ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-11-19 / 47. szám

nap délután tartotta ülését Csernoch János dr. elnöklete alatt. Ez a bizottság- határozati javaslatot készitett és a törvényhatósági tagokat külön felhívással kérte fel, hogy a közgyűlésen okvetlen megjelenjenek. Csütörtökön kegyetlen, végitéletszerü idő volt. Hideg, éles szél, ólmos eső! De a bizottsági tagok, dacára az utakat úgyszólván járhatatlanná tevő időnek, mégis bejöttek és közgyűlés előtt egy órával a »Magyar Kiraly« vendéglőben értekezletet tartottak. Az értekezleten Csernoch János dr. elnökölt és bejelentette, miszerint az ellenzék központi bizottsága a kormány erőszakoskodása ellen állást foglalt és felkérte dr. Fehér Gyula bizottsági tagot, hogy erre nézve egy határozati javaslatot készítsen és azt ezen értekezleten ismertesse az ellenzéki bizottsági tagokkal. Dr. Fehér Gyula felolvassa határozati javaslatát, melyet a közgyűlés elé terjeszt majd, s mely szerint kimondja a törvényhatóság, hogy a másodszori megsemmisítés dacára is a vármegye közönsége hozott határozatát fentartja s törvényben gyökeredző jogánál fogva a törvénytelen kormánynak ezen erőszakos rendelete ellen felir az országgyűléshez és ott kér jogorvoslást. De miután a kormány az országgyűlés folytonos elnapolásának tényével már előre elzárta ezen útját a törvényhatóság sérehnel orvoslásának, a törvényhatóság felszólítást Intéz a vármegye közönségéhez, melyben arra kéri, hogy ugy mint eddig, adót önként senki ne fizessen és ujoncozásra se jelentkezzen ezután sem mindaddig, mig a törvényes rend helyre nem áll. A jelenvolt bizottsági tagok egyhangúlag elfogadták a felolvasott javaslatot s köszönetet mondtak érte ^x. Fehér Gyulának. Ezután Csernoch János dr. előadta, hogy az alispán, mint a hogy a tárgysorozatból is látható, bizalmi kérdését a napirendről levenni kéri s egy más kérvényben jövő év július hóig terjedő szabadságot kér, azután pedig nyugdíjaztatását. Erre nézve Helc Antal dr. bizottsági tag- s az ellenzék alelnöke készitett a közgyűlés elé terjesztendő két határozati javaslatot. A bizalmi kérdésben javasolja az ellenzék, hogy az alispán hosszú szolgálatára és eddigi érdemeire való tekintettel a közgyűlés aljon el a kérdés tárgyalásától, bár neki nem (a közgyűlésnek) áll módjában a politikai felfogásból származó félreértés megszüntetése. A második javaslat szerint pedig a közgyűlés adjon Andrássy János alispánnak szabadságot addig, mig a politikai élet rendes mederbe tér, nyugdíjaztatása iránt pedig máskor intézkedik. Ez utóbbi javaslat ellen némely bizottsági tagnak kifogása volt, s azt hangoztatták, hogy ne adjon a közgyűlés az alispánnak szabadságot, hanem nyugdíjazási kérvényét tárgyalja a közgyűlés. Dr. Csernoch erre kijelenti, hogy az ellenzék központi bizottsága ezen ügyet nagyon mélyrehatóan megtárgyalta s azért hozta javaslatba ily módon való elintézését a dolognak, mert most, mikor a politika szenvedélyei oly magas hullámzásban vannak, nem akarta egy alispán választás izgalmaival ezt tetézni. Ez úgymond, fontos ügy s ezért, midőn ezt most el lehet kerülni, hagyják nyugodtabb időkre. A bizottsági tagok most teljesen igazat adtak az elnöknek, ki még egyes politikai átiratokat ajánlott a bizottsági tagok figyelmébe, majd a jövő közgyűlés megtartását december hó 21-ére határozta. Az ellenzéki bizottsági tagok ezen