakis magyar gyártmányú papírra nyomják s ez a papíron föl is legyen tüntetve. Távol legyen tőlünk, hogy ezeket, a magyar ipar védelmét célzó intézkedéseket kifogásoljuk, de határozottan el kell ítélnünk a magyar papirgyárosok eljárását, akik miután a kormány és a hatóságok támogatása mellett, gyártmányaiknak a hazai piacot biztosították és a külföldi versennyel szemben megvédelmezik, most gyártmányaik árát egyszerre oly jelentékenyen fölemelik. Nem egyéb ez, mint a magyar fogyasztó közönségnek hatósági támogatás mellett való megzsarolása. Ne csodálkozzanak azonban a magyar papirgyárosok, ha a közönség is ugy fog magán segíteni, amint tud. Ismét fog nagyobb mérvben külföldi papírgyártmányokat vásárolni, mert hisz a külföldi papirgyárosok nem emelték föl a papirgyártmányok árát. A közönség nem arra való, hogy magát a magyar papíripar által kizsákmányoltatni engedje. Sokan, akik az önálló magyar vámterületnek nem barátai, álláspontjuk igazolására többi között arra is hivatkoznak, hogy az esetben teljesen ki leszünk a honi gyárosok kénye-kedvének szolgáltatva, mert az osztrák termékekre vetett vámmal ők verseny nélkül fognak itthon állani. Hogy ez érvelés nem alaptalan, mutatja a magyar papirgyárosok mostani eljárása is. Ajánljuk lombú Hybiskusok rejtekében volt egy kis rondó. Itt a mamája mellé ültek Jessy hugaí, ő pedig eléje állt. — Tudod-e Jessy, — kezdte a beszédet a leánykák édesanyja — ki volt e fiu, kit te pofon ütöttél és meggyanúsítottál? Tudod, tudod, hogyne tudnád . . . ? Tamásnak, hű kertészünknek fia. Elmondok most neked egy esetet, amit a te életed megmentéseért a jó Tamás bácsi müveit; ha meghallgatod, bizonyára megbánod, hogy ily gorombán és gőgösen cselekedtél fiával. Jessy előbb durcásan összehúzta ajakát és a földre nézett, hanem mikor észrevette, hogy mamája csakugyan igazat beszél, miről már egyet-mást hallott is: figyelmesebb lett. Később azonban a sejtelmes félelemtől kipirulva, kíváncsian kisérte mamájának minden szavát s még be sem fejezte a történetet, Jessy már keservesen zokogott. Tépő fájdalom marcangolta szivecskéjét, hogy ő annak a fiával bánt oly igazságtalanul, aki életét mentette meg. Sirt vigasztalhatatlanul, keservesen sokáig. A jó mama magához szorította a megtért kis bűnöst és megcsókolta homlokon. Jessy remegve ölelte át mamáját, mint az erős tölgyet a gyönge repkény. Aztán erős elhatározással megtörülte szemeit és miután bocsánatot kért anyjától, hivta, menjen, legyen tanuja, mint engeszteli ki Sándort, j Aztán megfogta húgai kezét és előre sietett. Post nubila, Phoebus; — eső után napfény. Sándor még mindig a király-diófák alatt lévő padon olvasgatott s nem győzött eléggé csodálkozni, hogy Jessy még feléje is mer menni. Akkor volt ám még csak nagy az ámulata, mikor Jessy ez ügyet a magyar országos iparvédő egyesület figyelmébe, amelynek, azt hisszük, nemcsak az iparosok, hanem a fogyasztó közönség érdekeit is kötelessége megvédeni. Százalék jótékony célra. O Katholikus intézményeink támogatásába egy idő óta olyan irány kezd belejátszani, amelyet azokkal összeférhetönek nem tartunk s azért okvetlenül szóvá kell tennünk. Tesszük azt a magyar katholikus tanitói segélyalap, illetve egyik bizottságának f. hó 12-én tartott értekezletéről az »Esztergom«. legutóbbi számában közölt értesítés alapján. Amint örömmel tudomásul vettük, hogy a segélyalapnak buzgó és agilis elnöke mindent elkövet, hogy az alapszabályok által tervbe vett kath. tanitói árvaház mielőbb felállíttassák és pedig Esztergomban, oly nem szívesen láttuk, hogy az a, manap már szokássá vált százalékügylet is kezd szerepelni az alapjövedelmek gyarapításában. Kétséget nem szenved és szomorú valóság az, hogy az alap tökéi nem szaporodnak ugy, amint azoknak szaporodniuk kellene. Midőn a püspöki kar 1884-ben az alapot felállította, 40000 koronával maga a püspöki kar vetette meg alapját és magában az esztergomi főegyházmegyében mindjárt az első évben több, mint 16000 korona gyűlt össze e célra. Simor János akkor közölvén az alapszabályokat, lelkes felhívást intézett az alap támogatására. E felhívás vége ekkép szól: »Most pedig titeket tdő testvérek az Urban kérünk, hogy buzgóságtokat s lelkesedésteket, mellyel a segélyalap létesítését üdvözöltétek, mindvégig megőrizzétek; a tanítói kar érdeklődését föntartsa, hogy az alap, mely hazánkban az összes katholikus tanítókat egy nagy, egyháza és magyar hazája iránt szeretettel viseltető családdá egyesíti, teljesíthesse föladatát, legyen ápolója, segítője az Ínségnek, hü őre az egyház és haza közös érdekeinek, «. E felhívásnak hatása el nem maradt, mert ami tökéje van az alapnak, az majdnem mind, egy-két későbbi hagyománytól eltekintve, még az első években gyűlt össze. Közbe jöttek az egyházpolitikai viták és azok nyomán más politikai események, melyek, mint sok más ügytől, a segélyalaptól is elterelték a figyelmet. kisirt szemekkel megállt előtte s csengő, de akadozó hangon beszélni kezdett: — Sándor, én magát megsértettem, meggyanúsítottam, sőt bántalmaztam is igaztalanul. I Pedig ezt ön nem érdemelte meg tőlem. Különösen fáj ez nekem, mert azzal bántam ily csúnyán, akinek az atyja életemet mentette meg, midőn még pólyababa voltam és házunk kigyulladt. Én többet sohasem fogom magát megbántani Sándor, — csak most bocsásson meg, amért hazudtam, meggyanúsítottam, sőt vakmerően megütni is merészkedtem a nálamnál sokkal erősebbet. Higyje el, ezután szeretni fogom, mint testvéremet és jóságáért maga mellett leszek mindig, hogy mentsem, óvjam, emeljem, becsüljem és szeressem ! Sőt bizonyságául erős elhatározásomnak, ha édes anyám megengedi, ezután játszótársak leszünk és per »te«-nek szólítjuk egymást, ugy mások előtt, mint entre-nous. Azért mondtam mindezeket húgaim és édes anyám előtt, hogy szavamat vissza ne vehessem. — Itt a kezem, Sándor, fogadd, hogy igazat mondok — és feledj mindent! Sándor megfogta a remegő kis hókacsót, de Jessy mamája folytatta leánya szavait: — Nagyon helyesen cselekedtél leányom s neked Sándor megengedem, hogy a vakációt leányaim között töltsd s őket testvéreidnek tekintsd. — Jó lesz, mama, jó lesz. — Örvendve vágta el édes anyja szavait a két kisebb leány, mig Jessy és Sándor együtt köszönték meg a mama kegyességét, ki aztán magára hagyta a jótékony zivatar után a kis társaságot.