ESZTERGOM IX. évfolyam 1904
1904-10-23 / 43. szám
virágokkal kedveskedett. A püspök most üdvözöltetvén a vendégek által, kis idő múlva a papság kiséretében a templomba vonult, hol már akkor a hivők sokasága tolongott, mert nemcsak Bajóth épkézláb népe jött az Isten házába, hanem a környékbeli falvak zarándoklatai is, nevezetesen a szentkeresztiek, kik a pálosok vezetésével jöttek és a mogyorósiak. Az utóbbi faluból még az iskolás gyermekeket is elhozta a buzgó kis tanítónő. A templomba vonuló egyháznagy az »Ecce sacerdos magnus« hangjai mellett vonult be a szentélybe kíséretével. Az orgonát Kersch Ferenc az esztergomi főszékesegyház jeles karnagya kezelte, ki az egész szertartás alatt a kiskaliberű orgonát valósággal orchesterré változtatta művészi tehetségével. Legelsőbben a remek főoltárt, majd a mellékoltárt, végül pedig a kath. olvasókör zászlaját szentelte fel a püspök, miután a zászlószegek beverése következett. A legelső szeget a püspök helyezte a zászló rudjába: »Az Atya Fiú és Szentlélek egy Isten nevében, — a bajóthi hitközség áldására és dicsőségére.« Veizinger Annuska, a zászlóanya volt a második, ki megható fohászában rebegte szivének tiszta óhaját: »A kath. olvasókör felvirágozására« — ez volt a jelszava. A szertartásokon a püspöknek segédkező papság jött most sorra. Duschek János és Miksó István esperesek, Foltin plébános, dr. Csárszky István primási titkár, Bárdos Rémig és Dombay Nárcis bencés áldozár és főgimnáziumi tanárok, és a pálosok képviselője, ki a béke és szeretet nevében tette meg a három kalapács ütést. A világiak közül zászlószögeket vertek még be : Vaszary Mihály a hercegprimási bányák főfelügyelője, Vaszary Antal primási főerdőmester, Kersch Ferenc főszékesegyházi karnagy, Veizinger György fővárosi építész, Kristóf Gyula tanitó, a »Matyi bácsi«, az elöljárók és iskolaszéki tagok, végül Dvihally Géza lapszerkesztő, ki a »katholikus sajtó nevében« erősítette meg a felszentelt Mária-képes zászló rúdját. Az elhangzott jelszavak látható lelkesedést, tüzet gyújtottak a szivekben s a kath. olvasókör tisztikara a szentélyben átvette a zászlót. A püspök ezután az oltár elé lépett és lélekemelő szentbeszédet tartott. Szónoki erejének teljében volt az ősz főpap, mikor közel egy óráig szivet gyönyörködtető szavakban méltatta a nap magasztos jelentőségét. Buzdította a népet és magyarázta a kath. vallásnak fényes igazságait. Mindvégig érces hangon beszélt, s korának nyomait az isteni kegyelem fiatalos hévvel váltotta fel, amint ott az oltárnál híveihez szólott a főpásztor. A szentbeszéd után ugyancsak ő mondotta az első szentmisét a felszentelt főoltárnál, melyben neki az összes papság segédkezett. A szentmise végeztével azon rendben mint jött, a menet ismét a plébániára kisérte a püspököt, ki a templomban és az úton térdelő népet áldásában részesítette. Alig érkezett meg a menet a plébániára s a püspök alig pihent meg kissé, máris a plébánia tágas udvarán termett a falu népe. Boltizár József midőn meghallotta ezt, félretéve fáradságot, közéjük ment. Ott volt ismét a falu apraja-nagyja s legelői a község nevesebb polgárai büszkén emelték magasra az újonan felszentelt zászlót. Midőn a püspök a plébánossal és a boldog zászlóanyával feltűnt, máris éljenzésbe törtek ki, s aztán előlépett ismét a tanitó és a község egész népe nevében köszönte meg, hogy közibük jött az ő szép ünnepükön, . mondván, hogy kegyes és szeretetteljes szavait szivükbe vésve, a jó Isten áldását kérik a főpásztor minden lépésére. Megható volt a hithű nép ragaszkodásának ezen megnyilvánulása. A püspök megköszönte a bajóthiak szép figyelmét, buzditotta őket a további összetartásra és a vallásnak szeretetére. Sok, nagyon sok örömteli és szép ünnepségen volt már, úgymond, de a mai a legfényesebbek közé tartozik. A ti jó plebánostok sok szépet, sok jót mondott rólatok nekem és ime én ezt mind kétszeresen látom. A község felvirágozását a ti öszetartástok, igaz vallásosságban való testvériségtek biztosítja tehát, mindig csak ezt tartsátok szemetek előtt. Én,mondta a püspök, talán utoljára