ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-06-11 / 24. szám

nárium egész homlokzatát zöld koszorúkkal és lángokkal megrajzoló vonalak és ivek teljesen égtek. A homlokzat közepén az első emeleti erkélyről egy hatalmas hercegi korona volt látható, melyből egész a második emeletig egy kettős kereszt emelkedett ki, az épület legtetején V. K., a jubiláns nevének kezdő betűi és 1855—1905, a jelentős dátumok ragyogtak a lángoktól. Este 9 óra felé már minden láng égett s ekkorra a nappali világossággal fényes téren már több ezer ember gyűlt egybe, kik mély megilletődéssel nézték a pazar kivilágítást és hallgatták a szeminárium kertjéből messzehangzó himnuszokat, mit az intézeti énekkar vezetésével a növendékek énekeltek. A kispapok valóban monstre kórusban énekelték az Isten áldd meg a magyart és más ilyen éneket. Örömrivalgás, éljen és taps volt erre a felelet a nagy közönség részéről. A kivilágitást Kohl Medard püspök is megnézte. Sajnos azonban, kissé korán érkezett kocsijával a térre, mikor még nem égtek az összes lángok. A kivilágítás rendezése a szeminárium fáradhatatlan aligazgatójának terve és felügyelete alatt történt, ki személyesen intézkedett mindenütt, mig csak 11 óra felé az összes lángokat végre is el nem oltották. A nagyszabású kivilágítás élénk emlékezetében marad azoknak, kik látták és dicséretére válik* a díszítést készítő Müller József helybeli kárpitos mesternek. Muzsláról irja tudósítónk, hogy a hercegprímás jubileumát szintén megünnepelte a község lakossága. A jubileum napjának előestéjén a falu e téren érdemeket szerzett tűzmestere, 73 mozsárlövéssel hirdette, hogy másnap Magyarország nagy és szép ünnepe következik: a 73 éves primás 50 éves papi jubileuma. Az évforduló napon pedig a község apraja nagyja, ünneplő ruhában sietett a templomba, hol buzgón imádkozott, hogy a Gondviselés még sokáig tartsa kegyelmében a szerényen ünneplő főpapot. A főegyházmegye tanítósága főpásztora a bibornok hercegprímás Ö Eminenciája aranymiséje alkalmából egy gyönyörű albummal fejezte ki hódolatát, a melyben lendületes szavakkal üdvözölte őt és az üdvözletet saját kezük aláírásával látták el. Ezen hódolatra a kegyes főpásztor a következő leiratot intézte a főegyházmegye főtanfelügyelőjéhez : Méltóságos és Főtisztelendő Prelátus, Apát, Kanonok, Főtanfelügyelő Úr! Mély megilletődéssel vettem az összes kerületi tanfelügyelőim és tanítóim aláírásait magában foglaló díszes emlékalbumot, melyet aranymisém alkalmából Méltóságod átnyújtani szíveskedett. Meghatott ez érdemes nagy testület szeretetének és ragaszkodásának ily fényes megnyilatkozása annál is inkább, mivel azok szivét tárta fel előttem, a kik nemcsak mint főpásztorhoz állnak közel hozzám, hanem a kikhez az egykori közös hivatás kapcsai is szorosan fűznek. Készségesen áldoztam papi életem legjava éveit az iskolának, mert a legmagasztosabb és egyszersmind legboldogitóbb feladatok egyikének tekintettem mindig: átszármaztatni nemzedékről nemzedékre a tudásnak összegyűjtött és válogatott kincseit, alapját megvetni a fejlődő lélekben a krisztusi erkölcsök szerinti életnek és beoltani már a gyermeki szívbe a haza iránti kötelességérzetet. E feladatnak kétségkívül legterhesebb és legfontosabb részét teljesiti a népiskolai tanítóság, melynek fáradozásai iránt ezért a legnagyobb elismeréssel és méltánylással viseltetem. Fokozza bennem e nagyrabecsülést azon odaadó buzgóság, melyet a katholikus iskola és oktatás ügye iránt tanítóságom körében mint főpásztor boldog vagyok tapasztalhatni. Midőn tehát szívből fakadó hálás köszönetet mondok a tolmácsolt üdvkivánatokért, forrón kívánom, hogy derék tanítóim tántoríthatatlanul kitartva szent vallásunkhoz és édes hazánkhoz való'hűségükben, egyre jobban erősödjenek hivatásuk szeretetében. Ezen legbensőbb óhajom kifejezése mellett esdem le Isten kegyelem-áldásait főegyházmegyém tanitói karának minden egyes tagjára. Balatonfüred, 1905. június hó 6-án. Vaszary Kolos s. k., bibornok, érsek. A hercegprímás a főgimnáziumnak. A hercegérsek a főgimnázium igazgatójához a kövekező sorokat intézte: »Áldozó papi jubileumom alkalmából szivemet fölötte kellemesen érintő alakban juttatta kifejezésre üdvkivánataít az esztergom

