ESZTERGOM X. évfolyam 1905
1905-06-04 / 23. szám
Kolos érsek a koronázó jubileumon. A prológot irta: Drozdy Győző. Szavalta: Szkalka Lajos tan.-jel. Ez a szavalat egy valódi művészi reprodukció volt. Szkalka érces hangja, mesteri kéz- és arcjátéka valóban dicséretet érdemelt. Csattogtak is a tenyerek szavalása után elismerőleg jóidéig. Ekkor sikerült Drozdy Győző tan.jelöltet, az óda és a prológok szerzőjét harmadszori hatalmas kisérlet után a közönségnek a színpadra provokálni. Csak ezután következett az élőkép jelenete, melyben Magyarország védőszelleme : Régely János I., a Habsburgok védőszelleme : Majthényi István III. é. növendékek voltak, kik meglepő készültséggel állották meg helyüket. Az oltárnál álló Kolos érsek szerepét Kemény Béla tan.-jel. játszotta s O Eminenciájának O Felségéhez intézett beszédét bámulatos imitációval adta elő. Most megzendültek a Te Deum lelketrázó akkordjai és szállt a szent ima az Alkotóhoz, hogy áldást harmatozzon az intézet kegyes fentartója, az ősz Főpap fejére, ki a Gondviselés különös kegyelméből már félszázadja szolgál Istenének az égi kegytől dús oltár előtt. Te Deum után az intézet igazgatója: Guzsvenitz Vilmos köszönte meg klasszikus rövid beszédben a közönségnek, de különösen Kohl Medárd püspöknek magas megjelenését. Végül a közönség szétoszlott. Az ünnepély rethorikai részletének rendezéseért az elismerés Keményfy K. Dániel tanárt illeti, ki dacára annak, hogy legnagyobb részben alsó osztályokat szerepeltetett, tanítványaival a várakozást jóval felülmúló sikert aratott. A második babér Nemesszeghy István zenetanáré, akit a közönség nemcsak mint tanárt, hanem mint bravúros koncert-hegedű-művészt is előnyösen ismer. Bars-Verebély örömünnepe. Hercegprímásunk 50 éves lelkipásztori ünnepe alkalmából BarsVerebély is ünnepelt. A község képviselőtestülete feliratban kereste fel a főpásztort, amelyben hódolatát és tiszteletét azzal ígéri leróni, hogy május 27- én este a város házait Jrivilágittatja és május 28- án hálaadó isteni tiszteletet tart a hercegprímás áldozatkészségéből felépített uj templomban. Ez meg is történt. De a »Bars-verebélyi kath. gazdák szövetsége« ennél még tovább ment, Hermann József segéd-lelkésznek, a nevezett szövetkezet titkárának indítványára, május 27-én este fáklyásmenetet tartott, amelyen több mint ezer gazda jelent meg. A fáklyásmenet hazafias és egyházias dalok és zene kísérete mellett az uj templomnál állapodott meg, ahol Hermann József segédlelkész a tenger sokaságnak a jubiláris örömünnep szelleméről, a verebélyi gazdaosztálynak és az uj primási templomnak szoros viszonyáról beszélt, amelyek alapján kimondotta, hogy a verebélyi gazdaosztály méltán határozta el a primási jubileum különös megünneplését, mert hiszen az uj templom kapuján leginkább a gazdaosztály kilincsel, hogy munkájára áldást, lelkének pedig kegyelmet szerezzen. Beszéde végén a gazdaosztályt arra buzdította, hogy lelkipásztorai iránt mindig tisztelettel legyen, bennök ne a személy gyöngeségeit, de az isteni hivatás magasztosságát nézze, amelynek alapján minden lelkipásztor Krisztus szellemében az emberiség legkészségesebb szolgája és nappal-éjjel a hivek szolgálatára kész. A sokaság végre éltette a hercegprímást, az aranymisés főpapot, úgy, hogy Verebély völgye is viszhangban tovább adta Verebély örömének szavakban nyilvánuló kifejezését. Május 28-áh délután a róm. kath. iskola növendékei szintén primási örömünnepet ültek; a szavalatokat és énekeket különféle ajándékok szétosztása követte. Nógrád-Varbó esperesi kerület papsága mult hó 25-én tartotta rendes tavaszi gyűlését, melynek főtárgya az aranymisés bibornok Hercegprímás iránti ünnepi hódolat kifejezése volt jubileuma alkalmából. A szép panegirikust a gyűlésen a kerület nevében Morvay Lipót kerületi esperes tartotta. A modori Klaudiánum, Orsolyák vezetésére bizott elemi leányiskola május 28-ikán hódolt a Főpásztornak. A gyermekek első sorban is végighallgatták a jó és gondos Főpásztorról, az intézet kegyes megalapítójáról szóló szeretetre és hálára ragadó beszédet, majd meg ők szavaltak és énekeltek a kis szivek oly kedvességével, hogy örömkönnyeket csaltak a jelenlevő intelligens közönség szemébe. A bazini esperesi kerület tavaszi gyűlésén Markovics János esperes első sorban a Főpásztor jubileumi örömünnepének és párhuzamban Boltizár püspök emlékének szentelt szép szavakat. A Főpásztornak táviratban is hódolt a gyűlés és azt óhajtja Istentől, hogy az »aranykeretbe gyémánt is kerüljön.