ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-01-01 / 1. szám

X. évfolyam. Esztergom, 1905. január 1. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI.HETILAP. H nil =Ä!i _^ BHB _^ = Megjelenik minden vasárnap. Slőfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR, egyetemi tanár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér Többszöri közlésnél árkedvezmény. Nemzeti fohász. — Újév küszöbén. — Népek vezérlő Istene! Védd meg karoddal a magyart! Segítő kézzel légy vele, Amig világod napja tart. k Ne lásson a kerek világ E népnél boldogabbakat, Feje, mint a gyümölcsös ág, — Hajoljon az áldás alatt. Testvériség, egy érzelem Hevítse e hon népeit. Égjen lobogva szüntelen Erény oltárain a hit. Terjedjen köztünk széltibe Ipar, műveltség egyaránt S művészetünk bámnlt hire — Szárnyalja túl az Óceánt. Ragyogjon szebb jövő felénk, Feszüljön munkától a kar S hová barázdát von ekénk, — Hajtson kalászt az ős ugar. Teremjen dúsan a bor-ág, Vig daltól zengjen hegy, mező S hová bányász csákánya vág, — Csillanjon gazdag érc elő. A béke csendes otthonát Ne verje fel vad harci zaj. Úgyis egy ezred-éven át Vérben gázolt a szittyafaj. De hogyha mégis kürt riad És lesz, ki felkel ellenünk, Hogy ősapánk volt hős Hányad: — Hirdesse győztes fegyverünk! Szabad, független nép valánk, Védő paizs volt ős jogunk És áll vihar-tépett hazánk: A jog dönthetlen oszlopunk. S szabad nemzetnek ajakán, Hő dal fakad, mely égbe tart, S átzúg a dal bércen, tanyán; — Védd meg nagy Isten a magyart Vargyas Endre. A törekvések útja 1905-ben. Esztergom, december 31. (Dr. P. 0.) A nemzetek alkotmánya, valamint társadalmi s gazdasági szervezete egy oly szövőszék, melyen a nemzeti életnek s boldogulásnak századok röfével mért hosszú­hosszú vásznát szövik. Szövik mesterek, kik remekelnek; szövik kontárok, kik nyomorú­ságot, cselt és ármányt szőnek; a mesterek géniusza erőteljes, ideális munkatársakat ne­vel; a kontárok körül is settenkedő inas-had gyülekezik; azok a fejlődés, a haladás szá­lait fűzik a szövőszék keretei közé; ezek kócot, drótot, hóhérhurkot, az erőszak s a hanyatlásnak fonalait dolgozzák föl s lesz belőle nem a boldogulás s az összműködés vég-vászna, hanem az elszegényedés, az el­kócosodás vászon-vége, nemzeti hanyatlás, dekadencia! Hogy kóc, drót, hóhérhurok alatt mit értünk, azt nem kell soká magyaráznunk. Az európai kulturállamoknak élete az erőszaknak annyi elemeire, annyi állat-nyomra mutat, hogy könnyebb volna a kultúrán kételkedni, mint azokat vadságukban s erőszakosságuk­ban ignorálni. Nem, nem; ignorálni azt, a mibe mély megbotránkozással nap-nap után beleütközünk; eltagadni azt, ami az államok nagy színpadján, a világ szine előtt kalamá­risokkal hajigálkozik, elnöki székeket döntö­get, pofoz, köpdös; ignorálni azt, hogy kép­viselők fütykösökkel s revolverekkel fegyver­keznek s a szónak teljesen elvesztegetett sú­lyát ólomgolyókkal pótolgatják, nem lehet, nem szabad; e jelenségnek bátran s elfogu­latlanul kell szemébe nézni s fölismerni dult vonásaiban az állatot, s föl-föl lángoló tekin­tetében az ösztönös erőszak lelkét. De hát ki itt a hibás ? Rosszul tesznek-e a verekedő honatyák, s úgy kellene, hogy illedelmesen viseljék magukat nemcsak a sza­lonokban, hanem az országházban is? Vagy igy kell magukat viselniök, mert a rugdaló­AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Az esztergomi Oltáregyesület tiz é¥l működéséről. Szent hitünk éltető napja az Oltáriszentség. Innen indulnak ki a szeretet azon sugarai, melyek a hivők szivében a csekély kenyér alak­ban élő Üdvözítő iránt lángolnak. E szeretet me­lege csoportositotta a