ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-09-25 / 39. szám

* Buesú-ünnepély. Az Esztergom-járási r. kath. Tanitóegyesület, Pelczer Lipót dorogi esp.­plébánosnak Kéméndre történt távozása alkal­mából, diszközgyülésen fejezte ki a távozó esp.­plébános iránt érzett háláját és ragaszkodását. Pelczer Lipót ugyanis, mint esperes, a járási Tanítóegyesületnek egyházi elnöke is volt. A dísz­közgyűlés folyó hó 22-én folyt le a városi leány­iskolában, a teljes számban megjelent tanítóság részvételével. A papság is szép számmal volt képviselve. A diszgyűlést Gyarmathy József világi elnök nyitotta meg, méltatván a nap jelentőségét, majd a küldöttség élén a diszközgyülésen meg­jelent Pelczer Lipót, egyházi elnök érdemeit és vonzó lelki tulajdonságait vázolta meleg és ben­sőségteljes hangon. Pelczer Lipót, egyházi elnök meghatottsággal köszönte meg az egyesület ne­vében kifejezett búcsú-nyilatkozatokat, s a ker. tanítóság ragaszkodásának és szeretetének e nagy arányú megnyilatkozásának viszonzásául kijelenti, hogybár a kerületből távozik, az egyesületi érint­kezést és munkásságot a jövőben is folytatni kí­vánja, s az. egyesület pártoló tagjai közé lép. A diszgyülés éljenzéssel fogadta az ünnepelt egyházi elnök bejelentéseit, s érdemeinek jegyzőkönyvbe foglalását határozta el. A diszgyülésen kifejezett lelkes ovációnak méltó folytatása volt a Magyar Király vendéglőben, ugyancsak az ünnepeltnek tiszteletére rendezett társas-ebéd. A felköszöntők sorát Gyarmathy József világi elnök nyitotta meg, szép szavakban emlékezvén meg a távozó egy­házi elnök szívjóságáról és a tanitók iránt érzett rokonérzéséről. Majd Heinczelmann Antal nyerges­ujfalusi főtanitó tolmácsolta a kerületi tanítóság érzelmeit. Pelczer Lipót a kifejezett jókivánatokért köszönetet mondva, élteti a tanítóságot, s bár a személyét érintő további ovációk elől szerényen kitérni kivan, Guzsvenitz Vilmos tanitóképző-int. ig., Perényi Ferenc s mások lelkes szavakban éltették az ünnepeltet. A társas-ebéd a késő dél­utáni órákban ért véget. * Fecskebúcsú és másodvirágzás. Szegény kis madárkák, a tavasz csicsergő hírnökei, a fecs­kék vasárnap hajnalban keltek útra Esztergomból. Szombaton egész nap ott gyülekeztek a vizivárosi zárda fölött. Le-le szálltak az épület tetejére, majd hatalmas felhőként repülték körül a bazilika ku­poláját, mintha nehezükre esnék válni a kedves, a megszokott tájtól. Ködös idő volt szombaton s az eső is hideg cseppekben szemergett, ezért várták meg a vasárnap aranyosan kelő napját. Reggelre már bizony volt is egy két maródijuk. Nem birta 'ki egy pár a födéltelen éjszakát és megdermedve vergődött az utcán vagy a ház­tetőkön, mig a ravasz macskák karmai közt nem lelték végzetüket. Elmentek tehát a kedves ma­dárkák s a levelek is hullanak már zörögve, só­hajtozva figyelmeztetve az emberiséget. Es mig bús elégiára készt az idők változása, Köbölkútról egy kis dobozt kapott a szerkesztőség, melyben egy virágzásnak indult gyümölcsfa kis ágát küldi vigasztalásul lapunknak egy jó barátja. A virágzó fa Székesváry Imre köbölkúti plébános kertjében díszlik, de persze csak a jövő éven szedheti gyü­mölcsét, a pirosszemü meggyet. * Egy kedves emlék. Szép és sikerült ün­nepély volt az, melyet f. hó i"8-án a helybeli kath. legényegylet a katonasághoz bevonuló tag­jainak búcsuzására rendezett. Már az