ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-07-30 / 31. szám

milliónyi katholikus lakosságán ? Vagy mi az oka annak, hogy a kereskedelem legnagyobb része az alig két millió lelket számláló zsidóság kezében van ? Az összetartás, a kölcsönös segítség, a vallás teremtette egybetartozás tette az egyiket is, a másikat is oly erőssé. Ne kövessük a hibáikat, de becsüljük és tanuljuk meg erényeiket, a melyek közül a legkiválóbb az összetartás az élet minden viszonyaiban. Többen vagyunk, mint ők, szükségképen nagyobbnak kell lennie hatalmunknak is, ha érvényre juttatjuk erőnket az egyesülés útján. Ennek a végtelenül szükséges egyesülésnek melegágyai a kath. körök, a melyek sorába a mienk is tartozik. Szép, eszményi célt szolgál a mi körünk is t. T., hozzá akar járulni a keresztény Magyarország nagy épületének, bevehetetlen várának a kiépítéséhez. Célját egyelőre, miként a cime mutatja, az olvasás és társalgás által kívánja elérni. De hogyan történjék ez az olvasás és társalgás, hogy céljának megfeleljen ? Ez a kérdés. Kérem önöket, engedjék meg, hogy rövidesen elmondjam azt, a mit első sorban az olvasásról, különösen pedig az újságolvasásról tudnunk szükséges. Az olvasás nem egyéb, mint Írásban kifejezett gondolatoknak, érzelmeknek, eseményeknek a megismerése. Azért olvas tehát az ember, hogy ismereteket szerezzen, más szóval, hogy tanuljon ; és pedig, hogy megismerjen olyan dolgokat, a melyeket eddigelé nem tudott, vagy hogy valamely tárgyra vonatkozó hiányos ismereteit kiegészítse, tökéletesítse, vagy hogy téves, helytelen nézeteit megváltoztassa. Ez a célja minden olvasásnak. Ha imádságos könyvet veszünk a kezünkbe, azért tesszük, hogy megismerjük azt az utat-módot, a melyen a jóságos Isten iránt érzett szeretetünket, hálánkat kifejezzük, kérelmeinket előadjuk. — Ha valamely történeti könyvet lapozgatunk, az a célunk, hogy megismerjük hazánknak vagy a nagy világnak egy mult korszakát. — Ha gazdasági, földmivelési szakmunkát olvasgatunk, azt akarjuk, hogy gazdasági ismereteink gazdagodjanak. Minden könyv egy-egy tanítómester, aki a maga tudományát közölni kívánja embertársaival. Forrás, csörgedező, csevegő patak a könyv t. T., a mely kínálja, kelleti magát az ismeretek, a tudás után vágyakodó emberi szellemnek. A mióta Ádám, igaz, hogy Isten parancsa ellenére, evett a paradicsomban a tudásnak fájáról, azóta folyton szomjúhozik, epekedik az emberi lélek a tudásnak, az ismereteknek enyhítő cseppje után, a melyet az előrehaladott embernek az irott, a nyomtatott betű, a könyv nyújt. Bizonyos tekintetben életszükséglet az olvasás. Ami a testnek a táplálék, az étel, az ital, az a léleknek, a szellemnek a könyv, az olvasás. Amint elernyed, elbágyad a test, ha nem táplálkozik, épen úgy a lélek, ha parlagon hever, ha hogy jövendőben, a ki magyarul nem tud, orvos, patikus, vagy bába ne lehessen. 10. Minthogy a magyarosodásra az is teszen valamit, ha a más nyelvekből való famíliái nevek magyarokká elváltoztatnak, a mi a törvényhatóságoknak felvirágzása alatt minden lehető visszaélésnek kikerülésével megeshetik, tehát kérni kell ő cs. k. felségét, hogy jövendőben a kik idegen famíliái neveiket magyarrá elváltoztatni akarnák, azok minden hosszas folyamodozás nélkül az illető törvényhatóságoknak kiküldöttjei előtt előadván kívánságukat, azt azonnal megnyerhessék. 11. Hogy ezen rendeléseknek célja annál bizonyosabban elérődjék, egy állandó küldöttség neveztetik ki, melynek kötelessége a magyarosodást illető végzéseknek végrehajtására felügyelni és időről-időre célarányos javaslatokat tenni. 12. Meghagyassék a közelebbi országgyűlésre küldendő megyeköveteknek, hogy az országgyűlésen azon legyenek, hegy az országgyűlési tanácskozások, a karoknak és rendeknek felírása és a törvénycikkelyek csak magyarul írattassanak és az által a nyelv törvényhozó és országos nyelvvé emeltessék. Sok víz lefolyt azóta a Dunán — a vármegyei urak, akik ezt az üdvös határozatot hozták, már régen megtértek őseikhez. Nem rajtuk mult, hogy Esztergommegye nem vált egészen magyarrá. Ribiánszky József. új ismeretekkel nem gazdagodik. Nem nagyítás ez, t. T., mert manapság alig találunk már házat, ahol egy-két könyv ne volna, sőt napról-napra több olyant találunk, a melynek lakói hírlapok, újságok olvasásával is foglalkoznak. Önök is olvasnak lapokat. Kíváncsian várják a legújabb híreket, a politikai események fejlődését és egyéb újdonságokat. Nem lesz tehát egészen felesleges, ha egyet-mást elmondok az újságokról is. Az újság, a hirlap olyan, mint egy élő, eleven, mindenről tájékozott ember, aki mindennap meglátogatja az ő barátait, ismerőseit és néhány fillér' jutalom reményében elmond mindent, ami csak érdekelheti a föld lakóját. Ragaszkodó barát, pontosan jelenik meg minden reggel vagy este ismerőseinek házánál. Egy okos ember elnevezte őt a nyolcadik nagyhatalomnak. (Nem szabad itt felednünk, hogy nagyhatalomnak a mai értelemben az olyan országot nevezzük, a mely erős hadsereg felett rendelkezik. Ilyen van Európában hét.) És méltán. Az újságnak, vagy mint a nyomda gépe után nevezni szokás, a sajtónak olyan hatalma van a mai népek szellemi életében, mint az erős hadsereggel biró országnak az anyagiak dolgában. Amint az parancsot oszt, határt szab, területeket hódit, engedményeket csikar ki fegyvereinek erejével, ép úgy a sajtó: uralkodik a lelkek felett, irányt ad a gondolatoknak, fejleszti az eszméket, meggyőz, cáfol, lelkesít, kicsinyit, magasztal, bizonyos tervek keresztülvitelére toboroz, egész sereget szervez, egyszóval megteremti, létrehozza a sokat emlegetett közvéleményt. Erős, hatalmas, de hozzá kell tennünk, kétélű fegyver a sajtó. Attól függ, ki tartja a kezében. Csodás fegyver, jólelkű ember kezében élet kel a nyomában, míg ha a gonoszság forgatja, a mérgezett nyílnak a hatásával bir. A jó sajtó áldás, a rossz átok. Milyen az a rossz sajtó ? A rossz, az erkölcstelen irányú sajtó közönséges kenyérkereset Azt mondom, t. T., hogy közönséges, minden erkölcsi alapot nélkülöző kenyérkereset. A szerkesztője, az írója élni akar; tudja forgatni a tollat, tud fülbemászóan irni, kenyér után néz, legkönnyebben az újságírás révén gondolja azt megszerezhetőnek. De mit szeretnek inkább olvasni a romlott emberek, a kik sajnos, még mindig többségben vanvannak ? az igazságot r" avval ugyan nem törődnek; valami szivnemesitőt ? attól meg épenséggel irtóznak, untatja őket. Hát akkor mit ? Szeretik azt, ami érzékiségüket ingerli, ami bűneiknek hízeleg, szenvedélyeiknek kedvez. Szeretik a botrányokat, a melyek miatt a jobbérzésűek pirulnak, szeretik az erkölcstelen történeteket, az öngyilkosságok, gyilkosságok, furfangos rablások, sikkasztások leírását. Tudják ezt jól azok az újságírók, ismerik az olvasó-közönségüket. Azon vannak, hogy minél több és minél érdekesebb esetekkel szolgáljanak. Ha szegény hazánk véletlenül szűkölködik ilyenféle esemény nélkül, könnyen segítenek magukon; előveszik a külföldi lapokat és azokból írják ki vagy az ő nyelvükön szólva, ollózzák ki a legfrissebb botrányokat. De ez még magában nem volna a legnagyobb baj, mert fájdalom, a világ folyásában előfordulnak ilyen esetek mindennap és azokról tudomást szerezni szükséges annak, aki az emberiség mai állapotát akarja megismerni s azért a jóirányú újság sem zárkózhatik el teljesen az ilyen hirek közlésétől. Csakhogy az erkölcstelen sajtó munkásai nem elégszenek meg a botrányos esetek egyszerű leírásával, hanem s abban van az ő bűnük, hogy a rosszat még rosszabbá teszik azzal, hogy másokat is megrontanak. A gyilkos sohasem gonosztevő az ő leírásaikban, hanem hős, akit meg kell bámulni elvetemültsége, ügyessége, vakmerősége miatt; a sikkasztó nem közönséges tolvaj, hanem sajnálatraméltó áldozat, aki jobb sorsot érdemel; nem ő a vétkes, hanem akik nem vigyáztak reá, bolond lett volna, ha nem lopott volna; az öngyilkos, különösen ha büntetés elől menekült a halálba, nem gyáva, nem megbélyegzett emlékű ember, hanem követendő példa, a becsület mintaképe. És igy tovább. Ez az ő rendszerük. Nem utáltatják meg a bűnt, hanem megszerettetik, nem rettentenek vissza a vétektől, hanem megkedveltetik. Hánv ember erkölcsi érzületét tették már ilyen módon tönkre a rossz hírlapok, azt csak a jó Isten tudná megmondani. Ime rövid vonásokban a rossz újság működésének a képe. Milyen már most ezzel szemben a jó sajtó ? Az igazi jó hirlap az, a melyik hivatásának magaslatán áll, más szóval, a melyik mindenben az igazságot és a jó erkölcsöt tartja szem előtt. Elmondja a jót mind, a rosszból annyit, a mennyit tudnunk szükséges. Célja mindenkor a jó ügy szolgálata, a politikában ép úgy, mint egyéb újdonságaiban, közleményeiben. Megismerteti az olvasóit az eseményekkel, de mindig úgy, hogy azoknak erkölcsi érzéke nem sértődik meg; a bűnt nem látja szépnek és kívánatosnak, az erényt nem tünteti fel nevetségesnek és ostobaságnak. Sikra száll az igazság mellett, harcba lép a gonoszság ellen. Nem sérteget soha, nem támad* ok nélkül senkit. A jó ügy védelmére mindig kész, a rossz mellett sohasem emeli fel szavát. Önzetlen az anyagiak dolgában, nem pénzforrásnak, hanem szent, emberbaráti kötelességének tartja a hirek közlését. Pillantsunk bele végül egy napilapba és fussuk végig röviden a tartalmát. A címlapon rendesen találunk egy közleményt, a melyet az első hely után, melyet az újságban elfoglal, vezércikknek nevezünk. Tartalma e cikknek valamely közérdekű, épen szőnyegen levő tárgynak a megbeszélése. Lehet az a tárgy politikai, közgazdasági, társadalmi. Vannak mindig úgynevezett aktuális, közszájon forgó kérdések, a melyek sokakat érdekelnek s a melyekről szívesen hall az ember véleményt olyanok tollából, akik azt a kérdést nálunknál jobban ismerik. A vezércikk a tudományosság dolgában rendesen a legértékesebb darabja az újságnak. Nagynevű férfiak, szereplő politikusok akárhányszor mondották és mondják el a politikai helyzetre vonatkozó véleményeiket a különböző lapok vezércikkeiben. Figyelemmel, gondolkodva olvasva azokat, az ember tanulhat belőlük. Ott van az újságban továbbá a politikai állapotok leírása, a különböző, többé-kevésbé valószinű találgatások, az innen-onnan kiszivárgó hirek a jövőre nézve. Ott van az országgyűlési rovat, a melyet végigböngészni bizony néha fáradságos és időrabló foglalkozás, különösen ha untatóan beszélő szónokok beszédei vannak leközölve, a melyekben a szóáradatból sokszor vajmi nehéz kihalászni a gondolatoknak a magvát. De segítenek ezen a bajon a szemes újságírók. Az ülés lefolyását részletesen tárgyaló leírás elé, többnyire más alakú betűkkel is, főbb vonásaikban vázolva előadják az ülés érdekes mozzanatait, a szónoklatok velejét. Ha elolvassuk ezt a bevezető részt, megtudjuk, ki beszélt érdekesen; és ha kívánjuk, elolvashatjuk magát a beszédet is; könnyen rátalálunk a vastagabb betűkkel nyomott név segítségével. Találunk az újságban ezenkívül vegyes napihíreket, megyei, fővárosi, városi, községi dolgokra vonatkozó újdonságokat. Ezekből átnézzük azt, ami érdekel bennünket. Nem hagyhatjuk említés nélkül a törvénykezési híreket, a melyek sokszor megdöbbentő eltévelyedésekről számolnak be. Megvan az a hasznuk, hogy a jókat megerősítik a jóban, az ingadozókat visszatartják a rossztól a büntetések felemlitésével. Vannak azután gazdasági, földmivelési, kereskedelmi, piaci hirek, a melyekből kinek mi a foglalkozása, azokat keresi. S találunk végezetül irodalmi, színházi, művészeti eseményekről szóló tudósításokat, a melyek ugyancsak tájékoztatják az irántuk érdeklődő vagy a velük foglalkozó embereket. Ez volna röviden az, a mit emlékezetükbe idézni kívántam, t. T. Olvassunk újságot, olvassuk értelemmel, gondolkodva. Ne elégedjünk meg az újdonságok megismerésével, hanem okuljunk belőlük. Találunk azokban bőségesen a mi viszonyainkra alkalmazható elveket. Válogassuk ki belőlük a jót és valósítsuk meg családunk körében, gazdaságunk kezelésében, dolgaink intézésében. Mészáros Aladár. Nyilt levél. Tisztelt Barátom! A vadászati adó befizetése tárgyában hozzám intézett kérdésedre, szivesén válaszolok a nyilvánosság előtt. Az iránt nincs nézeteltérés Magyarországon, hogy állami közadókat, legyenek azok egyenes, vagy közvetett adók, országgyűlési megajánlás hiányában fizetni nem tartozunk. Ezt vallotta maga a kormány is az eddigi Ex-lex-ek idején, amint ez világosan ki is van fejezve, az 1904. évi március hó ji-én kiadott pénzügyminiszteri rendeletekben. Ezt az álláspontot nem hagyta el eddig az ügyvezető Fejérváry minisztérium sem. Ezt nyilatkoztatta ki elvi jelentőségű ítéleteiben a közigazgatási biróság is, az érintett rendeletekkel egy be hangzó lag hangsúlyozván, mi-