ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-11-26 / 48. szám

bálják. Ha,.úgymond, egy embert minden joggal felruháznak s enni nem adnak neki, a második napon lemond minden jogáról egy darab kenyér­ért. A képviselő beszédje végén kitért a vár­megyék szerepére. Most, úgymond, hogy az alkotmánytipró kormány a koalició erejét a foly­tonos elnapolásokkal egyidőre megbénította, a vármegyéken a sor, hogy ellentállásukkal meg­törjék e veszedelmes törekvéseket és az ősi alkot­mányt megvédjék. Esztergom vármegye legutóbb hozott határozatát ismertette. A törvényhatóság ezzel, úgymond jó helyre terelte a nemzeti ellent­állást, hogyha a hazafias közönségre számit. Esz­tergom vármegye közönsége ne adjon adót. A képviselő azzal végezte beszédét, hogy tartsa­nak ki a polgárok a koalició mellett. A közel egy óra hosszáig tartó beszéd után a község birája megköszönte a képviselő fáradságát, mire Zlinszky a nép lelkes éljenzése között a r. kath. plébániára ment, hol Hermann József esperes szívesen látott vendége volt. A képviselő még aznap Nagy-Sáp községbe is átrándult. A füg­getlenségi érzelmeiről nevezetes község lakossága nagy ovációval fogadta Zlinszkyt. Itt is, mint előbb Bajnán, előkerültek a választási zászlók és. a Kossuth-nótát énekelve kisérték a követet a községháza elé, hol már szinte nagy közönség várta. Zlinszky itt is a politikai helyzetet festette. Zlinszky tudvalevő tüzes szónok, ki lelkesedésbe viszi a legcsöndesebb vérű embert is, hát még a nagysápiakat.Mikor Zlinszky aFejérváry-kormány­ról beszélt, a nép orkánszerüen kiáltotta meg­vetésének kifejezéseit. A képviselőt a polgárság lelkesen éljenezte és felkérte, hogy Nagy-Sáp község nevében üdvözölje a koalició vezérét, Kossuth Ferencet. A képviselő után Balassa Antal, a község jegyzője beszélt. A vármegyének poli­tikai álláspontját felemlítve, felvilágosította a népet az adók beszedését és beszolgáltatását illetőleg. Egészen besötétedett már, mikor a nép Kossth­nótát és Himnuszt énekelve szétoszlott. Zlinszky István másnap, hétfőn délelőtt Epölön tartott beszédet választóinak. Felvilágositásait itt is lelke­sedéssel fogadták. A választók bálványozzák kép­viselőjüket, ki, mint ők mondják, nem öt forinttal szúrja ki szemüket, hanem a nép között jár, hogy megismerje bajait. 1 Megyebizottsági tagválasztás. Köböl­kúton Hogenbuck Ferenc mandátumának meg­semmisítése folytán tartott uj választáson ismét Hogenbuckot választották meg. Hoogenbuck man­dátuma a választáson megesett szabálytalanságok miatt lett megsemmisítve. Bajnán december 14-én választanak Bajna és Nagy-Sáp^községek három­három megyebizottsági tagot. * A párkány-nánai ut. A botrányosan megrongálódott párkány-nánai ut javításához már hozzáfogtak. Hogy a munka gyorsabban és célra­vezetőbben folyhasson, az utat a forgalom elől december hó 7-ig* elzárták. A párkánynánai indó­házhoz ezen idő alatt Nána község felé terelődik a forgalom. * Halastó Esztergomban. Lapunk leg­utóbbi számában megemlékeztünk, hogy néhány lelkes polgára Esztergomnak egy létesitendő halastó ügyében mozgalmat indított. A kezde­ményezők felhívása oly kedvező fogadtatásra talált a város polgárságának minden rétegében, hogy hétfőn este a Fürdőben meg is tartották az értekezletet, melyen egy szervező bizottságot is választottak. Az értekezleten egybegyűlt pol­gárok egyhangúlag kifejezett