udvarban lampionok és díszes »transparentek« hirdették az ünnepély nevezetességét. A széksorokat diszes hölgyközönség foglalta el. Az estélyen megjelent az egylet szeretet elnöke, dr. Csernoch János prelátus­kanonok s orszgy. képviselő is. Pont fél 8-kor vette kezdetét az estély Jőnás Pál nyitányával. Ekkorra már a terem zsúfolásig megtelt, olyany­nyira, hogy a később jövőknek nem jutott hely. A bevezető zenedarab után felgördült a függöny. Az egyesületi dalárda Paulusz Béla, helybeli őr­mester remek vezetése alatt kezdte meg a szépen rendezett műsort, még pedig a Hymnussal, melyet a közönség természetesen állva hallgatott végig. Majd Nejedlo Mariska k. a. lépett a színpadra. Szép hangsúlyozással és taglejtéssel szavalta el Tarkányi Béla »Nandori fogolyno« c. költemé­nyét s a megérdemelt jutalom itt sem maradt el: a közönség lelkesen megéljenezte s megtapsolta. Hasonló tapsviharban részesült az egyesületi da­lárda által szépen énekelt következő három dal is, úgymint »Nyugtasd rajtam« (Szentimrey Ele­mértől), »Csinom Palkó« (kurucdal) és a »Fekete bor, édes szőlő« cimű friss dal Kossovitstól. Pozmann Sándor volt a következő szereplő. Rudnyánszky Gyula »Gyava« c. drámai törvény­kezését adta elő. Fellépésén meglátszott a készült­ség, az érzelmeket is jól adta vissza. Nagyszerűen 1 festett az élőkép is s annyira megnyerte a közön­ség tetszését, hogy háromszor kellett a függönyt felhúzni. A két kis baba ugy állt ott, mint valódi két angyalka, meg sem mozdult. A műsor 5-ik pontját s egyszersmind az ünnepély legérdekesebb részét képezte Porzsolt Kálmán »A párbaj« c. egy­felvonásos szinműve. A szereplő személyek kivé­tel nélkül pompás dolgot produkálnak. A mit például Jolán (Nejedlo Mariska) csinált, az maga volt a tökéletesség, valóban megérdemelte azt a szíves rokonszenvet, mellyel a közönség fogadta. Jó volt az éneket vezető buzgó őrmester felesége, Paulusz Béláné is Kovátsné szerepében ; a ki mellett különösen Zeke József (Majoros Fe­renc) kitűnő karrikaturáját kell kiemelni. Oly higgadtan, megfontolva adta elő szerepét, akár­csak egy igazi színész, jakobek Jenő (Csetneki alias Berényi Arthur gróf) eleinte egy kissé hideg és feszes volt ugyan, később azonban tel­jesen beleérezte magát szerepébe, megtartotta végig az ő nemes, büszke grófi tempóját. A da­rab maga igen jól volt megválasztva s a rendezés és betanítás Haliezky Béla, egyesületi h. másod­elnök érdeme, a ki időt, fáradtságot nem kiméivé igazgatta a szereplő személyeket is. A »Zöld erdőben« (Ziegler Bélától) és »Megkondult a Kecskeméti . .« c. népdalok kitűnő sikere után Pesti Sándor mulattatta a néző közönséget Gabá­nyinak »Egy kedves ember« c. érdekfeszitő mo­nológjával. Ügyesen forgolódott a színpadon, taglejtései is kitűnőek voltak. A műsor végét az egyesület hölgy- és férfikara zárta be a remekül sikerült »Hazank dalá«-val s ez alkalommal meg­győződtünk arról is, hogy nem csak a férfikar­nak, hanem a hölgyek karának vezetése is ügyes kezekre van bizva. A kar utolsó száma annyira megnyerte a közönség tetszését, hogy meg kel­lett ismételnie a darabot. A műsor véget érvén, kezdetét vette a tánc, mely reggelig tartott. Hogy pedig tudósítói tisztünknek mindenben eleget te­gyünk, meg kell dicsérnünk az örök-ifju »Janos bácsit« amiért a vendégsereget olyan jóizü éte­lekkel és jó italokkal szolgálta ki, hogy