katholikus egyház buzgó tagjait az Eucharistia köré és teremtette meg az Oltáregyesületeket, melyek legfőkép a szentségi Jézus imádásán buzgólkodnak. A Budapesti Oltáregyesület volt nálunk amaz iránytű, mely után haladtunk, annak alapszabályai szerint, s vele szerves összefüggésben, alakult meg Esztergomban 1894. évben a főegyházme­gyei hatóságnak 5762. számú engedély-okmánya alapján. Főmagasságú Hercegprímásunk dr. Csajka Ernő theologiai tanárt jelölte ki az egyesület igazgatójának. Az első lépéseket dr. Rajcsák Imréné úrnő tette, ki az egyesület elnök-asszonyává lett meg­választva. O gyűjtötte elég fáradságosan össze a választmányt, azaz a terjesztő nőket, és csak akkor, amidőn már ezek szép számban jelentkeztek, volt remény az egyesület megalakulására. Az első ülés 1895. 6 y i február 7-én tartatott meg, mely alkalommal a terjesztőnők felkérettek a tagok buzgó gyűjtésére, továbbá szegény tem­plomok segélyezésére szánt ruhakészletek beszer­zésére. Tőlük telhető buzgalommal jártak el e do­logban, és rövid 3 hó alatt vagy 500 tagot számlálhattak az egyesület támogatói és az Eu­charistikus Jézus különös tisztelői közé. Oroszlán-rész jutott még az egyesület fel­virágzása körül másodelnöknőjének, Mária Re­migia zárda-főnöknőnek, ki szintén igen sokat fáradott az egyesület érdekében. Nemes jó szive lépten-nyomon megnyilat­kozott. Felajánlotta a vízivárosi zárda templomot az egyesület ájtatosságainak megtartására, az ő társalgási termét az értekezletek alkalmávali fel­használásra. Rajta volt szívvel-lélekkel, hogy az imádási napok teljes fényben a növendékek szép éneke mellett tartassanak meg. És nem maradt el a hatás! A hivek a kis harang hivó szavára nem maradtak érzéketlenek ; jöttek számosan, ké­sőbb mindig tömegesebben az ájtatosságokra. Dr. Csajka Ernő igazgató épületes és gyújtó szent beszédei mindjobban . oda vonzotta őket az Úr Jézus szent közelségébe és megízleltette ve­lök azon édességet, melyet az ő bírásával minden keresztény hívőnek éreznie kell. Két év lefolyása alatt az egyesület keletke­zésétől megvalósulhatott ama közös óhajunk, hogy kiállítást rendezhettünk. És valóban elég díszesen sikerült az első kiállítás. Városunk tehetősbjei szívesen adakoztak és ki-ki tehetsége szerint iparkodott annak fényét emelni. Az 1896. évben közadakozás utján egy zászlóval gyarapodott egyesületünk, mely alatt az úrnapi körmeneten a tagok kivonulnak. Az 1900. évben egy válságos fordulat állott be az egyesület beléletében. Elnök-asszonya, dr. Rapcsákné úrasszony eltávozván városunkból, le­köszönt e valóban pgldásan betöltött tisztjéről. Sajnálattal kellett a megváltozhatlanba belenyu­godnunk és félve néztünk a jövő elé. Az édes Jézus azonban csakhamar gondoskodott az egy­let második méltó elnök-asszonyáról. E megtisztelő állás az egyesület választ­mánya közös óhajára Vaszary Lászlóné úrasszony által lett betöltve és a mai napig büszkén mond­hatjuk őt Rapcsák Imréné úrnő méltó utódának. Áttérek az egyesület pénzviszonyaira. A tagdijak és egyéb kegyes adakozóknak adományaiból befolyt évi jövedelemből fizetjük a havi gyertyákat és az egyéb kiadásokat, melyek a hónaponkinti szentségi mád ások fényének eme­lésére szükségesek. A nyomtatványok legtöbb­nyire Buzárovits Gusztávné úrnő egyesületi tag jóságából kerülnek ki. Azon összeget, mely e kiadásokon felül be­jön, első években a központi Budapesti Oltár­egyesületnek küldtük be egyházi ruhákra. Később, közös megbeszélés utján ama hatá­rozatot hoztuk, hogy évi kiadásainkon felül meg­maradt pénzösszegen mi szerezzük be a szükséges vásznakat és hozzávalókat a fehérneműekhez; és

Next

/
Oldalképek
Tartalom