ESZTERGOM X. évfolyam 1905
1905-10-22 / 43. szám
ügyész helyettessé: Meszéna Kálmán. Az igazold választmányba a főispán által kineveztetett elnökké : Reusz József, tagokul: dr. Földváry István, Frey Ferenc és Büttner Róbert; a lóavatő bizottságba és pedig az esztergomi járásba becsüsökké Vimmer Imre, Reviczky Károly és Wéber Gyula, a párkányi járásba becsüsökké Geiger Ferenc, Zsiros Zsigmond és Etter Gyula. Állatorvossá ugy az esztergomi, mint a párkányi járásban, addig is, mig Dankó István helye betöltetik, Pitz István Albert. A közigazgatási bizottságba 1907. évi érvénnyel: Mattyasóvszky Lajos, Frey Ferenc, Marosi József, Vimmer Kálmán és Brutsy János választattak meg. Épen 1 órakor ért véget a szavazás. Az ülés ezután kevés érdeklődéssel folyt le, s a hátramaradt 150-nél több tárgyat rövid egy óra alatt intézték el. Pánszlávizmus. Régi keletű egy szó ez, melyet azonban még sohasem emlegettek oly gyakran több vagy kevesebb alappal, mint épen ma. E szó igaz értelméről a legtöbb embernek ellenszenvből eredő elfogultságánál fogva nagyon helytelen, ferde fogalma van. Szószoros értelemben pánszláv alatt olyan tótot értünk, aki az összes szláv törzsek egyesüléséért küzd orosz hegemónia alatt. Ehhez közel áll a szlávizmus olyféle tendenciája, mely gyűlöli a magyar szót és minden magyar jellegű intézményt, forrón óhajtja a tótság terjeszkedését a magyarság rovására; s miután látja, hogy a nemzetiség természetes jogai más nyelvű országban teljesen nem érvényesülhetnek, a szomszéd Csehországgal való egyesülésre tör. Végül vannak olyan tót nemzetiségiek, kik extenzív értelemben óhajtják a nemzetiségi törvénynek a végrehajtását; a tót nyelvnek csaknem olyan jogokat követelnek, mint aminőkkel a magyar bir, főleg a közoktatásügyet illetőleg. Ily értelemben vett pánszláv sok van, főleg a lutheránusok között; néhány katholikus pap is van, akiket bátran hozzájuk sorolhatunk. Olyan pánszlávot nem ismerek, aki az orosz hegemónia után óhajtoznék; ily nyilt és durva hazaárulási gondolkodástól minden ember visszariad, akiben van még egy csöpp érzék és vonzalom azon röghöz, melyen született és táplálkozik. A liberális gazdálkodás sok tótajkú, de amellett becsületes hazafit kergetett be ily pánszlávizmus karjaiba. A kettős mérték sok bajt szokott okozni. Ha valaki tótul szólt vagy irt a magyarul nem tudó publikumnak oly irányban, mely a liberális érdekekkel ellenkezett, már pánszláv-hirbe hozták; de mikor a kormány még most is kiad három tót lapot és mindenféle tót iratokat szór a nép közé, az hazafias misszió. Ha valaki útban állott és máskép nem lehetett neki ártani, rákenték, hogy pánszláv anélkül, hogy bizonyítani is tudták volna. Ne csodálkozzunk azon, hogy sokan ártatlanságuk tudatában — lévén gyengébb jelleműek — elkeseredésből azzá lettek, amiről eddig nem is álmodtak. Lehet valaki jó hazafi amellett, hogy az anyanyelvét szereti és kultiválja. Szeretet és ragaszkodás az anyanyelvhez természetadta erény, mely nem zárja ki az államnyelv becsülését és teljes mértékben való elismerését. Sok a jóból is megárt. Mennyire elitéljük mi a poroszok eljárását a lengyelekkel szemben, akiknek még a hittant is a német államnyelven kell tanulniok; oly igényeket találunk itt-ott, hogy a vallásoktatásnak is kell szolgálnia a nyelvet. És igy a cél szerepet cserél az eszközzel. Ily túlzások okai annak, hogy főleg az utóbbi időben megszaporodtak az ultratót gondolkozású papok. Minden akció reakciót szül. Távol legyen tőlem, hogy helyeselném ezen túlzók viselkedését, mely meggondolatlan és állami szempontból feltétlenül elitélendő. Meg kellene gondolniok, hogy ultratót viselkedésük árt az egyháznak, melyet miattok sokan szidnak; kellemetlenséget szerez a főpásztornak, ki szemrehányásoknak van kitéve a kormány részéről; árt maguknak az illetőknek, mert a nem tótajkú hivek idegenkednek tőlük, társadalmilag bénul a befolyásuk, izolálva vannak: árt magának a tótságnak, mert ezzel provokálva van a drákói ellenőrzés és rendszabályozás. Jó pap sohasem fog egy nyelvet működési céljának tekinteni, ezt tót pap létemre egész hidegvérűséggel mondom ; hanem követni fogja szent Pált, aki