ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-03-13 / 11. szám

ESZTERGOM 1904. március 13. Városi közgyűlés. Esztergom sz. kir. város képviselőtestülete csütörtökön délután közgyűlést tartott, melyen 23 pontból álló tárgysorozatot tárgyalt le. Vim­mer Imre polgármester megnyitván a gyűlést, napirend előtt Pack József képviselő jelentkezett szólásra. Pach a városi tanácshoz intézett interpel­lációban azt kérdezte, hogy mi okból van a sertésvásár még mindig kint a nagy állatvá­sártéren, holott a képviselőtestület ugy határozott, hogy az előbbi helyére, a Csillag-utcába ismét behozassék. Ezen állapotból úgymond nagy kára van a városnak, mert a vásárosok kocsikkal együtt a városon kivül maradnak. A polgármes­ter oly értelmű felvilágosítást adott, hogy mind­ezideig azért nem történt intézkedés, mert azon kétség merült fel, hogy a ministerium nem hagyná helyben ezen intézkedést; de miután a napokban több fontos ügyben fog a minisztériumokban eljárni, ezen tárgyban is fog értekezni. Horváth Mihály képviselő szintén napirend előtt az iránt interpellált, hogy miféle uj rendelkezés az, mely szerint a háztulajdonosok köteleztetnek, hogy házuk ereszét, mely a járdák fölött húzódik, csa­tornákkal lássák el. Panaszkodott a nagy terhekről, melyek most ezen rendelettel még szaporodnak. Horváthnak a városi mérnök felelt. A rendelet, úgymond, a város képviseletének három év előtt hozott építési szabályrendeletében gyökeredzik, melynek egyik pontja világosan elrendeli a járdák fölötti ereszcsatornázást. A földmives képviselők nagy sérelmet láttak ebben, pedig már a város jellege is megkívánja ezen intézkedést, mert elte­kintve attól, hogy a falusias esőviz-zuhanytól megkíméli a járókelőket, megszünteti azon álla­potot is, hogy téli olvadásra következő fagyos időben a polgárság csemetéi csuszkapályát rög­tönözzenek a járdákon. Az igy elintézett két felszólalás után a napi­rend tárgyalása következett, melynek fontosabb tárgyai a következőkép intéztettek el: A belügy ­minister a felterjesztett gyámpénztári szabályren­deletet egyes pontjainak módosítása végett visz­szaküldötte. A képviselet a ministeri kívánság szerint a pontokat módosította. "Háber Jánost, a városi reáliskola ideiglenes rajztanárát, miután az egy évi próbaidőt kitöltötte, a képviselet végle­gesítette állásában. A reáliskola igazgatójának véleménye, melyet a tanács mint határozati javas­latot terjesztett a képviselő-testület elé, ugy nyi­latkozik Háberről, mint akinek egyébb jó tulaj­donságai mellett politikai magatartása sem képezi a véglegesítés akadályát. Ezen vélemény, mikor mindenkinek, sőt még az állami hivatalnokoknak is szabad politikai nézetvallása törvényekben van biztosítva, kissé furán hangzott s Horn Károly képviselő ezt méltán szóvá is tette. Az előadó szerint az ilyen minősítést a minister rendelettel követeli meg. Helcz Antal képviselő ezt a Bach­korszak egyik megmaradt árnyának tekinti, mig győződnie, arról t. i. hogy minden szép és nagy dolognak szülője a szeretet s csakis ez képes nagy eredményeket felmutatni. A keresztény hit pedig isteni erejével oly nagy hatalmat gyakorol min­denkor az emberi sziveken, hogy azt semminemű külviszonyok meg nem rendithetik. Tapasztaljuk ezt az Ur parancsában: »Legyetek irgalmasok, mint a ti mennyei Atyátok irgalmas.