ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-11-19 / 47. szám

X. évfolyam. Esztergom, 1905. november 19. 47. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Iskola-államositás. Irta Jeszenák Gábor báró. Esztergom, nov. 18. Nap-nap után az ember mind sűrűbben hall egy-egy iskola államosításáról. Ha tudjuk, hogy az iskola-államositás helyén államellenes tendenciák voltak, még megnyugvással vennők ezt tudomásul és beletörődnénk valahogy az ekkép teremtett helyzetbe, ha különben az államosítási processus egyéb jogi kifogás alá nem esett. De midőn azt kell sok esetben tapasztalnunk, hogy az ilyen dolgok nem egy izben magyar helyeken és sokszor a tulajdonjogra vonatkozó törvényeknek nyilt megsértésével történnek, lehetetlen, hogy az ilyen jelenségek önkénytelenül is az ember arcába ne kergessék a vért. Ilyen botrányos az a nem ritka eset, midőn az 1868-iki törvény előtt s »közsegi iskola« gyanánt épült, tényleg azonban katholikus hitközségi tulajdont képező tanintézetet előbb községivé, azután államivá alakítanak az államosítás elöharcosai. Ilyen helyeken, ha a kellő irányba lesznek a dolgok idejekorán terelve, feltétlenül megmenthető lett volna az iskola, sőt még az államosítás után is visszahódítható és pedig ha már közigazgatási uton nem is, úgy mindenesetre polgári peres uton, ha más nem, az épület mindenesetre. Maga az iskolai épület sem megvetendő dolog; ezt, ha róm. kath. iskola nincs is, más hitközségi célokra lehetne egész alkalmasan nem egy izben felhasználni. Mert csak vegyük ama körülményt, hogy az iskolák elállamositása után is lesz kántorokra szükségünk, AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Szeretném tudni. Ha olyan könnyen konstatálta Kis doktor, hogy bolond vagyok, Könyörgöm, mondja már meg azt is: Vájjon mióta s mi az ok ... ? Bolond voltam már akkor is tán, Mikor szeretni kezdtem Önt? Vagy csak mióta balga tollam Magáról rímre-rímet önt . . . ? Hesperu s. Nem is olyan furcsa . . . Irta: Drozdy Győző. Késő, hideg, párázatos téli éj volt. Az égen egy tenyérnyi felhő sem mutatkozott. A hermelinprémbe öltözött föld hátán a harsogó vihar szomorú nótákat orgonázott. A kis mezőváros felett üres a nagy levegő-ég. Nyugszik mindenki, — csak a vihar nem akar pihenni. Az ablakon keresztül behalíani a szél süvöltését s az ablaktáblák recsegésével végigborzad az ember is . . . A vihar bele-belesikolt a tétova-homályba és elűzi az ember szeméről az álmot. De hirtelen egy tompa, szakadozott hang vegyül a vihar zsivajába. Rögtön utána egy Alapitó. Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. nemde nagy fennakadás lenne az, ha ennek díjazására alap nem volna? már pedig az iskola és kántortanítót javadalomnak ilyetén elveszte esetén az csakugyan így is lenne. A fejtegetések tovább szövését már most mellőzve, rátérek a tulajdonképeni dologra és kérdem, vájjon milyen jogi szabály körül fordul az meg, hogy a katholikus iskola a róm. kath. egyház részére megmenthetö-e vagy pedig sem? A fő és az egyedüli szabály erre vonatkozólag, mely a vallás és közokt. miniszternek 1869. okt. 10-én 17.663., s ugyanezen év nov. 11-én 21.717., továbbá 1901. nov. 28-án 48.745. és legutóbb az 1904. dec. 27-én 99.275. sz. alatti határozataiban is kifejezésre jut. Az iskola róm. kath. jellegének a megváltoztatása t. i. csak az iskola-épület és ingatlanjai tulajdonosának az elhatározása folytán lehetséges. Ha ezen elv a hivatkozott miniszteri határozatokban kifejezve nem is volna, folyik ez magából a józan észből, hogy az iskola iránya fölött az parancsol, akinek az tulajdonát képezi. Tekintve pedig ama körülményt, hogy a katholikus iskolák legnagyobb része a hitközségek tulajdona, hogy azok bármelyikének a róm. kath. jellege megváltoztatható legyen, ebben a hitközségi képviseletnek, illetve szervezett autonómia hiányában az iskolaszéknek kell határoznia, amelyek bármelyikének a határozata azonban csak ugy jogérvényes, ha azt az egyházmegyei főhatóság a jóváhagyási záradékkal ellátta. Ismétlem: az iskola jellegének a megváltoztatására az illetékes,'akinek a tulajdonát az iskola-épület képezi. Felette fontos tehát másik. Ez is épen olyan tompa, nehéz és rövid, mint az előbbi. Aztán folyton gyorsabban, rémesebben és erősebben hallatszik, minden