ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-01-01 / 1. szám

már gennyedésbe átment állapotban, midőn már csak operáció segit. Végül mintegy 30 tüdősorvadásos. Csupa gyógyithatlan betegség egy pillanat alatt meggyógyítva! Az idén a lourdesi barlangban egy lelkes francia perselyt állított fel a vatikáni kertben megkezdett impozáns lourdesi barlang kiépítésére. iT

éhány hónap alatt 60,000 frank gyűlt abban }ssze. Már el is készült a szentatya e lourdesi jarlangja, 5 oly örömére szolgál X. Pius pápának, hogy mindennap oda irányítja kis kerti sétáját, sőt jó időben a szent misét is ott mondja a szabadban. Teremtsünk erkölcsös irodalmat! Kétségtelen, hogy az irodalom, mint lelki táplálék, hatalmas befolyást gyakorol az emberek érzelem- és gondolatvilágára. Es e két tényező közül az érzelem rugója, a gondolkozás irányitója a polgári és egyéb kötelességekkel körülvett társadalmi ember cselekvéseinek. Nekünk pedig oly cselekvések kellenek, melyeket egészséges érzelem és egészséges gondolkozás szült. És ha ezt csak egészséges szellemi táplálkozás eredményezheti, akkor itt áll előttünk a kiáltó szükség, mely kérve kér, hogy a mai üszkös irodalom helyébe teremtsünk erkölcsös, egészséges irodalmat. Ezen eszme megtestesülését várja minden tisztán látó, józan gondolkozású ember, ki a mai krajcáros szennylapokra, csiklandozó regényekre és az önös érdekekből »szószóló« politikusok cselekvéseire csak egy vizsgáló pillantást vetett. Annak látnia kellett, hogy ezek a népet csak »prédának« tekintik. Ezt pedig az igaz szeretettel teli szociális érzésű ember közönnyel nem nézheti. Az erkölcsös irodalom megteremtése tehát közös óhaj, csak azt kell megállapítanunk, hogy kikre hárul a kötelesség e nemes munkát végrehajtani. Ezen kötetesség minden kath. embernek osztályrészül jut, kinek fejében tudás, de főleg szivében szeretet van. De legelső sorban kötelessége ez minden papnak és minden tanítónak, mint akik nemcsak az iskolában, hanem azon túl is hivatva vannak a nép üdvét munkálni. Hiszen ha nekünk kötelességünk a népet állapotbeli kötelességeire tanítani, nevelni, akkor ezt a ráhatást nem szabad a gyermekkorral beszüntetni, vagy csak egyoldalúvá tenni, hanem a reánk bizott népet minden időkben és összes kötelességeinek teljesítésében irányitanunk kell, ugy, hogy az emberek érzelem- és gondolatvilágából mindig a mi nevelésünk és oktatásunk tükröződjék vissza. Következéskép a papnak és tanítónak a nép erkölcsére, foglalkozására, politikájára mindig nagy figyelmet kell fordítani. Tehát mikor látjuk a mai családi és társadalmi nevelés beavatkozását az emberek érzelem- és gondolat-világának irányításába, mi által lerontják azt, amit mi fáradtsággal fölépítettünk, a kötelességtudásnak kell, hogy ösztönözzön minket arra, hogy megóvjuk a reánk bizott népet a megbotránkozásig rontó erkölcstelen, önző irodalmi korcsszülöttek özönétől. E feladatnak csak úgy tudunk megfelelni, ha egyesült erővel iparkodunk lehetetlenné tenni a »poloskas firkaszok« rugdal ódzásait. Csakhogy éppen az a baj, hogy a keresztény társadalom hivatott vezetőinél hiányzik az »egyesült erő.« És ha ez igy van, akkor ne csodálkozzunk azon, ha munkánkat hitvány siker koronázza. És mi az oka ezen széthúzásnak ? Én e bajnak két okát találom. Először a vezetők nagy részéből hiányzik, vagy csak csekély mértékben van meg a kötelességtudás, másodszor nincs meg az egymás iránti bizalom. Akiben nincs meg a kötelességtudás, az nem is áll hivatásának magaslatán. Aki csak a »muszaj« munkát végzi el sablonszerűén, az maga is kárára van embertársainak. Az ilyennek kapa, kasza kell, nem népvezetés. A kötelességtudó pap vagy tanító szabad idejében a nép sorsával törődik, a népet igazgatja, mert jól tudja, hogy ha nem őrködik állandóan a nyáj fölött, csakhamar szétrebbentik a »farkasok.