1 főgimnázium. A szeretetnek leleményességében oly emlékkel lepett meg, mely nekem különösen drága és kedves nemcsak diszes, fényes külsejénél fogva, hanem a benne foglalt és az ifjúság üde frisseségét lehelő munkálatok miatt is, melyekben a kegyeletteljes szorgalom, gyöngéd figyelemmel, éppen székvárosom gazdag egyházi történelmének és monumentumainak mezejéről szedett virágokból kötött számomra igen megörvendeztető csokrot. Midőn a ragaszkodásnak és figyelemnek e jóleső nyilvánításáért hálás köszönetet mondok, teszem ezt az esztergomi főgimnáziumhoz fűző érzelmeimnek egész melegével és bensőségével, buzgón kérve a jóságos Istent, hogy árassza termékenyítő szent áldását Főtisztelendőségedre és a főtiszt, tanári karra, segítse kegyelmével a törekvő ifjúságot, és tegye egykori tevékenységem felejthetetlen színhelyét, az esztergomi főgimnáziumot, a keresztény műveltség és a lángoló hazaszeretet egyre szebben virágzó és gyümölcsöző iskolájává. További buzgó imájukba ajánlottan maradok kiváló jó indulattal stb.« Ó Eminenciája válasza az esztergomi érseki kisdedóvónőképző intézet üdvözlő föliratára: Nagyontisztelendő Igazgató Úr! Áldozó papi jubileumom alkalmával mélyen meghatott óvónőképző intézetemnek irántam tanúsított nagy szeretete és ragaszkodása. Azon fényes alapítvány, melyet a nemes lelkületű tanári testület üdvkivánatai kapcsán annyi áldozatkészséggel tett le az intézet növendékei javára, igen jól eső örömmel tölt el, mint ünnepségemnek legmaradandóbb, legszebb emléke. A legbensőbb hálával fogadom és köszönöm e jó adományt, mely a mily megtisztelő reám nézve, oly fölemelő bizonyítéka egyszersmind a tek. tanári testület fenkölt gondolkozásának és érzületének. Csak a legüdvösebb gyümölcsöket érlelheti meg azon intézet, melyen oly gyöngéd odaadással csüng tanári kara. Édes vigaszomra van a tudat, hogy óvónőképző intézetem áldásos kihatással van katholikus tanügyünkre az istenfélő, a gyermekeket s kisdedeket hőn szerető és jól képzett óvónők és tanítónők nagy számát adván Egyházunknak és Hazánknak. Forrón kívánom, hogy ezen irányban előre haladva, mindig szebb eredmények dicsősége szálljon óvónőképző intézetemre. És azért, midőn ismételten szívből fakadó legbensőbb köszönetem nyilvánítom megemlékezésükért, buzgón esdem le Isten legbőségesebb kegyelem adományait Nagyontisztelendőségedre, az érdemes tanári karra és az intézet összes növendékeire. További szent imájukba ajánlottan maradok kiváló atyai jó indulattal stb. Ünnepély. Vaszary Kolos biboros hercegprímás aranymiséje alkalmából a szentendrei r. k. leányiskolában f. é. június hó 8-án tartott ünnepély tárgyrendje: 1. Jó atyánként esdeklünk. Énekli az énekkar. 2. Óda. Szavalja: Schartner Mária. 3. Ünnepi képek. Előadják: Leikep Paula, Balogh Rózsika, Fehér Jozefin, Schartner Katica, Kuhn Rózsika. 4. Alkalmi költemény. Szavalja: Balogh Mária. 5. Érsek Atyánk jószívűségéről. Szavalja : Wirker Gizella. 6. Szegények Atyja. Szavalja: Leschbach Lujza. 7. Befejező költemény. Szavalja: Schartner Mária. 8. Ének. Énekli az énekkar. Balatonfüredről írják lapunknak, hogy O Eminenciájának rendkivül jól esett a sok üdvözlés. Minden feliratot megszemlélt és felolvastatott magának s nem egynél örömkönnyeket sirt. A hercegprímás egészsége kezd most helyreállni. A balatonfüredi levegő, mely külömben mindég jó hatással van rá, most is megerősítette. A beérkezett sok üdvözlő iratok mindegyikére felel és megköszöni. Az alkotmány bástyái. A magyar alkotmány ősi épülete, mely annyi század vész és viharával szemben rendületlenül állott szembe, ismét nagy megpróbáltatásnak néz elébe. Kitűnik róla, mint már annyiszor kitűnt, hogy a valóságban csak a nemzetben él az alkotmány tudata, kitűnik, hogy a magyar alkotmány csak a papíron létezik. Addig, amig a bécsi köröknek megfelel a tartalom, engednek a formának, mikor azonban a formában lényeg is van, mikor a nemzeti akarat megnyilvánulása az összbirodalom eszméjének kapuit hangosan döngeti, az