ESZTERGOM X. évfolyam 1905
1905-08-13 / 33. szám
letesebben megfelelhessenek. Igy aztán nem lesz panasz arról, hogy egyik-másiknak sok a szabad ideje, mert hál' Istennek, volna elég égető munka. Tehát a tanitót ne vonjuk el hivatásától, hanem minden eszközzel oda kell hatni, hogy sokat hányatott hazáfikat lelkes és munkás tanítósereg boldogítsa. De meg aztán a nagyobb gazdaság a tanitó kezében nem is jövedelmez oly jól, mint azt némelyek hiszik. A tanitó rendesen szegény ember, kinek a gazdaság berendezésére sokszor egy garasa sincs. A szülők nem birnak adni, mert az iskoláztatás is belekerült néhány ezer koronába, ugy hogy soknak elég volt azt valahonnét előteremteni. No most már szeretném látni, hogy kellő berendezés nélkül mire fog menni az a tanitó r/ gazdaságával ? Néhány évig talán vergődik. O maga" végzi a munka legnagyobb részét és egész lelkével a gazdaságon csüng. Es e mellett a tanügy háttérbe szorul, mert hát bizouy az éhes emberben nincs idealizmus. Végre, mikor már a rossz termés miatt sikerült mag'át egy kis adósságba verni, lanyha tanításával pedig nincsenek megelégedve, akkor kezdi belátni, hogy ez tovább igy nem mehet. Es a vége az, hogy mégis csak kénytelen a földjeit kiadni. És ezen nem csodálkozhatunk, mert bizony a gazdaság berendezése nagy összeget kivan. — Ha pedig ezt nem tehetjük, akkor a legjobb csak menekülni tőle, mert egy nagy birtok kibírja a berendezés költségeit, de egy kisebb birtok élvezője csakhamar elmerülhet az adósságok tengerében. , Nem« tartom tehát helyesnek, hogy egy tanitó, kinek már amúgy is vannak földjei, még* többet kapjon. Napról-napra tapasztaljuk, hogy azok, kik hivatásukat szem előtt tartják, nem foglalkoznak szívesen a gazdasággal, mert tudják, érzik, hogy a nagy gazdában kevés a tanitó. Igen, kapjon az a tanitó néhány hold földet, szép és terjedelmes kertet, amiben megterem, ami a konyhára kell, de a sok föld az ügynek nem - válik hasznára. Ha igazán segíteni akarnak a tanitó sorsán, akkor támogassák a tanítóságot fizetésük alapos rendezésének jogos és méltányos követelésében. Igy biztosan elérjük a célt és iskoláink fel fognak virágozni és ezzel együtt a községek is, mert az a tőke, melyet egy nemzet iskoláinak fejlesztésére fordit, mindig meghozza a busás kamatot. Befejezésül tehát csak azt mondhatom, hogy a tanitó szűk keretben foglalkozzak intenziven a gazdasággal, mert igy is jó példával járhat elől, de ne legyen gazda, hanem: egész tanitó. Egy tanitó. Vármegyénk és az alkotmány. Lezajlott már nálunk is a nemzeti ellentállás céljából egybegyűlt törvényhatósági közgyűlés. Nem vádolhatja most már senki Esztergomot azzal, hogy nem érti meg a hazaszeretet Géniuszának intő szózatát, mert ime a csütörtöki megyegyűlésen fényesen beigazolta, hogy ősi erényeibői mit sem veszített. A vármegye egyesült ellenzéke, mely életrevalóságát rövid idő alatt is megmutatta, a csütörtöki közgyűlés eredményében fogja lelni legszilárdabb alapzatát, mert belátta már a vármegye közönsége, hogy az összetartásban mily nagy erő rejlik. Egybeforrott a vármegye közönsége most a hazaszeretetben s ha vannak vagy lesznek olyanok, kik szembe mernek helyezkedni a szent jelszavak alatt tömörült igazak intő szózatával, majd belátják, hogy hasztalanul sáfárkodnak, mert lejárt már azon uralom, mely édes gyöngédséggel és érzelgősséggel hajlitgatta vármegyénket a nem épen üdvös célok felé. Ez a vármegye mindég meg tudott állni a saját lábán és csak az utóbbi időkben hitették el vele, miszerint második gyerekkorát éli s nevelőnői oktatásra van szüksége. Észre tértünk! Vége a hajlongásnak, uj kor, az önállóság kora bontotta ki uj életre hívó sugarait a vármegye fölött. Mint annak idején megírtuk, a megyei egyesült ellenzék a nemzeti ellentállás kimondása céljából rendkívüli közgyűlést kért Florváth Bélától* ki jelenleg az ímparlamentáris Fehérváry-kormány képviseletében ül a vármegye főispáni székében* Sajnos, a megyei rendkivüli közgyűlések összehívása Esztergom megyében teljesen a főispán jóakaratától függ, mert a törvényhatóság eleddig nem intézkedett más módról. A vármegye egyesült ellenzékének elnöksége a közgyűlés előtt körlevélben figyelmeztette az ellenzéki bizottsági tagokat, hogy a 10-ére kitűzött törvényhatósági közgyűlésen tárgyaltatni fog azon indítvány, melyet a központi bizottság felkérésére dr. Helc Antal szerkesztett s mely a közel múltban lapunk útján is közismertté vált. A közgyűlés kimenetele iránt táplált sokféle vélemény dacára az ellenzék tagjai a mondott napon sűrű csoportokban gyülekeztek az ősi tanácsteremben s már 10 óra előtt nagyszámú közönség foglalta el a karzatot is. A bizottsági tagok élénk tárgyalásából lehetett következtetni, hogy a közgyűlés a rendkívülieknél is rendkivülibb lesz. Hire ment ugyanis, hogy a közgyűlés tárgyait előkészitő megyei állandó választmány ülésén az ellenzék indítványát leszavazták s helyette valami se hús, se hal féle javaslatot fognak a törvényhatóságnak ajánlani. Egy másik szállongó hir szerint pedig be lettek rendelve a bizottságban lévő összes jegyzők és más effajta megyei urak, kik természetesen majd az állandó választmány javaslatát fogják érvényre juttatni. A tárgysorozat első pontjai is roppant izgató címet viseltek. Itt ugyanis az ügynökminisztérium neveit közölte a miniszterelnök és egyúttal egy leiratot küldött, mely felszólítja a törvényhatóságot, hogy minden oly törekvést utasítson el, a mely az önként felajánlott adók el nem fogadását s az önként jelentkező újoncok elutasítását segítené elő. Az ellenzék azon indítványa pedig, mely épen ennek az ellenkezőjét, t. i. az ügynök-kormány iránti bizalmatlanságot és az adók és újoncok megtagadását célozta, a tárgysorozatnak 158. pontjaként szerepelt. Puskaporos volt tehát a levegő, de a bizottság ellenzéki tagjai mégis elhatározták, hogy teljes higgadtsággal néznek elébe minden meglepetésnek A közgyűlés. Pont 10 órakor jött be Horváth Béla a Fehérváry-féle ügynök kormány hatalmát képviselve s üdvözölvén a vármegye közönségét, kijelentette, hogy a rendkivüli közgyűlés összehívását sürgős ügyek tették szükségessé. Időközben, úgymond, arról értesült, hogy több bizottsági tag az ország politikai válsága alkalmából egy indítványt óhajt benyújtani. Ezen indítványt tehát bevárta, mert módot akart nyújtani ennek tárgyalására. A főispán ezen szavai meghatották a törvényhatóságot, de nem tudták, hogy értsék e kijelentést, tehát csendben és állva hallgatták tovább amínt Horváth Béla a nála megszokott . szép szavakkal parentálta el Boltizár Józsefet a bizottság utolsó ülése óta elhunyt érseki helynök püspököt és törvényhatósági tagot, majd pedig a héten oly hirtelen elhalt Palkovich Jenő tb. vármegyei főügyészt. Megnyitván a közgyűlést, a főispán kijelenti, hogy a tárgysorozatnak 1., 2. és 158. pontját egyszerre tárgyalja a megye s utána az 56. és 57. pontokat. Az 1. 2. pont a Fehérváry kormány leirata; a 158. a vármegyei ellenzék indítványa; az 56. és 57. pont pedig a központi választmányban, illetve a közigazgatási bizottságban megüresedett taghelyek betöltése volt B. Szabó Mihály főjegyző előadja, hogy dr. Csernoch János és társai indítványt nyújtottak be. Az indítványt egész terjedelmében felolvasta, mire a megtelt teremben lelkes éljenzés volt a felelet. Az indítvány szövegét olvasóink már ismerik. Lényegében azt tartalmazza, hogy Esztergom vármegye az alkotmány és parlamenti alap nélkül álló kormányt el nem ismeri, bizalommal irányában nem viseltetik és a kormányzás eszközeit tőle megtagadva, fegyelmi felelőség terhe alatt utasítja a vármegye tisztviselőit, hogy semmiféle törvénytelen rendeletet végre ne hajtsanak; az adókat ne fogadják el, sem pedig újoncokat ne állítsanak. Továbbá pedig addig, mig a törvényes rend be nem áll, a törvényhatóság egy 21 tagból álló alkotmány védő bizottságot alakit, melyet arra is feljogosít, hogy ha szükségét látja, a törvényhatóságot az alispán utján hívja össze. A megye közönségének lelkes tüntetése már biztosította a sikert s mégis az előadó fő-, jegyző a központi választmány ellenjavaslatát is felolvasta. Ez a javaslat diplomatikusan megszerkesztett háló, de nem ment * bele mégsem a jóhiszeműség aranyhalacskája. Ugy kezdődött épen, mint az ellenzék javaslata. Ugyan azok a szavak, ugyanazok a hazafias aggodalmak, ugy annyira, hogy némelyek már azon gondolkoztak, hogy a főjegyző az ellenzék indítványának másolatát olvassa, de ám a végén kibújt a lóláb. Ugyanis e javaslat szerint a megye imparlamentarisnak mondja ugyan a jelen kormányt s törvény, vagy alkotmányellenes rendeletre nem reagál, hanem azért az állami adókat elfogadja s a jelentkező újoncokat besorozza. Végül pedig végtelenül koncilians, mert a 21-es bizottságot is megalakítaná, de a törvényhatóság egy behívását mégis csak a főispánra bízná. Igazán ügyes fogás lett volna ezen javaslat határozatra emelése, mert ezzel suttyomban bizalmat szavazott volna a kormánynak, mert hisz nem mondja alkotmányellenesnek, csak imparlamentarisnak, tehát minden rendelete e szerint azért törvényes volna s végrehajtását semmi sem akadályozná, valamint Fehérvárynak azon rendeletét is végrehajtaná egyúttal, mely szerint a törvényhatóság minden olyan törekvést nyomjon el, mi a kormányzás eszközeit megtagadja tőle. Vagyis, katonát és adót nem hogy megtagadna, de igenis ad. A bizottság, ahol észrevette a turpisságot, mindig tiltakozott ellene s midőn pedig a főjegyző befejezte a felolvasást: Eláll. Ez nem az igazi! Nem kell! Tegyék a főispáni fiókba! — s más ilyenforma kijelentések áradata zúdult rá. Dr. Helc Antal állt szólásra s az általános hangzavar lecsendesedett. Mindenki élvezettel hallgatta a jeles szónokot, amint az ellenzék indítványa mellett érvelt : kifejtette, hogy Esztergom vármegye épen ezen terméből indult ki legelőször az ébresztő szózat akkor, midőn a nemzet az elnyomatás éjjelében sinylett, de végig tekintve egész múltján, mindig az alkotmány védelmében találkozik e vármegyével. Nem szabad tehát most. sem meghátrálnia a kötelességteljesítés elől. — Magyarországon — úgymond — mindig voltak az álhazafiság köpenyébe burkolózó emberek, kik azonban többet ártottak a hazának, mint az igazi ellenségei. Ilyenek voltak a labancok, ilyenek a muszkavezetők, a Bach-huszárok s végül ilyenek azok, kik most a nemzet érdekeit hangoztatva, Fehérváry kormányát támogatják. Mind -gyászmagyarok ezek, csak különböző nevet adott nekik a kor. Kimutatja, mily lényeges különbség van a két indítvány között s hogy a törvényhatóság akkor jár el élő törvényeink értelmében helyesen, ha az országgyülésileg meg nem szavazott vér- és pénzadót nem adja meg. Az egész országvármegyéi sikra szállanak az alkotmányért, tehát Esztergom vármegye sem maradhat el. Dr. Helc beszéde alatt többször felhangzott a lelkes éljenek tömege, de egy lélekemelő pillanat mégis megszakította az ellenzék nagy szónoka felé irányuló figyelmet. A tanácsterem hátsó ajtaja megnyílt. Lassan nyilt s aztán az ajtóban megjelent egy beteg ember. Az arca fehér, látszott rajta, hogy testi megerőltetéssel jár a mozgása, de szemei, azok a villámtekintetü szemek sietve jártak körül a teremben: együtt van-e az ellenzék ? Reviczky Károly bikoli földbirtokos, Dorogh volt függetlenségi képviselője volt, ki súlyos betegsége dacára bejött a megyegyülésre, mert azt tartja, hogy a haza iránti kötelesség az egészségénél is előbbre való. Megjelenésekor minden szem feléje irányult. Az első pillanatban alig ismerték meg. Nem csoda! A hosszú betegség ágyhoz kötötte az. erős embert s már régen nem láttuk a megyegyűlések ezen deli alakját és tüzes szónokát. Csöndes morajlás, majd frenetikus éljenzés zúgott a teremben s ez jól esett a törődött hazafinak, mert látta, hogy nem felejtették el. Bizony, sok szem lábbadt könnybe, mikor a hazafias példát látta. Dr. Helc Antal ezután bevégezte beszédét, kérve a törvényhatóságot, hogy az ellenzék indítványát fogadják el. Horváth Béla főispán állt fel ezután s mint mondta, egyrészt Helc dr. szép beszédének hatása alatt, másrészt hivatalából kifolyólag kötelességének tartja a tárgyhoz egy-két észrevételt fűzni. O — úgymond — kijelentette a kormányelnöknek, hogy tisztét csak addig viseli, mig törvénytelen rendeleteket nem kap, mert mint a törvény őre, nem tehetné, hogy oly kormányt képviseljen ezen nagy történelmi múlttal biró vármegye élén. A megye hazafias szellemét ő