értekezlet után a megyeházára- mentek. A terem egészen megtelt az ellenzéki tagokkal. Látni lehetett, hogy a bizottsági tagok, mint egy erős fal emelkednek az alkotmány védelmében. Sokan mondták: Ha az ellenzék központi bizottságának külön felszólítását nem kapom meg, nincs az a hatalom, mely kimozdított volna ilyen időben a fedél alól. És tényleg a megjelent bizottsági tagok szép bizonyságát adtak hazafiságuknak. Délelőtt 10 óra volt, mikor a régi főispánt Perényi Kálmán dr. főszolgabíró a közgyűlési terembe kalauzolta. A még nem rég is oly falatrengető éljenzés, most leolvadt egy-két hangra s ez nem igen zavarta meg a hangulatot, sőt az idő is elszomorodott, mintha a haza sorsán aggódna; szürke sötétség nehezedett a teremre. A megyei várnagy intézkedése derített egy kis fényt a régi főispán sujtásos magyar atillájára. A figyelmes öreg úr, ugyanis észrevevén a délelőtti alkonyatot, a megyei hajdúkkal meggyújtatta az ősi petróleum lámpákat, melyek aztán, mint a megholt szabadelvüség és a hajdani népszerűség emlékezetére gyújtott mécsek, ugy világítottak bele a hazafias gondok világába . . . De térjünk a tárgyra . . . \ Horváth Béla megnyitván az ülést, a jelenvolt, de súlyosan beteg főjegyzőt helyettesítő Pongrácz Kázmér t. b. főjegyző felolvasta Kristóffynak 112920. számú és a megye hazafias határozatát megsemmisítő rendeletét. (?) A rendelet álljon itt a mai idők tanulságául: Esztergom v. közönségének, Esztergom. F. évi október hó 6-án tartott bizottsági közgyűlésében 610. sz. a. hozott véghatározatával kimondotta, hogy folyó évi 409. sz. közgyűlési végha.tározatának az önkéntes adók elfogadását és az állításra önként jelentkezők támogatását eltiltó rendelkezéseit megsemmisítő folyó évi 88874. sza. kelt rendeletemet tudomásul nem veszi, emiitett határozatát továbbra is fenntartja, azt a fogyasztási adókra is kiterjeszti és meghagyja a hatósága alatt álló alkalmazottaknak, hogy ugy előbbi, mint jelen határozatát — felebbezésre való tekintet nélkül — azonnal foganatosítsák. Végül utasította alispánját, hogy azokat a községi elöljárókat, kik a folyó évi 409. sz. közgyűlési határozatot végre nem hajtották, a legközelebbi közgyűlésnek a fegyelmi eljárás megindithatása végett jelentse be. Ezen, a vármegye főispánjának az 1886. XXI. t.-c. 57. §-a B. K. pontján alapuló rendelkezése folytán, hozzám felterjesztett véghatározatát, azon részében, melylyel megsemmisítő rendeletem tudomásulvétele megtagadtatott, az 1886. XXI. t.-c. 19. §-ában körülirt feliratnak tekintem s ehhez képest kijelentem, hogy folyó évi 88874. sz. a. kelt rendeletemet — törvényes indokainál fogva — azzal szemben továbbra is fenntartom, a vármegyét folyó évi 409. sz. a. hozott véghatározata foganatosításától ezennel másodízben is eltiltom, hivatkozott rendeletemnek azonnali és feltétlen végrehajtását az 1886. XXI. t.-c. 19. §-a alapján, az állam veszélyeztetett érdekeire való tekintettel megkövetelem és annak foganatosítására a vármegye alispánját, az idézett törvény 68. §-ának d) pontja alapján oly hozzáadással utasítom, hogy e részben tett intézkedéséről hozzám 8 nap alatt annál is inkább jelentést tegyen, mivel azt a körülményt, ha a kívánt jelentés a kitűzött határidőre be nem érkeznék, olybá fogom tekinteni, mintha rendeletem végrehajtása megtagadtatott volna. Egyúttal, az 1886. XXI. t.