ESZTERGOM X. évfolyam 1905
1905-09-03 / 36. szám
kellene, az alatta levő bő forrásvizek látnák el a fürdőt. A vizgyógyintézetet látogatók részére kellemes sétahely volna az átellenben levő sziget. Ha az esztergomi takarékpénztár nem létesített volna fürdőt, bizony aligha volna most hová járni fürödni, csakhogy ez a hely nagyon is kicsinynek bizonyult s ide idegbajos ember nem járhat fürödni, mert az erre berendezve nincs. Esztergom városban ugy sincs semmi, mi az idegen forgalmat emelné, — azok, akik városunk előrehaladásán és felvirágozásán komolyan gondolkodnak, tegyék meg a lépéseket egy vizgyógyintézet felállítására, —• fáradságuk nem lesz hiábavaló munka s az erkölcsi siker mellett nagyon sok ember háláját is kiérdemlik. Városunk este villámfényben látszik már messziről, pedig mennyivel hasznosabb és jótékonyabb volna, ha az ívlámpák helyett a rendes vizvezeték csapját látná az ember. Dr. Fehér Gyula ünneplése. Miként említettük, Vimmer Imre polgármester mozgalmat indított, hogy a város közönsége dr. Fehér Gyula jubileuma alkalmából méltó kifejezést adhasson azon általános tiszteletnek és szeretetnek, mely e kiváló munkás férfiút és papot Esztergomban körülveszi. A kezdeményezést fényes siker koronázta, mert a város minden polgára csatlakozott az eszméhez. Dr. Fehér Gyula ünneplése a városi képviselet hétfői közgyűlésén és este a »Magyar Királya-ban tartott banketten igazán impozáns volt. A közgyűlés első pontja volt Fehér Gyula dr. t. udvari káplán, a kegyúri templom plébánosának üdvözlése áldozárságának 25-ik, és plébánosságának 20-ik évfordulóján. A városi képviselők mind feketében jelentek meg s nagyszámuk is mutatta, hogy a város fórumán hivatalosan és kitüntetően nagy polgári erényeket ünnepelnek. Vimmer Imre polgármester megnyitván a közgyűlést, a képviselő-testület nevében az ünnepelt felé fordulva hosszú beszédben üdvözölte. Emelkedett hangú és gyöngéd szavakban méltányolta dr. Fehér Gyula érdemeit és hálát mondott a Gondviselésnek, hogy e város atyái a 20 év előtti plébános választáskor ezt a nevet iktatták a város történetébe. »Az elismerés és hála — mondta a szónok — ikertestvérek. Nyújtsuk tehát elismerésünkkel hálánkat is szeretett plébános urunknak úgy is, mint városi képviselőnek, úgy is, mint az önkormányzatunk felett álló törvényhatósági bizottságok tagjának, melyekben egyéni értéke szintén érvényesül, nem kell külön kiemelnem — mindenkor városunk igaz érdekeinek erkölcsi és anyagi javára. Kívánjuk neki szivünkből, hogy érdemei nagyobb jutalomban is részesittessenek, mint milyet neki mi nyújthatunk; kívánjuk, hogy a hitélet és erkölcsös nevelés terén városunk számot tevő nagy közönsége körében szerzett bokros érdemei ott is méltó és igazságos ítéletre találjanak, ahol az ily érdemek jutalmazására meg van adva az illetékes hatalom és dicsőség; és kérjük őt, hogy szivében, lelkében maradjon velünk és a mienk akkor is, ha jutalmát a magasztos életpályán való előmenetelében úgy, mint azt neki mi kívánjuk, elveheti. Amit mi neki nyújthatunk, arról tegyen állandó tanúságot mai közgyűlésünk jegyzőkönyve, amelybe iktassuk be érdemeinek elismerése mellett hálás tiszteletünket és szeretetünket.« Lelkes éljenzés zárta be a polgármester beszédét, miután a polgármester kimondotta, hogy Esztergom város képviselőtestülete Marosi József indítványára dr. Fehér GyuJa érdemeit jegyzőkönyvileg örökíti meg s az üdvözlő beszédet egész terjedelmében szintén ide felvéteti s végül, hogy a jegyzőkönyv ezen része megfelelő kiállításban dr. Fehér Gyulának kiadassék. Dr. Fehér Gyula meghatottan köszönte meg a képviselet bizalmát, mely, úgymond, fényes eredménye munkálkodásának s ezt ő mindennél többre becsüli, mert ha külsőleg érhetné is. őt nagyobb kitüntetés, de bensőségesebb és értékesebb aligha. A képviselőtestületben alig volt ember, ki meg ne illetődött volna az ünnepelt köszöntő szavain. Dr. Fehér Gyula tiszteletére, mint említettük, este a Magyar Királyban bankett volt. A szálló