óhaja szerint Lindt­ner János magánzó elnökölt, ki eddig is vezér­szerepet vitt a mozgalom megindításában. Lindt­ner János ismertette az értekezlet célját, mely szerint széleskörű mozgalmat kell indítani egy halastó részvénytársaság alapítására. Minthogy pedig az eszme, mint, látja máris nagy érdeklő­dést keltett, ajánlatára jegyzőkönyvvezetőnek Jambrik István városi közgyámot, előadónak pe­dig Dobó Gyula állatorvost ajánlotta. Dobó Gyula ritka ügyességgel összeállított szakelőadónak bizonyult. A tógazdaságot külföldön, főleg bajor­országi, svájci és ausztriai tanulmányaiból ismeri. Előadásában gyakorlati tájékozottsággal és ér­dekes, figyelmetkeltő részletekkel teljesen meg­győzte a hallgatóságot arról, hogy városunk egy oly javadalmi forrást nyitna meg, mely lendüle­tet adna amúgy is pangó közgazdasági életünk­nek. A szakavatott előadó a tóhalászás és beren­dezés minden részét ismertette s oly kerekded szerkesztésben tárta azokat elő, hogy a jelenvol­takban bizalmat ébresztett az eleinte merész álomnak hitt terv iránt. Az előadónak Bleszl Ferenc takarékpénztári titkár köszönte meg az ismertetést, majd ugyanő ajánlotta, hogy a rész­vénytársaság megalakítására küldjön ki ezen ér­tekezlet egy szervező bizottságot. Az elnök in­dítványára ezen bizottságba beválasztattak : Lindtner János, Adorján János, Bleszl Ferenc, Dobó Gyula, Farkas Tivadar, Frey Ferenc, Jambrik István, Kecskeméthy János, Kósik Ferenc, Leitgeb János, Sternfeld Rezső, Schiefer Lajos, Unger Hugó, Vim?ner Ferenc, Vörös József és dr. Zwillinger Ferenc. Az értekezleten még Vimmer Ferenc, Bleszl Ferenc és Leitgeb János több kérdésben megvilágosító eszmecserét provo­káltak. A szervező bizottság most munkához lát és legközelebb már azt hisszük eredményes munkákról számolhatunk be. * Népkonyha. A Szent Erzsébetről nevezett esztergomi jótékony egylet f. é. november hó 23-án tartott közgyűlésében elhatározta, hogy a városi szegényházban december hó 3-tól, advent első vasárnapjától kezdve a népkonyhát a tisz­telendő irgalmas nővérek vezetése alatt újból megnyitja. Az elmúlt téli idény alatt, 1904. nov. 27-től 1905. március 26-ig, 60—65 szegény nyert naponkint ebédet a népkonyhán. Ezen idő alatt kiosztatott 7666 ebéd és 2375 kilogramm kenyér. A költségek 2032 korona 28 fillért tettek ki. Ezen összeget csak kegyes adományok segélyével volt képes az egyesület fedezni. Száznál jóval több a szegények száma, kik a népkonyha meg­nyitását várják. Hogy legalább a felének napon­kint ebédet adhasson az egyesület, kegyes jói­tevők támogatására van szüksége. Az egyesület elnöksége mély tisztelettel fordul a könyörületes szivekhez kegyes adományokért a népkonyha számára és hálás köszönettel fogad pénzbeli vagy terménybeli adományokat és kéri azoknak dr. Fehér Gyula plébános, alelnök kezeihez való szives beküldését. • * Az uj vágóhid ügye. A városi uj vágó­híd építésére a Nicholson gépgyár ajánlatot tett a városnak. A terjedelmes költségvetés és tervezet a napokban érkezett Esztergomba s" ezzel a mi kis vágóhid-mizériánk ellen megtétetett az ulti­mátum. Az ajánlat szerint az uj vágóhid a leg­kényesebb egészségügyi követelményeknek is megfelelne. Volna benne nagy- és apró-marha vágóhelyiség, külön sertésvágó bélmosóval, hütő­és gépház, megfelelő istállók és sertés-ólak, gépész­és felügyelő-lakás, sertéspörkölő hely, egészség­ügyi