« Majd a báthi kerület átirata mellett foglalt állást s szintén kívánja a kongrua méltányos, korpótlékos rendezését. A vadkerti kerület átirata pedig hosszas szóbeszéd tárgya lett. Anyagi eszközeink még nincsenek hozzá, hogy 40 évi szolgálat után minden folyamodó megkapja a különben ugyancsak megérdemelt nyugdiját, ezúttal a paphiány is útban áll még, de az eszmét hangoztatni kívánja. A stóla rendezés ügyében kéri a főhatóság közbelépését és tudomásul veszi ősszel benyújtott kérdésére szóló válaszát, hogy a manuális vagy parochiális intenció kizár minden más int. secund áriát. — Nagy megbotránkozással olvastuk a lapokban, hogy Nóvák István budapest-erzsébetvárosi plébános beszentelte a minap gyászosan elesett párbajhőst. Ezt nem volt szabad tennie az egyházi törvények értelmében. A párbajozás az egyház szemében oly nagy bűntény, hogy azt a közösségéből való kizárással sújtja. A párbajozó önmagát zárja ki az egyházból, következőleg nincs számára egyházi beszentelés és temetés. Ez a törvény oly szigorú, hogy a párbajozót még akkor sem szabad egyházilag eltemetni, ha a párbaj színhelyén kivül hal meg, sőt XIV. Benedek rendelete szerint még akkor sem, ha a végszentségek fölvétele által az egyházzal kibékült. Mit vonszolja tehát a papok gyöngesége szentelt stolával ezt az egyházat is erőszakosan oda, hogy mintegy szentesítse az emberi gőgnek ezt az eltévelyedését. És ilyen általános megdöbbenést okozó undok esetnél még inkább kellett volna távol maradnia az egyháznak. Annál is inkább kell ezen mindenkinek megbotránkoznia, mert manap már a hitközönyös közvélemény is átérti, amit az egyház már századok óta hirdet, hogy a párbaj szörnyű oktalanság és embertele,nség együtt véve és nem egyéb mint hősködő lovagiassággal kérkedő vadság és gőg. Ne botránkoztassuk meg ezt az ébredező jobb szellemet. Ha valamikor, most van ideje, hogy szigorúan vegyük az egyház törvényeit e hős lovagokkal szemben. Ezzel is nagy súlyt adunk a nemzetközi párbajellenes mozgalomnak. Vérontás. Korunk szégyene, hogy nem egy hétnek ez a kimagasló eseménye. A humanizmus érájában, mikor az apagyilkosnak megkegyelmeznek, emberek, kik zászlóvivőkként szerepelnek, élesre fent kardokkal támadnak egymásra, hogy kicsiszolják a becsületükön ejtett csorbát. Tisztára akarják mosni becsületüket és — vért, embervért ontanak. Vissza akarják szerezni az elveszettnek hit jó hírnevet és — gyilkosságra vetemednek. Ölnek, hogy élhessenek, mert a romlott korszellem különben élő halottaknak nyilvánítja őket. Megdöbbenve állunk meg annál az átszúrt holttesnél. Megborzadva szemléljük a finom acélpengét, mely egy embersziven tört át, hogy elszakítsa az életnek különben oly erős kötelékeit. Egy »sötét«-nek bélyegzett kor dicstelen maradványa! A »sötét« korra átkot mondtak a felvilágosodottság lovagjai, de hibáit mégis dédelgetik, tévedéseit tovább plántálják. S a mi még szomorúbb: csupán tévedéseit tartották fenn, erényeiről megfeledkeztek. Szörnyszülötteit Örökbe fogadták, a szép és jó érdemeivel tündöklő édes gyermekeit mind kitagadták. S hadakoznak esztelenül, testvértestvér ellen, mert korunk igaz gyermekei akarnak lenni s ha kell, vért is áldoznak a korszellem molochja előtt. De a modern felvilágosodottság itt is sötétségnek bizonyul. Vagy nem vak sötétség-e, mikor a becsületet, ezt a szellemi, erkölcsi kincset éles kardokkal, hegyes tőrökkel, pontosan találó pisztollyal akarják megvédeni, illetve megmenteni ? A becsületen esett foltot nem testi ügyesség van hivatva lemosni. Ez egészen más lapra tartozik. Nem vak sötétség-e továbbá a megrágalmazott becsület megmentését egy nagyon is kétes kimenetű viadalra bizni ? Hányszor diadalmaskodik a gonoszság, mely sértett, bántalmazott, az ártatlanság kétszeres kárára. Nem vak sötétség-e a becsületet a testi ügyességgel egy arányba állítani? Pedig erre a képtelen alapra helyezkedik valójában minden párbaj. A tapasztalat ép ellenkezőjét bizonyítja, mert rendesen a kevésbbé ártatlan az ügyesebb. De hát mit fog mondani a társadalom, ha visszautasítjuk a kihívást, vagy ezt megtenni elmulasztjuk ? Reánk süti a gyávaság" bélyegét, mely jobban éget, mint a büntető Isten jele Kain homlokán és földönfutóvá tesz, mint amazt. Részünkről ép abban látjuk a gyávaságot, ha valaki egy magában véve bűnös és végzetes előítélettel nem mer szembeszállni. Ez a megadás a legszégyenletesebb, mely csak képzelhető ! Léha emberek becsülését keresni — becstelenség! Azoknak tetszeni, kik maguk ruták, durva ízléstelenség ! A becsületet csak józan elemek részéről szabad ambiálni. Ezek pedig korántsem tartják a párbajt alkalmas eszköznek a becsület megóvására. Ellenkezőleg megvetik, mint bűntényt, mellyel az ember Isten, a társadalom és önmaga ellen a legsúlyosabban vét. Igen, vét Isten ellen, mert Isten az élet föltétlen ura. A tudomány óriási haladásában is tiszteletreméltóan áll meg az élet forrásánál s ha őszinte, bevallja, hogy ez felülmúlja minden képességét. Nem vakmerőség-e akkor, ha némelyek önkényesen akarnak vele rendelkezni? S nem a legnagyobb jogtalanság-e, mikor még másoknak eme legsajátabb birtokát is el akarják rabolni ? Vét a társadalom ellen is, mert ez igényt tart minden tagjának erejére, munkájára és képességeiben oly tőkét lát, melyből szintén akar hasznot élvezni. S egy jól irányított golyó, egy biztos szúrás egy pillanat alatt meghiusítja e jogos igényeket. Vét önmaga ellen is, amennyiben senkisem áll egyedül. Mindenkinek vannak szerettei, vannak olyanok, akikért felelni kénytelen. Ezek énjének részei. S most nyomorba dönti őket, vagy legalább is oly sebet üt szerető szivükön, melyre nincs orvosság az emberi tudás tárházában. Szomorú özvegyek zokogása, nyomorgó árvák sírása a legemberibb érvek a«párbaj istentelen és embertelen voltáról. A moloch azonban áll és könyörtelenül szedi áldozatait. S ami a legszomorúbb, az, hogy az állam ölhetett kézzel nézi a borzalmas játékot, sőt cimborának csap fel, midőn külön lapot nyit büntető kódexében a párbaj számára és utálatos furfanggal letörli róla a gyilkosság megszégyenítő bélyegét. Őrködik a rend és közbiztonság felett és — engedélyezi vívótermek nyitását, melyekben gyilkosságok követtetnek el assistencia mellett. Büntető kódexének paragrafusaival körülbástyázza a magánbirtokot és — engedi elrabolni a legbecsesebb kin eset-birtokot: az életet. Javitó intézeteket nyit, hogy gyökerestül kiirtsa társadalmi jó — és a nemzeti nagy — létet veszélyeztető bűnöket, de a párbajozókat oltalmába fogadja és enyhe büntetésével bizonyítani szándékozik, hogy nem gyilkosok. Ideje volna már, hogy feleszméljen és szigorú rendszabályokkal megvédje a becsületet, az életet egyaránt, e két legfőbb kincsét alattvalóinak. Tépje ki törvénykönyvéből azt a lapot, melyre eddigi gyenge büntetéseit ráirta és teremtsen uj •p Ä T|TT TM" M ár a régiek sejtettek némely ritka ásványvízben oly titkos gyógyeröt, melyet mágneses jelenségekkel magyaráztak. ^ Az igazi okot azonban csak a legújabb korban ismerték meg, amidőn néhány gyógyforrásban rádiumot fedeztek fel. Hazánkban ezen csodás elem ed- I O |\/| Á M RI l/DCPPll\/Í7hpn találtatott s W érthető a vele elérhető meglepő gyógyeredmény. Már dig egyedül a Schmidthauer-féle lulVIMIMUI KööulUVIZUull félpohárral használva eltávolítja a gyomorban és belekben fészkelő sokféle komoly betegség csiráját, s ezzel elejét veszi a baj kifejlődésének. Mint ivó kúra gyomor- és bélbajokban, továbbá elkövéredés, szivelhájasodás s az azzal járó fulladásnál, sárgaság, máj- és lépdaganat, cukorbetegség, aranyér, csúz és köszvénynél, vérbőségnél stb. kitűnő eredménnyel használható. Kapható Esztergomban minden jobb füszerkereskedönél. Nagy üveg 50 fillér, kis üveg 30 fillér. Föszétküldés a forrástulajdonos: Schmidthauer Lajos gyógyszerésznél Komáromban.
