ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-10-30 / 44. szám

IX. évfolyam. Esztergom, 1904. október 30. 44. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. A temetőben. Esztergom, október 29. »Ami te vagy, én is voltam egykor, ami én vagyok, te is lőszesz nemsokára!« Ez elmés mondást olvassuk a keleti népek temetőinek sok síremlékén, ezt hirdeti minden sírkereszt halottak napján a temetőt látogató buzgóknak és kíváncsiaknak. A mulandóság, az enyészet komor gondolatait kelti a szemlélőben. Látunk ott újonnan vágott sírköveket ragyogó betűkkel. Látunk virágágyakkal gondozott sirhalmokat, olyanok sírját, kiknek közeli rokonai még élnek. De annál több ellapult, bedőlt, pusztulófélben levő sirhalmokat. A 30—40 év előtt elhunytak sírján már nincs virág, a sírhant elsimul, a kőkereszt betűit lemosta az eső, soknak keresztje már megdőlt, lesülyedt, eltörött. Majd ha megtelik a temető, ujat kezdenek, a régit egészen elfelejtik, csak homályos emlékezet marad a jövő generáció lelkében, hogy ott valaha temető volt. Mennyi emberi dicsőség szállt föld alá a temetőbe, mennyi emberi szépség rothad a hantok alatt, mennyi földi öröm és remény fúlta sir feneketlen szájába. A halál előtt meggörnyed minden emberi nagyság, a halálon kudarcot vall minden emberi tudomány. Ádám összes ivadékai hosszú processióban haladnak mind a keskeny országúton, melynek végpontja : a sir szája. Maga a föld is porrá lesz, minden az enyészeté a nap alatt. Csak a lélek kél ki, mint phönix a világ porából. Csak az erény éli túl a halált, csak az örök ideálok, az örök eszmék és javak nem ismernek enyészetet. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Halottak estéje. Zizegő, sápadt lomb hull alá a fáról, Halotti szemfedőt boritva a tájra . . . Lassúbbá lett már a földnek szivverése, Eljött a természet néma haldoklása. Szomorú fűzről is lepereg a levél, S reáhull a rögös, frissen hantolt sirra ... Virág hervadása, falevél hullása Sok bánatos szívnek panaszát elsírja. Város- s faluszéli csöndes temetőben Tarlott ágak között zokog az őszi szél . . . Hulló leveleknek lassú zizegése Kora hervadásról, elmúlásról beszél. S a sírkert csöndjére, hogy rászáll az alkony, Bevilágítja azt a mécstüzek fénye . . . Gyászos sereg járja a sírhalmok sorát, Elérkezett ismét a holtak estéje. . . . Lobog a sok mécstűz ; a kegyelet lángja Sugárözönt borit az elhagyott tájra. A letartott kertet dús virág borítja, S im, koszorú borul minden kis fej fára. Siró, gyászos hitves, búbánatos árva Esdeklő imája hatol fel az égig: — Irgalomnak Atyja, könyörülj meg rajtuk, S békés nyugodalmat óh adj, óh adj nékik I . . . Szvoboda Román. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Akik csak anyagiakban vetettek, azok a testtel együtt aratnak romlást, rothadást, enyészetet. Akik ellenben a szellemiekben vetettek, szellemiekben is aratnak romlatlanságot, elévülhetlenséget, örök életet. Hatalmas nyitott könyv a temető, tanulságos életiskola minden vallású és állású ember számára. Nemcsak halottak napján kellene odazarándokolni, hanem minden vasárnap ; nemcsak kíváncsiságból, hanem kegyeletből és okulás végett. Van bizonyos irány nemcsak a magánéletben, hanem a közéletben, a társadalmi és politikai téren, mely bármily hangzatos címekkel ékeskedik, bármily ragyogással veszi körül magát, végelemzésben csak a sir számára dolgozik, csak az enyészet anyagává válik. Vannak nagy hivatalokban levők, kik az Isten előtti felelősség öntudatáig nem emelkednek soha, óriási kötelességeket mulasztanak gond nélkül, csak toldoznak-foldoznak hasznos köztevékenységükkel, de főszempontjuk mindig a saját hatalmi és jövedelmező pozíciójuk megtartása, melynek ügyes lavirozással áldozatul hoznak mindent, a meggyőződésüket, hitelveket, lelküket. Van egy sereg népképviselő, ki tisztán egyéni hiúságból és anyagi érdekből küzdi ki magának a nagy horderejű méltóságot, mely csaknem szuverén jogokkal jár, mely a legfényesebb kilátásokat nyújtja, csakhogy magának vagy hozzátartozóinak állásokat, jövedelmeket biztosítson. Vannak politikai irányzatok, melyek az erkölcsi kötelékek lazításában, polgári házasságban, felekezetnélküliségben stb. látják a törvényhozás főcélját. Van sajtó, mely legfeljebb az anyagi létért, való küzdelmet szerMiért járjunk kongregációba? Hogy tanuljuk meg vallásunkat, aszerint éljünk és igy a boldogságos szűz Mária gyermekei legyünk. — És mint Mária-gyermekek megismerjük Jézust — emelkedjünk fel hozzá és éljünk Krisztusért! . . . Ez a kongregációk célja. Sok tanulmány, komoly elmélkedés után tudjuk felfogni, megérteni azt a fenséges célt, az igaz katholikus élet koronáját — » Krisztust« ! De hogyan tudnánk elmélkedni, katholikusságunkat megérteni vezető nélkül ? Mint iskolás lányok tanultuk, elmondottuk a katekizmust, de akkori zsenge, szük látókörünkkel nem értettük meg és igy egy-két év multán kiléptünk az életbe katholikus kereszt-levelünkkel, anélkül, hogy tudnók, ismernők azt, amiről e keresztlevél bizonyságot tesz: a katholikus hitet. Kevés értelmünket a vallásról még jobban elnyomja a világ. Dédelgeti tudatlanságunkat, teljesen mellőzi, fölösleges középkori fanatizmusnak tartja a vallásos életet. Az igy gondolkodó, hitetlen emberek száma mindinkább felszaporodik — mindinkább üresebb, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, • hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. vezi, de a szellemi és erkölcsi javak ellen ádáz harcot folytat, hízelegve az emberi bűnöknek, szitva a szenvedélyeket. Mindezek társadalmi és politikai sírásók! Eszméik, törekvéseik, egész programmjuk a sírban végződik. Temetkezési vállalkozók ezek mind, akiknek keresetforrása az, hogy az embereket kivigyék a temetőbe, s érdekűkben áll, hogy mennél többet temethessenek, mennél szélesebb körben terjedjen a pusztulás. Csak az Isten törvényei szerint berendezett társadalmi és politikai akció és irodalom tüz az emberek elé oly ideálokat, melyek a sírt túlélik, melyek örök érvényűek. Ez a különbség a keresztény és nem keresztény sajtó, a keresztény politikai és társadalmi programm között. A keresztény sajtó, a keresztény politikai és társadalmi programm az igazi ideálizmus zászlaja alatt örökérvényű eszmékért küzd, a nem keresztény ellenben a hamis ideálizmus jelvényeivel csak a rövid földi életre szóló érdekeket szervezi, azokat sem mindig a helyes alapon. S mégis minket neveznek sötétenceknek, kik az örök világosság fényét iparkodunk terjeszteni és meggyújtani a lelkekben, mig ök, az ö törekvéseik a temető sötétségébe vesznek, vagy legfeljebb a temetömécs halvány fényét képes árasztani. Sivít az őszi szél a temető sárguló akácai közt, hajlong az enyészet sírjai felett a szomorúfűz, libegnek a fonnyadt koszorúk egykor ékes szalagjai. Gondolataim borongva szállnak e gyászhelyröl ama sivár temetőre, mely e gyászhelyen kivül terül el. Minő sok odakünn is a sirvirág s minő kevés az örök élet rózsája a magyar közélet terén . . . hitványabb lesz ezek után' a világ és sülyed fokról-fokra. —• Annál nagyobb szükség van a kongregációkra, annál sürgősebb azok terjesztése, megnagyobbítása. Egy tudós, szavai után: Mocsár lepi el a földet — és e mocsárban itt-ott halványan pislog egy kis gyöngyöcske. Összeszedve ezeket, csiszolják, simítják és e szemekből lesz a kincset érő drága gyöngy-korona. Ilyen a lélek. Ifjú korában gyengén pislog — de van fénye. A kongregációk erős kézzel kiragadják a mocsárból ez értékes gyöngyöket s a szűz Anya családjában egyesítve, addig csiszolják, nevelik, a mig minden drága gyöngynél drágább, értékesebb, igaz katholikus lélek lesz. A nő, különösen a női lelkek vannak hivatva a mélységes vallásos életre, mert ők nevelik a jövő nemzedéket, ők ültetik el e zsenge lelkekbe a vallás csiráit — nekik kell a gyermek első, bizonytalan lépteit Krisztus felé irányítani. De hogyan tudjon a nő vezetni, ha ő sem tud biztos utat? Hogyan irányítani, ha neki sincs eszméje, szóval, ha nem ismeri Krisztust?! . . . Egy egész jövő nemzedék sinyli meg egy hitetlen nő nevelését, vezetését!