vágó, raktár, kocsiszín és emésztő-gödör lenne. A helyiségek méretei olyanok, hogy egy időben 4 drb nagy-marha, 36 drb apró-marha és 18 drb. sertés dolgozható fel. A hűtő villamos­motorral tartatnék üzemben és benne egyes számo­zott és bérbevehető, elzárható fülkék volnának. Az ajánlattevő cég 150,703 kor. 50 fillér költséggel kész létesíteni a vágóhidat, minek fedezésére a város köteles 50 éven át évenkint 8050 koronát fizetni. A jövedelmezőségi számítás szerint a vá­góhid évi kiadása az építési tőke törlesztésével együtt 14,500 korona, bevétele 17,900 korona s igy a város évi költségvetésében a vágóhid jö­vedelme címen szereplő bevétel ezután is fenn­maradna. Vagyis a vágatási dijak s egyéb címe­ken befolyó jövedelem teljesen födözné a törlesz­téses kölcsön évi részleteit és e mellett még jö­vedelme is lenne a városnak. A vágatási dijak a jelenleginél magasabbak lennének. Szarvas­marha után 4 kor., apró-marha után 1 kor., sertés után 2 kor. darabonkint, miben a hütő-használat és sertéseknél a forró viz már bele van értve. Külön dijat csakis a zárható hűtő fülkékért le­hetne szedni. Az ajánlat szakszerű előkészítés után legközelebb a városi képviselőtestület elé kerül. * A pince titka. A helybeli fogyasztási adóhivatal egy névtelen levél alapján nyomozást indított Vas István helybeli korcsmáros ellen, mert az, állítólag egy rejtett pincében nagy meny­nyiségü bort tart s ezt eltitkolja. A korcsmáros az ellene felhozott vádra nevetett és készséggel nyitotta fel a pincét. A pincében levő bor mind fogyasztási adó alá volt véve s a legélesebb finánc­szem sem vett észre semmi különöset. Egyszer azonban a vizsgálók szeme egy nagy kádra esett, mely olyanféle volt, mint amilyent szüretkor hasz­nálnak. Ez a kád kissé gyanúsan volt a falhoz támasztva s körülötte apró és könnyen elmozdít­ható pince-edények voltak. Tehát a kádat nyilván mozgatni szokták. Elguritották a kádat s ekkor látták, hogy a pince tulajdonképen csak most nyilt meg. A titkos pincében nem kevesebb, mint 6000 liter fogyasztási adó alá nem vett bort találtak. A birság, mint halljuk, néhány ezer koronát fog kitenni. Érdekes, hogy a fogyasztási jövedéket megkárosító korcsmároson kivül — szerinte — más nem tudott a rejtett borról és sehogysem tudja kisütni, hogy ki lehet a nagy Anonimus. * Az iskola takaritása. Most, mikor a gyermekbetegségek járványszerüen grasszálnak a megyében, nem kis gondot igényel a falusi iskolák tisztántartása. Eddig erre nézve azon ősrégi szokás volt gyakorlatban, hogy a gyerme­kekkel takaríttatták ki az iskolákat. A nemrég ez ügyben megjelent tanfelügyelői intézkedés nagyon helyesen rendelkezik ugy, hogy ezentúl felnőtt, vagy ahhoz értő egyének végezzék ezen munkát, mert a nagy iskolatermeket a 9—10 éves leánykák nem képesek az egészségügyi követelményeknek megfelelően kitakarítani s csak inkább játéknak veszik a megbízatást. A uj rend betartása felette fontos és kívánatos, a községi képviselet és iskolaszék szigorúan ügyeljen fel erre, mert a terem, melyben gyermekeik tartóz­kodnak, elhanyagolt piszkos állapotában kész fészke a veszedelmes betegségeknek. Ez intézkedés fon­tosságát azonban Epöl község elöljárósága nem tudja, vagy nem akarja felfogni. Panaszokat hal­lottunk, hogy ott két lelkiismeret nélküli bujtogató a községben azt híreszteli, hogy az uj rendet a tanitó eszelte ki