ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-08-06 / 32. szám

sem — még tán tojást sem kap! marhahúst, zöldséget meg éppen nem talál! — Ezt ujabban süriin bevallják az államilag fizetett falusi tanitók, és egyre-másra iparkodnak bérbe venni egy-egy darab földet és terményeket produkálni. Nem akarok bőven kiterjeszkedni e pontra, csak röviden emlitem, hogy a tanítói és kántori földek nagy része az ifjú generáció kezében a legsiralmasabb állapotban vannak. Rosz arenda; évi parcellás eladás, feléből való müvelésből áll mind ; «javitekot» soh'se hordanak reá — szóval az uj kántortanítók nem gazdák ; — derogál — fárasztó ! és igy tovább! Maradhat ez igy ? Csak a készpénz segíthet ? Nem ! Ki az oka —• legalább részben ? A tanitók mostani nejei, akik kézzel-lábbal óckódnak az oeconomiától! Pedig eltekintve attól, hogy a gazdálkodás legszebb mesterség, — attól, hogyha a tanitó szorgalmas produktív gazda, a népnek is jó példát ád —; igaz, hogy ma sok baj van a rosz cseléddel, napszámossal, de ezen az energia sokat segithet, mert igaz marad, hogy a föld indirecte is sokat ad. A 100 korona csak 100 koronát ád, mig a föld ád gabonát, szarvasmarhát, sertést, baromfit, tej-turót és más dolgqkat, melyekből élni lehet és pedig jól — és még 100 koronánál többet készpénzben is lehet behajtani. Még valami, a mire tessék kádenciát adni! Némely tanitó elmegy gazdasági tanfolyamot végezni; és otthon ő a gazdasági iskola tanára, — — földjeit pedig bérbe adja, és maga nem gazdálkodik; hogy illik ez össze? Bezárólag csak azt mondom : a tanitó segélypénzt legjobb volna földbirtokba fektetni, ez többet ér, mint a néhány korona segély ! Lehet, hogy ennek az eszmének némelyek ellent mondanak; jól teszik — egy kis polémia tán még jobban bevilágítja a dolgot. Tessék tehát cáfolni — az okosabb fog győzni! Rustieus. Dr. Hámos Péter, Barsvármegye kir. tanfelügyelőjének jogi felfogása. Nagy dologban jár a barsi kir. tanfelügyelő. Különös előszeretettel vetette magát a garamszentbenedeki kerületben levő kath. iskolákra, hogy fennállásukat lehetetlenné tegye. Szó sincs róla, hogy ott, ahol egy magasabb nemzeti szempontból mérlegelt ellentállás ugy kívánja, rosszalnók a kir. tanfelügyelő nemes törekvését, de ott, ahol ilyen ellentállás nem létezik, elvárnók, hogy egy kath. vallásban született, ebben nevelkedett és a hitvallás-erkölcsös nevelés szükségességéről meggyőződött kir. tanfelügyelő ne üldözője, hanem segitő barátja legyen a kath. iskolák kifejlesztésének. Az a kir. tanfelügyelő, aki a hitvallásos nevelés szükségességét el nem ismeri, aki a nemzeti szempontból kifogástalan felekezeti iskolák ellen tör: az nem ismeri ezek missióját, de saját hivatását sem tudja felérteni. Oh édes Istenem, sokszor minő érvvel hozakodik elő a kir. tanfelügyelő, hogy a róm. kath. iskolának árthasson. A gesztőci iskola, amelynek egyik kifogásolt része a vármegyei hatóság által jóváhagyott tervezet szerint épült fel az ő barsi működése alatt, általa csak az utóbbi években esik kifogás alá. Miért nem kifogásolta a tervezetet s miért nem akadályozta meg annak kivitelét a kivitel előtt? Nagy baja a kir. tanfelügyelőnek ezen iskolára nézve, hogy tantermét az ottani hivek imatermül is használják, természetesen akkor, mikor másként nincs igénybe véve. Kir. Tanfelügyelő Ur! Talán szükségtelen bővebben fejtegetnem, hogy a rkath. iskola miért leánya az egyháznak. Talán szükségtelen érvelnem a fölött, hogy az iskolának imatermül való felhasználása nem hogy csak nem árt az iskola lényegének, hanem hasznára válik, mert azzal, hogy a szülők ott mondják el közös imájukat Istenhez, hol gyermekeik lelki javakban részesülnek, csak értékét emelik az által, hogy szorosabb kapcsot képez a szülő és gyermek rendeltetése között. Más tekintetből erősen kételkedem abban, hogy a kir. tanfelügyelő törvényes rendelkezést tudna felmutatni arra nézve, hogy a felekezetek iskolájukat imatermül ne használhassák. A róm. kath. iskola tulajdonjog. Kétségtelen, hogy a kir. tanfelügyelőnek joga van annak felügyeletére és a tapasztalatok után szerzett bajokat orvosolni és orvosoltatni, de kereken tagadom, hogy bárkinek joga is volna az iskolának oly ténykedésre való