vagyok itt, s talán az utolsó ilyen megható ünnepséget értem meg ezzel, de ti úgy munkálkodjatok, hogy gyermekeiteknek unokái is áldják neveiteket. Azzal fejezte be, hogy ezentúl szentmiséiben kétszeresen fog megemlékezni a bajóthi népről. Foltin János plébános köszönte meg ismét szép szavakban a püspök kegyességét, mondván, hogy még itt van a főpásztor és a bajóthiak máris újból várják, mert erős a hitük, hogy még lesz alkalma máskor is mikor örömükben osztozni fog. A püspök erre a könnyekig meghatott plébánost keblére ölelte. Alig maradt könny szárazon a körében is. A község szine előtt még Veizinger Annuskának, a zászlóanyának mondott köszönetet a püspök, amiért az ünnepség fényét emelte. Ezután visszavonult a püspök, a vendégsereg pedig kedélyes társalgást kezdve, a plébánia szép kértjébe ment sétálni. Az őszi verőfény legszebb pompájában úszott a regényes fekvésű falu, mintha a természet is örült volna ott e napnak, s a nap szelid sugaraival iparkodott volna megaranyozni a lelkek és szivek szines, áhitatos hangulatát. A vendégszerető házigazda diszebédet adott, hol több pohárköszöntő hangzott el. Legelsőnek dr. Miksó István esperes állott fel s a hercegprímást köszöntötte fel, majd a házigazda Boltizár József püspököt éltette. Könnyekig meghatva köszönte meg, hogy az ősz főpásztor ily nagy fáradtságot vett magának, majd ismét Veizinger Annuskára emelt szót, kiemelvén a zászlóanya mély vallásosságát és egész környezetének, testvéreinek katholikus irányelvek szerinti életét. Nagy érdeklődés között szólott Boltizár József püspök, ki előbb Bajóth község lelkes katholikus népére, Foltin plébános híveire, azután pedig latin nyelven a pálosok jelenlevő priorja felé fordulva, az egyetlen magyar eredetű szerzetet köszöntötte fel. Üdvözölte őket, mint akik a visszatelepítés után az elsők Magyarországon. Iparkodjanak, úgymond, a régi elődök nagy és magasztos példáját követni és a régi magyar rend erényeit felújítani. Kristóf Gyula tanitó itt a plébánosra mint házigazdára s mint a katholikus ügyek lelkes bajnokára mondott pohárköszöntőt. Duschek János esperes-plébános a püspökre emelt poharat, hangoztatván, hogy miután a templomot teljesen rendbehozták a bajóthiak, most csak a katholikus iskola van hátra, s miután ez irányban is megkezdte a plébános a munkát, ezen munkálkodásán az Isten áldása legyen, s fáradságát siker koronázza. Az ebéd végével még közel az esti órákig együtt volt a társaság, melynek központja természetesen a püspök volt, kinek mindenkihez volt kedves szava s nagyon jól érezte magát a testvériesen bizalmas körben. Az ő mosolygó jó kedve átragadt az egész társaságra. Estefelé oszladozott csak el a vendégsereg. Az elvonuló püspököt a plébános egész a falu határáig kisérte. Itt tartozunk megemlíteni, hogy a felszentelt oltárokat Krause József Selmecbányái templom berendező cég készítette s ezek valóban díszére válnak a magyar műiparnak. A jó bajóthi nép bizonnyal örök emlékezetébe vési a szép napot. S. K. HIREK. Krónika. Jöjjön az olvasó: Párkányba, vásárba! Ez az év kivétel — : nem kell járni sárba. Mig én jókedvemben közepére állok S a kíváncsiaknak verset dedikálok: Addig mulatságból, szórakozásképen, Bátran ajánlhatom, hogy ott körülnézzen; Vegyüljön bele a tarka népcsoportba S ha elfáradt menni: az majd tovább tolja; Nézze végig, hogy a koplaló bohócok Órákon keresztül mint rágják a kócot; És csodálkozzék el, az idegen majmán; Mint civódik véle a német és talján; Lomha jegesmedve mint járja a táncát; A tarka papagály mint csörgeti láncát; S ha igy elfáradna a szeme, a szája: Menjen iszogatni a »Laci-konyhába.« Jó hegyfarki borra, cigánypecsenyére, Csurogtassa zsírját puha kenyerére. Ha egyben jóllakott, látogassa sorba; Igy aztán bizonyos: nem szárad ki torkai Azután siessen vásárfiát venni, Az otthon levőknek örömet szerezni. Jó mézeskalácsból kardot a gyereknek, A kislányoknak meg babákat vehetnek. Aranyhajút, szőkét, kékszemű pirosat, Vagy fekete hajjal barnát, takarosát. No de csak sietve, mert már este járja. Haza nem találnak majd az éjszakába. . . . Ha jól körülnézek, nincs is itt már senki. Csak a másik végen — nyöszörög egy verkli. Regös. * Személyi hir. Koiulóssy Ferenc dr. prelátus-kanonok e hét folyamán érkezett haza amerikai útjából, hol tudvalevőleg az interparlamentáris békekonferencián vett részt. Ottani tartózkodása alatt több egyházi ténykedés is jutott neki osztályrészül, a melyeknek elvégzésére az ott lakó, hazánkból kivándorolt magyar testvéreink kérték fel őt. * Főegyházmegyei hirek. Sárhegyi Lajos szakolcai gimn. hittanár a nagyszombati szt. szék ülnökévé neveztetett ki. — Plébánosok lettek: Nóvák István Budapest-Erzsébetvárosban és Skadra János szt. széki ülnök Garamkövesden. — Ulmer György c. kanonok, budaeörsi plébános, betegsége folytán egy évre szabadságoltatott. — Majer Imre leányvári plébános ideiglenes adminisztrátor lett Budaeörsön. — Zahradka Ignác csolnoki plébános ideiglenesen megbízatott a leányvári plébánia vezetésével. — Kaján András ideiglenesen megbízatott az illésházai plébánia vezetésével. — Lukács János moraváni plébános betegsége folytán folyó évi október hó i-ével nyugalomba vonult és a plébánia vezetése Vozák Ferenc ottani káplánra bízatott. — Doby Vince volt veszprém-egyházmegyei áldozár felvétetett az esztergom-főegyházmegyébe és a székesfővárosba hitoktatónak, valamint az angyalföldi elmegyógyintézet lelkészévé neveztetett ki. * Igaz műdarab. Ennek nevezte mindenki, a ki látta Vezinger Károly prelátus-kanonok arcképét, melyet Braunecker Ernesztina bárónő festett meg az utóbbi hetekben. A bárónő neve kivált városunkban jól ismert és jó hangzású név az arcképfestés terén. Főgimnáziumunk dísztermének is igazán díszére válik O Eminenciájának általa festett arcképe, melyet bátran merünk a Bibornok Hercegprímás egyik legsikerültebb arcképének nevezni. Láttunk kisebb tájképeiből is néhányat. Pontos rajz és hangulatos színezés jellemzik ezeket. De Braunecker bárónő művészi egyénisége főkép arcképein domborodik ki előnyösen. Éles megfigyelő képessége köznapon is fel tudja fedezni és észre tudja venni azt az ünnepi vonást, mely modelljét az idealizmus légkörébe állítja anélkül, hogy megszűnnék természetes lenni. A felfogás az idealizmus jegyében áll, a kidolgozás a realizmuséban. S e két irányt oly ügyesen tudja egybeolvasztani, amily ügyesen tudja színeit, vegyíteni. Azért képei nemcsak hűek, hanem érdekesek is. Tekintve a bárónő lelkes ambícióját, melylyel az ecsetet forgatja, még sok szép alkotást várhatunk tőle, amit a művésznőnek kívánunk is! * Új selyemtenyésztési felügyelő. Azon selyemtenyésztő kerületbe, melybe Esztergom megye is tartozik, Hegedűs Jenő ny. honvéd ezredes neveztetett ki selyemtenyésztési felügyelőnek. * Nyilvános köszönet. Veizinger Anna k. a., ki máris sok jelét adta jószivének, a bajóthi oltár és zászlószentelés alkalmából 50 koronát adott át a plébánosnak, melyből 20 koronát a Jézus szive oltárra, 20 koronát az ottani katholikus körnek, 10 koronát pedig a község szegényeinek szánt. A jószívű zászlóanya ezen nemes tettét ez úton is hálásan köszöni meg a bajóthiak nevében: Foltin János plébános. * A kath. nagygyűlésre számosan rándultak le városunkból, kiket szivük vonzott a katholikus újjáéledés e forrásához. A nagygyűlés rendező bizottságának lelkes felhívása mindinkább visszhangra talál és évről-évre több hivet toboroz városunkból is. A résztvevők teljes névsorát azon-, ban nem sikerült összeállítanunk, miután sokan egyenesen a rendező-bizottságnál jelentkeztek. A számos taggyüjtő iv közül csak Mattyasóvszky Lajos lovagén a következők szerepelnek: Sujánszky Antal, Boltizár József, Blümelhuber Ferenc dr.; Szilányi Ferenc, Rajner Lajos dr., Csernoch János dr., Graeffel János, Maszlaghy Ferenc, Roszival István dr., Pór Antal, Venczell Antal, Walter Gyula dr., Bogisich Mihály, Schlick István, Fischer-Colbrie Ágost, Klinda Teofil dr., Vezinger Károly, Horváth Ferenc, Mattyasóvszky Lajos, Mattyasovszky-Szveda Mária, Mattyasóvszky Kasszián, Mattyasóvszky Marianna, Ellinger Ödön, Brühl József, Zubriczky Aladár dr., Babura László dr., Guzsvenitz Vilmos, Berger