harmónia nélkül: Bam ! Bam ! Bim ! Bam ! Bim ! Bim ! Eleinte ugy rémlik ez a hang, mintha a padló alól jönne, de egy-két másodperei vajúdás után tisztában van ki-ki a dologgal: a harangot verik félre, mert valahol tüz van. A vészharang tompán, dacosan, rémesen zug tovább s mintegy óriási nagy tömeg, lomhán a földre vágódik. Lassan felharsannak a réztrombiták és kozmopolita riogassál adják tudtul az embereknek: Tüz van ...! Tüz van .. . ! A harang, a trombita s a dühöngő szélvész zűrzavaros disszonanciával búgnak ... de néha egy-egy pillanatra lágyan elsimulnak, miként az aeolhárfa megpattant húrjai. Egy pár perc alatt zajosak az utcák. A férfiak lázasan rohannak segitségre. A nőket is kivonzza a kiváncsiság a házak elé s meleg kendőbe burkolózva, rémült ábrázattal néznek arra, hol a fénylő Hesperus ragyog, melynek büszke tündöklését most elhomályosítja az a sajátságos világosság, mely a nyugati égboltot beözönli. Akik nem hagyhatják el a házat: keresztet vetnek magukra és imát küldenek az Alkotóhoz, hogy szűnjék meg a veszedelem. A rémes, sejtelmes, aggodalmas harangzugás nem lágy hullámokon terjedt most tova, mint csöndes, tiszta légben a békés, ünnepi estharang, hanem hirtelen, őrült gyorsaságba csapott át: Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. annak a megállapítása, hogy ki annak a jogszerinti tulajdonosa? A felelet : Itt mindenekelőtt a telekkönyvi bejegyzés a mérvadó! Ez azonban nem zárja ki azt sem, hogy a bejegyzés téves lehet, illetve, hogy a tulajdonjog de jure esetleg mégis mást illet meg, mint a ki az ingatlan tulajdonosául van a telekkönyvben bejegyezve. De mindaddig, mig ezen noha téves bejegyzés ott a telekkönyvben szerepel, illetve ez onnan törölve nincs, a tulajdonra vonatkozó rendelkezést illetőleg minden kétséget kizárólag csakis a bejegyzett tulajdonos határozhat. Magából a buzgóságból, amelyet kath. iskoláink megvédelmezése érdekében kifejtenünk kell, folyik amaz elővigyázat is, hogy a telekkönyvben a kath. iskoláinkra vonatkozó téves s esetleg hátrányos telekkönyvi bejegyzéseket idejekorán birói úton kiigazittassuk. Mert ha ez meg nem történik, úgy a róm. kath. iskola jellegének a megváltoztatása tárgyában csak a telekkönyvi tulajdonosul, noha tévesen bejegyzett politikai község képviselő-testülete fog , határozhatni. Már pedig sernmikép sem tanácsos dolog, hogy iskolánk katholikus jellegét illetőleg ezen politikai község szeszélyeinek szolgáltassuk ki magunkat! Minden kétséget kizárólag a róm. kath. egyházat illeti meg az 1868 : XXXVIII. t.-c. életbelépte előtt (mely a közös iskolának létet ád) keletkezett iskola az esetben, ha ama községben akkorában más mint róm. kath. iskola nem létezett. Bizonyítják ezt a kir. Kúriának következő két rendbeli elvi jelentőségű határozatai: »A közös iskoláról szóló törvény hozaBim ! Bim ! Bam ! Bim ! Bam ! Bam ! Az utolsó ház ég a falu végén: Pataki földbirtokos fazsindelyü kastélya. A lángnyelvek szilaj dühvel csapnak a forróságtól olvadó hóra, majd tüzes csóvákat és foszlányokat szórnak a sötét ég felé, azután mint a zsákmányra éhes vad, üvöltve merülnek a mélybe, söpörve, emésztve, ami emészthető. Az épületfák recsegnek, pattognak . . . hatalmas tüzkigyók siklanak végig a falakon s egy-egy ugrással rá-rávetik magukat a park fáira, hogy megemésszék azokat is. Mindenki ugy dolgozik, ugy izzad, mintha hadjáratban hányna sáncot ellenség tábora ellen. Az emberek rémes jajkiáltásaiba belevegyül a csikorgó, fagyos kocsikerekek sirása, csattogó balták pufogása ... de e szörnyű konfúzióból csak a kétségbeesés érthető, mely a szivekbe markol. A mindig jobban emelkedő lángok hangos sistergése, a megrémült asszonyok sikoltozása és a megriadt állatok bőgése mindjobban hallik. Ezt a zsivajt nem harsogja más túl, csak a trombita rémes riogása és a vészharang fájdalmas, esdeklő zúgása : Bim ! Bim! Baam ! Bim ! Baam ! Baam ! Belevegyül e hang-kaoszba egy görcsös sikoltás, mi varázsos erővel csendet teremt egy pillanatra. Patakiné, a ház úrasszonya érkezett meg O a szomszéd-faluban volt egy beteg rokonát meglátogatni. Pataki, a ház ura szintén nincs itthon. Vadászaton van a szomszéd-vármegyébe n. A házat idegenekre hagyták s kellő felügyelet hiján tüz támadt, ami az egész kastélyt elhamvasztja.