ESZTERGOM IX. évfolyam 1904
1904-10-09 / 41. szám
Csávolszky József c. püspök forró köszönetét tolmácsolja dr. Walter Gyula elnöknek a Segélyalap érdekében kifejtett ügybuzgó, szeretettel párosult, önzetlen munkásságáért, amellyel valóban hálára kötelezte a magyar kath. tanítóságot. Maga részéről is reméli, hogy az alap a legközelebbi időben nagyobb lendületet vehet és megvalósithatja mindazokat a feladatokat, amelyek az alapszabályok keretében foglaltatnak. A felszóló püspök meleg szavai általános helyesléssel fogadtatván a bizottség részéről, a gyűlés az elnök éltetésével szétoszlott. Beküldetett. Főtisztelendő Szerkesztő Úr! Elolvastam és megszívleltem a vezércikket, melyet az »Esztergom« szept. 25-iki száma »Megszí vlelesül« cim alatt hozott és aláírom, hogy az »Uj Lap« egyháziak és világiak részéről, sajnos, nem kapja azon támogatást, melyben, hogy céljának megfeleljen, részesülnie kellene. Mi ennek az oka ? Hol a baj ? A minap egy jó keresztény iparos boltjába léptem és ott az »Uj Lap« mellett »Friss Ujság«-ot is találtam. Az iparos ugyan egy ruhadarabbal az utóbbit előlem eltakarni iparkodott, de már késő volt, megláttam. Tehát az »Uj Lap« a mi iparosunkat valamely okból ki nem elégíti. Mi ennek az oka ? Hol a baj ? Hogy az-e az ok, az-é a baj, a mit én gondolok annak, nem tudom. Lehet hogy az, lehet hogy nem az, lehet, hogy részben az, más okok mellett, melyeket én nem ismerek. Szerkesztő ur engedelmével elmondom. Mikor az »U. L.« megindult, programmjául azt vallotta, hogy minden párti, nemzetiségi, felekezeti elválasztó korláton felül állva egyedül az igazságot és tiszta erkölcsöt fogja szolgálni, különösen pedig az a célja, hogy a sok krajcáros szemétlapok mételyétől és mérgétől óvassék meg népünk. A lap megindult. Egy ideig jól ment a dolog. De rövid idő múlva láttam, hogy az »U. L.« helyén és helytelenül, okkal és ok nélkül, derűre borura —- antiszemita. Már a programmján túltette magát. De ez nem volt elég. Nemsokára reá azon felekezeti vitába, melyet a »Magyar Szó« türelmetlen protestáns pásztorai a katholikusok ellen indítottak, ebbe a vitába az »U. L.« is beleszólt és az egész vitát a nép közé vitte, a melynek ahoz se értése, se tudása, meg nem gondolva, hogy irodalmi viták elbírálásában a nép nem lehet tényező. Más szóval a mint már előbb derűre borúra szidta a zsidókat, kezdte most szidni derűre borúra a felekezetieket. Az eredmény pedig az volt, hogy az »U. L.«ot előbb a zsidó, utóbb a protestáns házakból kitiltották és az azon házakban szolgáló katholikus alkalmazottak, szolgák, segédek, férfiak és nők, ott voltak, a hol ezelőtt, olvashatták ismét a »Friss Ujság«-okat. Én azt gondolom, t. Szerkesztő úr, hogy az emiitettem dolgok nem valók az »U. L.«-ba, hogy azokkal megtagadja programmját és árt magának. Lehet szólni azokról is, cum grano salis, de ne ugy, hogy a világiak azután felekezeti hecclapnak nevezzék a lapot, a mely minőséghez egy időben bizony közel járt. Minden finomabb érzésű ember elfordul ily folytonos szidalmaktól, a népet pedig elvadítják. Ez a véleményem. Aki más okot tud, mondja el és segítsük lábra ezt a nagyon szükséges és üdvös vállalatot, a mely tud okos is lenni, mint azt sokszor oly derék, kitűnő, talpraesett, és igazán a népnek való vezércikkei bizonyítják. Hozzáteszem, hogy irodalmi vitába nem bocsájtkozom. Szives üdvözlettel, a Szerk. úrnak tisztelő hive és alázatos szolgája * HIREK. Krónika. Hírt mondok a Kossuth-utcából, Hisz mindegy az, ha rosz, ha jó . . . . . . Vasárnap ugy tizenegy után Szállt fölöttünk egy léghajó, Úgy látszott, mintha e gombócot Kiköpte vón' egy óriás . . . Ám, hogy e gombóc léghajó volt, Ma már egy csöppet sem vitás. Ugy megbámultuk, úgy megnéztük, Hogy a szánk is tátva maradt, — A mig mellettünk több gépkocsi Veszett sebesen elszaladt. Mintha ördög hajtotta vón', Úgy forogtak a kerekek, Hogy megfoghassák a léghajót, Mint a macska az egeret. A kalmárzajban, zörgelemben Mint a megbőszült vad tulok • Végig »töff-töff«-ölték az utcát, Úgy. hogy mindenki elfutott. Csupán, csupán csak egy maradt ott, Egy vakmerő bátor Andris, Aki megmerte állítani, — Hisz 1 volt nála tán még kard is . . I Alássan szólt: »Kicsit fékezzék Ördöngös masinájukat. Mert hiszen igy hamar elkopik A sima aszfalt-burkolatU — Aztán a gépkocsi elindult, Nagy vigan zakatolt tova: Utói is érte a léggömböt — Mikor vetve volt horgonya . . . . . . Ma már igy kel nemes versenyre A szürke ló és a csacsi; A lomha teve fürge kalmár; A léghajó és gépkocsi. * Mig napjaink itt lenn szomorúan telnek, Fönn a hegyoldalban vigan szüretelnek. Az öblös kádakban jó borok csurognak . . . Van mitől nótázni a száraz toroknak. . . . Régi fapohárnak tüzes édes ajka.. . . Aki megkóstolja: nagyot cuppant rajta. Soknak ugy izlik, hogy csurogtatja egyre, 4» Szép szivárványt sző az a borult lélekre. Kinek nincs ott gondja adóra, kamatra . . . Inkább öntögetnek vigan a garatra. Vig poharazóknak az a köszöntője: >Legyen bővebb szüret jövő esztendőre!* Eegős. * Magyarok Nagyasszonya. Ismét elérkezett a magyar nemzet kedves ünnepe: édes jó Anyánk, régi nagy Patron ánk, Magyarország Nagyasszonyának ünnepét üljük ma. Magyar ünnep ez teljesen, hisz őseink kiváló Mária-tisztelete és szeretete indította rá főképen szentséges Atyánkat, a nagy emlékű XIII. Leo pápát arra, hogy a mai nagy napot »Magyarok Nagyaszszonya« név alatt az ünnepek sorába felvegye. Dicső magyar elődeink szent István első királyunknak, ki halála óráján is országát, nemzetét Míiria pártfogása alá ajánlotta, a példáját követvén, mindenkor buzgólkodtak szűz Mária tiszteletéért. Fényes templomokban gyönyörű képeket és drága szobrokat állítottak tiszteletére; két hónapot róla neveztek el Kisasszony és Boldogasszony havának ; pénzeiket, zászlóikat, fegyvereiket szűz Mária képével ékesítették. S kétségkívül az ő hathatós könyörgéseinek köszönték elődeink győzelmeiket. Az ő hathatós pártfogásának és könyörgésének köszönhetjük, hogy annyi vad tatár, embertelen török és agyarkodó belső pártütők pusztításai után maroknyi nemzetünk virágzik még, Európa egyik legáldottabb részében; hogy az utolsó hitszakadások által nemzetünk mégis nagyobb része a kath. hittől el nem idegenittetett. Szűz Anyánk, hozzád fordulunk mi is, hű magyarjaid. Megfogadjuk s megígérjük, hogy őseink irántad való kiváló tiszteletéből mi sem engedünk, édes anyai szereteted mi is akarjuk kiérdemelni, mert tudjuk, hogy akkor lesz boldog a magyar s nemzete, ha Te maradsz hatalmas Pátronája, s Nagyasszonya továbbra is ! * A király névnapja. Október 4-én, dicső uralkodónk névnapján lobogódiszben állott a város. A régi vár ormáról mozsárlövések dörögtek, hirdetvén a nap jelentőségét, a főszékesegyház harangja pedig ünnepi misére hivta a hiveket. A misét, melyre a hatóságok és testületek külön meghivattak, Boltizár József, püspök, általános érseki helynök tartotta. A kóruson Kersch Ferenc vezetésével a kar, a katonazenekar közreműködésével valóban áhítatra gerjesztő szép zenét szolgáltatott a szentmiséhez. A szentély padsoraiban ott láttuk a megyei tisztikart, élén Horváth Béla főispánnal, Vimmer Imre polgármester vezetésével pedig a város tanácsát. A megyei és városi urak hosszú kocsisorban, diszmagyarosan hajtattak fel a székesegyházhoz. A katonaság Hess Rezső ezredes vezetésével szintén teljes díszben vonult fel és ott láttuk még az állami, közigazgatási és magánhivatalok képviseletét is. Az érseki tanítóképezde ifjúsága zászlója alatt, tanárainak vezetésével imádkozott az uralkodóért, mig a többi tanintézetek szokott s rendesen látogatott templomaikban hallgattak misét és azután szünetet élveztek az egész napon. Az a szép ünnepi hangulat, mi ezen a napon a polgárság között elömlött, megnyilatkozó tanújele annak a nagy szeretetnek, mellyel az ősz uralkodót népe körülrajongja. Egy egész nemzet imádkozott ezen a napon a felséges ur életéért, mert jótékony áldás életének minden pillanata. * Ünnepélyes istentisztelet. A Magyarok Nagyasszonya