akár­melyik vendéglősnek is becsületére vált volna. * A város jövő évi költségvetését hétfőn kezdi tárgyalni Esztergom szab. kir. város pénz­ügyi bizottsága. * A villamos világitás és a tűzbiztonság. A nemsokára megnyitandó villamos világítás nagy gondot okoz a városi tűzoltóságnak is, amennyi­ben nem tudja, mily intézkedéseket tegyen akkor, ha az égő házak közelében a villamos vezetékek esetleg leszakadnak. Feltétlenül kényes kérdés ez, mert a vezetékekben levő áram magukra a tűz­oltókra a legveszedelmesebb. A tűzoltó egyesület tehát felkérte Tiefenthal Gyula városi mérnököt, hogy adjon ez irányban szabályszerű felvilágositást. * Búcsújárás. Vasárnap tartották meg a hivek a szokásos őszi búcsút a selmeci Kálvárián, s megyénkből is sokan vettek részt az ájtatossá­gon. Hétfőn délben nagyszámú processió vonult végig a városon, kesztölciek voltak buzgó plébá­nosuk vezetése alatt. A szép rend, melyben végig vonultak, dicséretükre válik. * Az „Esztergom-vidéki gazdasági egye­sület" f. hó 20-án tartotta évi rendes közgyűlését a megyeház nagytermében Horváth Béla főispán elnöklete alatt. A szép számmal egybegyűlt tagok nagy érdeklődéssel hallgatták az elnöki megnyitó beszédet, melyben a tisztikar és választmány mű­küdéseért elismerését fejezi ki s a jövőben elő­fordulható nagyobb munkára buzdító szavakat intéz. Az évi jelentés tudomásul vétetett, a pénztári számadásnál a felmentvény megadatott, s az 1904. évi költségvetés elfogadtatott. A tisztikar egyhan­gúlag megválasztatván és pedig alelnökök lettek Büttner Róbert és Vimmer Kálmán, ügyész Nieder­mann Pál, pénztáros Grósz Ferenc, titkár Szabó Géza. A 36 választmányi tag 3 évre szavazás utján lett megválasztva. Vargyas Endre kir. tanfelügyelő igen szép költői lendülettel mondott hatásos beszédben adta át Burány József egye­sületi telepvezetőnek a földmivelési miniszter elis­merő oklevelét és a földhitelintézet által kitűzött s általa elnyert I. dijat: 600 koronát. Minden­esetre az egyesület részére is nagy kitüntetés, hogy az egész ország pályázói közül az első di­jat az Esztergom-vidéki gazd. egyesület telepveze­tője nyerte el. A közgyűlés egyik igen érdekes pontja volt Vimmer Kálmán intéző felolvasása »A gazda-társadalom szövetségéről«, a rendkivül nagy tetszéssel fogadott felolvasás egész terje­delmében az egyesület hivatalos lapjában fog közzététetni. A közgyűlés elhatározta, hogy a gazda társadalmi szövetkezés tárgyában a me­gyében nagyobb akciót fog megindítani! A gaz­dasági élet élénkké tétele s az érdeklődés felkel­tése céljából az egyesület 1905. évben egy kiál­lítást fog rendezni, — melyben a megye termény, gyümölcs, házi ipar stb. produktumait egy keret­ben fogja bemutatni. A közgyűlés komoly tár­gyalása s a felvett kérdések megvitatása azon meggyőződést kelti, hogy az egyesület vezetése jó kezekben van, s megyénk gazdasági viszonyaira csak jótékony hatással fog lenni s igazán sokat mulasztottak, kik ezen a közgyűlésen részt nem vettek. i; Kisdedek beiratkozása. Julius és aug. hónapokban a vörheny hevenyfertőző kór Pár­kány községben a szokottnál nagyobb arányban kezdett itt-ott feltünedezni, azért a kisdedóvodát orvosi rendeletre bezárták. A fentartó hatóság most arról értesiti az érdekelt szülőket, hogy a a kisdedóvoda ismét rendelkezésére áll a szülők­nek. A r. k. vallásúak havonkint 90 fillért, a más­vallásúak pedig havonkint 1 K 50 fillért fizetnek. A fentartó felekezet határozott törekvése, hogy az intézetet az 1891. évi 15. t.