« Ennél kissé kényesebb dolog az, hogy a tanítók nagy százaléka bizalmatlan a ker. szocializmus elveit hirdető kath. sajtó, az úgynevezett »papi lapok« iránt. Azért ezeket sem szellemileg, sem lapjok szószólásos terjesztése által nem támogatják. Jelen cikken céljául főleg azt tűztem ki, hogy bebizonyítsam, miszerint e tanítók részéről ezen bizalmatlanságnak és a ker. szociális irányú lapok támogatásától való tartózkodásnak nincs meg a kellő, elfogadható alapja. Az igaz és sajnos, rövid működésem alatt magam is sokszor tapasztaltam, hogy még a papság között is roppant sok a tanitó-ellenség, akik ok nélkül még azt a sovány falatot is kivennék a tanító szájából és ha igazuk van, vagy nincs igazuk, keresik a veszekedést. Az ilyenek azonban másokkal szemben is igy viselkednek. Ezek valóságos házsártosok, akik csak parancsolni szeretnek és patriarchális semmittevésben élni. Az ilyenek gondolkozását az anyagiakban való túltengés beteggé tette. De ne feledjük el, hogy ezek a »jó« urak bizonyos önérdekből halálos ellenségei a ker. szociális sajtónak, mint olyannak, amely alájuk ássa a partot. Amely pap pedig ennek lelkes hive, merem mondani, hogy az mind igaz szívű tanító barát, akik harcolnak is a tanítók igazáért. Hogy mit pártolunk a keresztény szocializmusban, arról most nem szólhatok. Elég legyen említenem, hogy az emberiség jólétének alapelvei a ker. szocializmusban vannak letéve. Ennek életbeléptetésén tehát nekünk is munkálkodnunk kell. És ker. szocializmusban gyökerező irodalmi működésünk lesz az erkölcsös irodalom. De nekünk egyéb szükségünk is van arra, hogy a ker. szociális irányú lapokat és könyveket támogassuk, pártoljuk. Ha mi tanítók nagyobb mérvű irodalmi működést fejtünk ki, hamarosan elérjük azt a rég óhajtott stádiumot, hogy a felnőttek érzelem- és gondolatvilágát kellő mértékben uralhatjuk. Én ennél kedvezőbb állapotot még csak elképzelni sem tudok. És ezt közömbösséggel, panasszal el nem érjük, hanem csak nagymérvű munkálkodással, ha az újságok irányára befolyással vagyunk. Tehát szükséges, hogy mi a ker. szocializmus apostolaival egyesüljünk, szövetkezzünk és közösen teremtsük meg a nép fölfogásához, szükségleteihez és állapotához mért erkölcsös irodalmat. Azért álljunk be a ker. szociális irányú lapok mellé munkatársnak, tudósítónak és minden közérdekű dolgot gyúrjunk át a pedagógia rostáján és igy megbírálva értékes hír, vagy cikk alakjában kiválasztott lapunknak küldjük meg. Ami pedig az ily erkölcsös lapok vagy könyvek terjesztését illeti, arra a kezeink közöt lévő olvasókörök, ifjúsági egyesületek, szövetkezetek stb. kedvező alkalomként kínálkoznak. Igy lehetséges csak a mai beteges erkölcsi és politikai élet helyébe egy boldogabbat állítani. Ha valaki egy jobb módot tud ennek megteremtéséhez, az mielőbb rukkoljon ki tervével; ha pedig igazam van, akkor tessék igy cselekedni. Lett József, tanító. Bizalom a kormánynak. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága, mint már előre is jeleztük, december 28-án rendkívüli közgyűlést tartott, melyen nem remélt sikerrel tárgyalta azt a kormány melletti bizalomjavaslatot, melyet az állandó választmány azon alkalomból vélt időszerűnek előrántani, — bogy Kecskemét város bizalmatlansági indítványát pártolás végett küldte át Esztergommegyéhez. A közgyűlésre eddig még soha nem látott bizottsági tagok vonultak fel. Egész ismeretlenek, úgy hogy némelyike még a bejáratot sem tudta a tanácsterembe. A falusi jegyzők és bírók teljes számban együtt voltak. A megyei tisztviselők is éber figyelemmel várták a jeladást, hogy mikor tegyenek tanúságot a fizetésemelő kormány iránt érzett rokonszenvüknek. Eleintén apró-cseprő ügyeket morzsolgattak le. A bizalmi pont a tárgysorozaton a 1 oo-as numerusok között lappangott. Volt ebben valami politika, vagy az ügyrend hozta ezt így magával, mindenesetre a kormánypárt malmára hajtotta a vizet, mert mig a berendelt bizalmasok hivatalból kitartottak 10 órától délután Va 2 'óráig, addig azok, kik nem voltak hivei a bizalomnak, nagyrészt elmentek dolgaik után. Az ülés során a vármegyei központi választmányt alakította meg a törvényhatóság az 1905. január i-től 1907. december 31-ig terjedő időközökre. Megválasztattak az elrendelt titkos szavazás által: Rogrűn Ede, Geiger Ferenc, Etter Gyula, Buríán János, Prokopp Gyula, Hulényi Győző, Hamar Árpád, B. Szabó Mihály, Perényi Kálmán, Veress Ede, Földváry István, Reusz József, Benedek József, Boronkay Jenő, Pongrácz Kázmér és Áldori Mór. Ugyancsak titkos szavazás útján választották meg újból a közigazgatási bizottság most kimaradandó tagjait is. Eszerint: Csernoch János dr.. Fehér Gyula dr., Helcz Antal, Usztanek Antal és Boronkay Jenő közigazgatási tagoknak most újból 1905. december 31-ég érvényes a mandátumuk. A bizottsági választások, de még a más kisebb ügyek tárgyalása is szokatlan egyhangúsággal folyt le, mígnem végre rákerült a sor Kecskemét város átiratára. Az állandó választmány bizalmi indítványa után egy-két éljen és abcug kavargott a levegőben, kétes bizonytalanságban érintvén meg a már gyéren jelenlevő bizottsági tagok lelkét. Azonban csakhamar felemelkedett Helcz Antal dr. és klasszikusan szép beszédben kelt sikra a bizalmi indítvány ellen. B. Szabó Mihály főjegyző a bizalom mellett érvelt. Brutsy János Helcz dr. nézetét vallva, szintén ellene beszélt a kormány-bizalomnak. A tárgyhoz szóltak még Andrássy János alispán és Horváth Béla főispán. A vége az lett ennek a szómérkőzésnek, hogy 51 szóval 22 ellenében Tisza kormányának bizalmat szavazott Esztergom megye. Igennel szavaztak: Áldori Mór, Andrássy János, Bajcs György, Báthy Béla, Báthy Géza, Berényi József, Bóna András, Böszörményi József, Burián János, Csomor Sándor, Eckstein Mór, Etter Gyula, Földváry István, Fürst Adolf, Gotthard Ede, Hamar Árpád, Haan Rezső, Háber Ignác, Hegedűs Béla, Hollóssy Mór, Horn Károly, Hulényi Győző, Ivanícs Gyula, Ivanovics Béla, Kohn Arnold, Kohn Gábor, Kollár Péter, Komlósi Ferenc esztergomi kanonok (magától értetődik), Lajos János, Lindtner János, Major Ödön, Müller Ernő, Nóvák János, Perényi Kálmán, Pisuth Kálmán, Pongrácz Kázmér, Perzsina N., Reusz József, Rogrün Ede, Schrank Salamon, Szeyler Emil, Stein Félix, Stern Márk, B. Szabó Mihály, Tauber Mihály, Thuránszky Lajos, Usztanek Antal, Vadászfi Jenő, Veisz Samu, Weisz Sándor. Nemmel szavaztak: Brucsy János, Csebres János, Draxler Alajos, Fehér Gyula, Feichtínger Sándor, ifj. Grósz Ferenc, Hegedűs József, Helcz Antal, Holli Gergely, Kiffer János, Kis József, Koperniczky Ferenc, Mattyasóvszky Lajos, Szauder István, Székesváry Imre, Pelczer Lipót, Tóth "Ignác, Vargha Dezső, Vaszary Antal, Vancsó Gyula, Vimmer Kálmán, Zsíros Zsigmond. HÍREK. Előfizetési felhívás az „Esztergom" 1905. évi folyamára. Az új esztendővel immár X. évfolyamába lépett az „Esztergom." Hogy lapunk égető közszükségletet képezett, bizonyítja a szives és hathatós pártolás, mely 10 évi fennállását lehetővé tette. Iparkodtunk hü és nyilt kifejezői lenni a keresztény világnézetnek, mely Zichy Nándor szavai szerint egész embert kivan, nem elégszik mng a lélek egyik zugával, hanem érvényesülni akar a közéletben, Sirolin 5> tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, S idült bronchitis, szamárhnrut é

„ö™ lábbadozóknál influenza után . - -— ajánltatik. . Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti eéggel legyen ellátva: F. HOFFMANN-La ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL (Svájc).