ünnepét kiválóan ünnepli meg ma a főszékesegyház. A nagy sz. misét fényes segédlettel dr. Koszival István prelátus-kanonok fogja mondani, utánna pedig Eszterházy Pál herceg, a kiváló Mária-tisztelő megható imája mondatik el. * Adományok. Mint Szakolcáról értesülünk, dr. Csernoch János prelátus-kanonok s országgy. képv. ismét fényes bizonyítékát adta kerülete iránti szeretetének. Szivén viseli a kerületnek nemcsak szellemi, de anyagi érdekeit is. Utóbbi beszámolója alkalmával ismét szép és jelentékeny összegekkel támogatta az ottani egyleteket és szövetkezeteket. * Főegyházmegyei hirek. Glatz József Udvard-kerületi h. alesperes és plébános folyó hó 4-én életének 47. áldozárságának 23. évében az Urban elhunyt. A plebániahivatal ideiglenes vezetésével Miskovicz János ottani segédlelkész bízatott meg. * A megyei tiszti vacsorák. A vármegyei tisztikar Horváth Béla főispánnal az élén minden hét elején összegyűlt a Fürdő vendéglőben vacsorára s kedélyes és kollégiás eszmecserét folytatott. E héten a helyiség dolgában változás állott be, a mennyiben ezentúl a »Korona« szállodában találkoznak a megyei urak. Az első koronái találka kellemesen folyt le s a főispánon kivül résztvettek azon: Andrássy János kir. tanácsos, alispán, Büttner Róbert főkáptalani főszámvevő, Dankó István törvényhatósági főállatorvos, Frey Ferenc orsz. képviselő, Haan Rezső tb. főjegyző, báró Jeszenák István bm. fogalmazó, főispáni titkiír, Kollár Károly gazdasági tanácsos, Kollár Péter árvaszéki h. elnök, Palkovics László szolgabíró, tb. főszolgabíró, Pisuth Kálmán megyei aljegyző, dr. Seyler Emil megyei főorvos, B. Szabó Mihály megyei főjegyző, dr. Uray István tb. főjegyző, Usztanek Lajos közig, gyakornok. * Házasság. Vaszary Dezső primási gazdasági intéző, Vaszary László primási gazdasági tanácsos fia f. hó 3-án vezette oltárhoz Griesbach Nica úrhölgyet. Az egyházi áldást Kohl Medárd püspök adta a hercegprímás házi kápolnájában az új párra. Násznagyok voltak: Vaszary Béla honvéd huszárszázados és Talajdy Zoltán karánsebesi főszolgabíró, a menyasszony sógora. Az esküvő után a primási palota márványtermében szűkebb körű családi ebéd volt, mely után az ifjú pár nászútra ment. * Szabadságon. Fekete Rezső tb. szolgabíró két heti szabadságát élvezi október 15-ig. — Helcz Ferenc váci kir. járásbiró hosszabb szabadságának egy részét Esztergomban tölti testvéreinél. * Egy ifjú asszony halála. Egy fiatal, szeretetreméltó ifjú asszony halt meg csütörtökön, mély gyászban boritva férjét és kiterjedt rokonságát. A halálesetről a következő gyászjelentés tudósít: Rosznáky Alajos, özv. Tolleé Gyuláné szül. Feichtinger Adél, Dr. Feichtinger Sándor és neje szül. Massa Mária, úgy a maguk, mint az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szivvel jelentik, hogy felejthetetlen, imádott jó neje, forrón szeretett leánya és unokájuk Rosznáky Alajosné szül. Tolleé Hedvig élete virágában, boldog házassága 2-ik évében, f. hó 6-án hajnali 1 órakor, hosszas szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után, áldott jó lelkét Teremtőjének visszaadta. A drága halott földi maradványai f. hó 7-én d. u. 3 2 /4 órakor a kiscsévi pusztán beszenteltettek és 8-án délután 3 órakor Esztergomban, a belvárosi temetőben tétettek örök nyugalomra. Az engesztelő szent miseáldozat f. hó 8-án délelőtt 9 órakor lett bemutatva a belvárosi plébánia-templomban. * Régészeti és történeti társulatért. Főispánunk lelkes ügyszeretettel karolta fel az esztergomi régészeti és történeti társulat ügyét s érdeklődésének már is megvan az eredménye. Mert a fölhívásra, melyet a napokban intézett az ügy iránt érdeklődő műbarátokhoz, már eddig is sokan léptek be az egyesület alapitó tagjai sorába 100—100 koronával. A többek közt: Horváth Béla főispán, Bródy Zsigmond főrend, tag, Bogisich Mihály c. püspök, Bencés rendház, Rajner Lajos prel.-kanonok, Szaczelláry György oráz. képv., Sátori Mariska. Reméljük, hogy e lelkesek példája hódítani fog művelt társadalmunkban.
