ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-10-02 / 40. szám

IX. évfolyam. Esztergom, 1904. október 2. 40. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. „Kath. centrum Ausztriában. 6 * Esztergom, október 1. (—a.) Ilyen politikai párt nem lesz, mert nem lehetséges és azért komoly poli­tikusok ilyet alakítani nem akarnak. Alaptalan tehát egy napilap diadalöröme, mely lap folyton egy »katholikus« párt ala­kításáról beszél nálunk és ezért »egész so­rozatát kellett elviselnie a gyanúsításoknak, támadásoknak.« Másutt is vannak, mindenütt feloszlótél­ben, ilyen lapok és a centrum dicsőséges nevével egyeseket tévedésbe ejtenek. Ezért az igazi centrum-párt (a német birodalmi) szükségesnek tartotta biztos vilá­gításba helyezni ezt a politikai fogalmat és a Görres-társulat Staatslexikonában a párt egyik kiváló tagja, dr. Bachem Gyula, pon­tosan leirta a német centrum elveit. Windhorst Lajos minden irányban kiala­kította ezeket és az ö kijelentései adják a tájékozást, most is a párt működésére, mert ezeknek az elveknek mély bölcseségét óriási sikerek igazolják. Windhorst minden alkalommal élesen hangsúlyozta, hogy a centrum nem felekezeti párt és Bismarknak ilyen irányú szemreveté­seit mindig kíméletlenül visszautasította. A modern államszervezetbe nem illeszt­hetők a középkori jogviszonyok. Most az úgy­nevezett »jog-állam« fogalma uralkodik, mely­nek becsületes értelme az, hogy az állam minden jogosult érdeket egyenlően oltalmaz. Erre az álláspontra helyezkedett a cen­trum és ezen az alapon lett az az »erös torony«, mely a túlnyomó többség tanulá­saitól sem dőlt el. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Valamikor, régen . . . Valamikor, régen álmodtam egy álmot . . . Az az álom ma már messze-messze szállott...! Valamikor, régen biztam, hittem benne, Nem hiába csalogatott Sötét szemepárja, rózsás ajka kelyhe. Valamikor, régen, izzó szemű gyermek, Teneked susogtam örökös szerelmet . . . Valamikor, régen . . . soha se feledd el 1 — Eltakart a bokrok lombja . . . S farkasszemet néztem égetó' szemeddel . . . Valamikor, régen . . . Oda van az álom . . . ! Nem tündököl csillag néma éjszakámon . . . Emléke szétfoszlott szürke sötét köddé . . . Vágy, sóhajtás mind hiába 1 — Nem lesz olyan álmom soha, soha többé ... 1 Hesperus. Flörtröl a hölgyekhez. Ijesztőmód felszaporodott utóbbi években az elválások statisztikája; az ember önkéntelenül | kutatja az általános okot . . . A régi idő kben hirét sem hallották az efé­Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. A centrum nem csak egy vallásfelekezet védelmét tűzte feladatul, hanem egyenlően minden polgári jogét. Windhorst az 1872. év január 30-án Bismarknak igy felelt: »Én mást nem kívánok, mint oly helyzetet terem­teni, melyben a vallás miatti viták a parla­mentben megszűnjenek, hogy békével és nyugalommal építsünk azon a házon, mely­ben mindnyájan lakunk, melyben mindnyá­junk számára elég hely van.« —Ez volt az ö egyházpolitikai Ízlése. Elitélte azért a fele­kezeti vitákat, de a felekezetek jogait — ezek mellett természetesen a katholikus egyházét is — őszintén oltalmazta. Politikai pártot teremtett, nem vallás­felekezetet a parlamentben. Bismarknak 1872. év január 31-én programmszerüleg mondta: »A centrum-párt, melyhez én tartozom, nem felekezeti. Programmunkat köztudomásra hoz­tuk és az ehhez való csatlakozásra mindenkit felhívtunk és mindenkit szivesen látunk ma­gunk között, ki azt elfogadja.« Hogy a centrumban protestáns vallásúak is legyenek, erre kiváló súlyt helyezett Wind­horst, és minden kiváló alkalommal szembe­tűnően hangoztatta, hogy a modern alkot­mányos államban egy tisztán felekezeti, egye­dül egy vallásfelekezet érdekei szerint dolgozó párt eredményesen nem működhetik; mig az olyan párt, mely a nyilvános élet minden kérdését felöleli, a vallás és az egyház jogait és szabadságát is hathatósan védelmezheti. Ezért a centrum minden jogos követelés pártolója — még a szociáldemokraták ré­szére is. A tisztán egyházi kérdésekben a római Szentszék határozata Windhorst előtt föltét­léknek ; öreg anyáink elképedve nézik odaföntről, ha egy-egy unoka megsemmisíti, nevetségessé teszi az oltárnál tett szent esküt. Más nők voltak ők, másként fogták fel, ér­telmezték a házasságot. Uraik mellett kitartottak tűzben, vészben, képesek voltak őket a harctérre, börtönbe, avagy bujdosó helyökre követni, hogy enyhítsék hűsé­gükkel a hazáért vérző szivüket . . . Ezek a régi magyar úrnők — és nem méltóságok, excellenciák — másképpen éltek leánykorukban, más alapra* építették házasságukat. — Nem ismerték a mai társadalom megrontó]át, a flörtölést. Fiatal lányok, ti ijesztő módon hódoltok ezen modern bontonnak. Ilyen apró szeretkezé­sekre pazaroljátok szerelmeteket, tűritek a férfiak szalon tolakodását és azt hiszitek, ha flörtöltök, érdekes, modern lányok vagytok. Pedig egy be­csületes, jellemes férfi ritkán veszi el azt a nőt feleségül, akivel flörtölt. Ti sokak által megirigyelt, úgynevezett ün­nepelt szépségek, kiknek szivét lelkét elmúlt em­lékek (flörtök) egész raja tölti be — minő szerel­met fogtok egykor uraitoknak nyújtani? Apró flörtökre pazarolt szivetek megmaradt roncsát ? Erre akarjátok házas életeteket építeni ? Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. lenül iránytadó volt, de épen ilyen határo­zottan őrizte meg a centrum függetlenségét a tisztán politikai ügyekben. Midőn a katonai septennatus tárgyalásánál Jacobini államtitkár a centrumot annak elfogadására kérte, Wind­horst ezt nem teljesítette. Bismark egy orszá­got adott volna, ha a centrum erre a térre lép, mert akkor elvesztette volna lába alól a szilárd talajt: a jelenlegi parlament rendszerrel meg­egyeztethetö tisztán politikai pártállást. Ezért a német püspökök soha sem tartják magukat a centrum olyan politikai pártvezéreinek, kik­nek egyházi parancsára áll a párt. Ök mind­nyájan szívvel-lélekkel támogatják ezt a pár­tot; papjaik értékét aszerint mérlegelik, amint az általuk vezetett hivek a centrum zászlója alatt állanak, és Németországban elképzel­hetetlen, hogy az egyházi férfiak ne az egy­házat védő politikai párton legyenek. De ezért nem vallásfelekezeti, hanem országos párt az, mely a »jog, igazság és szabadsag« jótéte­ményeit az ország minden rétegére kiterjesz­teni igyekszik. Ilyen szervezetű pártot komolyan vesz a modern parlament, hol egy vallásfelekezeti politika létjogát el nem ismerik. Ezért egész Európában a német centrum mintájára szervezkednek a keresztény politikai törekvések, a különleges »katholikus« pártok pedig oszlófélben vannak. Mindinkább terjed a belátás, hogy csak Windhorst elvei szerint lehet az egyházat megmenteni. A politikának most az a kérdés a gyö­kere, hogy az »állam« pogány vagy keresz­tény elvek szerint rendezkedjék-e? A harc ezért a parlamentben dől el, hol csak oly tényező működhetik eredménye­Ingoványon nem állt még templom ! Pedig egy szép házas élet a föld legszebb temploma. Eszményi, ha tiszta, érintetlen szivet tud a nő ezen templomba helyezni. Ezt kívánják a férfiak és mégis a nő az, kinek vesztére törnek. Mert épen ő képes már most s még sokkal inkább későbben a világ üdvét, vagy vesztét előmozdítani. Es épen azt iparkodnak tőle mindenekelőtt elrabolni, ami mél­tóságát, boldogságát és erősségét teszi! — szive ártatlanságát . . . A legkorrektebb nőket is megingatja a fér­fiak udvarlása. Nincs oly nő, aki ellent tudna állni az ily támadásnak ; szeretik, életszükségletük, hogy minél több udvarlójuk, széptevőjük legyen, más izt ad társalgásuknak a flörtölés. Vannak kivételek, de általában a jourok, a bálok, tennisz és minden alkalommal, ahol fér­fiakkal együtt vannak, főmulatságuk a flört. És ez a léha mulatság, ez 'öli meg a lányok fiatal lelkét, idealizmusát. — Fásult, fáradt sze­relmet nyújtanak házasságukkor férjeiknek. — Beteges idegük nem tud, nem akar küzdeni a házas élet nehézségeivel. Nincs meg az igaz, erős karakterük, finom nőies lelkületük, nem tűrik, nem alkalmazkodnak férjeik akarata szerint.

Next

/
Oldalképek
Tartalom