ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-10-30 / 44. szám

jót akaró, emelkedett és önzetlen is, mely az igaz, a szép, a jó apostolául mutatja magát: s ez a ke­resztény sajtó! Csakhogy — fájdalom — kevés a munkása, kevés az előfizetője. E téren valóban lassú, igen lassú a haladás, pedig igen nagy, sőt mondhatnók elkerülhetlen szükségünk van arra, hogy a keresztény elvek át és átjárják a magyar társadalmat, ezt a libe­ralizmus és szocializmus által sokfelé tagolt, irány nélkül bolyongó embersokaságot. Általános vonások ezek ugyan, de egyszers­mind erkölcsi alapjai is törekvéseinknek, a me­lyek a fájdalom és az ellenmondás jegyében szü­letnek, mert önzetlenséget és áldozatot követel­nek. S mivel igy van, azért éneklik halotti dalunkat sokan már bölcsőnk felett. S való igaz, hogy éretlen nép s közönyös, a társadalmi bajokkal és viszonyokkal mitsem törődő értelmiség sokat árt a gyorsabb, keresztény eszméktől áthatott hala­dásnak, mert nagy akadályokat gördit elébe. De félre az együgyű gondolattal, föl a mun­kára, az éledő keresztény szellem ujra épit, ujra kezd, meggyőz és cselekszik; nem barátja a lanyha, a petyhüdt világnak, hanem ellenkezőleg, haladni, törtetni akar előre a krisztusi nyo­mokon. Ilyen szellemben, ilyen irányban haladva, s az értelmiség jobb részének társadalmi tevé­kenységére számitva, még az utolsó órában is megmenthetjük e sokat szenvedett szegény ha­zánkat. Nincs más menekvés, mint a keresztény alapon való erős tömörülés és szövetkezés! Harcosok, álljatok sorba táborunkba, a mely­nek zászlaján nem a lassú, hanem a gyorsabb haladás olvasható ! Lassúsággal kezdtük, most fo­kozottabb buzgalomra, kitartóbb szorgalomra van szükségünk ; a társadalom, a nép bőven hálálja meg szeretett fiai önfeláldozó készségét, mert tárt karokkal várja szabaditóit, megmentőit. Rajta tehát! lássunk hozzá keresztény tár­sadalmunk megmentéséhez valamennyien, de na­gyobb hévvel, mint eddig tettük; mutassuk ki tettekben a keresztény ügy iránti mindinkább fokozódó lelkesülésünket, s akkor bizonyára ke­resztény társadalmunk, keresztény népünk legna­gyobb örömére a »lassá« jelzőt a »gyors« vagy pedig a »nagy« jelző váltja fel. Ezért küzdjünk, ezért fáradjunk, fáradságunknak meg lesz a gyü­mölcse. Hallottuk a jelszót a kath. nagygyűlésen is, juttassuk ezt tehát diadalra ! P. K. A helyi autonómiák szükségessége és azok mikénti megalkotása. Irta : Jeszenák Gábor báró. II. A kérdés már most az, hogy hogyan szer­vezzük, illetve alkossuk meg az egyes községek­ben az autonómiákat ? A felelet erre úgy általá­nosságban az, hogy a gyakorlatban az bizony nem egy, elég nagy és igy figyelmen kivül sem­mikép nem hagyható nehézségbe ütközik s ép azért ezeket egyenkint fogom megvilágítani. Mi­előtt azonban erre áttérnék, nem győzöm eléggé hangsúlyozni azt, hogy e helyi autonómiai szabályzat legyen ám azután olyan, hogy ennek alapján hitközségeink is csak ugy juthassanak az iskola-épitések céljára kölcsönhöz, mint akár a polgári községek, mert e kellék nélkül ma­radhat minden akár a régiben is. Noha tehát ez a helyi autonómiáknak egyik leglényegesebb kelléke, mindazonáltal érthetetlen, hogy ez az eddig érvényben lévő helyi autonó­miai szabályzatokból teljesen hiányzik, de még az országos tervezet megalkotásánál is figyelmen kivül hagyatott. A többi azután ezeknél nem is olyan fontos s ép azért azokba többé kevésbé rövidesen is felvehető. Hogy tehát az előbb ugy általánosság­ban érintett nehézségekre áttérjek, vonatko­zással a helyi autonómiák megalkotására, ugy ennek egyik fő s úgyszólván egyedüli akadálya a mi falusi népünk értelmetlensége és ezzel kap­csolatos bizalmatlansága. Nem kell annak konzervatív természetéből folyólag semminemű ujitás sem, mert abban ma­gára nézve minden áron valami káros dolgot sejt és ez igy van az esetben is, ha az iniciativa erre vonatkozólag magától a község lelkipászto­rától