ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-09-10 / 37. szám

össze. A fülsiketítő zajban és általános kavarodásban mégis volt bátorsága egy »kiküldöttnek« az asztalra állni. Nem mondhatott többet mint: Elvtársaim ! Egyszerre száz kéz nyúlt feléje: »Elvtarsa vagy a kutyának! Gyere le elvtárs!« Kövek repültek, emberek dulakodtak s ekkor Unger Hugó rendőralkapitány kijelentette, hogy a gyűlést feloszlatja s mindenki csendben menjen haza, ha nem akar a törvénynyel összeütközésbe jönni. A vörösök vert hada szitkok közt, szégyenkezve kotródott el a térről, a nép pedig hazafias dalokat énekelve rendben távozott. Igy esett meg Esztergomban a Kristófi úr által táplált nemzetközi szocialista gyűlés. A vöröskék jól tették, hogy előre itták meg a finom borokat, mert ez után a gyűlés után nem esett volna oly jól az öblögető megszorongatott keblüknek. Azt hiszszük, ezzel a pénteki szerepléssel búcsúzott el a hazátlan szocializmus Esztergomtól. Még egyszer a tanítói segélyalapokról. A katholikus iskolák fenntartása okvetlen a katholikus tanitók tisztes javadalmazásától is függ: azért az általam kezdett, és «megválaszolt* cikkre az ügy fontosságánál fogva, megengedi a t. Szerkesztő Ur, hogy tovább is tárgyaljam a themát; nem mintha én a saját nézetemet tartanám egyedül üdvözítőnek, de azért, hogy ha talán mégis valami jó szem is volna benne, ez kikeljen. A válaszoló úrral szemben én fenntartom azon nézetemet, hogy a tanítói állomásokat földbirtokkal kell dotálni. A válaszoló 20—80 holdról beszél; no, én engedek ebből; mert 20—80 holdig terjedő tanítói állomás kevés van és a 80-asok segélyre nem szorulnak. Én a kis állomásokat tartom szem előtt, ahol tán 1—2, vagy semmi hold sincs; és ezen állomás tanítója pénzsegélyét helyezem szembe a földdel és pedig először számtanilag. Nem tudom igy kívülről, hogy hány ezer koronára rug az esztergomi e. m. t. segélyalap, azért csak kereken ugy százezer koronát veszek fel számítási alapul. Mondjuk, hogy ezen tőke a legjobb időben 5% ad —• tehát 5000 koronát, ezt ha évenkint felparcelláztuk készpénz segélyben, a tőke nem fog nőni semmit; de ha a kamatból földeket veszünk, akkor ez a tőke megkétszereződik és vele a kath. iskolák vagyona tetemesen növekedik —; ne menjünk itt tovább, csak 200 hold birtok erejéig és csak ennek az értékét csatoljuk az alapítványi tőkéhez és meglátjuk, hogy a tőke már is legalább felével nagyobbodott. Hogy falusiasán szóljak — a tehénnek a fejőképességét ugy növeljük, hogy a tej ára a tehén értékét megadja — és még a tehén is megmarad! A földbirtoknak is meg vannak a termési esélyei az igaz •— de nagyobbak a tőkeesélyek ; mert valami huncut börzianer ügyessége elég arra, hogy akkora eret vágjon a «papirokon», hogy ezeket tán csak fidibusnak lehet használni. Gondoljunk csak a báró Hirsch török sorsjegyeire, vagy az 1873-iki Bizmark csinálta bécsi krachra: ez esetben aztán «szervusz neked» segélyalap! «Ez nem lehet» — mondja az optimista. »De igen is lehet» — mondja a tapasztalat. Ezzel szemben a föld biztos tőke, a melyen egy-két rossz termés sem sodorhatja le odáig a segélyt, mint egy pénz-krizis. A v. ur megenged 2—3 holdat a tanítónak, a házi szükség fedezésére. Szép! de ha van 2—3 hold, akkor lehet már tiz is, mert ha valaki 2—3 holddal vesződik, az tizzel is vesződhet már, mert csak egy pár napszámmal több a munka a 10—20 holdon. Venio ad fortém vivum! A válaszoló ur a tanítóról igazán ideális képet fest, és fölteszem róla, hogy ő is oly ideális tanitó, és kivánom, hogy az egész tanítóság ily ideális legyen; és olyan lelkületű legyen, hogy élve, alva ne legyen más gondolata, mint a tanítás szent ügye; ne legyen egy perce se olyan, mely gondolatait más irányba terelje és ne a tanítói kötelesség és hivatásra. De kérdem : váljon a készpénz fizetés mellett a tanítónak nincs semmi más gondja, nincs egy