ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-01-22 / 4. szám

X. évfolyam. Esztergom, 1905. január 22. 4. szám ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁKSADALM1 HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR, egyetemi tanár. Szerkesztőség: Ferenc József út 75. sz. Kiadóhivatal:. Káptalan-tér. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Kormánypárt — ellenzék. Esztergom, január 21. Tény, hogy még sok választó-polgár van e hazában, ki nincs egészen tisztában a kormány alkotmányellenes törekvéseivel és nem látja, hogy a jelenlegi kormány erőszakos törekvése e hazában oly állapotot teremthet, midőn a nemzettel elbánhat kénye-kedve szerint. Én a népet mindig az állam alapjának tekintettem. És ez igaz. A nép viseli az államháztartás költségeit. Az teremti elő a falat kenyeret, mellyel táplálkozunk és a ruhát is, mellyel testünket takarjuk. És ép ez a nép van elhanyagolva. Ez megbocsájthatatlan bűne a kormánynak, mert százszor annyit költ az üres parádéra és vesztegetésekre a választásoknál, mint a nép nevelésére és oktatására. Uraim! igy nem lehet erős államot épiteni, de igenis lehet egy nemzetet tönkretenni, eltiporni. Egy jómódú gazda házat épittetett magának. S mikor látta, hogy a kőműves megássa az árkot a fundamentum, az alap részére és abba helyezi el a legerősebb és legértékesebb sziklákat, a következő szavakra fakadt: »Mért temeti a föld alá a legértékesebb és legerősebb köveket, mikor azok a fal közepében igen mutatósak volnának.« Uram — úgymond a kőműves — ezt azért teszem, mert ez fogja képezni a fal erejét, hogy az a nagy viharok és az idő egyéb szeszélyei közepett is erősen megálljon. Ha a fal ajapját, fundamentumát hitvány törmelékből csinálnám, akkor az nem birna dacolni a tomboló viharral, hanem a nehéz szikla agyonnyomná a gyönge alapot. Egy ország fejlesztése

; megerősítése és boldogítása semmihez sem hasonlít inkább, mint a házépítéshez. Ott a fundamentumot, az alapot a nép képezi. Ennek a népnek, a földmivesnek, iparosnak és munkásnak a jólétét, erejét és képességeit kell első sorban fejleszteni az oktatás és nevelés által és csak aztán, mikor a nép, az állam alapja már erős, csak akkor lehet erre az alapra, erre a fundamentumra nagyot, erősét és maradandót épiteni. De a mi népünk elhanyagolt, szellemileg és erkölcsileg gyönge, tehát a legnagyobb lelkiismeretlenség és oktalanság erre a vályogalapra magas sziklafalat épiteni, azaz a népet súlyos adóval nyomorgatni, mielőtt annak megélhetése biztosítva volna. Az ily súlyos terhek alatt a nép öszszeroskad. Mi tehát a liberális kormányok nemzetellenes és méltánytalan törekvéseit nem pártolhatjuk. Nem pártolhatjuk azért, mert ez a magyar nemzet végpusztulását eredményezné. A liberális kormányok közel negyven éves helytelen törekvései már annyira tönkre tették a népet, hogy az teljesen kipusztult, elszegényedett, a helyett, hogy anyagilag, szellemileg és erkölcsileg előbbre haladt volna. Elvesztette földjét, házát s vele hazaszeretetét, reményét és hitét s elmondhatjuk róla a költővel: »Szerte néz és nem leli honját e hazában.« És csodálkozhatunk-e azon, ha ily körülmények között keservében vándorbotot fog és távol nyugaton keresi azt a boldogságot és tisztes megélhetést, melyet itt e. hazában nem tudott elérni soha ? Itt az ideje tehát, hogy megmentsük a haza népét és győzzenek azok, kik a nép javán, az ország egészséges fejlesztésén akarnak munkálkodni. Most már nézzük, mit akar a kormány törekvéseivel szemben a jelenlegi ellenzék? Azt akarja, hogy e hazában ne csak 10—20 ezer ember éljen, úgyszólván munka nélkül, nem ritkán erkölcs nélkül, hanem a nép, a földmives, az iparos és a munkás, a nemzet törzse is élhessen. Ne csak a bankárnak, gyárosnak és börziánernek legyen megélhetése, hanem a zsellérnek is. Már pedig az nem élet, mely ma a népnek osztályrészül jut. Ez csak keserűség, küzdelem és kétségbeesés. Ezen az állapotokon tehát segíteni kell az által, hogy a népet állapotbeli kötelességeire oktatjuk, hogy az foglalkozását, politikai jogait ésszel, hozzáértésssei gyakorolhassa, hogy tudja, mit és miért tesz és igy munkájának eredményét is lássa és élvezze. Továbbá azt akarja ellenzék, hogy vegyék le a nép vállairól a túlságos adóterheket és annak nagyrészét olyanok viseljék, kiknek ahoz nagyobb anyagi képességeik vannak. Igy lehet csak országot erősíteni, boldogítani. És ha a nép anyagilag és erkölcsileg megerősödött, akkor minden irányú fejlődés önként be fog következni. Aki tehát nem igy akarja az országot fejleszteni, az a nemzet ellen van, az a nép rosszakarója. Sajnos, hogy a hivatalnokok számottevő nagyrészét e nemzetellenes munka szolgálatában látjuk. Nem vesszük annyira rossz néven

; ha ők maguk a törvénytipró kormányra szavaznak, mert tudjuk és elég gyalázat, hogy ellenkező esetben üldöztetésnek tárgyai AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Emlékeim. Kinn zúg a szél, az éj leszállott. Kályhámban pislog még a tűz, Felejtem a kihűlt világot, Bennem mig álom álmot űz. Egy szebb világban jár a lelkem, Hol napsugáros ég alatt Száz rózsa nyilt el illatozva, S helyébe mindig más fakadt. Vidáman csergő hűs pataknak Virágos ágya int felém; Egy kis fehér ház állt ott régen, S csak egy kereszt van most helyén. Valaha ott a kisded házban Lakott, kit most e sír takar; Első szerelmemet boritja A meg-megzörrenő avar. Szivemben első volt e tűz még, ígért örökszép álmokat Ki hitte volna, hogy a vége Ily szép reménynek kárhozat. Mikor szerelmem már az égig Röpité vágyó lelkemei, Oh én csak akkor tudtam meg, hogy A hűtelen lány mást szeret. Mint kis virág, amit orozva Letör a zord vihar vadul, Úgy tört a lelkem is a porba, S azóta könnyem egyre hull. És bár azóta számtalanszor Felgyúlt szivemben még a tűz, Csalódtam is, de elfeledtem, Hozzá csak egy könycsepp se fűz. De azt az egyszerű keresztet Virágos erdő rejtekén, A hol szivemnek első lángja Pihen, soh'sem felejtem én. Estéli András. A kisdedóvás hazánkban. Venczell Antal prelátus-kanonok elnöki megnyitója a kisdedóvó egyesület ez évi közgyűlésén. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Az isteni kisded, a megváltó Jézus örömünnepei a polgári esztendőnek végét hozták reánk. Mintha maga Isten rendelte volna, hogy e kettő egymáshoz oly közel essék, feltüntetni akarván : milyen nagy a Jézusban való igazi öröm, miszerint ahhoz képest minden világi csak múló és változó, mint az idő. Jézus, aki soha nem változik, legyen tehát a mi állandóságunk s ha december 31-el bizonyos időtartamot le is zártunk, a január i-el se változzunk köteles viszonyunkkal a Megváltóhoz és az O áldásos volta se változzék meg irántunk, hanem kegyes könyörületével boldogítson bennünket szüntelen, osztván örömet és vigasztalást továbbra is, sok-sok esztendő szerencsés lefolyásával. vS ez első és legforróbb érzelmem, mellyel a m. t. Közgyűlést ez új évben, mai napon, Jézus szentséges neve ünnepén üdvözölni szerencsém van. De óvóintézetünk ügyeivel is — Isten kegyelméből — egy új évben találjuk ismét magunkat. A lefolyt évről előadandó kimutatásokból és beszámolásból jóleső megnyugvással láthatja nemes városunk, hogy midőn az egyesület át van hatva azon tudattól, hogy a társadalom jövőjére nézve, a gyermekügy felkarolása elsőrendű fontossággal bir: ehhez mérten minden igyekezetét oda irányítja, miszerint az elvállalt gondozásban, a teljes várakozásig megfeleljen. A gyermekóvás története szerint ugyanis hazánkban nemcsak a nemes hölgyeknek akadt utánzásra való példaképük egy Brunszvik Teréz grófnéban, hanem buzgó férfiak is magukévá tevén a Schweitzből kiindult, Angol-, Skót-, Frank- és Németországon keresztül hozzánk is átplántált ezen szerencsés ideát, azt felkarolták s köztük Szentkirályi Mór, ki pestmegyei főjegyző korában egy óvodát személyesen is vezetett, továbbá Benyovszky Péter, Glossius Dániel, Kacskovics Lajos és Simon Flórent közremunkálásának sikerült a kisdedóvó intézetek terjesztésére 1836-ban oly országos testületet alakítani, mely hazánk egyházi és világi nagyjaiból s több emberbarátból álló tagjainak élén V. Ferdinánd magyar király felséges személyét tisztelte s mely országos testületnek első elnöke Festetich Leó gróf volt, ki