indul ki, sőt akkor, amint alább ki fogom fejteni, az még inkább lesz meg; mert ha a nép lelkipásztorában egyébként teljesen megbízik is, az ilyen autonómiai tervezetben, ahol prae­statiók, adók, canonica visitatio stb. van felem­lítve, mindig valami ujabb canonica visitatiót vél felfedezni, a melyet pedig szinte akár soha meg nem alkotnának. A nép egyszerű okoskodásának az a veleje, hogy a canonica visitation alapuló praestatiók esetleg még elmúlhatnak ; de emigy a helyi auto­nómia megalkotása által, azoknak teljes meg­állandósitásától tart és hiába való itt az érvelés, mert népünk ennek megértésére képtelen. Innen magyarázható épen ama tapasztalati tény is, hogy hazánkban a helyi autonómiákat nem annyira falu helyeken, mint inkább városokban találjuk fel, a hol azokat ezek intelligens közön­sége sok esetben maga alkotta meg s a lelkipász­tor ahoz többé-kevésbé csak a sanctiót adta. Falu helyeken tehát, a hol ily értelmes ele­mekkel dolgunk nincsen, elég nagy a nehézség a helyi autonómia megalkotása tekintetében s ren­desen a tudatlanok és elfogultak eme kategóri­ájába sorolhatók az olyan félművelt, se úr, se föld­műves féle emberek is, a kik, a midőn a nekik bemutatott alapszabály-tervezetben csak a visitatio canonica szót hallják, mindjárt a pap fizetésének az állandósítására gondolnak. Már mostan, a midőn ez még csak a kezdet legelején van igy, ha ez alapszabály-tervezet azután a népgyűlés elé is terjesztetik, itt csak szólja el magát az ilyfajta emberek közül akár egyetlen egy is, a nem gondolkozó tömeg rögtön forrongásba jön és a plébános azon keserű tapasz­{ talattal tér haza, hogy bizony kár volt e tekintet­ben a legcsekélyebbet is kezdenie. Tehát hagyjunk fel ezek után az ez irányban való mindennemű kísérlettel ? Bizony legkevésbé sem. Most sajnos ugyan, hogy ez igy van, de ha már másként nincsen, e nehézséggel minden­esetre számolnunk kell és mivel a helyi auto­nómiák megalkotása egyházunk mai stádiumában felette fontos szerepet játszik, ettől amiatt vissza­riadnunk semmikép nem szabad. Szükséges ilyenkor különös fokban a körül­tekintés és az úgynevezett prudencia pastoralis, a mely nélkül bizony kár csak valamit is kezde­nünk és a dolgot legfelebb csak beláthatatlan időkre elronthatjuk. Ep azért szerfölött kívánatos mindenek előtt az, hogy az általunk életbe léptetni szándékolt autonómiai alapszabály-tervezet legyen falu-helye­ken lehetőleg rövid és abban sem adóról, sem pedig canonica visitatio és egyéb terhekről ex­pressis verbis szó ne essék, hanem foglaltassék azokban csak úgy általánosságban és lehetőleg a sorok között. Legyen azonban abban kidomborítva egész világosan a hitközségi hitelre vonatkozó rész, t. i. hogy N. hitközség teljesen hitelképes testületet képez, a melynek ép úgy mint a polgári közsé­geknek, akár van vagyona, akár pedig nincs, az egyházi főhatóság által jóváhagyott kötelező mel­lett kölcsön bátran nyújtható ; nemkülönben az is, hogy a hitközségek pénzügyei a fizetési fel­tételek pontos nem teljesítése esetében, az egy­házmegyei hatóság, sőt esetleg a közoktatási kor­mány által is gyámság, zárlat alá helyezhetők. Az adó kivetése és egyéb odiozus jogok gyakorlása foglaltassék bent eme általános kije­lentésben, hogy a hitközség célja az egyházi és polgári törvények keretén belül, az azok által a hitközségeknek adott mindennemű jogok és elő­nyök érvényesítése s gyakorlása. Legyen ez alapszabály-tervezetben továbbá megjelölve, hogy milyen testület gyakorolja az önkormányzati jogot, e testület tagjainak a száma, nemkülönben ezek és a választók kellékei. Úgyszintén legyenek abban felsorolva a hit­község tisztviselői is. A többi a hitközségi terve­zetre vonatkozó részeket illetőleg pedig történjék hivatkozás az 1876. évben a magyar püspöki kar által kiadott iskolai utasításokra, megjegyezvén az alapszabály-tervezetben azt, hogy az ebben nem érintettek a jelzett