ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-09-17 / 38. szám

X. évfolyam. Esztergom, 1905. szeptember 17 38. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR, egyetemi tanár. Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. HirdetéseK felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. A választási reform. Esztergom, szept. 16. A jelenlegi német birodalomba kebelezett országok közül tudvalevőleg Bajorországot leglazább érzelmi kapocs köti a birodalomhoz. A poroszok nagyratörése és királyaik imperialisticus hajlamai szülték a délnémetek ama gyenge rokonszenvét, melynek kifejezésére egész új szóval gazdagították a német nyelv szókincsét: a »Reichsverdrossenheit« szóval jelezve érzelmüket. Nem tehetünk róla, de afféle bajor csömör kerülget, valahányszor 5—5 év múlva a választási küzdelem közeledik. Úgy lesz az sokaknál, kik a magyarországi választásokat becsülettel végigküzdötték. Nem azt akarjuk mondani, hogy ráuntunk Isten és a keresztény nép ügyeért áldozatok és meghurcoltatások mellett is küzdeni. Ne is róvjon meg senki mintha akkor, midőn az ellenzék ily gyarló vizözön-elötti korba való választási törvény és szavazási mód mellett is ily fényes győzelmet aratott, elegiákat akarnánk ok nélkül zengedezni. A keresztény nép igazságos ügye ezen győzelmének mi szivböl örvendünk. De kérem, van nagyon a szivünkhöz nőtt valami, a mi a jelenlegi választási mód mellett 1867. óta még soha sem győzött, hanem folyvást lesújtóbb vereséget szenved és ez a tekintély helyesen értelmezett elve, meg a keresztények gyengéd lelkiismeretessége felebarátjának becsületével szemben és még sok egyébbel szemben. — Kivált a VIII. parancsolatja a tízparancsolatnak, mintha nem is léteznék e néhány hé! alatt. Akárcsak az emberek a megörült német Nietzsche-vel azt tartanák, hogy Isten morálisa szempontjából exterritorialis joggal biró helyzetek és idők is volnának: »jenseits von Gut und Böse.« Egyetlen kis faluban mennyi az erkölcsi piszok, mit a választási küzdelem pletykák, gyanúsítások, a hatósági személyek törvénytelen pressiói és az erkölcsi elvadulás alakjában visszahagy! Szorult szivvel mondhatjuk : csak hosszú idő becsületes, buzgó munkája tudja ezt újra helyrehozni. Ha más nyomós ok nem, már ez az egy tekintet sürgősen követeli a keresztény nép és a ker. állami és társadalmi rend minden igaz barátjától, hogy a legszívósabb agitáció latbavetése mellett, százszorta hangosabban hangoztassák a nyilvános és kerületenkinti szavazásról Gatoval : censeo esse delendam. Nyitott ajtókat döngetnénk itt kedves »Esztergom «-unkban, ha bizonyítani akarnám, mily tetemes haladást jelent e téren a titkos községenkinti szavazás. Igaz ugyan, hogy a titkos szavazás a modern parlamentarizmus achilles-sarka! A parlament és a kormány versenygését -hozza magával a túlsúlyért és az ebből eredő száz- meg százféle kormányhatalmi machinatiókat. Ámde az állami alaptörvények bárminő bölcs intézkedései sem tudnak teljesen tökéletes állapotokat teremteni, lévén e baj a modern» parlamentaris kormányforma veleszületett, szervi hibája. Bővebbet erről erkölcsbölcseleti iróink írnak. (PI. Costa-Rosetti: »Philosophia morálisában« 713. és köv. 11.). Csak Angliában észlelünk egészen eltérő különálló fejlődést e téren. Ép alig egy negyedéve a frankfurti korszerű röpirat-vállalat füzeteiben Norikus nevü szerző »A jelenlegi parlamentarizmus árja eilen« cimmel a majd mindenütt hanyatlásnak indult 1 parlamentarizmus egy másik félrendszabályát ostorozza: a választó-kerületek szerinti képviseletet az országgyűlésen. Meggyőző érvekkel mutatja ki, mily szerves benső kapcsolat volna a nép és képviselője, meg a parlament között, ha az ország lakosai a különböző hivatásbeli testületeiben szervezve, e testületei kebeléből küldene ki megfelelő számú szakembert az országgyűlésbe, kiket, saját érdekük, hivatásbeli követelményeik is szóban forogván, sokkal bensőbb, erösebb kötelék fűzne képviselői teendőihez és választóihoz, mint sok eddigi képviselőt, ki 5 éven át felé sem nézett másnak, mint elsején a képviselőházi pénztárnak. Bár csak a gyökeres reform e téren ne volna a távoli jövő zenéje azok ellenkezése miatt, kik a nemzet igazi akaratának érvényesülésétől fáznak legalább azon határon túl, hol az köreiket zavarná! De mig erre rákerülhet a sor — kár volna elszalasztani a mostani alkalmat, és a közvetlenül elérhető »jót« a későbbi »jobb« reményében. — Ha elolvassuk a »Kathol. Szemle« tudós szerkesztője, dr. Mihályfi Ákos értekezését (»Parlamenti kerdesek«) és ott sorban elvonulnak a külföldi államok szemeink előtt mind avval a körültekintő, éber gondossággal, melylyel a titkos szavazás módját is még tökéletesíteni iparkodnak, mi »Kelet népe« valóban elszégyenkezhetünk választási törvényünk és »praxisunkkal.« S ugyan mivel indokolják annak lehetetlenségét, a mi külföldön rég megvan? »Most még« megadható, mert ez veszélyeztetné »a magyar faj hegemóniáját« és a AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Granadáról. Irta Vértesi Károly. »Canta la fáma, las glorias de Granada, pues son tales, que se hacen inmortales.< Granada dicsőségéről zeng a hír, sok olyan hőse van, kinek neve örökké él. Mondás egy zászlón. >Quien no ha vió Granada, no ha visto nada.« Aki nem látta Granadát, semmit se látott. Mondás Granadáról. Nagy a múltja. — Királyság fővárosa. — Sok ház, sok kapu, sok torony. — Arab építészet, arab művészet. — Víg a népe. — Hol fekszik? — Nevq a gránátalmától. — Gránátalma mint a dinnye. — Mint a gomba eső után. — A gránátalmafáról. — A Sierra Nevada ezüst fehérsége. — Szomorú képet nyújt. — Halál dala, turista imája. — Purdéság — Cigánybájosság. — Cigány-lányok tánca. — Hol van az az idő? — Bevették. •— Aisa mondása. — A mórok elköltöztek. — Játékos terek. — Királykisasszonyok nyújtották. — A Könnyek-forrásánál. Ez a város, ahová a mórok Córdoba eleste után menekültek és vált később az egykori granadai mór-királyságnak fényes székhelyévé, a legkiválóbb spanyol városok egyike. Nagy a múltja, kiváló szerepet játszik a művészet történetében is. Abban az időben, mikor az arab műveltség hódított. Most 80,000 lakossal bir a több csúccsal biró Sierra Nevada hegylánc tövében fekvő, lealkonyodott jelentőségű város, fővárosa a hasonnevű spanyolországi tartománynak, de volt fővárosa is az egykori Almeria, Malaga és Granada tartományokból álló granadai mórkirályságnak. Alapították (724.) damaszkusi arabok és Q-arnath-nak nevezték. Mór-előkelőség lakott később benne, környékén a nyári-lakokban, mikor 1030 torony diszitette 28 kapus körfalát, száz meg száz moséja és fürdője volt, kilencven könyvtára és ötven iskolája, 70,000 házban 400,000 lakosa volt. Az arab művészet és építészet, három korszakában, Granadában bontotta ki^legszélesebben a szárnyait. A képzelő és föltaláló erejük, izlés, alak és csínban nyilvánult meg és az arabok műveikkel időszakot alkottak. Az is sok, ami ezekből ránk maradt, de még sokkal több lehetett az, amit az idő vas-foga és a minden rosszhoz szegődő ember két kézzel pusztított el a nyugoti arab birodalomban. Az arabok művészi kivitelű alkotásaiban nincs szolgai utánzása az ó-görög ízlésnek, sem a gót, sem renaissance kivitelnek, melyek által a keresztény alkotások nagyra nőttek. Ok maguknak építették, amint vallásuk megszabta, természetük, érzéki világuk kívánta. Nem törtek a magasba, pedig az oszlopokkal, ivekkel megcselekedhettek volna, maradtak inkább alacsonyabban, közelebb a földhöz, virágok illatához, madarak dalához, források csevegéséhez, kútvizük csobbanásához. Ahhoz képest, ami volt Granada, most »élő rom«, de áprilisban, májusban paradicsom. Vig a népe, szeretnek járni búcsúkra, ilyenkor ketten is ülnek egy lovon, ember, — nem gatyás I lovag — asszony, úr, szolga. Mégis, ha szegény is, jobb idő jár most Granada fölött, mint akkor, mikor abban a szerencsétlen időben, melyben pusztította a nyomozó kín-vallatás erősen. Kegyetlenség iskolája. Föl-fölébred lelkükben a borzalom. Az érseki székhellyel, hír nélküli egyetemmel, főtörvényszékkel biró, terjedelmes külvárosokkal, elnyúló kertekkel körülvett, a tenger színe fölött 669 méter magasságban fekvő város az Albacin-hegy két kiszögelése között regényesen terül el. Neve a granát-almától ered, mely itt csaknem dinnye nagyságra nő. Granada város címe arany granát-alma, pajzson, kék mezőben. Datolya annyi, mint Horvátországban a szilva, csakhogy tovább tart, aszalva messze elszállíthatják. A szentjánoskenyérrel meg éppen állatokat hizlalnak, olyan bőven terem. Kaktusz-füge a napsütéses hegyoldalon szapora, mint a gomba eső után. Látva a népet, házakat, úgy veszem ki, itt lakik az aurea mediocritas, melyről Horacius énekelt. Szóljunk néhány szót a világszerte ismeretes granát-almáról. Ha szépen kinőtt a fa, elér nyolc méter magasságot, máskor, máshol eltövisedő cserje. Igazi hazája Afrika, de elterjesztették Indiákig és a Közép-tenger mindkét partvidékén virul a granát-almafa. Virága égő piros. Piros gyümölcs-pépje, meg a kellemetes savanyúsággal