ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-09-24 / 39. szám

kocsik hiánya folytán a gyorsvonatok nemcsak általában, de a szeményvonatokhoz viszonyítva is igen kevéssé vétetnek igénybe s ennélfogva a gyorsvonatok vontatásával járó költségekkel arány­talanul csekély jövedelem áll szemben. A felter­jesztés hivatkozik a külföldi példákra, mint Ausztria, Poroszország, Bajorország, Svájc példáira, ahol a gyorsvonatok III. osztályú kocsikkal is közleked­nek s ahol a gyorsvonatok nagyobb jövedelme­zősége részben épen ennek a körülménynek tulaj­donítandó. A III. osztályú kocsik forgalma tehát nemcsak, hogy általános közgazdasági szempont­ból előnyös, hanem a vasút jövedelmezőségére is csak kedvező befolyással volna. * Bérmálás Héregen. Folyó hó 17-én láto­gatott el Kohl Medárd segédpüspök Héregre a bérmálás szentségének kiosztása végett. A község lakosai valláskülönbség nélkül már kora reggel lázas örömmel készültek a Pusztámaróthról ér­kező főpap ünnepies fogadására. 9 órakor haran­gok zúgása s mozsarak dörgése jelezte a püspök közeledtét. A község előtt Troykó Béla, a tatai járás helyettes főszolgabirája, Vaszary Antal her­cegprimási főerdész és egyéb notabilitások várták a magas vendéget, kit nevezett főszolgabíró ékes szavakkal üdvözölt. A püspök megköszönvén a szívélyes fogadtatást, lovas bandérium és sok diszes fogat kíséretével bevonult. A templom előtt a két sorban felállított bérmálandók között a héregi, tarjáni és tardosi plébánosok fogadták. Csendes szent mise elmondása után a- püspök a szószékről beszélt a három faluból összesereglett hívekhez — oly közvetlen és oly megindító sza­vakkal, hogy azoknak hatása alatt a megillető­dés könnyei csillogtak a hallgatók szemében. Be­széde végeztével megkezdte apostoli munkáját és 603 hivőt erősített meg hitök bátor megvallására és hitük szerinti életre. A bérmálás végeztével a papságtól kisérve, a plébánia-lakásba vonult, hol Recsák Géza községi jegyző élén az elöljáróság, majd az iskolaszék s végül a megbérmált koszo­rús leánygyermekek hódolatát fogadta O méltó­sága leereszkedő szeretettel. A tisztelgések után ebédhez ült az illusztris társaság, kik között ott láttuk a kerületi espereseket, Vaszary László, Usztanek Antal, Csuport István, Vaszary Gyula hercegprimási gazdatiszteket, Troykó Béla járási főszolgabírót és Recsák Géza községi jegyzőt. Ebédközben a héregi plébános lelkes szavakban emlékezett meg ő Eminenciájáról, mint kegyura és főpásztoráról és hálás kegyelettel köszönte meg a bérmáló püspök fáradságát és jóságát. Utána Troykó Béla főszolgabíró emelt poharat, ékes beszédben köszönvén meg Komárom vár­megye tatai járására nézve a püspöknek meg­tisztelő látogatását. Ezután Miksó ker. esperes a kerület nevében mondott a püspöknek köszönetet. A kellemes hangulatban elköltött ebéd után 4 órakor ismét megszólaltak a harangok, dörögtek a mozsarak és az összeverődött emberáradat lel­kes »éljen«-kiáltásai és a rezesbanda hangjai kö­zött vettünk búcsút a kedves vendégtől. * Keresztényszociális népgyűlés. Ha a mult hét péntekje »vörös pentek« volt: akkor vasár­napját »fehér vasárnap«-nak mondhatnók. Azon nap 6000 keresztény szocialista gyűlt össze Buda­cörsön, hogy a világboldogító eszme diadalra jutá­sán tanácskozzanak. Már kom reggel seregesen jött a nép a környékbeli falvakból és a főváros­ból, meghallgatandó a keresztény szociális egye­sületek szövetsége legjobb erőinek szónoklatát a szőnyegen forgó munkáskérdésekről. A gyűlést mise előzte meg, melyet fényes asszisztenciával Giesswein dr. apát-kanonok celebrált. A gyűlés a kath. fiúiskola előtt való téren folyt le. Morvay László káplán, a budaeörsi keresztény szociális egyesület alapitója és fáradhatatlan, buzgó elnöke üdvözölte a megjelenteket. Ezután a gyülekezet dr. Giesswein Sándort elnöknek és Drozdy Győzőt jegyzőnek választotta meg. Giesswein azzal kezdte beszédét, hogy necsak a templomban, de a tár­sadalmi, gazdasági és politikai életben is legyünk katholikusok. Rátért a gyűlés nagy jelentőségére, mely a magyarországi keresztény mozgalmak egyik legfénylőbb pontja. A világ küzdését, for­rongását, lázongását és az összes társadalmi osz­tályok jobblétéért való küzdelmet olybá állította a hallgatók elé, mint legszükségesebb, legfensé­gesebb és legjogosabb harcot. Párhuzamot vont a szocializmus és a liberalizmus között. Azok — úgymond — egyek az istentagadásban. A világon nem a természeti, hanem az isteni törvényeknek kell érvényesülni. A gazdákat felszólítja, hogy alakítsanak gazdaköröket, hogy érdekeiket meg­védhessék. — Utána egy fiatal pathétista: Orel, bécsi ^nunkásvezér leírhatatlan hatású beszéde következett. Érces hangja, mint égzengés zúgott végig a megihletődött tömegen, megremegtetve, lázbaejtve a sziveket. Éles szatírával ostorozta a társadalmi igazságtalanságokat, ferdeségeket és a. kapitalizmus üzelmeit. A külföldi szakszervezke­désekről érdekes adatokat mondott el. Végül pedig az általános választójog szükségessége mel­lett érvelt meggyőzően. — Utána Auer István, az Alkotmány segédszerkesztője beszélt lelkesítő hatással a hit vallásos iskolák mellett. — Bonitz Ferenc, az Alkotmány szerkesztője, a nyomasztó politikai helyzetet ismertette, majd a »vörös pen­tek« szociáldemokratáiról beszélt csipő humorral és kiméletlen szatírával ostorozva a matadorokat, a törvénytelen kormány tagjait. — Talpraesett ötletei sokszor megnevettették a lelkesült hallga­tókat. A zsidó népvezérek falnakmenését is érde­kesen adta elő. Evvel — úgymond — szolgála­tokat tettek az igazságnak, mert a becsapott munkások hamarább kijózanodnak. Majd a dél­vidéki gazdaegyesületeket ismertette kiváló szak­értelemmel. —• Huszár Károly, a Néppárt szer­kesztője számtalan meggyőzhetetlen érvet sorolt fel az általános választói jog és a munkáskérdések mielőbbi rendezésének szükségességérői. —- A gyűlés Giesswein Sándor dr. lelkes záróbeszédével ért véget. — Délután külön gyűlést tartottak a legények, amelynek Orel Antal, bécsi ügyvéd volt a szónoka. A munkásegyesületben pedig Huszár Károly szónokolt. — A budaeörsi mun­kásegyesület tanúskodik, hogy jó vezetéssel a népet meg lehet nyerni a demokraták mérhetlen izgatásai dacára is a keresztény szocializmus magasztos eszméinek. * Halálozás. Özv. Klabacska Vincéné, szül. Juhászék Éva f. hó 20-án, életének 62-ik évében, hosszas betegség után elhunyt. Temetése f. hó 22-én ment végbe. A megboldogult urnő életé­ben igen tekintélyes összeget áldozott vallásos célokra. * Aki a gyomrának élt. Megdöbbentő a magyar társadalomban a mai idők szennyes bün­krónikája. Ime Kreutzer István fővárosi ügyvéd úr! Nagy vagyont örökölt, jó hirneve volt, gaz­dag volt, de szerette nagyon az orfeumdámákat és még jobban a gyomrát, tehát mikor elverte vagyonát, eladta a hírnevét, a becsületén is túl­adott, hogy jól ehessen. Kreutzer Istvánt Eszter­gomban is ismerték. A fővárosi előkelő kiránduló társaságok esztergomi kalauza volt s ilyenkor mindenki csodálta, hogy a kisasszonyosan hiú »Pista bacsi«, milyen jó étvágygyal eszi a szája­izeszerint készült sok finom falatot. Kreutzer ma­gányosan is gyakran felrándult Esztergomba — enni. Itteni ismerőseinek csak annyit mondott az ő szokott, jóizű modorában : »Feljöttem ! . — a Fürdőben igen jól lehet enni, — gyertek este a Fürdőbe.« És tényleg nem is jött másért. Jól evett és sokat, aztán húzatott a cigánnyal egy két jászsági nótát és adott neki egy bankót. Már amilyen »vót«, olyant. Néha tízest, néha ötöst. És evett a Pista bácsi, evett, addig, mig őtet nem ette meg a — sok hamis váltó. * Segédjegyzői állás. Az Esztergommegye párkányi járáshoz tartozó Köbölkút, Gyiva és Sárkány községekből álló »kör-segédjegyzői« állásra a muzslai főszolgabiróság pályázatot hir­det. Az állás javadalmazása a következő: 600 korona készpénzfizetés, 130 korona lakbér és 400 korona pótlék az állampénztártól. A kérvények október hó 5-ig adandók be a muzslai főszolga­birói hivatalban. A választás október 7-én d. e. 10 órakor lesz Köbölkúton a községházán. * Magyarosodás. Stelner Sándor esztergomi lakos Kristóffy belügynök engedélyezése folytán nevét «Sárkány»-ra változtatta. * Visszaélés. Vitéz János dömösi bírót a vármegye alispánja hivatalos hatalommal való visszaélés miatt állásától elmozdította. Vitéz, mint értesülünk, tekintélyes állása révén bűnös speku­lációkba bocsátkozott s a községi földek bérbe­adásánál és más ilyen ügyeknél magának meg nem engedett jövedelmeket szerzett. * Az olcsó dinamit. Sok panaszt hallot­tunk már arról, hogy a megyei bányákban hasz­nálni szokott dinamit a nép között olyan közön­séges árucikk, mint a kakas-gyufa. Veszedelmes az a hanyagság, mely némely bányában a dina­mit kezelése körül mutatkozik, mert bányavidé­ken alig van ház, hol lopott, vagy olcsón szerzett dinamit nem volna. A napokban Pilis­Maróth határában Cseh János, Zsigmond József, Vörös Mihály »dinamittal halásztak.« Ez annyit jelent, hogy dinamitot robbantottak fel a Duná­ban, mitől a halak messze területen elkábulnak és a partra vetődnek. A dínamitos halászokat rajta csipte a csendőrség s vallatóra fogta mind­hármukat. Vallomásuk szerint a dinamitot a pilis­maród határban levő kőbányákban dolgozó iij. Csiták Jánostól vették olcsón. Tiz dinamit töltés csak négy koronába került. Olcsó. Egy ilyen töltéssel 100 métermázsás sziklát lehet apró kavi­csokra szétrobbantani. * Vízbefult. Bretner István napszámos, ki a kovácspataki nyári uszoda szétbontásánál fog­lalatoskodott, szerdán délelőtt a Dunába esett és mielőtt segítségére siethettek volna, eltűnt a habok között. * A kézrekerült postatolvaj. Köbölkút község apraja-nagyja áradó örömtől van eltelve, hogy megkerült a postatolvaj s elégtételt nyer a két év óta ártatlanul szenvedő Szakálas Benedek volt postakocsis*. Ugyanis már-már feledésnek indult ama szenzációs lopás, mely 1903. év őszé­nek egyik éjjelén, a vasúti pályaudvar közelében történt. Szakálas éjszakai szolgálatát teljesítvén, mialatt a mozgó postáról ledobált csomagokért másodszor tért, magára hagyott kocsijából a pénzeszsákot 3300 koronával ismeretlen tettesek kiemelték. A lopást legszigorúbb nyomozás kö­vette, de hasztalan. Szakálast ugyan bizonyító indokok nélkül el nem ítélték, de hanyagsága miatt a pénz teljes megtérítésére kényszeri tették. Eladták földjét, házát, mindenét s a gazdából szegény zsellér lett. Bibliai Jóbként tűrte Istenbe helyezett bizalommal meghurcoltatását, vagyoná­nak s becsületének elkobzását. De már az igaz­ságos Isten is megelégelte szenvedését s a bűnös kézrekerült Holota István köbölkúti zsellér sze­mélyében. Ez ugyanis mult hó 20-án, Sz. István napján maga akarta felváltani az egyik ezrest Esztergomban, de nem sikerült neki; aztán meg­bizott egy Galó József nevü köbölkúti fiút, aki Esztergomban valamely uraságnál szolgál, hogy az ezrest váltsa fel uránál, mint a köbölkúti ura­dalmi aratók bérösszegét. Galó szívesen eljárt ez ügyben és sikerült is neki felváltania. De már ekkor nem volt titok, mert a fiú révén e hir Köbölkútra jutott, ahol erősen éltek úgyis a gyanupörrel s Holotát 18-án reggel egész várat­lanul meglepte a hatóság s letartóztatta. Szekré­nyében 2570 koronát találtak, a többi 730 koro­nát már elköltötte. A vele egy födél alatt lakó sógoránál kutatás közben egy más pénzes zsákot találtak, amely nyom esetleg visszavezethet egy régebbi postalopásra. * Lopás Nyergesujfalun. Nyergesujfaluról tudósítanak bennünket, hogy ott a napokban Vaszary Antal primási főerdész házából eddig kiderítetlen módon több értékes holmi tünt el. Az elveszett tárgyak ékszer- és ezüstneműekben nagy összeget képviselnek. Valószínűleg a házi viszonyokkal ismerős tolvajok útján tűntek el az értékek, mert egy a belső termekben levő zárt szekrényben voltak elhelyezve. * Elfogott szélhámos. Dömösön f. hó 22-én a csendőrség elfogta Feldmann Jenőt, kit az ügyész­ség régen köröz már sokféle szélhámosság és lopás miatt. Feldmann már többször volt büntetve ily fajta üzelmek miatt. * Kifogott hulla. Az Esztergom határában levő felső-nyárasi szigetek egyikére f. hó 14-én egy vizbefult ember hulláját vetette partra a Duna. Személyleirása teljesen ráillik a Nyerges­Újfalunál vizbefult Mravecz nevü tutajosra. * A new-yorki magyarok új temploma. Nemrég megírtuk, hogy New-Yorkban Perényi László magyar plébános fáradtságos buzgólkodása eredménnyel járt, mert ime, a new-yotki magya­roknak már diszes templomuk van. A templomot magasztos ünnepségek között f. hó 3-án szentel­ték fel Edvards és Mooney püspökök. Az ün­nepi szentbeszédet Kovács Kálmán Mc.-Keesporti magyar plébános mondotta, kiemelvén, hogy a new-yorki magyarság szivét büszkeség töltheti el, ha erre a templomra néz, mert azon ezer akadály leküzdésére, mely a felépítést eddig elnyújtotta, óriási akaraterő és szorgalom kellett. Az uj tem­plomot Szent István első szent királyunkról ne­vezték el. Az amerikai katholikus magyarok e napon tömegesen mentek New-Yorkba, úgy, hogy a diszes templom hajóját teljesen megtöltötte a hivők sokasága, sőt még jórésze az utcára is ki­szorult. A new-yorki kath. magyarok, hogy az ünnepélyt fényesebbé tegyék, valóságos virágos csarnokká varázsolták a templomot, melynek tor­nyán büszkén lengett a nemzeli lobogó. Nemzeti lobogókkal és jelvényekkel volt díszítve belseje is. A felszentelésen New-York előkelőségei és a ható­ság is képviseltette magát. Perényi Lászlónak a

Next

/
Oldalképek
Tartalom