ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-07-02 / 27. szám

X. évfolyam. Esztergom, 1905. július 2. 27. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Lépjünk a tettek mezejére! — Néhány szó a munkásnép helyzetéről. — • Esztergom, július 1. A ki az események folyását figyelő szemmel kiséri, annak látnia kell, hogy a szociális kérdés helyes megoldására való törekvés még nem halt meg, nem is alszik, hanem ellenkezőleg folyton ébren van s dolgozik. Nyíltan ugyan keveset mozog, de azért intenzív, csendes s biztos munkát végez. Folyton szervezkedik, erőt gyűjt s csak egy-egy pártgyülés mutatja meg, mennyire haladt azalatt, mig a társadalom nyugodtan nézett el fölötte, azt gondolván, hogy már visszafejlődik, pusztulasa felé siet e mozgalom. Nagyon rossz politikát űz az a kényelmeskedö, minden fontos, korszerű s aktuális mozgalommal szemben hidegen s közönyösen viselkedő, de azért magát »lelkes« tábornak valló hősi csapat, amely lépten-nyomon hangoztatja főleg a szegény, elhagyatott munkásnép nyomorult helyzetének javítását, azonban ha tettekre kerül a sor, elhallgat, némává válik. A tettek mezején ott uralkodik a szánalmas mozdulatlanság, hogy ne mondjuk dologtalanság. A szociális bajok orvoslása magától nem következhetik be. Nem elég csak irni s beszélni, tenni is kell már egyszer! Kivált a munkáskérdést illetőleg, itt még nagyon hátra vagyunk. A szociáldemokrácia hatalmas épületet épit, melynek erős alapját, szilárd fundamentumát a gyári munkások képezik. A velünk érző keresztény munkások ellenben még nincsenek AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A kis lány baja. Mull ruhában, bukétával Megy a kis lány a vizsgára; Feje tele tudománnyal, Alig ismer önmagára. Földrajz, számtan, fizika, Csillagászat és költészet, Egy kis mértan, eszthetika S ráadásul még bölcsészet. Pápaszemű tanár urak Ugyancsak ekzaminálják, Kereszttűzbe fogják szegényt, Tőle a szót nem sajnálják. Hát csoda-e? zavarba jött, Gyökvonásnál hibát ejtett S algebrából — borzasztóság I — Egy képletet ej felejtett. Ez még hagyján, — de Descartest Kanttal összetévesztette — — És hozzá még — hihetetlen! E hibát észre sem vette! Piros lett az arcocskája Restelte is a kis bakfis. Ugy van biz

1 a, szeles mindig A kis lányka, — ha tudós is. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR, egyetemi tanár. eléggé szervezve s épen azért a keresztény megújhodás harcosainak különösen e téren, a munkásnép keresztény szocialistává való tételében kell most fáradozniuk. A munkások helyzetének javulása, anyagi s erkölcsi jólétüknek, boldogságuknak egyedüli eszköze és módja csakis a keresztény szocializmus táborában lelhető fel. A keresztény szocializmus elveivel és tanaival kell a szegény munkásnépet megismertetnünk; munkásegyletek, munkáskörök felállitásával, érdekeiket védő sajtó terjesztésével s anyagi áldozatok nyújtásával kell rajtok segítenünk, mert különben átpártol a vörösekhez s ott keresi boldogságát, a hol csak elégedetlenséget, boldogtalanságot s hitetlenséget talál. A munkásosztály vallási, erkölcsi és szellemi helyzetére kell mindenekelőtt kiterjeszteni figyelmünket. A keresztény szocializmus buzgó s istenfélő munkásokat akar nevelni, mert tudja s meg van róla győződve, hogy csakis ezen alapon teheti a munkásnépet boldoggá. Hol üt manapság a szegény városi munkásnép tanyát? A gyárak és ipartelepek közelében, vagy oly helyeken, hol olcsó lakásokat kaphat. Ezek a munkásbérházak rendesen távol vannak a templomtól, nincs ott kereszt, se harangszó; nincs pap, nincs vasárnap, nincs semmi, ami Istenre, a lélek üdvére emlékeztetné. Hány ember van, aki a gyárkémények füstje között születik és nevelődik ? Berlinben ezrével vannak a meg nem keresztelt munkásgyermekek, ott alig van családi élet, családi otthon. Épugy nálunk is. A férj Igy jön haza kisírt szemmel. Baját ott elpanaszolja; Mosolyog reá édes apja S ugy, ahogy — megvigasztalja: »Nagy baj, fiam, hogy Descartest Kanttal összetévesztetted. Nagyobb baj vón

