ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-06-18 / 25. szám

X. évfolyam. Esztergom, 1905. június 18. 25. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR, egyetemi tanár. Szerkesztőség: Ferenc József út 75. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. „N.-kerületi fogyasztási és értékesítő szövetkezet." Esztergom, június 17. Epictetus szerint: »A tan magyarázatát a név magyarázatával kell kezdeni.« Ennek megfelelöleg először a felvett cimet vizsgálom meg, hogy mit akarok ezzel mondani és el­érni. A íenti cim fogalma minden szövetke­zeti ember előtt világos és ez alatt érti: » bármely politikai vagy egyházi (N.) kerület fogyasztó és termelő közönségének oly szö­vetségét, a melybe minden fogyasztó és ter­melő belépési díjjal és akárminö számban vett üzletrészekkel tagnak belép oly célból, hogy minden szükségletét (szatócs-árút, ruhát, gazdasági eszközöket, kenyeret, húst, italt, vas-árút és főképen pénzt szövetkezeti hitel­intézet cimén stb.) a közös szövetkezet által megszerzi és minden termékét (gabonát, húst, tojást, baromfit, bort, háziipari és iparosi tárgyakat stb.) a közös szövetkezet által ér­tékesiti. « Az ilyen szövetkezet, melyet az esztergomi főegyházmegye minden politikai vagy egyházi kerületében az illető kerület papsága létesíthetne, az esztergomi főegyház­megye minden kerületére jobb világot hozna, mert ezzel a lakosság helyzete egyszerre meg­javulna. Ezzel a szövetkezettel a kerületek lakossága 1. jobb minőségű, 2. olcsóbb, 3. jól és igazságosan megmért árúhoz jutna és minden termékét közvetítők nélkül a legjobb áron közvetlenül eladhatná: azaz kiadásai kevesbednének és bevételei növekednének, ami a lakosság anyagi és erkölcsi jólétének (paupertas maxima meretrix) föfeltétele. Ezt külföldön nagyon jól tudják, amit a nagyszámú szövetkezetek bizonyítanak, igy e 7 országban: Nagy-Britania, Németország, Fran­ciaország, Ausztria, Olaszország, Dánia, Svájc: tisztán a fogyasztási szövetkezetekben van 4 millió 200 ezer tag és ezek 25 millió embert képviselnek. A hitelszövetkezetek száma 20 ezer. Házépítő szövetkezetek száma 10 ezer. A vetömagvásárló szövetkezetek száma 12 ezer. Budapest lakossága is szövetkezeti úton 13 millió koronával olcsóbb kenyérhez jutna évenkint, ha kenyér-szövetkezetet létesítene. Genuában, Milánóban stb. vannak gyógyszer­tár szövetkezetek és ezek 85°/o-ot adnak tag­jaiknak a gyógyszer árából. Igy lehet létesí­teni szövetkezeti biztosítást is: életre, házra, munkátlanságra stb. baleset ellen. Angliában a szövetkezetek sorra gyárakat alapítanak és ezekben évenkint 228 millió korona értékű árút készítenek elő. így van ez Dániában is. Munkafelosztással lehetne ezen szövetke­zeteket egyházmegyénk minden kerületében létesíteni, sőt kell is ezt megkezdeni, mert a jövő a szövetkezeteké és mert a társadalom is azé, aki a társadalmat a szövetkezetek által szervezi. A szövetkezetek a külföldön jobb világot hoztak mindenre: politikára, iparra, kereskedelemre, földmüvelésre és a vallásra is. Mivel pedig nálunk is csakugyan jobb világnak kellene beállania az emiitett gazda­sági ágakra, sőt a vallásra is, innen tegyünk kísérletet szövetkezetekkel az egyházmegye minden kerületében. A papság nyári időben ráér a szövetkezetek tanulmányozására, az aratás pedig hoz termést, úgy hogy a nép J ősszel jegyezhet és fizethet részvényeket