ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-07-24 / 30. szám

A csendőrök komoly sora úgy áll ott az épület és a munkások között, mint egy erős gát, mely az áradó elemet szabályozza. Bent pedig az irodában folyik a tárgyalás. A munkások csoportja komolyan, higgadtan diktálja a feltételeket s a hivatalnokok sűrűn jegyeznek. Egyszer csak oda érnek a munkások, hol a bánásmód is fel van tüntetve. — Disznóság, ahogy egy-két ember a munkásságot szekírozza — mondja az egyik. — Minél többet keresünk, annál többet húznak le, tehát egyformán nyomorgunk — igy a másik. A bányakapitány vagy a főbiró itt-ott rendreutasítja a merészebbeket s igy tárgyalnak tovább. De lássuk most a sztrájk tulajdonképeni okát. A sztrájk és annak oka. A munkások elégületlensége már régebben ismeretes az igazgatóság előtt s szinte csodálni való, hogy e részben semmi olyan intézkedés nem történt, mely megakadályozná a munkások ezen erőszakos és végső fellépését, mellyel helyzetükön segíteni akarnak. A sztrájk kezdetének napján a bányászok egy küldöttsége megjelent Pauer Gyula bányamérnök és üzemvezető előtt és előadta, hogy a csillérek, vagyis bányasegédmunkások, aratás lévén, mezei munkára mentek, s igy nincs senki, aki a kibányászott szenet a tárnákból kikocsizná. A munkások — úgymondta a munkások küldöttsége — nem hajlandók többé saját maguk tolni a csillét, hanem alkalmazzon a vezetőség állandó és jól fizetett csílléreket; továbbá Turczer József és Dorics János felvigyázókat azonnal bocsássa el a társulat, mert ezek, dacára hogy azelőtt szinte csak munkások voltak, valóságosan zsarnoki önkénnyel uralkodnak fölöttük. Követelték továbbá, hogy a tavalyi sztrájk alkalmából közösen megállapított rendszabályzatot úgy a díjazás, mint a bánásmód tekintetében haladéktalantól készítse el és léptesse életbe a társaság. A munkások ezen utolsó követeléséből látszik, hogy a vezetőség semmit, vagy nagyon keveset tett a tavalyi sztrájk okainak megszüntetésére, mert a munkások most 38 pontban előadott kérelme jobbára ugyanazokat a sérelmeket panaszolja fel, mint a tavalyi sztrájk alkalmával. A bányamérnök rögtön jelentést tett a helybeli főszolgabiróságnál, honnan Perényi Kálmán dr. főszolgabíró szabadságidejét megszakítva, 12 csendőrrel a helyszínére sietett, hogy az 1010 főre emelkedett sztrájkolok valami rendelleneset ne tegyenek. Megérkezett a budapestvidéki bányakapitányság kiküldöttje is dr. Albert Győző bányabiztos személyében, s igy ismét megkezdődtek a tárgyalások. A munkások ragaszkodtak feltételeiknek teljesítéséhez, mig a bányavezetőség bajaik - megvizsgálását igérte. Ezzel a munkások 37 tagu bizottsága nem elégedett meg, s kijelentette, hogy a beszüntetett munkát nem kezdik meg kiváltszögletében, mig a jólnevelt állatok szapora ügetésben haladnak, élvezi a messze kéklő hegyet, a csörgedező patak mentén virágzó mezőt, a sűrű erdőt, a fénylő eget és felhőinek játékát s szívja a fűszeres levegőt. Az útba ejtett fogadóban, mig a hű állatokat megabrakolják, ön is kedvére megebédel s folytatja a vidám utazást akkor, amidőn tetszik. Semmi második, semmi harmadik csengetés, semmi zaklató fütty. Semmi kihajlási tilalom, semmi kártérítési intés, sem vészjelző. — Gyönyörű! — mondám lelkesedve. — Ideális utazás! De hiszen ez utópia ! Mynkeer Luciann Faustus Lübbert Van de Brogh tagadólag rázta a fejét. — Nem oly kivihetetlen, mint gondolja. Engedje, hogy második találmányomról szóljak. A haladás — már mint az, amit a mult század végének hivalgó fiai annak szerettek nevezni — s a velejáró uj foglalkozások és mesterségek csak a betegségek számát szaporították. Szembaj is hússzal van több, mint volt a mult század elején. Az órás, a könyvkötő specialis szembaja mellé most a mindnyájunk szembaja sorakozik. Ezt a kegyetlen világító szerek sokasága, főképen annak a Bremer-lámpásnak brutális fénye okozza. A petroleum, bűzét hagyján, robbanós és erősen ránk fűt. A gázlángnak görcsös vonaglása idejekorán véniti meg a szemet, a teke médiumait már a gyermeknél zavarja meg. Ezt az állapotot növeli az apró betű, mellyel az ujabb könyv és lap tele van hintve. S egyszerre, uram: tornyon, képen mig a két felvigyázó nincs elbocsátva s mig a tavalyi egyezségeket a társulat nem foganatosítja. Perényi főszolgabíró, kinek szavára nagyon hajlanak a munkások, lecsendesítette a már fenyegető magatartást mutató tömeget s három napi megfontolási időt adott nekik, egyben intette őket a rendre. A második napon a budapesti szociáldemokraták kiküldött szónoka, a tavaly is ott járt Izrael Jakab ez egyszer szintén békítő beszédet tartott a munkásoknak s igy azok csendesen várták a budapesti igazgatóság határozatát, de az is csak olyan értelmű volt, mint a bányavezetőségé. A sztrájkolok tehát tovább tüntettek, s miután egyre izgatottabb lett köztük a hangulat, Perényi főbiró 20-ra emelte a csendőrök számát. Csütörtök volt a bonyodalmak harmadik napja s ekkor a munkások oly fenyegető álláspontot vettek, hogy Perényi főszolgabíró egy század katonaságot volt kénytelen kérni. Utóbb azonban ritka szónoki erejével csendre birta a munkásokat. Ezen nap érkezett meg Gnkler Győző budapestvidéki bányakapitány és a szabadságon levő Winklener János bányafelügyelő is. Délután megkezdődtek a tárgyalások újból s ekkor a munkásság valóságos élő gyűrűként körülvette az irodahelyiségeket s türelmetlenül várta, mit határoznak odabent. Este lett már, mire a most már kibővített sérelmeket elősorolták a munkások s ekkor is csak oda értek, ahol eddig voltak. A vezetőség kijelentette, hogy kívánságaikat meg fogja vizsgálni, részben pedig teljesiti, Turczer és Dorics felvigyázókat pedig vizsgálat alá helyezi s ha beigazolódik a munkások vádja, úgy elbocsátja mindkettőt. A megbízottak most az épület előtti sűrű embertömeget értesitették erről s felszólították, hogy szavazzanak, elfogadják-e ezen megoldást, vagy sem? Egyhangú és egetverő »nern« hangzott minden oldalról. A. munkások köréből már szitkok és átkozódások hallatszottak s ekkor Perényi főbiró jelenlétére volt szükség, hogy ki ne törjön medréből a népáradat. Perényi a munkásvezetőket maga mellé vonva, lecsillapította a tömeget és azt a tanácsot adta nekik, hogy küldöttség útján Budapesten az igazgatóságnál próbáljanak szerencsét, addig is azonban kezdjék meg a munkát és ne kényszerítsék őt, hogy erélyesebb rendszabályokhoz nyúljon, »ha —• úgymond — csendben és okosan viselkednek, sokkal többet érnek el, mintha erőszakoskodnak.« Ez hatott s a munkásság most minden csoportból egy megbízottat választván, a munkás-induló hangjai mellett haza vonult azon elhatározással, hogy Perényi ajánlatát elfogadja s másnap munkába áll. Ez pénteken reggel meg is történt. A munkások mind jelentkeztek s mig a küldöttség Budapesten járt, ők dolgoztak; de mikor megtudták, hogy az igazgatóság is a bányavezetőség álláspontjára helyezkedett, az este tartott gyűlésükben kimondották véglegesen a sztrájkot. utcasarkon, előttünk, felettünk, alattunk és körülöttünk sisteregve gyúl ki a villamos tüzek szemfényvesztő tündöklése. Éjjel is sötét üveggel az I orrunkon botorkálunk már dolgaink után. Ezek a fénykülönbözetek köre forditva, megrendítenék egy jeges medvének is az egészségét. — Nos uram ? Nos, nos, nos ? — sürgetem a professzor urat. — És mi következik mindebből ? — Mi egyéb, mint az, hogy más világító testről gondoskodunk. Van egy növény, a brassica napúd olcifeva — Magyarországon repce néven fordul elő — melyet eredeti hivatásától elterelve, istenverte gépek olajozására fordítanak. Voltaképeni rendeltetése pedig az, hogy világítson. Fénye nyugodt, egyenletes és soha még szét nem vetette a tartóját. E