1

, ha nem tudnád, Mi a krumpli, s mi a retek U Viridis. A mi római zarándoklatunk. (Folytatás.) Miután láttuk eddig a kereszténységnek ama templomait, melyeket az idők folyamán emelt, lássuk most már az ős Rómának emlékeit és azt, hogy mily vonatkozásban van velők az egyház. Itt is az tűnik ki, hogy az egyház mindent, a mihez hozzá nyúl, megnemesit, mindenhová keresztény szellemet visz be s ami azelőtt a pogány istenek számára épült, az most az egy igaz Isten tiszteletére van szentelve. A pogány Rómából most már aránylag kevés emlékeink vannak ; de ki csodálkozna ezen, hiszen van-e föld, mely annyit állott volna ki századokon keresztül, mint épen Róma. Róma története pusztító háborúkkal van tele, melyek semmiben sem kegyelmeztek, hanem teljes erővel rontottak neki és fölemésztették. A mai emlékek a régi Rómának ama részei, melyek a pogány világ alkotó erejéről tanúskodnak. A legelső, ami a figyelmes szemlélőt megragadja, a Capitolium. Mihelyt megláttuk ezt, mindaz amit tanultunk a Szerkesztőség; Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. egész nap munkában van, távol a lakástól; az asszony is egész nap keres — többnyire távol a lakástól. S a gyermekek? az iskolai időn kivül az utcákon kóborolnak. Minden támasz és oltalom nélkül ki vannak téve az erkölcsi elzüllés legnagyobb veszélyeinek. Maga ez a különböző elemekből összeverődött sokaság, melyben az emberi durvaság, féktelenség és indulat kitöréseit nem gátolja semmi, az első és a legnagyobb veszedelem. Ehhez járulnak a nagyvárosok utcáinak, mulatóhelyeinek ezer, meg ezer csábításai. Nem csoda, ha a munkás napról-napra sülyed, mig végre teljesen közönyös lesz vallása iránt, vagy épenséggel semmit sem törődik vele. Ilyen lelket azután a szocik nagyon könnyen kerítik hatalmukba, s ha már egyszer a gaz imposztorok táborába került a munkás, nehéz öt onnét a keresztény szocialisták otthonába visszavezetni. Az a legnagyobb bajunk, hogy működésünkben egységet nem találunk. Ide-oda hajlongunk, mint a szél hányatta nádszál, fázunk minden munkától, nem a tettek emberei vagyunk, azért neveznek bennünket a szocik a tudatlanság és butaság megtestesült sötétenceinek, ultramontánoknak, klerikálisoknak, bigottoknak, meg nem tudom miknek. Mi nem vagyunk róluk ugyanilyen véleményben. Nem tételezzük föl azt, hogy ök valóban olyan tudatlanok és balgák, hogy maguk elhinnék azokat a rágalmakat, azokat az ámításokat, ferdítéseket és üres szólamokat, melyekkel ellenünk harcolnak. De ha mégis harcolnak ellenünk, ugy ennek oka csak a középiskolákban, megelevenedtek emlékünkben, szinte magunk előtt láttuk az ott folyó életet, a mint a birodalom sorsán határozott. Ez az a hely, honnan századokon át intézték a világ sorsát. Lelkünk előtt mozogtak a szenátus komoly római jellemei, előttünk hajtották a pogány papok az áldozati barmokat. A régi Capitoliumból nem maradt fenn semmi, ami van, az ujabb korból való. Pompás lépcső vezet a dombra, melynek bizonyos ó-kori színezetet adnak a ketrecekben őrzött farkasok és sasok. A Capitolium előtt az ó-kor leghíresebb lovasszobra: Márk Aurél lovasszobra áll, melynek mintaszerűsége Michel Angelot is bámulatra ragadta. Egyébiránt a Capitolium most is az ország központja, amennyiben a szenátus itt tartja gyűléseit. Azon a helyen, hol egykor Jupiter Capitolinus temploma állott, áll jelenleg a »Santa Maria d'Ara coeli« ősegyház, melyet a rómaiak nagyon szeretnek főkép karácsonyi időben, mikor a Bambinót (a kis Jézus diszes szobra) sajátos módon tisztelik. A rómaiaknak már a vérükben van a Bambino tisztelet, mely karácsonyi időben abban alighogy a kis Jézus számára diszes jászolt állítanak fel a templomban, ezzel szemben pedig alacsony szószék van, melyről többnyire hét éven aluli gyermekek egy-két perces szónoklatokkal és versekkel egyaránt üdvözlik a kis Jézust. A Capitolium keleti lejtőjén van a hires Mamertini börtön, hová szintén elmentünk. Itt feküdt láncokban sz. Péter, sz. Pál is itt volt második fogságában. A két apostol-fejedelem, mi-