-c. intézkedéseinek megfelelő épületbe és helyre költöztesse s ezzel szemben téves az a községben keringő hir, hogy a kisdedóvodát felosztatják végleg. * Kész a lábas, csak füle nincs. A szent­györgymezei iskolát hosszas és kinos előjátékok után végre is megnyitották, de sajnos, arról még nem gondoskodott a nemes város tanácsa, hogy a szép és imponáló iskola megközelíthető is le­gyen. Az épület egy nagy térség kellős közepén áll és semmiféle kövezés nem nyit még oda utat azon a rengeteg por- vagy alkalomszerű sárten­geren keresztül. Igen kérjük a város tanácsát, legyen figyelemmel a többek felkérésére tett ezen tiszteletteljesen nyilvánított óhajtásunk iránt és köveztessen ki legalább egy utat, melyen az iskola megközelíthető legyen. * Okleveles férfitanitót keresek helyettesül mai naptól számított tizenegy hónapra. Havi fize­tés 65 korona, bútorozott lakás fűtéssel. Köteles­sége elemi IV. osztályt vezetni, ismétlősöket fel­váltva oktatni, kántoriakban segédkezni. Nagy szünidőben teljesen szabad. Tannyelv magyar. Ajánlkozást egyszerű levélben, hitelesített oklevél­másolattal kér Magyarszölgyénben, (Esztergom megye) »Szabadságolt tanitó.« (Poste restante). * Szerencsétlen fogadás. Klányi András 20 éves kesztölci munkás egy liter borban foga­dott Kara János nevü társával, hogy egy 80 kilós követ egymaga tesz fel a targoncára. Klányi a fogadást megnyerte, de a következő percben orrán, száján és fülén csak úgy ömlött ki a vér. A szerencsétlen fogadás hőse másnap nagy kinok között halt meg. * Lőfegyver mint játék. Piszkén egy meg­gondolatlan ember balesete is mutatja, hogy a lőfegyver, valahányszor játéknak tartják, mind­annyiszor megboszulja magát. Vig József ottani hegyőr töltött revolverével játszott, miközben a fegyver elsült és Vignek három ujját ellőtte. A helybeli Kolos-kórházban ápolják. * Kenyérre valót loptak. Az ínséges idők jeleként történik meg mostanában, hogy a tehe­tősebb emberek gabonaraktárát megdézsmálják a szegények. Egyik ilyen bűnös, kit most rajta­csíptek, azzal védekezett, hogy: kevéskét lo­pott, csak egy-két kenyérkére valót. F. hó 18-án Fürst Salamon csévi polgár gabonaraktárából elemeltek ismeretlen tettesek mintegy 70—80 korona értékű rozsot. Fürst kamráját, ugylátszik közraktárnak tekintik a tolvaj szegények, mert már másodszor vettek belőle s bár felügyelet nélkül van, többet is lophatnának, ilyen kevéssel is beérik. Szerénység, de bűnös erény. * A kesztölci Engelnek vizre van szük­sége ! A kesztölci Engel-ügy hires főszereplője Stern Márkus, törvényhatósági tag, ki a borászat terén nem épen érdemeket, de büntetést is szer­zett, nagy vízhiányban lehet, mert f. hó 18-án a városi fogyasztási adóhivatal tetten érte, midőn egy Esztergomban bérelt pincéből a bejelentett bor helyett vizet szállított Kesztölcre. Az adó­hivatal most jött először rá Stern Márkus ezen apróbb kis ügyére s azért mégis érzékenyen meg­büntette. Nagy vízszükséglet lehet a kesztölci En­gel ottani boros pincéjében, hogy már Esztergom­ból kell neki szállítania hordóban, s hozzá még a fogyasztási hivatalnak bort jelent be. Avagy már Kesztölcön mind felhasználta a jó kútvizet a jeles borász ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom