ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-05-21 / 21. szám

apátplébános, Zichy Géza gróf, Hieronymi keresk. miniszter, Városy Gyula püspök, Pázmáneum, gróf Majláth György, gróf Széchenyi Miklós győri püspök, gróf Zichy Nándor, Fehér Ipoly főapát, Várady püspök, Czobor László alispán, Wenckheim István gróf, Zichy Aladár gróf, özv. Battyányi Józsefné, Nagyszombati káptalan, Nóvák Pál pozsonyi kanonok, Esztergom vármegye, stb. A családhoz, illetve özv. Laczkó Pálnéhoz, az elhunyt püspök nővéréhez s nővére leányához a hercegprímás külön részvétiratot küldött, mely igy hangzik: Hűséges testvéri sziv elvesztet siratom nagy­ságtokkal együtt a drága elhunytban, enyhítse nagy fájdalmunkat a jó Isten vigasztaló és meg­erősitő kegyelme. Vaszary Kolos, bibornok. Csáky gróf püspök külön kondoleált követ­kezőképpen : Kedves barátom elhunytát mélyen fájlalom. Csáky püspök. Kohl püspök távirata igy szól: Mélyen érzett fájdalmamnak, részvétemnek adok kifejezést. RM Medárd> Részvéttáv iratot küldtek még: Horváth Béla főispán, Luczenbacher Pál, Klinda Theofil prelátus, Concilia kanonok, Czajkovszky, Halmos Ignác dr., Andor György dr., Berger Márk, Christian dr., Rapcsák-csalid, Rákosyné és leányai, Hamar Árpád dr., Demkovits-család, özv. Bogisichné, Vaynár­Ujházy-cs>a\ká, Boticzék, gróf Pongrácz Adolf, Berzeviczy József, Soóky László, Huszár Elemér. Szerdahelyiné, Sztankovichné, Braunecker bárónő, Dobra, Valovits-csaláá, Sdlyomi-család, Egressyék, és még számosan a család jó ismerősei és tisz­telői közül. A várfokon és a város főbb utain levő házakon fekete lobogó hirdette a magyar Sión gyászát. Temetés. Csütörtökön délután temették a püspököt. Ezrekre menő nép gyűlt ez alkalommal a gyász­ház elé. A főkáptalan, az egyházmegyei papság, Esztergom vármegye és város, a helyőrség, a helyi pénzintézetek és egyesületek tisztikara. A leányok Mária kongregációja, a nőnevelő-intézet, a főgimnázium és tanítóképző növendékei testü­letileg jelentek meg. Küldöttségek érkeztek mind­ama- városokból, hol a püspök működött. Igy Nagyszombat városból a káptalan részéről Concilia, Lováky, Weisz kanonokok, eljött maga a vikárius Jedlicska Pál is. A várost Francisci dr. polgár­mester, Krátky kapitány és Christian dr. főorvos képviselték. A nagyszombati tanári kart pedig Znamenák István és Sinkő József tanárok. Kép­viseltették még magukat a nagyszombati Szent­Adalbert-Egylet s a Mária-Kongregáció is s a deputációk remek koszorúkat hoztak magukkal. Selmecbánya városát Szitnyay polgármester és Podhragyay Pál prépost képviselték. Ezenkívül számosan eljöttek mindkét helyről az elhunyt tisztelői közül. Budapestről ott láttuk a temetési szertartást végző Kohl püspökön kivül Molnár János prelátus és Csizmazia Ferenc országgyűlési képviselőket, Nemes Antal apátot, a pozsonyi káptalant Zandt Felix prépost-kanonok képviselte, Vácról pedig Csáky Károly gróf püspök képvi­seletében Balázs dr. prelátus-kanonok jelent meg. Impozáns látványt nyújtott az, midőn a sok egyesület gyászszal behúzott zászlók alatt felállott a püspöki lak előtt. A női oltáregyesület testü­letileg jelent meg Walter Gyula dr. praelátus­kanonok vezetése alatt. Ott láttuk még az ipar­testületet, a kath. kört és ki tudná leírni még a rengeteg nép között elvegyült testületeket és előkelőségeket. A temetési szertartást dr. Kohl Medárd püspök végezte. Pont fél öt órakor lehozták a ko­porsót a kapu alá s itt szentelte be Kohl püspök a kispapok énekkarának gregoriánus éneke mel­lett, mely a kapu alól kiszálló tömjénfüsttel szál­lott fel az ég felé. Szemergő esőben indult meg a halottas menet a főszékesegyházba. A koporsót négylovas kocsin vitték s arra csak a rokonság, a herceg­prímás és Nagyszombat