ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-07-09 / 28. szám

igo5- július 9. ESZTERGOM 3 szagért, a pusztuló schizmáért és a halálra sebe­sült cárizmusért. Nagy vétkei vannak ez ország­nak a kereszténység, a katholcizmus és az em­beri szabadság ellen. Szivesebben látjuk Mand­zsúriát a japánok kezében, mint az emberi és a vallási szabadságot lábbal tipró oroszok kezében. Könnyebben lélekzik fel Európa is, midőn a pánszlávizmus már-már növekedő bálványát talap­zatában, főtámaszában meginogni látja. A mig Oroszország a schizma vastag tudatlanságának és műveletlenségének sötétségében botorkál, óriási veszedelmet rejt magában a mellette levő kis népekre és a katholicizmusra. Mig ha most a külháború és a belső zavargások megtörik, a szabadság tiszta levegője talán utat tör magának az évszázados rothadás tereire. Nem egy ország köszönheti ily nagy csapásoknak, belső megújho­dását és konszolidációját. Csodáljuk a cári családot és környezetét, hogy még most sem nyilik meg a szeme, s hogy annyira ragaszkodik az abszolutizmus keserű s élet­veszélyes hatalmához. Maholnap jobb dolga van már egy fiakkerlónak, mint a »minden oroszok« cárjának. S utóvégre nem a nép van az ural­kodóért teremtve, hanem az uralkodó a népért. A néppárt feladata társadalmi és gazdasági téren. k hontmegyei néppárt Ipolyságon tartott értekezletén elő­adta: Gálffy István prim. urad. főerdész, a megyei néppárt alelnöke. III. Az eddigiekben vázolt rövid fejtegetésekből is kitűnik, mily fontos szerepe van társadalmi életünk fejlesztésénél a szövetkezeteknek. A szö­vetkezeti eszme nem magyar találmány, annak bölcsője nyugaton ringott, a hol már régen tuda­tára ébredtek annak, hogy a korlátlan szabadság korszakában csakis a tömörítés, az egyérdeküek szervezkedése óvhatja meg a gyengét az erösebb elnyomásától és hozhatja létre azon öszhangot, a melynek a különböző érdekek harcában okvet­lenül érvényesülnie kell. Nálunk a szövetkezeti mozgalom megalapítója és máig is leglelkesebb zászlóvivője gróf Karolyi Sándor, a »Magyar gazdaszövetseg« nagy érdemű elnöke. Mint poli­tikai párt a néppárt volt az első, a mely a szö­vetkezeti mozgalom terjesztését programmjába felvette és mindjárt megalakulása után munkához is látott. Az első időben túlhajtott buzgalomból, kevés előrelátásból történtek is hibák, de min­den kezdő intézménynek meg kell küzdenie a gyermekbetegséggel. Ma már tul vagyunk ezen, hatalmas arányokban bontakozik ki a szövetke­zeti organizáció, és fejlesztésén munkálkodik a néppárt lelkes hi vein kivül a magyar gazda tár­sadalom szine-java. Megdőlt már azon hit, hogy népünk a szövetkezeti eszmére még megérve nincs és arra gondatlan és takarékossági hajlamban szűkölködő tulajdonságai miatt nem is alkalmas. A szövetkezetek eddigi működése elég tapaszta­latot szolgáltatott arra nézve, hogy népünkben a gazdasági erőknek, a vagyonszerzési hajlamnak és intelligenciának oly nagy fokát találhatjuk, a mellyel kevés nép dicsekedhetik. Meggyőződhet­tünk arról, hogy népünk elmaradottságának és szegénységének nem egyéni fogyatékossága az okozója, hanem az kizárólag politikai és közgaz­dasági nyomorúságos viszonyainknak a folyománya. Mindnyájunk hazafias kötelessége tehát megadni a népnek mindazon kellékeket, a melyek egész­séges fejlődéséhez szükségesek és ha ez megtör­ténik, rövid idő alatt nem remélt föllendülésnek, fejlődésnek lehetünk boldog szemlélői. Társadalmunk kóros jelensége még vigasz­talan munkás viszonyaink. A mig itthon a kez­detleges ipar és aránylag fejletlen mezőgazdaság sem rendelkezik a szükséges munkaerővel, addig a munkások százezrei hagyják el hazájukat és a jobb jövő reményében idegenben keresnek uj hazát. Behatóan kell keresnünk tehát az okokat, a melyek e jelenséget előidézik, fel kell kutatnunk a bajok kútforrását és azokra sürgős orvoslást keresnünk. E célra a szociális intézmények egész sorozata áll rendelkezésünkre, amelyeknek létesí­tését az eddiginél sokkal