felhasználását eltiltani, amely az iskolának, lényegének ártalmára egyátalán nem szolgál. Magyarországban nagyon sok helyütt a katholikusoknál ép ugy, mint a protestánsoknál és zsidóknál templom hiányában az iskola tantermét használják fel közös imahelyül a hivek, még eddig tudtommal egy kir. tanfelügyelőnek sem jutott eszébe ezt kifogásolni, csak a barsi kir. tanfelügyelőnek! Ez még azonban nem tetőzi az ő jogi felfogásának páratlanság£Lt, ami abban tűnik ki leginkább, hogy a Luther egyház lelkészének megengedi, hogy az aranyosmarőt hl állami elemi népiskola egyik tanterme-ben hívei részére istentiszteletet tartson. Mit szól ehhez a kir. tanfelügyelő úr! ? Lám pedig az az iskola, mert állami, igen sok okból kifolyólag nem volna felhasználható egyes felekezetek részéről ily célra. És mi katholikusok azért nem zúdulunk fel, mert abban, hogy az állami iskola tanterme a felekezetek részéről istenitiszteletre is felhasználtatik, csak jót és nem rosszat sejtünk azok részéről, kik azt templom hiányában felhasználják. Ez a mi türelmességünk, amiért a kir. tanfelügyelő ur is üldözőink közé soroztatta magát. Szeretném tudni, mit szólnának a protestánsok mind a két esetben ! Mert hogy megütnék a körmét, amiért egy olyan dologért kifogásolná iskolájukat, amely autonom jogkörükbe vág, az több mint bizonyos, — de azért is, ha teszem egy a katholikus hívőknél nagyobb számú protestáns hi vők kel biró községben felállított állami iskolában a katholikusok tartanának istentiszteletet! ? Hogyan és mikép mentegetné magát a barsi kir. tanfelügyelő? Ezt szeretné tudni egy: figyelemmel kísérője. Vagy ez nem érinti s teljesen elég a tanfelügyelői hivatás működésére a kath. iskolák üldözése ? Szegény katholicizmus és még szegényebb jövő a nemzet erkölcsi fejlődésére ! Nemo. A felekezetlen állam és iskoláink. , — Felolvasta Ferenczy György a nagymarosi tanitói kerület Zebegényben, július 12-én tartott közgyűlésén. — II. Az állam a hatalom és pénz birtokában elbizakodva, mint ellenséges hatalom lassan nyomul előre, egyre több és több tért foglalva az iskolákban. Lassú erőszakossággal akarja keresztül vinni az összes iskolák államositását. Eszélyes, furfangos eljárást követnek az állani nevében a hitetlen szabadkőművesség bérencei. Nem rontanak be ajtóstul ezek a bölcs államp#litikusok; azt tartják: nem szabad a katholikusokat és protestánsokat megvadítani ; azért csak lassacskán, de kitartóan igyekeznek a vallást kiszorítani az iskolákból. Kimondták nagylelkűen, hogy ők a vallást szintén becsülik, lám azért meg is hagyják az iskolákban s kegyesen megengedik, hogy minden felekezet tanithassa vallását, de nem túlságosan, hanem csak pár órácskán ; meg aztán csak úgy a tanórák végén, a fáradt lelkeknek hagy menjen el a kedvök attól a kevéstől is. Végre a gazlelkűség lólába akarva nem akarva előtűnik ama rendelkezésükben, hogy hát a hittan ne legyen kötelező tantárgy; a tiszta erkölcs, az országok alapja — a vallás szerintök ime mellékes valami, ez nem szükséges. Mily szörnyű vallomás ?! Nagy városokhoz közel vannak oly asszonyszemélyek, kiknek az az üzletük, hogy magukhoz vesznek tartásra egészen zsenge kisdedeket és az Istentől elrugaszkodott anya kívánságára olyan szép csendesen átszállítják őket a másvilágra, hogy a rendőrség semmi lármát se csaphat a lelketlen üzelmeik miatt, mert tudomással se bír azokról, vagy sokkal kényelmesebb, semhogy utána járna a dolognak. E nők gyalázatos mestersége pedig abból áll, hogy az ártatlan kis csecsemőnek napról-napra kevesebb táplálékot adnak, úgy hogy a kis poronty végre egészen összeesik, kiszárad és elfonnyad, mint a letört bimbó — és kiállítják róla a halottlevelet: »gyermekaszaly,« mintha egészen rendben mult volna ki ez árnyékvilágból. A becstelen gyilkos aztán felveszi a lelketlen anyától égbekiáltó bűnének zsoldját s újra másikat vállal fel. E banyákat angyalcsinálóknak nevezik, mert az igy elemésztett ártatlanból angyal lesz a mennyben. A szabadkőművesek által kontemplált »felekezetlen« iskolákban is igy bánnának az iskolásgyermekekkel. Teljesen még; nem merik eltiltani a vallásoktatást, de azon gondoskodnak, hogy lassankint haljanak éhen lelkileg a gyermekek, elégtelenül kapván a keresztény lelki-táplálékot. A helyett aztán ugyancsak duzzadóra kitömik a gyermekek fejét csupa olyan világi dolgokkal, melyek jó részének kevés, vagy épen semmi hasznát sem láthatják. Ezek a szegény sorvadt lelkek vallás és erkölcs tekintetében pedig* minden életképességüket elvesztették. S ezek a lelki kufárok rosszabbak, mint amaz angyalcsinálók, ezek valóságos ördögcsinálók. Az állami mindenhatóság szószólói ugyan igy okoskodnak: »A modem állam felekezetien, tehát az iskolának is felekezetlennek kell lennie.* Ez kérem kézzelfogható példa, hogyan lehet jelszavakkal az embereket félrevezetni! »Az állam felekezetlen ?* De igaz-e ez a merész állítás ? Tekintsük csak hazánkat: kik alkotják a magyar államot ? A nép milliói, a képviselőház a néhány miniszterrel s a koronás király. Már most ezek közül ki felekezetlen ? A nép nem, mert ennek milliói katholikusok, protestánsok stb. s csak az ujabb egyházpolitikai törvények nyomán felburjánzott csekély néhány ezer a felekezetlen. A miniszterek tudtommal eddig mindannyian valamely vallás tagjainak vallották magukat. A koronás király törvényeink szerint pedig mindig* katholikus. Már most ha Magyarország államát képező egyes részek nem felekezetlenek : nagyon világos és észszerű következtetés, hogy az állam egészében véve sem lehet felekezetlen. Látható tehát, hogy itt az elnevezésben s az állam ily felekezetlen irányba történt terelésében nagy visszaélések, nagy bűnök történtek. Az a néhány képviselő és miniszter, a kik Magyarország katholikus jellegét lefejtették s reáhúzták a felekezetlenség zubbonyát, nemzeti csalást, honárulást követtek el. Lehet-e magyar hazánkat jogosan felekezetlennek mondani? Vegyük a dolgot politikailag. Nemde az a párt jogosult az alkotmányos kormányt is kezébe venni, a mely a képviselőházban többséggel bir? Az kezeli a hatalmat, annak elvei a mérvadók és döntők. Lehet-e már most helyes következetességgel mondani, hogy Magyarország felekezetlen állam ? Ugyebár nem lehet! Vegyük már most a statisztikai adatokat s látjuk, hogy pld. az 1896-i népszámlálás kimutatásai szerint van Magyarországban (Fiume, Horvát s Szlavónia nélkül) 15.133,494 lélek. Ebből vallásra: 7.239,212 róm. kath., 2.064,715 gör. kel., 1.180,484 ág. ev., 2.216,663 ev- reform., 707,472 zsidó. Magyarország tehát most is jogszerint kath. állam és semmi esetre sem felekezetlen állam. Magyarország vezető körének tehát nincs joga államunkat felekezetlennek nevezni. Legyen igen annyiban felekezetlen, hogy legyen részrehajlatlan s megillető arányban részesítsen az államhatalom minden felekezetet igazságos támogatásban. Nincs joga ekként az államnak felekezetlen, vagyis közös iskolákat állítani. Igazán vakmerő játékot űznek az »állam« cégére- alatt a nemzet legszentebb kincsével, vallásos iskoláival. Szomorú tapasztalat mutatja, hogy a hatalom kezelőinek minden igyekezete arra irányul, hogy a vallásos iskolák rovására minél több előnyben és kiváltságban részesítse a hitetlenség fészkeit, a közös iskolákat s tanerőit. Felháborító módon látjuk pazaroltatni adópénzeinket palotaszerű állami iskolák emelésére ott is, a hol azokra szükség nincs, kortes-érdemeket szerzett családok satnya sarjait látjuk ültetni dúsan javadalmazott tanszékekbe; s ha vallásos iskolák vagy felekezeti tanitók kérnek államsegélyt, a magunk pénzéből kegyelem-filléreket juttatnak s ezt is azon kikötéssel, hogy jogokat köt ki s biztosit magának az állam az ő befolyásának gyakorlására. »Ha én zsidó-koldusnak azt mondanám: adok egy koronát, de előbb meg kell tagadnod zsidó voltodat, meg* kell keresztelkedned,« — ezzel csúnya erkölcstelenséget követnék el. És a magyar állam eljárása az iskola-ügyben cseppet se különb. »Te szegény kath. vagy prot. hitközség — igy szól az iskolát államosító miniszter —' én segítek szegényeiden, segélyezem vagy talpraállitom iskoládat, de mondj le az iskola szellemi vezetéséről!« Hatalmashoz ugyebár előkelő viselkedés illenék ? Az állami hatalom viselkedése pedig épen nem az. Ideje volna már egyszer igazán, hogy Magyarország polgárai, kik még valamit adnak a hitre s becsületességre, talpra állanának s erőteljesebben útját állnak eme hatalmi túlkapásnak.