tágas nagyterme szűknek bizonyult ez alkalommal, mert a város polgárságának minden osztályából oly sokan jelentek meg, hogy a melléktermek is zsúfolásig megteltek a jubiláns plébános tisztelőivel. A második fogásnál Vimmer Imre polgármester a következő pohárköszöntőt mondotta a hercegprímásra: Mélyen tisztelt Uraim ! Mai ünneplésünk, mellyel érdemdús plébánosunkat, polgártársunkat és városi képviselőtestületünk tagját ünnepeljük, kiválóan Esztergom szab. kir. város polgárságának az ünnepe, mert a polgárságnak egyértelemben megnyilatkozott szeretete és tisztelete kivánt úgy a város tanácstermében, mint társadalmi uton is e mai lakomán kifejezésre jutni. Ünnepünk ezen kiválóan polgári jellegéből folyik, hogy a kit állandóan és mindig legmélyebb tisztelettel és szeretettel hordunk szivünkben, magas állásában fénylő polgártársunkról, illetve^ díszpolgárunkról, Biboros Herceg Prímásunk O Eminenciájáról itt is annál lelkesebben megemlékezzünk, mert tudjuk, hogy O szive dobbanásait összhangban tartja városunk érzésével és mai érzelmeinket, midőn a hitélet és vallás-erkölcsös nevelés kiváló munkását ünnepeljük, hivatása megelégedésével és kegyes méltánylásával kiséri. O Eminenciájára emelem tehát poharamat, kívánva, hogy a Gondviselés őt, a hitélet és tudomány erényeivel ékeskedő Főpapot, ki hazánk legnagyobb közjogi méltóságát viseli; az emberszeretet és jótékonyság nagylelkű személyesítőjét, a haza és egyház dicsőségére, mint székvárosának is legnagyobb örömére igen igen sokáig éltesse. Éljen ! Alig csendesültek le a polgármester szavait kisért lelkes éljenek, midőn dr. Földváry István városi főügyész állott fel, s köszöntötte az ünnepeltet. Azzal kezdte szavait, hogy most az egyszer nagyon könnyű az ő feladata, mert ha csak az ünnepelt férfi eredménydús cselekedeteinek, tetteinek husz évi láncolatát tárja rideg valójukban az ünneplők lelki szemei elé, ezzel többet mondott, mintha bármi szép szavakkal szólna róla. Felemlítette a többek között, hogy a kegyúri templom, az iskolák, az ájtatos célú középitkezések fejlődése, emelkedése tulajdonképen dr. Fehér Gyula élettörténete, kiemelte annak önzetlen fáradozásait, nagy buzgalmát és közéleti sikereit, ki ha irigylésre méltó szerencsével kezdett meg mindent s fejezett be, az magyarázatát abban leli, mert Fehért minden cselekvésében az vezérelte, hogy semmit magának, mindent az ügynek. Azt kívánta az ünnepeltnek, hogy életének másik fele — az ezüst misétől az arany miséig- — sima és emelkedő utakon haladjon az egyházi méltóságok magaslatára s a város története szövődjék ezentúl is egybe, ha eltávozik is mostani helyéről, az ő élettörténetével. Az ünnepelt erre a következőkben válaszolt: Mély hálával fogadom és szivem legbensőbb érzésével köszönöm azon kitüntető figyelmet, mellyel a nemes város közönsége 25 éves áldozári és 20 éves plebánosi jubileumom alkalmából személyemet ismételten megtisztelni, szeretetének, ragaszkodásának és becsülésének jeleivel elhalmozni kegyes volt. Húsz évvel ezelőtt, mint ifjú pap állottam e közönség előtt, készen arra, hogy aki engemet szolgálatára kiválasztat, annak áldozzam fentartás nélkül lelkem minden tudását, szivem minden érzését, azok odaadó szolgálatában, akik közé végzése rendelni fog. Pap voltam. Az én papságom azonban csak koronája volt az én valómnak, csak betetőzte és tökéletesebbé tette bennem azt, ami voltam mielőtt pappá lettem : az embert. Hogy az önök szivéhez férjek, hogy szeretetüket megnyerjem : ember akartam maradni. Dolgoztam mindenütt, ahová az önök bizalma meghívott. De a munka magában nem életcél. Az csak emészt. A szónok, ki irántam táplált érzéseiknek tolmácsolója volt, mondotta, hogy tettem ezt és alkottam azt. Igaz, hogy tettem, de az én tetteim nem váltottak volna ki az önök szivében irántam szeretetet és ragaszkodást, ha nem fakadtak volna szeretetből, lettek volna, mint az Apostol mondja : zengő érc és zengő cimbalom, nyom nélkül elhangzók, elmúlok. — Csak az én isteni Mesterem