város koszorúját tették, mig a többieket külön kocsin szállitották a ko­porsót vivő fogat előtt. Amint a menet a várhegyi út felére ért, a lovak megálltak s nem mozdultak egy tapodtat sem, mire a kispapok vállukon vitték a nehéz koporsót fel s azután ismét le a kriptába. A kö­zönség, bár a szemergő eső lassú záporrá fejlő­dött, kitartott és sokan, akik lernehettek, lemen­tek a papság és a notabilitások után a kriptába is, hol a kispapok megható éneke mellett a szo­kásos szertartások között helyezték a püspököt a feltámadásig tartó nyugalomra. A mig csak a szertartást végző Kohl dr. püspök el nem hagyta a főszékesegyházat, a kö­zönség nagyrésze kint állott a szakadó esőben, jelét adván azon nagy részvétnek, melyet őszin­tén visel mindenki, aki az elhunyt püspököt is­merte. A requiemet pénteken mondta Kohl dr. püspök a főszékesegyházban. A végrendelet. Boltizár József életét a munka, tevékenység, jószívűség és végtelen szives vendégszeretet jel­lemezte. Nagy jövedelmei kevesek voltak az ő jószívűségéhez mérten, a reprezentális költségek, melyeket el nem engedhetett Jmint országgyűlési képviselő, mint nagyszombati vikárius, majd mint esztergomi érseki helynök, jóformán felemésztették s ami még ezen kivül maradt, alig volt elég nagyszámú rokonsága támogatására és a saját személyét igénylő kiadásokra. Ezért bizony nagy vagyon nem maradt utána. Végrendeletét pénteken délelőtt bontották fel. Alföldy Dezső kir. albiró olvasta fel azt a rokonság, Janits Imre kir. közjegyző és Csernoch János és Graejfel János praelatus-kanonokok előtt. A két kanonokot nevezte meg a püspök végren­delete végrehajtójának. A végrendeletnek 20 pontja van. Orökö­sökül a rokonság 18 megnevezett tagja van meg­jelölve külömböző arányokban. Jótékony hagyományainak főbb tételei a következők: Papi nyugdijalapra 4000 korona, papi segélyalapra 2000 korona, Boltizár-jubileum alapra 2000 korona, kegyeletes családi alapítvá­nyokra 2000 korona, a Selmecbányái plébániának misealapitvány 2000 korona, a nagyszombati plé­bániának 600 korona, a nagyszombati árvaháznak 600 korona, az esztergomi Vöröskereszt kórház­nak 600 korona, az esztergomi katholikus legény­egyletnek 400 korona, az esztergomi katholikus körnek 200 korona, az esztergomi gimnáziumi diákasztalnak 200 korona, a tanitóképezdének 200 korona, a péterfalvi és morvaszentjánosi sze­gényeknek 1200 korona, a szegényeknek 2000 korona, kezelőorvosának 1000 korona. A pap­ságtól a jubileuma alkalmával kapott püspöki gyürüt a kincstárnak, a kelyhet pedig a bazili­kának hagyományozta. Esztergom városban s talán az egész egyház­megyében még a hét vége félé sem beszéltek másról, mint az ősz egyháznagy haláláról. Jólelkű, igazi pap volt! Az Isten nyugtassa! (d.) A tavaszi megyegyülés. Nagy napja volt a megyének hétfőn. Ezen a napon lépett fel Esztergom vármegye ellenzéke, bár még meg sem alakult a közgyűlés előtt. És lám már is vannak sikerei, mert a mai korrupt kormányrendszer hi veit úgy sarokba szorította, ahogyan csak lehetett egy szervezetlen, de egyet­értő pártnak. Alig emlékezünk oly népes törvény­hatósági közgyűlésre, mint a hétfői volt. A vár­megye közönségének képviselete mint törvényha­tóság ! Nagy szó ez s bár mindig látnók azt a lelkesedést és az önálló véleményadásnak bátor megnyilvánulását, melyet őszintén szólva régi idők óta! — most tapasztaltunk. Horváth Béla főispán megnyitván az ülést, legelőször is Pongrácz Zsigmond haláláról emlé­kezett meg a napirend előtt s azon indítványához, hogy a törvényhatóság az elhunyt iránti részvétét jegyzőkönyvbe iktassa, egyhangúlag elfogadta a közgyűlés. Ugyancsak napirend előtt elhatározta a köz­gyűlés, hogy a bibornok hercegprímást diszfelirat­ban üdvözli jubileuma alkalmából, az ünnepi isten­tiszteleten pedig a vármegye tisztikara és a tör­vényhatóság testületileg vesz részt. Választások. A napirendnek jó elején a 6. pontnál tár­gyalták a muzslai főbirói szék ügyét. lelkének dobognia, lelkesednie kell Rómáért és Krisztus Urunk Helytartójáért. Az a vágy, hogy tapossuk azt a földet, mely a keresztények vérétől át és át van itatva, az a vágy, hogy szent lelkesedést nyerve, a ke­resztény katholikus eszmékért majdan küzdjünk, ez a vágy az ország minden részéből összehozza az ifjúságot, hogy tanáraik vezetése alatt bejárják Rómát s ragaszkodásukat, szeretetüket kimutassák a Szentatya iránt. A gyülekezés a keleti pálya­udvaron volt, hol a zarándokok örömtől piruló arccal üdvözölték egymást. A zarándoklat több mint 200 tagból állott. A beszállás a külön vonatba rendkivüli élénkséggel történt; de ez nem volt csoda, ha meggondoljuk, hogy mindenki oly helyet keresett, hol kipihenheti magát, ami különben a rendezés folytán amúgy is el lett intézve. Végre 7 óra 30 perckor a vonat füttyentve elhagyta a pályaudvart s mi búcsút vettünk a magyar fővárostól. Az el­helyezkedés idejében, mely csak akkor végződött be teljesen, mikor már jó messze voltunk a fő­várostól, • ugy látszott, mintha senki sem akarná nyugalomra hajtani fejét. De ezen nem kell cso­dálkozni, hiszen most mindenki beszélgetett, ren­dezkedett, elhelyezkedett, folytak az ismeretségek ; természetesen ilyenkor a vacsora is soká tartott ; nem is volt ok, miért kellett volna sietni. De hiába, az ember szervezete utóvégre is átadta magát az álomnak, hogy a következő napra erőt gyűjtsön. Már reggel 3 óra tájban nyüzsgő élet folyt a vonaton. Mindnyájan kinézegettünk és szem­léltük az el-eltünő tájakat, melyeknek szépsége az utazók legnagyobb részét a folyosóra s az ablakhoz csalta. Épen a Karszton mentünk. Azt mondják, hogy a Karszt nagyon kopár hegység, meglehet, hogy az volt, mikor még tanultam a földrajzot, de most már kezdik fákkal ültetni úgy a hegyeket, mint a völgyeket; az igaz, hogy a Karszt a szegénység birodalma s hogy földmi­velésre alig találni helyet, de a szegény nép, ami földet talál, azt ugyancsak védi két kezével; itt látni csak, mily erőt ad az embernek ez az egy szó: életfentartás. Bizony az ottani földecskék sokszor nem nagyobbak 10—15 négyzetméter területnél, de ezt a kis földet is úgy iparkodik megvédeni a Bóra ellen, hogy körülbelül fél méter kőből rakott fallal veszi körül. Ha pedig a föld nagyobb, akkor ugyancsak ilyen kőfallal több részre osztja, csakhogy valami haszna le­gyen belőle. E gondolatokból azonban hamar kiütött an­nak az időnek közeledte, mikor a még soha sem látott tenger tárul szemeink elé. Hol az egyik, hol a másik oldalon nézegettünk ki, de még sem­mit sem láttunk. Épen mikor nem néztem, az egyik elkiáltja magát: tenger. Azt hittem, mi­helyt megláttam a tengert, legalább is csodálko­zás s szinte megsemmisülés fog rajtam erőt venni. De a tenger egyáltalában nem gyakorolta rám azt a benyomást, amit annyira hangoztatnak, a minek okát abban találom, hogy Fiúménál a tenger nem látszik mérhetetlennek; a környék­beli szigetek a hatásból nagyon sokat levonnak. A vonat most már őrült sebességei halad lefelé, mert a lejtő átlag 3 — 6 °/o között mozog, azaz a vonat 100 méteres menet után 3—6 méterrel közelebb lett a tenger felszínéhez. (Folyt. köv. Sirolin A legkiválóbb tanárok és or­vosoktól mint hathatós szer: úgy­mint tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, idült bronchitis, szamárhurut lábbadozóknál influenza után 5> nősen ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. HOFFMANN-La ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL. (Svájc). I

Next

/
Oldalképek
Tartalom