püspöki rendszabályok mintá­jára idomulnak. Ekként azután el fogjuk érni azt, hogy azok­ban, amelyek a tudatlan tömeget esetleg felin­gerelhetnék, teljes világosságot annak nem nyújt­ván, a helyi autonómiát az ő javára elfogadtat­hatjuk. Es vigasztalódjunk meg itt azzal, hogy igy van ez minden mással is, mert a tapasztalás sze­rint az üdvöset a mi népünkre okkal-móddal úgy­szólván rá kell erőszakolnunk. De az alapszabálytervezet óvatos és tapin­tatos összeállítása maga még korántsem elégséges a helyi autonómia megalkotásához; szem előtt kell tartanunk mint máshol, úgy itt is ama tapasz­talati tényt is, hogy a személy egyéniségétől, amely a helyi autonómia életbeléptetésének munkájánál a vezérszerepet viszi, igen sok függ. E körülmény ugyanis olyan fontos té­nyező, hogy egy alkalmas egyén szereplése az egész akció iránt bizalmat kelthet az olyan nép­nél, a mely a maga eszével gondolkozni nem képes, hanem az ily fajta ügyeknél rendesen a mások állásfoglalása' után szokott indulni. Már pedig elég sajnos, de úgy van, hogy erre a köz­ség plébánosa rendesen nem alkalmas és amint az előbbiekből is kitetszik, ha bizik is a nép a lelki vezetést illetőleg, e bizalma mindjárt meg­inog ott, a hol nem ilyenről van szó, mert nem tekinti az a papot a maga köréből valónak és igy olyannak, a kinek • érdekei az övével azono­sak és azzal teljesen összeforrottak volnának. Midőn tehát úgyszólván általánosan igy áll a dolog, ha elkerülhető, úgy ne álljon a nyilvá­nosság előtt a plébános a helyi autonómia szer­vezésének az élére; dolgozni, dolgozzék e körül sokat is, de az iniciativát a nép előtt és a vezér­szerepet is adja inkább át valamely tekintélyes világi egyén kezébe. S ne bántson senkit az, hogy a dicsőség esetleg a világi egyéné lesz, mert a főcél a helyi autonómia megalkotása, ez pedig ekként köny­nyebben fog testet ölteni, mint ellenkezőleg. A népgyűlés összehívása, mert ez elé kell az alapszabály-tervezetet végleges elfogadás vé­gett vezérelnünk, ne történjék a templomban, ha­nem eszközöltessék az a világi egyén által akár dobszó, falragaszok, vagy külön meghívók útján. Elnököljön -magán a népgyűlésen is az általunk felkért ezen világi férfiú s a plébános azon leg­felebb csak mint olyan legyen jelen, aki ott a szükséges felvilágosításokat megadja és esetleges helytelen határozatoknak elejét vegye. A népgyűlés megtartásának pontos idejét a cél megnevezése mellett a főszolgabírói hivatal­nál legalább 24 órával előbb mindég be kell je­lentenünk és ha erre válasz nem érkezik, az ma­gától is megengedettnek tekintetik. A világi elnök a midőn a népgyűlést meg­nyitja, beszédében hangsúlyozza főként azt, hogy e helyi autonómia megalkotására leginkább azért van szükség, hogy közcélokra mint a mi­lyen pld. o. az iskola-épités, bekebelezés nélkül is kölcsönt lehessen felvenni, ami pedig nagy költ­ségmegtakarítás lesz és ekkor a jóváhagyott alap­szabály erejénél fogva a jótállók szerepét mint­egy az egyházmegyei hatóság és a közoktatás­ügyi kormány fogja vinni. Ajánljuk tehát az alapszabály-tervezetet, a melytől igen sokat vár, ezen alapon elfogadásra. Ez előzetesen 3 példányban előkészítendő, de abban már a plébános szerepeljen mint min­denkori elnök, ki a% ügyekkel jobban ér rá fog­lalkozni, mint más. Hitelesitik ezeket a népgyűlésen az elnöklő világi, a plébános és még 3 jelen volt tag. A gyűlésről jegyzőkönyv is veendő fel és az összes iratok egytől-egyig mind bélyegmentesek. A 3 teljesen egyező példányban kiállított alapszabály és gyűlésről felvett jegyzőkönyv az­Sirolin 9 vt^Ä^Äi;tS r ; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, 3£ idült bronchitis, szamárhurut lábbadozóknál influenza után — —— ajánltatik. —• , — Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. HOFFMANN-La ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL (Svájc). 1 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom