ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-10-16 / 42. szám

dult és azt tapasztalta, hogy beigazolást nyer a főorvos azon állítása, hogy Esztergomban oly gyalázatos egészségügyi viszonyok volnának. O, úgymond, nemcsak szülővárosa iránti ragaszko­dásból, de igazságszeretetéből kifolyólag is túl­zottaknak tartja a főorvosnak éppen a nyilvános­ság előtt már többször hangoztatott ilyen értelmű kijelentéseit. Ami pedig dr. Fehér Gyulának a tárgyhoz való szólását illeti, nem lát benne a főorvos ellen irányuló tendenciát s igy a főorvos beszédének egy részét érzékenykedésnek tartja. Horváth Béla főispán is megjegyzi, hogy igen : a főorvos ur érzékenykedett, mert dr. Fehér felszólalásában semmi személyes támadás nem volt, de érzékenységet tapasztalt az alispán részé­ről is, mert hisz a főorvos nem használt erősebb kijejezést, mint hogy Esztergom egyike olyan városoknak, melyek közegészségügyileg legjob­ban kifogás alá esnek. Igy aztán ezen érzékenység is, mint dr. Helcz Antal felszólalásával a mult ülés esete ad akta került, s a bizottság vidáman elhatározta, hogy az iskolákat zárva tartják, megjegyezvén, hogy e határozat az illetékesek által megfelebbezhető. A tanfelügyelő kijelentette még, hogy a népiskolák révén a magyarosodás örvendetesen halad a megyében, s hogy a 100 koronás jutal­mat ezért az idén Perényi József dághi tanitó kapta meg. Dr. Seiler Emil főorvos kevésbbé kedvező egészségügyi jelentést tesz a bizottságnak. Jelen­tésében mondja, hogy az elmúlt hónapban 169 haláleset fordult elő a megyében, melyekből 6o'94°/o a 7 éven aluli gyermekekre, ir83°/o pe­dig a tüdővészben elpusztultakra esik. A többi referensek jelentése csendben és rendben olvastatott fel a bizottság előtt. A gaz­dasági előadó hosszas betegsége miatt nem jelen­hetvén meg, ezen tárgyat, mint az elmúlt hónap­ban, nem ismertette a bizottság. Az ülés a déli órákban a főispán éltetésé­vel ért véget. A lévaiak nagynapjai. Hosszú időkre emlékezetes események ját­szódtak le Léván f. hó 8., 9. és 10-én. Ugyanis e napokon avatták fel s adták át közhasználatnak a szatmári »Irgalmas Nővéreké vezetése alatt álló zárdaépület uj emeleti helyiségeit s a modern kor minden kívánságainak megfelelő, alapjától kezdve ezen célra tervezett és épített »Kath. Kör« épületét. Ez átadások nagyszabású ünnep­ségek keretében történtek. Szombaton f. hó 8-án délelőtt dr. Kohl Medárd püspök, Berger Márk levéltáros, Siposs Antal tanitóképző-intézeti hit­tanár, volt lévai segédlelkész és a lévai szárma­zású Dombai Narcis bencés tanár kíséretében a déli vonattal Lévára érkezett. A vasútnál a város, a honvéd tisztikar, a hivatalok s különböző egye­sületek küldöttségei nevében Bádogh Lajos pol­gármester üdvözölte a püspököt, a ki válaszában előre kijelentette, hogy ez alkalommal nem hiva­talosan, hanem szeretetből, az uj intézmények és e város lakossága iránt érzett szeretetből jött Lévára s azután lovag Schoeller Gusztáv négyes fogatán hosszú kocsisor s megszámlálhatatlan közönségtől kisérve a Kálnai-utca végén emelt diszes diadalkapun át a közönség és az iskolás növendékek sürü sorfala között a templomba hajtatott. A templomba lépéskor az állami tanitó­képző növendékei rázendítették az »Kcce sacer­dos magnust«, mély és ritka ünnepies érzelmeket keltvén a zsúfolásig egybegyűlt hivők leikeiben. A püspök ezután a plébániára szállva, a külön­böző küldöttségek tisztelgéseit fogadta. Legelsőbben is a lévai esperesi kerület papságáét vezette Kvas­say István, a kiket a kegyesrendü tanári kar köve­tett élükön Malonyay István igazgatóval. Ezután sorba tisztelegtek az ev. ref., az ág. ev. és zsidó hitközség küldöttei, majd a honvéd tisztikar, a királyi bíróság, az állami tanitóképző tanári kara dr. Hámos Péter kir. tanfelügyelő vezetésével, a m. kir. pénzügyigazgatóság, az »Iparos olvasókör,« »kath. kör« s a városi tanács. Délben 1 órakor díszebéd volt Báthy László prépost-plébános vendégszerető házánál, aki magas vendége tisz­teletére asztalához gyűjtötte a város hivatalainak és egyesületeinek főnökeit. A zárdaiskola emeleti helyiségeinek megál­dása délután ötödfél órakor kezdődött. Fölszente­lés után a püspök tartalmas, remekszép beszéd­ben fejtegette a nőnevelés fontosságát, a mit a jó Nővérek eddig is egész odaadással iparkodtak teljesíteni s Isten bő áldását kérte az intézetre, annak alkotóira. Ezután tartalmas műsorral isko­lai ünnepély következett, amely csaknem esti hét óráig tartott. Az •» Irgalom és Hála« cimű beszédes jelenet közben három élőképben ben­gáli fény mellett gyönyörűen mutatták be a régi, felemelésre váró, az épülő és a teljesen elkészült iskolaépületet s nagyban fokozta e hatást a növen­dékek jelenetalatti zongorajátéka. Befejezésül Báthy László prépost-plébános a nála szokásos lendületességgel vázolta az intézet 24 éves törté­netét s kegyeletes szavakkal emlékezett meg Szepesi Imre alapitóról, méltatta boldog emlékű Sirnor hercegprímás érdemeit. Különös melegség­gel hangoztatta Vaszary Kolos hercegprímás áldozatkészségét, akinek jótékonysága nélkül az intézet mai formájában nem is tudna íenállani. A hallgatóság hálás éljenzésére adott alkalmat azon kijelentése, hogy a jelenlevő dr. Kohl Medárd püspök is, egy ismeretlen, magát megnevezni nem akaró jóltevővel együtt az intézet fentartói és létesítői közé tartozik, mert magán pénztárá­ból nagyobb összeget ajánlt annak céljaira. Utána dr. Hámos Péter kir. tanfelügyelő lelkes szavak­kal fejtegette Léva ezen tanügyi ünnepének nagy jelentőségét s magasztalva Báthy László prépostot, kijelentette, hogy az ott történtekről külön jelen­tést tesz a közoktatási miniszternek. Este kivilágították a várost és lampionos fáklyás-menetben szerenádot adott a »Kath. Kör« újonnan szervezett dalárdája a plébánia épületben lakó püspök tiszteletére, amely alkalommal dr. Kmosko Béla fiatal ügyvéd tartott üdvözlő beszé­det. A püspök válaszában kijelentette, hogy szi­ves örömmel jött a kulturális intézményekre az Úr áldását leesdeni, régebben figyeli e város fejlődését s őszintén óhajtja, hogy az minél nagyobb mérveket öltsön. Este 8 órakor ismét sokan voltak hivatalosak vacsorára a prépost­plébános asztalához. Vasárnap 9-én az ünnepség garamveszelei Kazy János főispánné fogadásával kezdődött, akit mint zászlóanyát, hatvan fehérruhás koszoruleány fogadott a nagy rendező-bizottsággal együtt. Dél­előtt 9 órakor Dr. Kohl Medárd püspök teljes segédlettel a »Műkedvelők Vegyes karának« közre­működésével ünnepies szent misét tartott s a gazdag aranyhímzésű zászló megáldása előtt gyújtó beszédben fejtegette a társadalmi egyletek nagy jelentőségét a mai szociális viszonyok között s katholikus hitelvek boldogitó befolyását, amiket a templomon kivül, a mindennapi életben is érvényre kell emelni. Délelőtt 11 órakor a Kör helyiségeinek megáldása következett díszközgyűléssel együtt. Báthy László elnöki megnyitója után, dr. Novotny Imre ügyvéd beszélt, aki dicsérőleg emlékezett meg a prépost-plébános lankadatlan buzgalmá­ról, a hitközség és város javára kifejtett sikeres alkotásairól; beszéde alatt lehullott a lepel az érdemes elnök életnagyságú olajfesteményű arc­képéről. Báthy László meghatottan mondott köszönetet kötelességteljesitésének ily szép elis­meréseért s hálásan emlékezett meg a püspök és Kazy főispán megjelenéséről, hogy ez ünnepély fényét emeljék. Délben az »Oroszlán« szálloda termeiben nagy bankett következett, amelyre oly sokan sereg­lettek össze, hogy e szűkes helyiségekben a ren­dezőség alig tudta őket elhelyezni. Ebéd alatt dr. Kohl püspök lelkes szép pohárköszöntő mel­lett éltette a pápát és az uralkodó királyt, mint az egyház és haza legfőbb megszemélyesitőit. Kazy János főispán a zászlószög beverésénél is hangoztatott jelmondatból kiindulva : hitben az erő, meghatóan fejtegette a vallásosság előnyeit és szük­ségességét s poharát Léva város fejlődésére ürítette. Sok-sok szép beszéd hangzott még el a püspök, a fő­ispán, a hitközség stb. éltetésére, itt csak még azt emiitjük meg, hogy kellemes meglepetés érte Báthy prépostot ebéd alatt is, mert a polgármes­ter a polgárság azon kérvénybe foglalt kívánsá­gát fejezte ki, hogy ez alkotásai mellett elterülő Plórián-tér ezentúl Báthy László-térnek, neveztes­sék, minek szűnni nem akaró taps és éljenzés lett a következménye. Vasárnap este fél hét órakor a városház dísztermében fényes közönség előtt Dombay Nár­cisz Béla helybeli bencés tanár olvasott föl. Tár­gyát nagy ügyesen a vidám kedély előnyeinek méltatása képezte és nagy tetszést aratottt vele földiéi között. Feltűnt ez alkalommal Némethy Ferenc hegedű-művész is, aki a rendezőség ké­relmére ez alkalomból Budapestről rándult Lé­vára s közkívánatra másnap is gyönyörködtette a kör tagjait. Műsor után az » Oroszlánt szálloda termeiben vidám táncmulatság következett, amely egész reggelig eltartott. Hétfőn 10-én ismét dísz­ebéd volt a plébánián, mely után a püspök 200 koronával a kör alapitóinak sorába lépett, s az­után a polgárság lelkes ovációi között délután négy órakor Esztergomba utazott. HIREK. Krónika. Felhangzott a nóta, elment a legénység Büszke katonának — kit nem bánt a vénség: » És kit a jó Isten ép kéz-lábbal áldott: Az elmúlt napokban katonának állott. Hogy majd ha megharsan a kürt s a dob pörög: Gyilkos puska pattan s az ágyú mennydörög: Megmutathassák, hogy mi is a vitézség, Mert, hisz' bornyeléshez nem kell nagy merészség. Node sebaj, fiuk! három esztendőre Ujra haza jöttök, — talán mennyekzó're . . . Testvéreitek és apátok, anyátok: Bármennyire mentek, gondolnak tirátok. S ha volt szeretőtök ha szőke, ha barna És most senki sincsen, ki levest habarna: A hideg bennetek bármennyire is ráz, Soh" se aggódjatok, mondjátok, hogy gombházi Nem tudnak ők mást, kacsintgatni, darálni . . . — Asszony nemzetséggel nein jó cimborálni! Sok legényt megcsalnak — hordja el a kánya I Nem ér egy fakovát száz falu leánya! . . . Node sebaj fiúk! előre! előre! Majd haza kerültök három esztendőre. * Fönn a tisztelt Házban újra együtt vannak, Ujra szónokolnak, zeng belé az ablaki Dacoló szivekben forró vágyak égnek, Ujra lelkesednek fiatalok, vének . . . Mameluk atyáknak bár kedélyük lázban, Mégis csak füstölnek vigan fönn a házban. De azért megesik: szépet is beszélnek, Sok szép tarka frázist engednek a szélnek . . . Azt hiszik, hogy ebből majd megél a nemzet, Mert a többi könnyű, nehéz csak a kezdet . . .! Sok tarka inditványt a szőnyegre hoznak S mindegyiken tűzzel addig vitatkoznak, Mig aztán nagy végre nem lesz abból semmi . . . De azért azt mondják, hogy meg kellett lenni! Ja bizony ott soknak be van szeme kötve, Könnyű úgy vezetni őket a gödörbe. ... Ha kormány akarja, — hiába is vitás: Mégis csak meg lesz a házszabály javítás. Mit a kormány akar: óh az minden meglesz . . . Nem lesz obstrukció, nem lesz többé ex-lex . . .! Minden kis csatában beadjuk nyakunkat . . .: Szabad honfiaknak csúfoljuk magunkat! Pedig szolgák vagyunk, szolgáknál szolgábbak! Békés báránkái Körbernek, Tiszának .. .! Regős. * Jubileum. Tegnap ünnepelte Schlick Ist­ván prelátus-kanonok áldozárságának 40 éves jubileumát. Csendben, zajtalanul ünnepelt a jubi­láns, a milyen egész működése is volt. A szép időből 32 évet töltött a tanári pályán, mialatt nem kiméivé fáradságot, valóban mindene volt mindazoknak, akiket a főpásztor az ő gond­jaira bizott. Kívánjuk, hogy az aranymise boldog napját is jó egészségben érje meg! * Kálmán napja. Csütörtökön volt Kálmán napja, mely alkalommal számosan mentek ki a temetőbe Munkácsy Kálmán sírjához. A korán elhunyt poéta sírját a szülői és baráti kegyelet elhalmozta virágokkal. * A történelmi társulatból. Az esztergom­vidéki történelmi és régészeti társulat tudvalevő­leg Horváth Béla főispánt választotta meg elnö­kének, ki hétfőn délutánra választmányi ülést hivott egybe. Megnyitván az ülést, elsőbben is köszönetet mondott azon bizalomért, mely őt ál­lította ezen nevezetes kulturális egyesület élére, majd bejelentette, hogy az egyesület alapitó tag­jai sorába az ő személyén kivül belépett Szaczelláry György, Bródy Zsigmond, dr. Rajner Lajos, Sá­tori Miksa, Bogisich Mihály, a Bencés-rend esz­tergomi székháza, Stein Manó, Stein Félix és Frey Ferenc. Az anyagi ügyeket hozván szóba, nagyon kívánatosnak véleményezte, hogy addig is, mig a társulat múzeuma egy épitendő kultur palotában állandó otthont kap, ideiglenesen al­kalmas és a közönségnek hozzáférhető helyen helyeztessék el. Elhatározta a választmány, hogy ez irányban úgy a megye, mint a város közön­ségét kéri fel megfelelő helyiség átengedésére. A pénztárnok jelentése kapcsán, a választmány kérte a pénztárnokot, hogy a roppant nagy ösz­szegű hátralékos tagdijakat minél előbb hajtsa be,

Next

/
Oldalképek
Tartalom