csak azért, hogy zaklassa a pol­gárokat. Csodálnánk, ha Epölön, hol ugy is sok a tisztogatni való, nem magyarázná meg valaki, hogy ez nem zaklatás, hanem rend. * Egy ezres, melynek nincs gazdája. A mai pénzszük világban, mikor minden garasnak foga van, nem érdektelen hir, hogy a városházán 1000 korona hever és nem találkozik gazdája. Vas István korcsmárost ugyanis a fogyasztási adóhivatal 2000 korona birsággal sújtotta, hogy 6000 ezer liter bort eltitkolva tartott egy rejtett pincében. Az ellenőrző hivatalt egy névtelen levél figyelmeztette erre, s igy a büntetés pénz fele a fogyasztási adótörvények szerint a feljelen­tőt illeti. A névtelen valaki azonban nem jelent­kezik az ő 1000 koronájáért. A pénz most a városházán hever és nem tudják kinek adják. A névtelen feljelentő ugy látszik fél a viszont bosszú­tól, vagy nem.tudja, hogy neki egy nehéz ezrese hever gazdátlanul. Avagy pedig ritka önzetlen ember ki megelégszik azzal, hogy szolgálatot tett a közügynek és sok ezer koronánál többet ér neki, ha a napvilágra jött tiszta borból a korcs­máros szemrehányása nélkül ihat. Micsoda lelki gyönyörűséggel emelgetheti poharát a világos­ság félé . . . * Rendőrkurzus. A városi rendőrkapitány 6 hónapig tartó rendőrkurzust rendez, melynek végeztével a legjobb előhaladást tanúsító rend­őrök kitüntetésben részesülnek. A kurzuson a rendőr tisztek és a város főorvosa fogják a legénységet kioktatni a közrendészeti és köz­egészségi ügyekről. * Vizbe esett helypénzszedő. Singer Móric, a város helypénzszedője folyó hó 19-én a Dunán horgonyzó káposztás-hajókra ment helypénzt szedni. A káposztás-hajók egyik admirálisa, La­csányi Pál negyedi káposztafej-termelő valami ürügy miatt megtagadta a 20 fillér lefizetését, miért is Singer elindult a hajóra támasztott kes­keny deszkán, hogy az ellenszegülő káposztáiból egyet-kettőt, mint zálogot elvigyen. Alig ^ tett azonban egy-két lépést, szembe jött vele a mozgó alkalmatosságon Lacsányi és ugyancsak geszti­kulált és toporzékolt Singer szándéka ellen. A dolog vége az lett, hogy a vámszedő belebillent a Dunába. A káposztás-hajók szerencsére nem tartoznak a magyar flotta legmélyebb járatú hajóihoz s igy horgonyzásuk helyén sem ért de­rékon felül a viz. De az legalább nagyon hideg volt. Singer feljelentette Lacsányit, ki azzal vé­dekezik, hogy a helypénzszedő »véletlenük esett a vizbe. * Asszonyok neheztelése az „Esztergom" ellen. Minapi szerény reklámunk, amelyben Brutsy Gyula kiváló theáját (ára 1 kiló 16 kor., fél kiló 8 kor., 1 deka 2 fillér) hirdettük, szörnyű apprehensiót keltett a — Marsban. Mi szokott udvariassággal említettük, hogy a marskisasz­szonyok délután vagy esténként theázni szoktak. Hogy ezt irtuk, ezért nem haragudtak meg, de látócsövük, mely még a Sir Tom Blondé-nál is jobb, a néhány szót : »marsktsasszonyok« — imi­gyen mutatta : »mars kl asszonyok.« Ezért ször­nyen megapprehendáltak és egy ledobott me­teoron ünnepélyesen kijelentették, hogy ezentúl Esztergomból theát nem hozatnak. A meteor­követ rögtön lefülelte a londoni Brittisch mú­zeum, 1000 dolláron, kitől? nem tudjuk. Az egészből nem maradt más, csak az apprehensió, De mindegy. Azért a Wilfinger atya által egye­nesen Kínából küldött hamisitlan, finom, zamatos thea ára most is ugyanaz ami volt. Kapható egyedül Brutsy Gyula üzletében Esztergomban,

Next

/
Oldalképek
Tartalom