nyomában jártam gyarló erőm szerint, mikor így cselekedtem, aki azt mondotta tanítványainak : Ha ki közöttetek valami, az legyen a többieknek szolgája, dolgozzék a többiekért, de nem kényszerűségből, nem a dologért magáért, hanem szeretetből, mert azt is mondotta: Példát adtam nektek, hogy amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. A munka, mely szeretetből fakad és szeretetet szül, az az igazi életcél, az az igazi élet; nem annyit élünk amenynyit dolgozunk, hanem amennyit szeretünk és a mennyi szeretetet megnyerünk. Polgárok vagyunk, a polgáriasodás, a kultúra szolgálatában állunk. A kultúra a munkán és a munka gyümölcsén a birtokon alapszik, de csak akkor, ha a munkát a szeretet szabályozza és ha a birtokot a szeretet megosztja. Ezen elvek voltak Önök között lefolyt életem hordozói, munkásságom irányítói, melyek nyomán az önök szeretete és ragaszkodása fakadt. Ezt a szeretetet és ragaszkodást továbbra is megtartani lesz hátralévő életemnek legdrágább feladata, melyért siromig- hálásan és szívből áldozom testem és lelkem minden erejét, hogy mig lelkem megfárad, testem megtörik és életem napja alkonyra száll, az önök szivében és szeretetében igaz ember és igaz pap maradhassak. Pohárköszöntőt mondott Hollósi Rupert főgimnáziumi igazgató az esztergomi középiskolák tanári kara nevében, majd dr. Aldorl Mór mint az izraelita hitközség elnöke kért szót s a következőket mondta : T. Uraim! Az époly ékes, mint előkelő szónoklatok után, amelyek épugy a városház tanácstermében, mint e helyütt a mai napon ünnepeltünk tiszteletére elhangzottak, csak kötelességet teljesítek, ha én, ki jelenleg az esztergomi izr. hitközség elnöke vagyok, kifejezésre juttatom amaz igazi tiszteletet, nagyrabecsülést, amellyel rabbinustól kezdve hitközségem minden tagja Nagyságod becses személye iránt viseltetik. A vallásos szellemi átalakulás korszakában, midőn sok helyütt a felekezeti béke feldúlva és megzavarva lett, Nagyságod mint igazi pap, nemcsak a gondjaira bizott iskolákban, de mindenütt és mindenkor csak emberszeretetet hirdetett. Ezáltal működése nemcsak a kath. egyház híveire, de valláskülönbség nélkül az egész társadalomra áldásos volt. Áldja meg a Mindenható Nagyságodat és tartsa meg az Ég zavartalan boldogságban és jó egészségben a haza, egyháza és városunk boldogitására. Éljen ! Dr. Csernoch János praelatus-kanonok szintén beszélt. Ó —- úgymond — ha elmegy a sz. János-kúthoz, felmegy a Vaskapuba, avagy a Tátrába, látóköre egyre nagyobbodik, annál nagyobb az a tér, melyen áttekinthet. Szólónak volt alkalma emelkedő pályája minden fokozatán Fehér Gyula működését éber figyelemmel kisérhetni. Ezen tapasztalatok alapján méltatja az ünnepelt élettevékenységét, ki nemcsak az előző szónokok által elmondott irányban fejtett ki tevékenységet, hanem a főegyházmegyének kiváló és jeles szolgálatokat tett. Dr. Fehér Gyula érdeme — úgymond — hogy a papi kongrua annyira szervezve lett, amennyire van, az ő érdeme a papi nyugdij-alapnak szervezése. Szavait azzal fejezte be, hogy találjon visszhangra mindazok nevében az elismerés, kik hivatva vannak érdemeit jutalmazni. Dr. Fehér Gyula most újból megköszönte a közönség szeretetét s ezután még Eitner Elemér, Tátus János, dr. Helc Antal és Kollár Károly mondtak üdvözlő pohárköszöntőt. A nagy társaság ezután az éjféli órákig volt együtt. HIREK. Krónika. Ejnye no! Hová lettem Ős Norinberg városából? Honnan van, hogy egyszerre A Regős ur átnyalából ? . . . Való bár, — odahagytam Walhallát 1 ... Az ördögadta Sok német görbén nézett Mind reám, — a félmagyarra . . . Eljöttem, idejöttem Jó Esztergom városába, Meghíttak, mert szükség van Vicinális poétára Itt, hiszem megbecsülnek, Nem küldenek engem vissza, A mért nem poétának Mond a régi — adóliszta . . . Esztergom. — Honfitársim ! Hisz egy darab Magyarország, Hol adót nem fizetnek Sokat a fakó poéták! Igaz, hogy jövedelmük Nagy vékonyan csoran, csöppen, Azt is mind felemészti A »Düna« s a >Bratw r urstglöklein« . . .