intenzivebb módon kell keresztül vinnünk. A munkaidő és munkabér rendezése, a munkás lakás kérdés, a munkás biztosítás, a női és gyermek munka rendezése, a munkás betegsegélyzés, baleset biztosítás és nyug­díjügy mind sürgős megoldásra váró szociális feladatok. Fejtegetéseim során különösen azon teendők­kel foglalkoztam, a melyek leginkább a falu jólé­tének előmozdítására szolgálnak. A falut kell első sorban felkarolni. Szeretetünk egész hevével kell munkálkodnunk a falu jólétének emelésén. Fel kell újra ébresztenünk a falu népében az otthon szeretetét és az ősi röghöz való ragaszkodást. A falu jólétének és boldogságának megszerzésével lerakjuk azon biztos alapokat, a melyekre hazánk jövendő nagyságát, boldogságát felépíthetjük. Vé­gezze ezt a munkát maga a társadalom, mert a társadalom szervezésének munkáját csakis maga a társadalom teljesítheti sikeresen. Az államhata­lomnak segítségét, támogatását csak ott vegyük igénybe, a hol a társadalom gyenge megfelelni feladatainak, ott is azonban csak addig, ameddig annak teljesítésére az alkalmassá válik. Föntebbiekben nagyjában vázoltam azon feladatokat, a melyek társadalmi és gazdasági téren a néppárt tevékenységét igénybe veszik. Tág mezeje nyilik e téren is a néppárt munkál­kodásának, részt vehet és részt kell abban vennie a párt minden tagjának oly mértékben, mint azt képzettsége, társadalmi és vagyoni viszonyai meg­engedik. E nagy munkában számítunk az egész magyar keresztény társadalom közreműködésére. Hangsúlyozom azt, hogy keresztény társadalom, mert el akarom oszlatni azon téves hitet, hogy a néppárt kizárólag katholikus érdekeket szolgál. A néppárt országos párt és érzi azt, hogy az ország sorsának intézésében nagy és fontos sze­repre van hivatva. A midőn tehát a haza érde­keiről, jövő sorsáról és boldogságáról van szó, ott separatisztikus törekvéseknek nincs helyé. A nép­párt azon álláspontra helyezkedik, hogy Magyar­ország még mindig Mária országa, ezredéves múltja és története igazolja, hogy a mint hogy keresztény alapon épült föl, ez lehet csak az az alap, a melyre jövendő fejlődésében is egyedül támaszkodhatik. A néppárt legnagyobb éberséggel törekedni fog, hogy fejlődésünk minden fázisában, alkotá­saink mindegyikénél a keresztény elvet, a keresz­tény felfogást diadalra juttassa. Nem szűnik meg követelni, hogy mind azon törvényalkotások, a melyek ezen elveket sértik, vagy ezekkel ellen­tétben vannak, revideáltassanak. Teszi ezt pedig nem egyes [vallásfelekezet önző érdekéért, hanem legtisztább hazaszeretetből, keresve a haza polgá­rainak jólétét és boldogságát. Megvan győződve, hogy a hazaszeretet mellett a tiszta igaz vallá­sosság és a kereszténység erkölcsi felfogása azon hatalmas erő, a mely haladásunk, államiságunk és függetlenségünk legbiztosabb záloga. Illetik a néppártot az ultramontanizmus, a klerikálizmus vádjával is. Ha a klerikálizmus azt jelenti, hogy a néppárt kizárólag a katholikus klérus érdekeinek kifejezője, erre a fentebbiek­ben megfeleltem, különben pedig nem tiltakozom ellene. A néppártnak nagy és fontos feladatai meg­oldásánál nélkülözhetlen szüksége van a kath. klérus támogatására, segítségére és hazafiságára. Hatalmas, nélkülözhetlen az a hazafias tevékeny­ség, a melyet a kath. papság a magyar királyság megalapítása óta kifejt. Nézzük csak a legelha­gyatottabb rengetegekben feltalálható romokat, a melyek »szerzetesek« kolostorai voltak. Ok tanították a magyart földművelésre, az ő verej­tékes munkájuk nyomán fejlődött ki a mai virágzó gazdasági kultúra. Tekintsünk föl a Pannonhegyi hármas bércen épült hatalmas Bencés főmonostorra, a mely büszkén hirdeti az utókornak, hogy a magyar kultúrának, a magyar tudományosságnak 1000 év óta ékes hajléka. La­pozzuk át ezredéves multunk történetét, nem-e találjuk meg ennek minden lapján, hogy a kath. egyház nemzeti fejlődésünk mindig előharcosa, bajunkban, bánatunkban segítőnk, vigasztalónk volt. Tekintsük az idei jan. 26-iki választásokat és látni fogjuk, hogy a kath. papság félre téve min­den más tekintetet, felekezeti szempontot, sietett a nemzeti ügyet diadalra juttatni. Aki hallotta a kath. klérus egyik vezető alakjának Walter pre­latus-kanonoknak a herceg-primás aranymisé­jének megünneplése alkalmával május 28-án az esztergomi bazilikában mondott gyönyörű beszédét, meggyőződhet arról, hogy a kath. klérus, a midőn Isten dicsőségét hirdeti, a hazaszeretet magasztos oltárán is áldoz. Nagy, kitartó és lelkes munkára hívom fel önöket Uraim! Szívós küzdelemre a korlátolt elmék és önző szivek elkeseredett és végletekig menő harca ellen. Rendkivüli feladatok előtt állunk. Hazánk iránti véghetetlen szeretet, ernyedetlen kitartás, és lankadatlan munka viheti csak ügyün­ket győzelemre. Merítsünk erőt őseink példájából, kik nem haboztak, ha a haza érdeke az kívánta, életüket is feláldozni a haza oltárán. Jelenleg nem kíván ekkora áldozatot a haza, pihenhet mái­pápai hymnus könyörgő verse: »Tartsd meg Istent Szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját.« Miután mindnyájan megcsókoltuk kezét, olasz nyelven kifejezte örömét, hogy a zarándok-csapat fáradságot nem ismerve, ily hosszú utat tett meg, hogy kifejezze szeretetét s hithűségét az Apostoli Szentszék iránt s mely hithűségünk további megtartására buzdítva minket, annak megerősíté­sére áldását adta. Kérelmére még egyszer eléne­keltük a pápai hymnust, mely után lelkes éljenzés közepette a szomszéd-terembe ment, hogy az ott várakozó zarándokok várakozását is kielégítse. Csendesen s magunkba vonultán teltek el a következő percek. Az elmúlt pillanatok mind­inkább mélyebb és mélyebb barázdákat vontak szivünk belsejébe; mi pedig örültünk a látottakon és gondolataink csak a pápai fogadtatás fönségén és magasztosságán jártak. Nagy kegyelem az, látni a Szentatyát s leborulni lábai elé s áldását kikérni. Csak akinek érzéketlen szíve van, csak az tudja megindulás nélkül átélni e perceket, melyek pedig arra valók, hogy az embert jobban oda láncolják az egyedül üdvözítő katholikus hithez s törhetetlenül, megingathatatlanul ragaszkodjék az Apostoli Szentszékhez. Az embert valami fön­séges hangulat ragadja meg, mely hangulat csakis az egyházban található fenn s mely főkép három­ból áll: hitből, reményből s szeretetből. Ez az, a mely éltette a századok keresztényeit s szent­jeit és őket a szentek közösségébe helyezte. »Es én veletek maradok a világ végéig.« Az Ur Jézusnak eme szavaiból meríti a Szent­atya és az egész katholikus világ azt a meg­dönthetetlen meggyőződését, hogy nem vész el, nem töri meg semmi és hogy ellenségei, ha most nem is, de később bizonyosan kénytelenek lesznek előtte meghajolni. Ezt mutatja az egyház 19 százados fönmaradasa és elterjedése. Azok a pillanatok is, melyeket a Szentatya lábainál töl­töttünk, elmultak, de a benyomások és érzelmek még sokáig fogva tartottak ; lassankint elhagytuk a Vatikánt. Szent Péter temploma előtt pedig csoportokba verődtünk s beszélgettünk a pápai fogadtatásról. Ez volt az utolsó nap, a melyet még Ró­mában töltöttünk és ez is, mint a többi, gyorsan telt el. Estefelé bizonyos fájó érzelem vett erőt rajtam, el kellett válni Rómától, attól a helytől, hová oly régóta vágyódtam; de bár mennem kellett, mégis feltettem magamban, hogy a mi­kor csak lehet, ismét visszajövök. Levett kalappal kocsiztunk végig a szent Péter téren, melynek körvonalai az esti homályban végre egy kanya­rulatnál eltűntek. A visszautazás ugyanazon az úton történt, a melyen mentünk Rómába, mely utazásból min­dig emlékezetes marad a gyönyörű tengeri uta­Sirolin A legkiválóbb tanárok és or vosoktól mint hathatós szer úgy­mint 5> tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, idült bronchitis, szamárhurut lábbadozóknál influenza után :— • ajánltatik. — _ Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. HOFFMANN-La ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL (Svájc).

Next

/
Oldalképek
Tartalom