szórakoztató gondolata, nincs buja-baja? — Például a gyermekek nevelése — ha esetleg a gyermekek száma nem áll arányban a fizetéssel ? Mi no ? E napokban jutott tudomásomra, hogy egy «készpénz fizetésű» tanitó, hogy leány-gyermekét taníttathassa, csak költségi «praeludium» képen több hónapra előre eladta a fizetési nyugtákat. Ezt gondolatban nem vonja el a tanítástól a bus jövő ? Betegség, halálesetek -— és igy tovább — bizonyára erősebben beszél, • mint a jégverés!! Szép az a készpénz eszméje és praktikus, az tagadhatlan, de ez nem feltétlenül szilárd alap, mert ezzel szemben nap-nap után látjuk, hogy a «'havi dijasoknak» is igen sokszor «zu kurz» a zsinege ; és sokan azt mondják manap ezek közül, amit az egyszeri diák mondott: «csak ne volna minden hónapban az az utolsó —— 27 nap!» A válaszoló ur szerint az oeconomia elvonja a tanitót a hivatásától, és nem tud nyugodtan tanitani. Nem áll! Vannak ma is tanitók, akiknek ha nincsenek is pusztái, de 30—40 holdas birtokaik és jól kezelik, gyarapodnak, jó módban vannak és mellette kitűnő tanitók, és viszont is áll a dolog — fordított arányban : nem gazdák — de nem tanitók sem! Ennyi elég! Ismertem tanitót, akinek magánvagyonával együtt közel 150 hold földje volt és késő öregségig buzgó tanitó és jó gazda is volt. Nem vonja el a tanitót a gazdálkodás, mert a földmives munka legerősebb éppen az ápril— szeptemberi időben, vagyis a szünidőben, — tehát vagy szünidő (ideális állapotokról ne beszéljünk — az élet prózában beszél, nem Madrigalban !) vagy szép, de kissé fárasztó munkájú kenyérkeresetben ! A földbirtok jövedelem esélyei tagadhatlanok! De ha ezeket hozzuk fel első sorban a gazdálkodás ellen, akkor az egész hazai földbirtokot parlagon kellene hagyni — és égből mannát kérni. Fennebb utaltam a pénz krízisre, mely elsöpörheti az egész tőkét, — de alig van olyan év, hogy a föld a tanítónak legalább annyit ne hozna be, mint amennyit az esetleges segély ád. Láttuk a mult 1904. évet — amelyben igazán szorult a kapca a földmivelésnél is —, de jobban a havi díjasnál, aki a régi fizetés mellett 30—40 percenttel drágábban élt; mig a földmivesnek a mult év silánysága is sokat meghagyott. Merem állítani, hogy a mult évben sok gazdálkodó tanitó a rosz termés mellett jobbat evett, mint oly hivatalnok, akinek készpénze egy pár ezer korona volt. Hiába: nem vagyunk Eldoradoban, ahol a kolbász a fán terem, hanem arcunk verítékével kell keresni a kenyeret —- tollal vagy ekével —• könyv vagy kapával ! csak az a kérdés, hogy mi jobb a viszonyokhoz képest ? Még egy kicsit kotyogjunk! Válaszoló ur azt irja, hogy a gazdasági beruházás sok pénzbe kerül. Mondom ott: ahol például sok holdról van szó. Ez igaz ! A tanitó pedig szegény fiu — ergo adósságra kell beruházni. Itt is az áll: minden kezdet nehéz, de módjával ez is megy — és a hely szűke miatt csak annyit mondok, hogy okos kombináló ésszel sokat lehet tenni itt is — és csak azt mondom, hogy a tapasztalat után szólva, a mai ifjú tanítói nemzedéknél azt látom, hogy készpénz mellett több az adóssága, mint a földgazdálkodó tanítóknak, feltéve, hogy ezek is nem nyújtóznak tul a takarón; és ha a gazdálkodó tanítónak van jó «ispanja», t. i. szorgalmas, takarékos és termelni tudó- felesége, akkor ne féljen az adósságtól. •v Én öreg pap vagyok — ismertem a régi «jó öregeket» — és azt mondhatom, hogy azok is voltak oly ideális tanitók, mint a maiak; — korukban és korszellemükben, az ő egyszerűségükben nem megvetni valók voltak. Higyje meg, hogy azok az öreg tanitók korántsem voltak oly alakok, akiket a mai illuminált ifjúság szeretne a Göre Gáborok mellé tenni, — de jó termelő gazdák voltak és ebből nevelték az ő derék fiaikat, akik egész a püspöki vagy vele egyenrangú világi állásig vitték és ezek a készpénz mellett szívesen vették a «deputatumot» is. Szivemből kivánom, hogy a magyar kath. papság mellett olyan ideális magaslaton álló tanítóság is legyen, amilyent a válaszoló ur kontemplál — és legyen is neki gondmentes anyagi helyzete, mert a falusi tanitó különösen rászolgál a kenyerére és soh'sem fogom irigy leni tőlük a fillért, még a falat kenyeret se, bármi alapon rendezzék is a fizetésüket l — és kijelentem, hogy cikkem se több, se kevesebb, csak egy kis eszmecsere, fenntartom álláspontomat, hogy jobb a földbirtok, mint a pénzalap, és azt hiszem, ha megszavaztatnók a tanítókat, egy az eszmét kimerítő tárgyalás után az én oldalamra aligha nem több szavazat esnék — mint odaátra; ha az életet nem az idealizmus szerint néznők, hanem ugy, ahogy van tényleg; különösen ott, ahol a kenyérről van szó, különösen akkor, ha a «fészekben» sok «kis fecske» németül azt mondja: «gib, gib» (adj — adj — legyet). Tudom én jól, hogy sok másként volt valaha — de ma is sok másként van, mint valaha volt, és hogy jobban legyen, sokban jó volna a régiből is tanulni valamit! Az Isten áldja meg a válaszoló urat! én erről a thémáról tovább nem disputálok itten; hanem ez tán nem volna hálátlan thema egy tanítói gyűlésre — és tán fenn is szívesen vennék a véleményezést. Rustieus. HIREK. Krónika. A szünetnek vége, vége! Zajos minden utca képe . . . Papák, mamák, kis diákok, — Merre nézek, merre látok. Könyv a kézben, pénz a zsebben, — Gyermekszemek fényesebben! Jó hónap ám a szeptember, Hogyha kosztadó az ember! Hálás kundschaft minden gyerek, Fogadni rá bátran merek! S veríték sincs sok az arcon, Fó'zni győzzön csak az asszony. Igaz! . . . Lárma, esetlés-botlás . . . . Disznótorban minden kolbász Nekik jár: . . . must, szó'liő, rétes — Hisz a diák mindig éhes . . . De ha végre így kell lenni . . . Hagyjuk őket enni . . . enni . . . * Lárma házban, iskolában, Lárma szerte az utcákban . . . A vörösek járnak sorra, Ráéheztek a voks-jogra . . . S mondják buzgón: Éljen, éljen; Bár kéz nincs a szerszámnyélen 1 Választhatnak, ha lesz joguk .... Ám mi bizton tudni fogjuk, Hogyha lesz a honnak kára, Kiket rúgjunk más hazába .... S tudja majd a sok választó: »Vörös ember és vörös ló ... < S hogy másfelé is elnézzek, — .... Jönni fognak a színészek! Fecskék mennek, ők meg jönnek, Hírmondói az örömnek, — Ámbár nincs nagy kedvünk arra! Rossz idő jár a magyarra! .... Hanem addig kiderül tán .... És esténkint, vagy délután Áldozunk a Tháliának, Akit nálunk gyéren áldnak! De míg néki nem tömjénzünk: — Vörösekre fütyörészünk .... Hans Sachs. * A hercegprímás távozása. Ő Eminenciája a biboros hercegprímás csütörtökön a déli gyorsvonattal utazott a fővárosba. Itt tartózkodása alatt a fő- és alsóbb papságon kivül a megye és város számos előkelősége és a közhivatalok vezetői tisztelegtek a hercegprímásnál. O Eminenciája mindenkit szívesen fogadott s hosszan elbeszélgetett egyházi és világi ügyekről. Esztergomi tartózkodását azért kellett félbeszakítania, mert holnap, hétfőn már egyházi funkciót végez a budavári templomban, mely alkalommal az udvar is a magyar fővárosban lesz. A hercegprímás titkárjával, Berger Márk h.-primási ceremoniáriussal utazott el. * Bérmálás. Kohl Medárd püspök a főegyházmegyében bérmakörúton van. A püspök Haliczky Z. Béla szentszéki jegyző kiséretében utazott a Muzslán, Szölgyénben, Nagyölveden és Kernenden kiszolgáltatandó bérmálási körútra. * Erzsébet királyné emléke. A magyaroktól rajongásig szeretett és szerencsétlen véget ért Erzsébet királyné halálának évfordulóján, mint budapesti tudósítónk irja, a királyi udvar is a fővárosban lesz. A gyászistentiszteletet Budán Vaszary Kolos biboros hg.-primás fogja mondani. * Két püspök kitüntetése. Ő Felsége a király szeptember i-én valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki Majláth Gusztáv gróf erdélyi és Csáky Károly gróf váci püspököt. A két főpásztort ez alkalomból az ország minden részéből üdvözölték.