alkotmány csak egy silány darab papirosként jő tekintetbe. Lex mea voluntas. Ebből indul ki a bécsi rejtett akarat, mely annyi sok keserűséget és vészt hozott a hazára. Sajnos, hogy ezen > akarat végrehajtására akad magyar ember. — És akad. — Elhatároztatott és meg fog történni. Magyarországot az összes alkotmányi biztosítékok, a hitlevél, a királyi eskü, a törvények ellenére alkotmányellenesen fogják kormányozni. Kisebbségi kormányt fog kinevezni a magyar király, talán inkább az osztrák császár és akad magyar ember, ki hazája alkotmányát semmibe véve, beáll a gyászos szerepre. A kisebbségi kormány megalakulta után a nemzet gyűlésén az első nap bukik ; tudja ezt az, a ki a gyászos szerepet vállalja. Nem bánja, nem is akar a nemzet akarata szerint kormányozni, mihelyt megbukik vagy még tán elébb, elnapolja a Házat. Ugy gondolkodik, hogy igy azután tehetvehet, amint a kedve tartja. Nem vonhatja felelősségre senki; sinkofálhatja a nemzet becsületét, vagyonát, ahogy akarja. De téved a kamarilla és téved az a providenciális államférfiú is. Nem tehet, a mit akar, mert a magyar alkotmány végső védő bástyái: a vármegyék útját állják. Pénz és katona nélkül nem lehet kormányozni. És a vármegyék meg fogják tagadni a katonát, nem fognak újoncozni, nem fognak segédkezni az alkotmány hóhérainak. Kell, hogy az ország összes vármegyéi egyöntetüleg tagadják meg az engedelmességet a törvénytelen kormánynak. Békésmegye alispánja kimondotta a jelszót, ugy hiszem az összes törvényhatósági tisztviselők követni fogják a hazafias példát. Mert elvégre is a tisztviselők a választópolgárok akaratából birják hivatalukat, a polgárok kenyerét eszik s nem is függenek mástól, mint épen a választó polgárok akaratától. Helyes és észszerű alkatrésze a magyar alkotmánynak a vármegye és a partialis autonómia, anélkül, hogy gyengítené a központi kormányzatot, a nemzetnek részt ad a saját sorsa igazgatásában. Meg vannak a megyei rendszernek is a maga nagy hibái, de ezeken könnyű segíteni. S ha a jövő törvényhozásában meglesz a kellő jóakarat és hazafiasság, a vármegyék valóságos védőbástyáivá lesznek az alkotmánynak. Természetesen a szervezet mai alakjában nem alkalmas kellőképen arra a vármegye, hogy az alkotmányt reá lehessen épiteni. A megyei rendszernek 3 nagy hibája van, ezt a 3 hibát kell először is korrigálni. Nem tekintek a helyi vonatkozású hibákra, a hibák olyanok, melyeket csak a törvényhozás utján lehet korrigálni. A megyei kormányzat egyik főhibája a főispáni intézmény; ez a Tisza Kálmán szülötte se hús se hal. Ha a vármegye autonómiájának önmaga akar ura lenni, nem képzelhető alapos indok arra, hogy egy a kormánytól kinevezett és tőle függő ember álljon a megye élén. Nem is tehet a főispán egy megyében se a vármegye akarata ellen, legfeljebb corrumpálva a polgárságot, a vagyoni és rangbéli adományozások utján bir boldogulni. De hiszen más is volt Tisza Kálmán terve a főispánokkal. Híveinek akart fényes és nyugodalmas állást adni és az ilyen állásokra való kilátások árán hiveket szerezni. A főispáni állás, amely a valódi autonómiának csak kerékkötője, teljesen felesleges. Álljon a megye élén a polgárság választotta megyei ember, ki sokkal inkább tudja, mi mindenre van szükség a megyében, mint a kormány kegyelméből nyakunkra Isten tudja honnan küldött valaki. A második nagy hiba a virilisi rendszer. A törvényhatóság legjobb tagjait választás útján kellene az autonom testület képviselőivé tenni. A virilis rendszer révén a törvényhatósági bizottság tagjainak fele nem a polgárság akaratát képviseli, s minthogy a bizottságban sok szavazata van a megyei hivatalnoki karnak is, a választó polgárok és igy a megye akaratát aligha fejezi ki a megy egy ülések határozata ; szükséges azonban, hogy a megyék határozata egyúttal a megyei lakosság akaratát is kifejezze. Hogy ez elérhető legyen, a jövő törvényhozásának olyképen kell az 1886: XXI. t.-cikken változtatnia, hogy a virilis elemek csak az összes tagoknak bizonyos törvényszabta hányadát képezzék. Harmadik és igen nagy hibája az 1886. XXI. t.-c.-nek, hogy a községi jegyzők tagjai