a zsidónak zsidó volt, a görögnek görög volt; mindenkinek mindene volt, hogy mindenkit üdvözítsen. En háromnyelvű helyen működtem több évig, de mikor valamely nyelven szónokoltam, hallgatóim abban a hitben voltak, hogy én más nyelven nem tudnék működni; csodálkoztak, mikor hallották, hogy más nyelveken is prédikálok. A pap tekintsen mindenekelőtt a hivek lelkiüdvösségére és a katholikus egyház javára; ez oly elsőrendű cél, melynek a többi mind kell, hogy alá legyen rendelve. A tót néptől senki sem akarja elrabolni az ő anyanyelvét; de már csak mindenki belátja, hogy ha a tót ember megtanul magyarul, ő neki magának van legtöbb haszna, mert ahány nyelvet értünk, annyi embert érünk; továbbá a honvédségnél, az idézéseknél, a mindenféle hatóságok döntéseinél, a bíróságnál, stb., mily előnyös az, ha az érdekelt fél nem szorul tolmácsra, ami sokszor költséggel és majdnem mindig kellemetlenséggel és nehézséggel jár. Nem vagyunk ellenségei a vallás-erkölcsi irányú és hazafias szellemű iratok és lapok ellen a tót nyelven; mert oly nyelven kell szólni a néphez, amilyent ért; de mi célja annak, hogy egyes túlzók Felső-Magyarországot Tőtországnak nevezik; minduntalan hangoztatják a tótságot, hangsúlyozva emlegetik & tót nyelvet; ezt nem értjük. A derék nagyszombati sz. Adalbert társulatnak is csak azaz egy hibája van, hogy a vezetőségben prononszirozott tótok vannak. A kiadványok kitűnőek, a kitűzött célnak teljesen megfelelők; és mégis sokan föntemlitett körülményből kifolyólag, — bár alap nélkül — gyanús szemmel kisérik azok terjedését. Peccatur intra et extra. Ha valaki tótul beszél vagy ir, ne gyanúsítsák őt mindjárt, hogy pánszláv; a mig alaposan, tényekből meg nem győződünk erről, ne keserítsünk senkit ily lelkiismeretlen jelzőkkel. De viszont ha valaki kizárólag ultratót lapokat járat; a derék néppártot papléte dacára is szidja, mert nem akar beállni szekértolónak az ő nemzetiségi velleitásaihoz; tüntetőleg előmozdítja a tót népgyűlések tartását, melyeknek semmi komoly céljuk vagy hasznuk nincsen; a ki neki megy mindenkinek, a ki nem akar az ő fegyvertársa lenni e haszontalan ügyben : az ne vegye rossz néven, ha pánszlávnak nevezik; ha azt tartják róla, hogy inkább nemzetiségi izgatónak, mint papnak való, mert egy komoly pap mindig fog a lelki üdvösség terén annyi tennivalót találni, hogy unalmában sem fog ily céltalan mozgalmakat hajszolni. Az Ur Isten egykor nem fogja számon kérni tőlünk azt, mennyit tótositottunk, hanem mennyi lelket megmentettünk. Nyitramegryei. Az alkoholizmus. Még hogy nem boldog a magyar ! Dehogy nem! Ahhoz, hogy az ember egy kicsit boldog legyen, sokszor elég egy kis mulatság, ehhez egy pohárkával a »jobbikbol«, néha egy kis snapsz is. Dehogy nem vagyunk boldogok, dehogy nem ! Az utóbbi 2 hónapban Európa, de mellőzve ezt a nagy dombot, a mi kis hazánk is a szellemi fenség magas vizein vitorlázott: kongressus mindenütt! hegyen-völgyön, Kárpátoktól Adriáig vannak gyűlések, erről-arról a nagy eszméről. Csak ugy pattognak a nagy gondolatok és nagy eszmék rakétái, hogy az ember feje káprázik bele, ha ezen nagy tudományt látja. A jó öreg Kneipp bácsi, ha hallaná ezeket, az emberi földi boldogság előmozdítására célzó nagy eszméket, még egyszer felkiáltana: »So sollt ihr Leben.« Es midőn ezen nagy szellemi munkában kifáradtak: » asztalhoz ülnek« és nini! ki ül még többi közt az asztalhoz, amely tele van jól töltött fiaskókkal, kik puffogatják a pezsgős üvegeket, kik szedtek be az ebédelőtti »antiphonákból« t. i. a cognac, absinth, borovicska et consortesből — alig merem leirni, mert alig hiszek a szememnek : az anti-alkoholizmus legodaadóbb hivei ! Elragadó kép, festői ecsetre való! jöjj Vergilius vagy Petőfi és Írjatok egy ódát arról, hogy pezsgős pohárral kezében mint süti el a kongressusi elnök az antialkoholikus toasztot ! Vesszen az alkohol! igyunk, mig a fogunk ki nem ázik ! Éljen az alkohol-ellenes kongressus! Mit felelnek erre az Olympusról? Szegény gugyi! a te órád is ütött már! Nézd meg ellenségeid »Xerxesi taborat« és remegj! De valamit megsúgok neked te szegény alkohol! Hisz te spiritus vagy, az a szellem, melynek teste nincsen: menj, szállj suttyómba a te ellenségeid szobájába, kamrájába, vizsgálj meg minden szöget, lyukat; nézz bele a házi porta forium fülkéjébe (vulgo kredenc) és ha sehol se találsz egy elvetett cognacos üveget, akkor kezd el hinni, hogy az alkohol ellen az emberiség háborút kohol, de addig nem . . . Múltkor a mi kedves tanfelügyelőnk is küldött egy lisztát, melyben felsorol és a tanítóknak megvételre ajánl szemléltető képeket: »első pohár«, »utolso pohar«, »Reszeg Pista« stb. »Utmutató az alkohol-elleni oktatásra.