a mindennemű szövetkezetekre. A kinek meg­esik szive a mi kiszipolyozott, uzsora alatt nyögő, a társadalom ezerféle élösdijétöl vérző népünkön és aki elég erős a társadalom élősdijeinek épen a szövetkezeti apostolok ellen indított támadásaira nem reflektálni és ezeket hatványozott szövetkezeti szorgosko­dással elhallgattatni, az lépjen szövetkezeti apostolnak a maga kerületében, szervezze az úri-, gazda-, iparos-, munkás-osztályokat, is­mertesse meg ezekkel a szövetkezeteket és meglátja, saját kerületének legegyszerűbb, leg­tekintélyesebb, a nép anyagi és erkölcsi jó­létének munkálásában általában elismert szö­vetkezeti apostola lesz. A szövetkezetekről szóló előadások oly kedvesek népünknek", mint manna a pusztai zsidó népnek. Van azután fömegyénk minden kerületében annyi értelmes, lelkes, munkától nem irtózó pap, hogy ezekkel a szövetkezetek alapítása és vezetése biztosítva lesz. Hermann József. „N.-kerületi fogyasztási és értékesítő szövetkezet." Esztergom, június 17. Epictetus szerint: »A tan magyarázatát a név magyarázatával kell kezdeni.« Ennek megfelelöleg először a felvett cimet vizsgálom meg, hogy mit akarok ezzel mondani és el­érni. A íenti cim fogalma minden szövetke­zeti ember előtt világos és ez alatt érti: » bármely politikai vagy egyházi (N.) kerület fogyasztó és termelő közönségének oly szö­vetségét, a melybe minden fogyasztó és ter­melő belépési díjjal és akárminö számban vett üzletrészekkel tagnak belép oly célból, hogy minden szükségletét (szatócs-árút, ruhát, gazdasági eszközöket, kenyeret, húst, italt, vas-árút és főképen pénzt szövetkezeti hitel­intézet cimén stb.) a közös szövetkezet által megszerzi és minden termékét (gabonát, húst, tojást, baromfit, bort, háziipari és iparosi tárgyakat stb.) a közös szövetkezet által ér­tékesiti. « Az ilyen szövetkezet, melyet az esztergomi főegyházmegye minden politikai vagy egyházi kerületében az illető kerület papsága létesíthetne, az esztergomi főegyház­megye minden kerületére jobb világot hozna, mert ezzel a lakosság helyzete egyszerre meg­javulna. Ezzel a szövetkezettel a kerületek lakossága 1. jobb minőségű, 2. olcsóbb, 3. jól és igazságosan megmért árúhoz jutna és minden termékét közvetítők nélkül a legjobb áron közvetlenül eladhatná: azaz kiadásai kevesbednének és bevételei növekednének, ami a lakosság anyagi és erkölcsi jólétének (paupertas maxima meretrix) föfeltétele. Ezt külföldön nagyon jól tudják, amit a nagyszámú szövetkezetek bizonyítanak, igy e 7 országban: Nagy-Britania, Németország, Fran­ciaország, Ausztria, Olaszország, Dánia, Svájc: tisztán a fogyasztási szövetkezetekben van 4 millió 200 ezer tag és ezek 25 millió embert képviselnek. A hitelszövetkezetek száma 20 ezer. Házépítő szövetkezetek száma 10 ezer. A vetömagvásárló szövetkezetek száma 12 ezer. Budapest lakossága is szövetkezeti úton 13 millió koronával olcsóbb kenyérhez jutna évenkint, ha kenyér-szövetkezetet létesítene. Genuában, Milánóban stb. vannak gyógyszer­tár szövetkezetek és ezek 85°/o-ot adnak tag­jaiknak a gyógyszer árából. Igy lehet létesí­teni szövetkezeti biztosítást is: életre, házra, munkátlanságra stb. baleset ellen. Angliában a szövetkezetek sorra gyárakat alapítanak és ezekben évenkint 228 millió korona értékű árút készítenek elő. így van ez Dániában is. Munkafelosztással lehetne ezen szövetke­zeteket egyházmegyénk minden kerületében létesíteni, sőt kell is ezt megkezdeni, mert a jövő a szövetkezeteké és mert a társadalom is azé, aki a társadalmat a szövetkezetek által szervezi. A szövetkezetek a külföldön jobb világot hoztak mindenre: politikára, iparra, kereskedelemre, földmüvelésre és a vallásra is. Mivel pedig nálunk is csakugyan jobb világnak kellene beállania az emiitett gazda­sági ágakra, sőt a vallásra is, innen tegyünk kísérletet szövetkezetekkel az egyházmegye minden kerületében. A papság nyári időben ráér a szövetkezetek tanulmányozására, az aratás pedig hoz termést, úgy hogy a nép — Norvégia és Magyarország. E cimen a »K. V.« német újsághoz képest elég higgadt és tárgyilagos cikkecskét közöl minapi számában, melyet közérdekességénél fogva itt közlünk. »Hogy a norvégek királyukat, II. Oszkárt penzió nélkül elbocsátották, pokoli örömére szol­gál a szociáldemokratáknak. Lapjaik eléggé ért­hetően hangoztatják a sorok közt: Vivant se­quentes! De más félen is történtek ez alkalommal következtetések, a mint már gondolhatjuk, Magyar­országra vonatkozólag". Igaz ugyan, hogy a magyarok helyzete nem oly kedvező, mint a norvégeké s hogy AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Lobogjon is büszkén, bátran! Tündököljön messze fénye. Tiszta fényét, ragyogását Soha semmi folt ne érje. Vallásosság lobogtassa, Honszeretet ragyogtassa S lelkesültség vezérelje: Diadafról-diadalra! Téged pedig arra kérünk — Magyarország Patrónája — Oltalmazd az ifjúságot, Kegyeidet áraszd rája. Vezéreljed minden jóra Áldás gyanánt a hazára. Igy virul fel, igy lesz boldog Máriának szép országa. Téged is oh árpádházi Magyar szentek szép virága, — * Arra kérünk, viselj gondot A növekvő ifjúságra. Aranykert az ifjú korszak, Az erény: a virág benne. Legyen a mi édes hazánk — Isten legszebb aranykertje! Vargyas Endre. A mi római zarándoklatunk. (Folytatás.) Rómában vagyunk. Szivünk érezhetőleg dobo­gott, a mint végig hajtattunk a Szent Péter téren. A kiszállás a Santa Martánál történt, de miután itt minden hely le volt már foglalva, azért tar­tózkodási helyünkül a Szent Péter baloldali oldal­szárnyának folyosó terme volt kijelölve ; igy hát ebben a szerencsében is részesültünk, hogy úgy mondhatjuk, falai között voltunk elszállásolva. Ä reggeli után azután neki adtuk magunkat Rómá­nak. Egészen az övéi voltunk. Lelkünk szárnyalt, szivünk dobogott, vérünk pezsgett e kedves pilla­natok alatt, melyek Rómát oly emlékezetessé teszik s azt szivünkbe vésik. Hiába, az ember érzelmekből is áll. Az embernek kedélyvilága, mely a szivben honol, megkívánja a maga táplálékát. Ez a kedélyvilág pedig nem érzi magát jól a szűk korlátok s falak között, neki több kell, ő többet akar s ez az, a mi a kereszténységnek veleszületett tulajdonsága. A keresztény vallás nemcsak az értelmet akarja magáévá tenni, hanem a szivet is, de ezt sem üres formaságokba akarja bujtatni, mint az ezred­évekkel dicsekvő buddhizmus, hanem melegséget ad nekik, és pedig olyan melegséget, mely az életet igazán életté, a munkát örömmé teszi. Ily módon érvényesül az emberben Isten gondolata. Tizenkilenc század mult el már azóta, mióta a kereszténység megszületett. De kérdem, megszünt-e kedély világa; hatott-e rá a keresztény üldözés s a következő századoknak évtizedes har­cai s küzdelmei? Erre a feleletet maga az örök város adja meg. Bizonyságot tesz arról, hogy a kereszténység, a mire csak reá tette kezét, s rá­lehelte leheletét, azt mind megszentelte, abba mind életet lehelt, mert a kereszténységnek meg van az a páratlan s Istentől beoltott tulajdonsága, Zászló-avatásra. — Az Esztergomi Katholikus Földműves Ifjúsági Egyesület zászló-avatási ünnepségére. — Bontsátok ki azt a zászlót, Emeljétek föl magasra! Hadd lobogjon büszkén, bátran Aranyrojtos, dús szalagja. Hadd láthassa minden ember S hadd tudják meg, hogy alatta Nemes célra egyesült ma Lelkes ifjak hű csapatja. Szent jelvény ez, nagy eszméknek Megtestesült gondolatja. Magasztos szép hivatását Arany-betűk jelzik rajta S ott van rajta koronául Magyarország Patrónája S az ifjúság védőszentje: Magyar szentek szép virága. Ez alatt a jelvény alatt Fogjon tehát kezet a kéz. Aki eddig csüggedve állt — Legyen serény, munkára kész. Művelt fó'kre vár a haza, Ki nem halad, tespedni fog. Előre hát! lelkes csapat: A szent jelvény már fennlobog 1 Lobogjon is büszkén, bátran! Tündököljön messze fénye. Tiszta fényét, ragyogását Soha semmi folt ne érje. Vallásosság lobogtassa, Honszeretet ragyogtassa S lelkesültség vezérelje: Diadafról-diadalra! Téged pedig arra kérünk — Magyarország Patrónája — Oltalmazd az ifjúságot, Kegyeidet áraszd rája. Vezéreljed minden jóra Áldás gyanánt a hazára. Igy virul fel, igy lesz boldog Máriának szép országa. Téged is oh árpádházi Magyar szentek szép virága, — * Arra kérünk, viselj gondot A növekvő ifjúságra. Aranykert az ifjú korszak, Az erény: a virág benne. Legyen a mi édes hazánk — Isten legszebb aranykertje! Vargyas Endre. A mi római zarándoklatunk. (Folytatás.) Rómában vagyunk. Szivünk érezhetőleg dobo­gott, a mint végig hajtattunk a Szent Péter téren. A kiszállás a Santa Martánál történt, de miután itt minden hely le volt már foglalva, azért tar­tózkodási helyünkül a Szent Péter baloldali oldal­szárnyának folyosó terme volt kijelölve ; igy hát ebben a szerencsében is részesültünk, hogy úgy mondhatjuk, falai között voltunk elszállásolva. Ä reggeli után azután neki adtuk magunkat Rómá­nak. Egészen az övéi voltunk. Lelkünk szárnyalt, szivünk dobogott, vérünk pezsgett e kedves pilla­natok alatt, melyek Rómát oly emlékezetessé teszik s azt szivünkbe vésik. Hiába, az ember érzelmekből is áll. Az embernek kedélyvilága, mely a szivben honol, megkívánja a maga táplálékát. Ez a kedélyvilág pedig nem érzi magát jól a szűk korlátok s falak között, neki több kell, ő többet akar s ez az, a mi a kereszténységnek veleszületett tulajdonsága. A keresztény vallás nemcsak az értelmet akarja magáévá tenni, hanem a szivet is, de ezt sem üres formaságokba akarja bujtatni, mint az ezred­évekkel dicsekvő buddhizmus, hanem melegséget ad nekik, és pedig olyan melegséget, mely az életet igazán életté, a munkát örömmé teszi. Ily módon érvényesül az emberben Isten gondolata. Tizenkilenc század mult el már azóta, mióta a kereszténység megszületett. De kérdem, megszünt-e kedély világa; hatott-e rá a keresztény üldözés s a következő századoknak évtizedes har­cai s küzdelmei? Erre a feleletet maga az örök város adja meg. Bizonyságot tesz arról, hogy a kereszténység, a mire csak reá tette kezét, s rá­lehelte leheletét, azt mind megszentelte, abba mind életet lehelt, mert a kereszténységnek meg van az a páratlan s Istentől beoltott tulajdonsága,

Next

/
Oldalképek
Tartalom