találmányom, meg vagyok felőle győződve, rövid időn meg fogja hódítani az egész művelt világot. Gyerünk tovább ! Hányszor tapasztalja bosszúsan uraságod, hogy a vízvezeték csöve vagy eldugult, vagy megrepedt. Hol víz nélkül szűkölködünk, hol zápor szakad a fürdő-szobájába. Ám hasztalan küld el a tűzoltókért, mert azok csak tüzet tudnak oltani, de vizet nem. — S mit ajánlana ennek a helyébe ? —• dadogám. — ,Még kérdezheti ? — felel a professzor ur. — Én idézzem vissza emlékébe a hajdani való dunavizest ? Ezek az én találmányaim voltaképen annyiban hasonlítanak a puskaporhoz, hogy ezt is másodszor kellett kitalálni. Az önök emPerényi főbiró az igazgatóságnak ezen határozata alapján nagyobb tüntetésre számított és Esztergomból pénteken délután egy század katonaságot kért, mely vonaton azonnal a helyszínére ment. Este sötétben is ott feküdt a munkások serege a vezetőség épülete előtt s Perényi főbiró a bányakapitánnyal és felügyelővel együttesen egész éjjel tárgyalt a munkásokkal, de ezek első követeléseikből semmit sem engedtek. A katonaság és csendőrség egész éjjel szolgálatban volt s erős cirkáló csapatok járták be a telepet, hogy a munkások kárt ne tegyenek valahol. Bármennyire iparkodott a rendre felügyelő főbiró a bányászokat munkára bírni, szombaton reggel az összes munkásság, még azok is, kik eddig dolgoztak, sztrájkba léptek s az erdőben ütöttek tanyát. Szombat délelőtt kétszer érintkezett a munkásság 37-es bizottsága a vezetőséggel, s mindannyiszor erős csapat kisérte ezeket a katonaság által vont kordonig. A bányászok, mint maguk között beszélik, mindenre el vannak készülve. Sőt olyan hangok emelkednek, hogy a két felvigyázót a legelső alkalommal egy vaktárnába dobják, ha nem távoznak a telepről. Veszedelmessé teszi a helyzetet az is, hogy a bányászok nagyobb mennyiségű dinamit birtokában vannak, mit még akkor szereztek be aknák robbantására, mikor dolgoztak. Lapunk zártáig a helyzet változatlan, s ha az igazgatóság nem teljesiti a munkások kívánságát, úgy a sztrájk huzamosabb ideig is eltarthat, mert a bányászok jórésze kisebb földbirtokkal és gazdasággal is rendelkezik s ha kell, készek mindent feláldozni, hogy kívánságaikat kivívják. A sztrájk, mint maguk a munkások mondják, már szerdán délután megszűnik, ha az igazgatóság a főbiró által javasolt intézkedéseket foganatosította volna. (d) HIREK. Vallomás. Napfény a te mosolygásod . . . Rózsanyitó, bűvös tavasz. Hangod mint a csalogánydal -, Párjáthivó, boldog panasz. Selymes hajad ragyogása Olyan, mintha kincses róna Búzakalász-tengerének Aranyhullámzása vóna. Szemeidnek tekintete: Mese-világ bűvös ege. Bibor ajkad suttogása: Nekem édes tündérrege. berséges tótja újból a hátára emeli az ő diadalmas puttonyát — it' s all. — Ah ! El vagyok bájolva, —- mondám megrökönyödve. Hiszen nekem őrült látogatóm van. Berohantam a telefonhoz és felriogattam a közkórházak nappalosait, hogy siessenek segítségemre. Hogy beléptem, vendégem mosolygott. — Találmányaim közül még csak kettőt ismer, uram. — Oh, — vágtam elejébe, — beérem egyelőre ezekkel! — Hát még a többi! — folytatá nekimelegedve. — Az én társadalmi reform-eszmém ! Ezzel igazán nagyra vagyok. Tisza István gróf m. kir. miniszterelnök ur ő excja előtt már ott is fekszik. Nincs egyébről szó benne, mint arról, hogy az ebben az évben születendő minden uj honpolgárt a magyarok dicső királya grófositsa meg. —• De hiszen Szemere Miklós ur már egy röpiratban . . . — Szemere ur csak amolyan közönséges nemes embereket contemplált. De én mágnás nemzetnek szeretném látni a magyart, amely eszmével — azt hiszem —• magam mellé csődítem az egész . . . — Lipótvárost, igenis. — S a körülfekvő többi országrészt, tessék elhinni. Mert nézze uram: a demokrácia nem egyéb, mint a tömegek arisztokráciája. Ott van Amerika, a demokrata állam-csoport. S hogy