-c. 10. §-ában adott jogomnál fogva felülvizsgálat alá vettem a határozatnak azt az uj rendelkezéseket tartalmazó részét is, melyben a folyó évi 409. sz. a. hozott határozatban foglalt tilalmat a fogyasztási adókra is kiterjeszti, az alispánt pedig utasítja, hogy az emiitett határozatot végre nem hajtó közegeket — fegyelmi eljárás megindithatása céljából — a közgyűlésnek jelentse be. Véghatározatának azt a részét az előbb hivatkozott törvényszakasz alapján — mint törvénybe ütközőt •— megsemmisítem, annak végrehajtásától a vármegyét eltiltom, ezen rendelkezésemnek azonnali és feltétlen végrehajtását — a már fentjelzett okokból — szintén megkövetelem, s a vármegye alispánját e részben is a már fent körülirt eljárásra utasítom. (Indokok.) Budapesten, 1905. évi nov. hó 6-án. Kristóffy sk. Ezen rendelet után nyomban felolvasta a referens az állandó választmány javaslatát, mely szerint ezen rendelet végrehajtandó, mert a haza és nemzet érdekeit felette veszélyeztetik az ellenkező intézkedések. Dr. Fehér Gyula a közgyűlés nevében kijelenti, hogy ezen javaslat nem felel meg a megyei közönség óhajának. Esztergom vármegye törvényhatósága törvényes hatáskörében törvényes határozatot hozott, melyet ilyen erőszakosan eltiporni nem lehet. Ezt nyilt erőszaknak veszi a törvényhatóság és ez ellen tiltakozik. A kormány törvénytelen s következetesen rendeletei is törvénytelen. Magyarország most az alkotmányban letett jogaival akar élni. S ma itt alkotmányellenesen kormányoznak, pedig Magyarországot csak alkotmányosan lehet kormányozni ! A belügyminiszternek rendelete, vagyis erőszakos önkénye ellen a törvényhatóság nem állithat hasonló erőszakot, most tehát ki viszi a nemzeti küzdelmet oda, ahová a kormány keze nem ér el: a közönség közé. Szólitsa fel a törvényhatóság most a közönséget, hogy ne támogassa a kormányt sem pénz, sem véradóval. A törvényhatóság jogkörét nem lépte át, de a rendelet ép ezt tette, miért törvényesnek el nem ismeri s az állandó választmány véleménye ellen a törvényhatóság ellenzéki többségének következő határozati javaslatát nyújtja be: Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága a belügyminiszter 112920/II. 1905. számú rendeletét, mellyel a vármegye közönségének 1905. október hó 16-án 6759—619/905. kgy. sz. alatt hozott határozatát az önkéntesen befizetett adókra s az önként belépő újoncokra, valamint a vármegye 5487—409/905. sz. határozatát nem foganatosító közigazgatási közegek ellen megindítandó fegyelmi eljárásra vonatkozg részében hatályon kivül helyezte, törvényesnek el nem ismeri s vele szemben 5487—409/905. és 6759—610/905. számok alatt hozott alkotmányt védő határozatait továbbra is egész terjedelmükben föntartja és a belügyminiszteri rendeletben foglalt jogsérelem ellen orvoslásért a képviselőházhoz feliratot intéz. Amennyiben az imparlamentáris és alkotmányellenes kormány az országgyűlés törvénytelen elnapoltatásával a jogvédelem ezen törvényes eszközétől a vármegye közönségét megfosztja és ugyanazon tényével az ezért való felelősségre vonást is lehetetlenné teszi, a vármegye törvényhatósági bizottsága megállapítja, hogy a belügyminiszter fenti rendeletével és végrehajtásának sürgetésével a nyers erőszak terére lépett. Mivel pedig a vármegye törvényhatósági bizottsága az alkotmányvédelemnek rendelkezésére álló törvényes eszközeit kimerítette, az erőszakkal szembe erőszakot állítani pedig célravezetőnek nem tartja, de ahhoz megfelelő erővel sem rendelkezik : az alkotmányvédelem törvényes alapon való tovább folytatását a vármegye hazafias közönségétől várja, mi végből felhívja ezen közönséget, hogy megmaradva a passzív ellentállás törvényes alapján, ugy miként eddig tette, országgyülésileg meg nem szavazott adót önként be ne fizessen és a katonai szolgálatra önként ne jelentkezzék. Kimondja a törvényhatósági bizottság, hogy jelen határozat tekintet nélkül a netalán beadandó felebbezésre, a vármegye »Hivatalos Lapjá«-ban haladéktalanul közzé teendő, a vármegye tisztviselőivel, Esztergom szab. kir. város képviselő-testületével és a vármegye községeivel közlendő azon felhívással, hogy azt a helyben szokásos módon kihirdessék. A közgyűlés kitörő lelkesedéssel éljenezte meg a javaslatot s bár ebből látszott, hogy egyhangúlag elfogadja a közgyűlés, Feliér Gyula dr. husz aláírással névszerinti szavazást kért. Horváth Béla a főispáni székből kijelenti, hogy ezen javaslatban az ellentétek találkoztak (???) s ehhez ő is hozzájárul. (!!!) A közgyűlés elragadtatása éljenzéssel honorálta a képzelt fordulatot, ámde Horváth Béla további szavaiban oly értelmet adott Fehér Gyula dr. szavainak és javaslatainak, mintha az a kormány, illetve Kristóffy akarata előtt meghajolt volna. (Pedig dehogy.) Csernoch János dr. a javaslat bővebb magyarázatát adja. A közgyűlés, úgymond, régebbi határozatait fentartja, de minthogy a miniszteri erőszak ellen az országgyűlésnél nem nyer orvoslást, intéz felszóllitást a közönséghez, hogy vegye át az ellentállás szerepét. Ezzel, úgymond, tisztviselőit, kik most nem tudják, melyik fórumnak engedelmeskedjenek, akarja megóvni esetleges üldözésektől. A tisztviselők most nem lesznek két malomkő között, mert a hazafias közönség magatartása folytán alkalmuk sem lesz a kormány önkéntes adóit s újoncait beszolgáltatni. B. Szabó Mihály a tisztviselői kar nevében köszönetet mondott, hogy a két malomkő közül kivették őket. Itt is malomkő, ott is malomkő! A főispáni székből most Florváth Béla, miután látta, hogy a közgyűlés Fehér Gyula dr. javaslatát egyhangúlag, felkiáltással magáévá tette, a szavazást kérő lapot visszaadta. Pedig kár volt, mert legalább megtudta volna a világ azok neveit, kik Kristóffy ur szekerének rúdja mellé álltak. Az egyhangúlag elfogadott javaslatot pedig Horváth Béla sem felebbezte meg. Pedig lett volna még ahhoz szava az ellenzéknek 1. az, hogy a miniszteri megsemmisítő leiratot a beteg B. Szabó Mihály miért adta ki a polgármesternek és két főszolgabírónak végrehajtás miatt, holott a megye tisztviselőitől fegyelmi felelősség terhe alatt megkívánta, hogy határozatait végrehajtsa ? 2. Ki jogosította fel erre? — s miért, hogy a közgyűlés utasítását be nem várva, mint alispánhelyettes, a megyei hivatalos lapban is közzétette ezen ukázt, mely hivatalos lapot előbb jelentette meg, mint a közgyűlést tartják ? 3. A két malomkövet illetőleg is distingválni kellett volna. A tőispáni belemagyarázástól meg kellett volna jobban tisztogatni Fehér Gyula dr. javaslatát, mert igy lám Kristófi jobbágyai világgá kürtölték, hogy »Esztergom vármegye beadta derekát.« Az egyik malomkövet okvetlenül ki kellett volna gurítani a közgyűlési teremből . . . A közgyűlés azonban jövőre nézve ismét tanult valamit s bizonyára élni is fog tudatával.