« Szép-szép! De megeszem én azt a könyvet és szemléltető képeket, ha ez uton egy alkoholistát kigyógyítanak addig, mig a faluban a Mózsi patikája fennáll. Minek nézze az a fiu a papíron a »Reszeg Pistat«, ha azt neki eredeti alakításban maga az apja bemutatja ! Ugyan kedves tanfelügyelő úr, ne azoknak a szegény iskolásoknak prédikáljanak, akik taliter qualiter még alkoholmentesek; de prédikáljon azoknak a nagy szeszgyáraknak, ahol ezer és ezer hektóra áll a spiritusz a pincékben. Prédikáljon a kormánynak, a pénzügyminiszternek, hogy a »butikok« 9 /io részét csukassa be. Tiltsa meg a zsidó butyikban a hitelre ivást és ne szabadjon (magam láttam) a hitelbe fogyasztott szesz ára fedezetére váltót követelni részeg embertől, és kivasalni executive a szesz árát rajta ! Azután! Valamit csak kell inni különösen a szegény munkás népnek, de mit ? A bor, ha már mennyiségileg elég volna, a boradó miatt drága, a sör drága szinte, hol lehessen a munkásnak aránylag kevés napi béréből valami erősítő italt venni? Minden drága lévén, az olcsóhoz fordul; ez pedig a pálinka! Különös! Régente, mikor mindenki égetett kis üstben pálinkát, soha sem lehetett hallani az alkohol bajról. Ott volt uri és nem uri házban a szilvórium, barack, cseresznye, stb. a felső megyékben akószámra állt a rozspálinka és ha kissé feljebb állt a forrpont, nem volt baj! Ma vagy igen nehéz, vagy majd lehetetlen tiszta szeszt égetni, utalva vannak a korcsmai szeszre, amely nemcsak, hogy nem tiszta, de valóban észrontó, butitó, testet-lelket ölő anyagokkal (pl. vitriollal) van keverve. Hagyjanak békét az alkohol-ellenei kongressussal, meg mindenféle könyvekkel; ne szónokoljanak, hanem legyen az atyáskodó kormánynak annyi bátorsága, és tisztítsa meg az Augias istállót, ha még ugy fognak is bőgni Izrael fiai. Szállítsa le vagy törölje el a bor adót és vágjon olyan adót a pálinkára, mint egy malomkő ! Korlátozza a pálinka-mérést, ugy a korcsmák mennyiségében, mint a kimérési időben (pl. délután ne szabadjon pálinkát mérni). Tiltsa el a vasárnap délelőtti korcsma-nyitást,* és a mi fő, vizsgálja meg az italokat; a melyekben rossz anyagot talál, büntessen bőr ropogásig, és ne féljen ha Jom Kipur napján a zsidók a »Gedochest« a kormányra is rámondják. Nézze a kormány a nép testi és lelki elkorcsosodását és ne a befolyó jövedelmet! majd akad más adó-alap, amely a hiányt pótolni fogja! Tűz és vas kell, nem alkohol-ellenes kongressuslimonádé! Azután még egyet; azt hiszem, hogy az uri osztály aránylag több alkoholt fogyaszt, mint az alsóbb! Mi csak azt a szegény embert szidjuk, akit a nyomor késztet oda a pálinkához, de TJ Á TÍTTTTVr ^ r a r ^ e k se jtettek némely ritka ásványvízben oly titkos gyógyeröt, melyet mágneses jelenségekkel magyaráztak. Az igazi okot azonban csak a legújabb korban ismerték meg, amidőn néhány gyógyforrásban rádiumot fedeztek fel. Hazánkban ezen csodás elem ed- I O |\/| Á M H I |/Q0QPM\/Í7hQn talaltatott s Í87 érthető a vele elérhető meglepő gyógyeredmény. Már dig egyedül a Schmidthauer-féle lUlVInlMUI Köobl UVIZUuíl félpohárral használva eltávolítja a gyomorban és belekben fészkelő sokféle komoly betegség csiráját, s ezzel elejét veszi a baj kifejlődésének. Mint ivó kúra gyomor- és bélbajokban, továbbá elkövéredés, szivelhájasodás s az azzal járó fulladásnál, sárgaság, máj- és lépdaganat, cukorbetegség, aranyér, csúz és köszvénynél, vérbőségnél stb. kitűnő eredménnyel használható. Kapható Esztergomban minden jobb füszerkereskedönél. Nagy üveg 50 fillér, kis üveg 30 fillér. Föszétküldés a forrástulajdonos: Schmidthauer Lajos gyógyszerésznél Komáromban.