« (Luk. VI. 36.) Akár csak ezen egy erény iránt is varázs­.erejű vonzalmat érezünk szivünkben s mindazokat, akik azzal tündökölnek, az emberi méltóságnak mintegy nagyobb polcán álló lényeknek tartjuk és tiszteljük. Azért ís az emberi nem magas fel­adatai bármelyikét a hit erejével szerencsésen megoldani; a kölcsönös szeretetre hívott halandók között ezen rokonérzetnek mintegy élő templomot emelni; a keresztény vallás sarkalatos alaptörvé­nyét : »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat«, a legsúlyosabb viszonyok közepett is teljesíteni, csak dicső lehet s akik ebben buzgók, nemcsak mint az emberi nem jótevői a polgári babérra méltók­nak tartatnak, hanem az emberek hálaérzetétől is kisérve, á hervadhatlan koszorúk hónába, az Égbe is a legbiztosabb utat választják. Nem csoda, ha a felebaráti szeretetnek, az irgalmasságnak cselekedeteit gyakorolni, a leg­fényesebb polcokon levő világi és egyházi méltó­ságok, magas állásukkal mindenkor nagyon is megférhetőnek tartották. Igy midőn Jób patriarcha, minden vagyonától megfosztva s teste fekélyekkel tele volt, messziről siettek hozzá előkelő, nagyte­kintélyű férfiak — miként az írás mondja — és hét nap és hét éjjel ültek vele együtt. (Jób II. 13.) Vimmer Imre polgármester ugy világosítja fel a képviseletet, hogy ezt a minister olykép érti, vájjon a véglegesítendő tanerő nem-e híve va­lamely rendbontó politikának, például az anarchiz­musnak. Ezen gyönge argumentumnál sem lehetne többet mondani a ministeri rendelet védelmére. A reáliskola államsegélye ügyében a város ez évben is kéri az államsegélyt, mely minden évben 1000 koronával növekszik, mindaddig, mig el nem éri a 12000 koronát, mikor is a taninté­zet az állam kezelésébe megy át. A szentgyörgymezői iskola építését négy pályázó közül, mint legelőnyösebb vállalkozónak, Kósik Ferencnek adta a képviselet. Az építés a városi mérnök ellenőrzése mellett történik, kinek ebbeli segítségére a képviselő testület Fehér Gyula felszólalása alapján egy szűkebb bizottsá­got küldött ki, melynek elnöke Pergcr Lajos plé­bános v. képviselő, tagjai pedig id. Hegedűs József és Bádi András v. képviselők. A villamostelep építésének ellenőrzésére szintén bizottságot küldött ki a város Bleszl Ferenc, Zsiga Zsigmond és Marosi József személyében. A tűzrendészet] szabályrendelet módosítása került most szőnyegre. Egyik előző közgyűlésen ugyanis a tanács azt javasolta, hogy mindazon lótulajdonosok, kik fel akarják menteni fogataikat a tűzesetek alkalmából kötelező közszolgálat terhei alól, 40 koronát fizessenek be a tűzoltó alapra, melynek ellenében fogataik a vizhordásra nem lesz kirendelhető. Annak idején ezen javaslat ellen Csernoch János praelatus-kanonok felszólalt s meg­győzte a képviselőtestületet ezen rendelet igazság­talan voltáról, s igy levették a napirendről, mig most felmelegítve a tanács ismét feltálalta. A 40 koronából lealkudott 30-at és igy 10 koronában kérte megállapítani a váltságdijat. A kérdésben többen felszólaltak. Részben a javaslat ellen, rész­ben mellette beszéltek. Legjobban dr. Fehér Gyula fogta fel a helyzetet, mondván, hogy miután a váltságdijakból a tűznél megjelent s legügyesebb tűzoltók jutalmaztatnának, a képviselőtestület más úton gondoskodjék ezen összeg előteremtéséről, úgy hogy a város közönsége egyenlő mértékben, talán adója arányában járuljon ezen terhekhez, s sújtsák vele azokat az egyeseket, kik bár lovakat tartanak, de kirendelés esetén úgy sem felelhet­nének meg a kívánalmaknak s a "nagy zűrzavar­ban talán épen kár esne állataikban. Sok beszéd után a képviselet megszavazta azt, hogy egy lovat 6, két lovat pedig 10 koronával lehet megváltani a kötelező közmunka alól. A kispiaci sarokbolt eladásának ügyét a képviselőtestület ismét egy másik közgyűlés tárgy­sorozatára tolta el. Addig halogatják ezt is, mig kárát vallja a város. Táky Gyula belvárosi kántor nyugdíjjárulé­kát a város képviselete a törzsfizetés és járandó­ságok együttes összege után állapította meg. Niedermarin Pál kir. tanácsos több városi polgár nevében előterjesztést tett a városnak az iránt, hogy bár évek előtt mozgalom indult meg Theodosius görög császár bíborban fétiylő nejéről, Piacilláról irja Theodoretus történetíró: a kórhá­zakban saját kezével adott enni-inni a betegeknek s valamit a legutolsó szolgáló cselekedett, azt ő megtette a betegek körében, mert Krisztust szem­lélte a betegekben s kivánta ugyanattól egykor hallani: »Jőjj el Atyámnak áldottja, mert beteg voltam s meglátogattál engem.« Szent Erzsébet­ről életiróia tanúsítja: »Ambár királyi vérből ere­dett, András király leánya lévén, férje halála után mindazonáltal lemondván a világi pompáról, kór­házat épített, hová a szegényeket befogadta és mindennemű betegeket; a bélpoklosoknak, nyo­morodottaknak, kiket a szolgálók s egyebek un­dorodtak illetni vagy nézni, lábait s kezeit meg­mosta, valamint a fekhelyeket s fekélyeket, mintha magának Krisztusnak tette volna az irgalmasság­nak e cselekedeteit.« A római pápák Rómában a Szentháromság kórházában idegenek lábait meg­mosták ; szent Jakab kórházban a betegeknek szolgáltak a nélkül, hogy magas és fényes állásuk, méltóságuk a legkisebb csorbát szenvedett volna; sőt éppen ezen erények mindmegannyi gyön­gyök, melyek mennyei koronájukat ékesítik. íme, tehát mégis igaz, hogy a szeretetnek cselekedetei a hit, a vallás által szentebb irányt nyernek és pedig nemcsak annál, aki azokat gya­korolja, miként a fent idézett példákban láttuk, de azoknál is, akikkel azokat gyakoroljuk; mert alig van kedvezőbb időpont a földi semmiség s egy boldogabb hon fölötti elmélkedésre, mint a beteg­ség, midőn álom és nyugalom nélkül éjszakákat tölt a beteg, maga mellett a kesergők jajszavát a város utcaneveinek és házszámozásának rende­zése tárgyában, mindezideig nem történt ez iránt intézkedés. A képviselet foglalkozván ezen előter­jesztéssel, elhatározta, hogy a házszámozást ren­dezi, még pedig úgy, hogy minden utca külön folyó számot kap, s nem úgy, mint most van, hogy az egész város egy kezdettől van foíyó­számozva. Ezen ügyet előmunkálat céljából kiad­ták Hoffmann Ferenc tanácsosnak. A bérkocsiszabályrendelet módositása hosz­szabb vítát provokált. A tanács ugyanis azt java­solta a képviselőtestületnek, hogy miután a bér­kocsisok kérték, hogy a párkánynánaí állomásnál ne kelljen nekik kötelező éjjeli szolgálatot tarta­mok, mert ez a hídvám miatt költséges, a fuvar pedig bizonytalan: mentse fel őket a képviselő­testület a szabályrendelet kötelező intézkedése alól. E tárgyban először dr. Földváry István vá­rosi főügyész szólalt fel, még pedig a tanácsi javaslat ellen, mondván, hogy nem szabadna fel­adni bérkocsisainknak azon jogát, hogy ők a világvonal állomásánál éjjel rendes szolgálatot végezhessenek, mert akkor többi jogaikból is ki­szorittatnak, sőt Esztergom város reputációja is megkívánná, hogy legyen ott mindig egy eszter­gomi bérkocsi. Ha, úgymond, csak a hídvám a mérvadó, fizesse meg inkább a város az éjjeli szolgálatra menő kocsik vámját. Nagy vita után a képviselet a bérkocsisokat "felmentette az éjjeli szolgálat alól, mely intézkedésével, hogy ne mond­juk, baklövést követett el, melynek káros ered­ményét tapasztalni fogja a közönség, mi pedig majd szellőztethetjük a panaszokat. Sőt hogy ne késsünk soká, máris megírjuk, hogy három úri embernek három esetben kellett gyalog bejönni Nánáról, mert az éjszakai vonatoknál semmiféle kocsieszköz nem volt. Találkozzanak tehát kép­viselők, ki k ezen határozatot megfelebbezik. A közgyűlés még id. Zsakovecz Nándort és ifj. Koppe Károlyt és Emilt felvette a város köz­ségkötelékébe. Azonkívül pedig kisebb gazdasági ügyeket, úgymint bérbeadásokat és törléseket tárgyalt, mely után a gyűlés este 6 óra után az elnök éltetésével véget ért. HIREK. Ha én király volnék . . . Ha én király volnék, ha én trónon ülnék, Akkor is csak téged, téged szeretnélek. Mit a föld megterem, reád raknék minden Gyöngyöt, bársonyt, bibort, drágakövet, éket. Szürke származásod nem kéne restellned, Királynó'vé tenne a te fényes lelked. Ha én koldus volnék, ha darócban járnék, Akkor is csak téged, téged szeretnélek. Nem vágyódnám soha pazar pompa után, * Véled szegényen is szép volna az élet. Nem kívánnék vagyont, fényes jövedelmet, Dússá tenne engem a te gazdag lelked. hallja, vagy csak egy két buzdító, bátorító szót a mellette virrasztó ápolójától; ez mind elegendő lelke húrjainak érintésére s hogy elméjét életünk fölött őrködő Istenünkhöz emelje. Ámde a szeretet erős mint a halál; nem­csak akkor gyakoroljuk azt felebarátunk iránt, a mig él, hanem a halálában is, és ez főfeladata a mi, sz. Ignácról nevezett egyletünknek ; ebben az irgalmassági cselekedetben, a szeretetnek ezen erényében versengünk mi mindannyian, akik e temetkezési egyletben buzgólkodunk. A hit ere­jével szeretetünk még a megholthoz is vonz ellen­állhatlanul; melege áttör s behat a koporsóig, még pedig tisztán, önzetlenül, mert semmi világias érdek nem nyilai meg bennünk, tudván, hogy a halottaktól nem várhatunk semmi földi előnyt és tartani sem kell tőlük. De igenis, mert az Isten képe és a szentlélek temploma voltak az életben : a boldog föltámadás reményében, főleg ha sze­génység volt osztályrészük, a magunk filléreiből tisztességesen eltakarítjuk őket a honnan vétettek, az anyaföldbe, a temetési szertartás ama végső fohászával: »Vezessenek be téged a paradicsomba az angyalok, és az egykori szegény Lázárral nyerd el az örök életet.« Szeretetünk ezen irgalmassági cselekedete pedig a hit által szintén szebb irányt nyer, mert a halottak végtisztelete különösen kedvező időpont a földi semmiség s egy boldogabb hon fölötti elmélkedésre, a mennyiben közös sorsunkra emlé­keztet, miként Bossuet mondja, hogy a halál gon­dolata bennünk a jelen élet szent undorát szülje és hogy a hiúság piruljon azon változhatlan határ­vonal szemlélésére, melyet az isteni Gondviselés

Next

/
Oldalképek
Tartalom