ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-09-25 / 39. szám

A torzsalkodásból csak a németnek van haszna, ki eközben követésre méltó buzgalom­mal törekszik otthon berendezkedni, hogy iparun­kat és kereskedelmünket tönkre silányíthassa; hogy gazdaközönségünk produkcióit gyáraiban feldolgoztathassa, melyeket aztán drága pénzen vagyunk kénytelenek visszaváltani. Mily másképpen festene nálunk a világ képe, ha a merkantilizmus és agrarizmus hangjai a haza szeretetében egyesülve közös erővel törekednének kiépíteni a magyar állami szervezetet. Vajha a született aristokraták, kik az agra­rizmus egyedül üdvözitő voltára esküdöznek itt­hon gyárakat létesítenének; vajha ipari vállalato­kat segélyeznének; vajha a pénzaristokraták belátnák, hogy a földbirtokra adott kölcsöneikkel visszaélniök nem szabad: akkor lenne Magyar­ország Eldorádó; akkor emelkednék az ország tekintélye a külföld előtt. Míg ez bekövetkezni nem fog, a bajokon az önálló vámterület sem fog segíteni. Igaz ugyan hogy megeshetnék, miszerint a külön vámterület mellett kénytelenek volnánk egy-egy brünni posztó kabátot három vagy négy esztendeig is elviselni, de legalább éhen nem halnánk, mert a mi drága földünk mindig terem annyit, mennyi életünk fentartására szükséges. Az osztrák ellen­ben, ha úgy tetszik, magára ölthet évenkint két brünni posztóból készült kabátot is, de ő meghal­hatna éhen, mert nem tudja megenni az ő . . . brünni posztóját. Azt akarjátok emberek, hogy virágozzék e hon ? Ne a vámterület önállóságának vagy alá­rendeltségének kérdése fölött torzsalkodjatok, ha­nem hozzatok üdvös törvényeket, melyek az ipar és kereskedelmet éppen olyan védelemben része­sitik, mint a földbirtokokat. Ez ok miatt nem tudjuk eléggé sajnálni azt az ingadozást, melyet a kormányférfiak majd az ipar és kereskedelem javára, de az agrarizmus rovására, majd viszont a politikában inaugurálnak. Szeretnők itt is elmorzsolgatni a közmon­dást : » Concordia parvae res crescunt, discordia maximae dilabuntur.« Az egyetértés ölében a kis dolgok is növekednek, az' egyenetlenség a nagy horderejű kérdéseket is tönkresilányitja. Az agrarizmus és merkantilizmus között dü­höngő ádáz harcnak tehát a hazaszeretet jegyé­ben meg kell szűnnie, ha élni és uralkodni akarunk. HIREK.' Krónika. Honnét e hangzavar? Honnét e nagy lárma? Zakatoló gépek döngése, zsongása; Gyárak dübörgése . . . Százezer keréknek Vad csörömpölése, mikor kört cserélnek. Zeng: furulya, bőgő, brácsa, duda, hárfa .. . — Szörnyűség hallanom! Fületsértő lárma! A repedt fazék is dalhangokra lázad . . . Iszonyatos hangos a XX. század . . 1 Sikoltás, süvöltés, menykő csattanások . . . Harci nótát zúgnak oroszok, japánok; Csattogó acélok és ágyúk zenéje ..." Véres sebesültek, kínos nyöszörgése . . . És, hogy e nagy lárma több legyen egy hanggal, Közibük állok hát én is még a lanttal, S mikor rezgő kezem a rozsdás húrra vág, Nem zengek rajt' idillt, sem rémes balladát. Nem éneklem én meg múltam nyári napját, Kis falum idilljét, csöndjét, estharangját . . . Nem adatott nékem semmi másra ének, Csak, hogy Esztergomról krónikát regéljek. * y. Országos lapokban egy titkos riporter üsi vármegyénkről piszkos, szennyes port ver . . . A minap is azért forrott az epéje, Hogy a mi vármegyénk panamák megyéje. Nagy vargabetűkkel ki is ákombálta, Ugy, hogy Esztergom is bámulta, csudálta. Mit tegyen Esztergom? Galeottó fajta Riporternek lelke, azon hirnek rajta. Hagy éldegéljen a betyáros legényke, Kegyével főzze le a vármegye népe. Ne vegye el kedvét, ha innen elmenne Sirna minden anyós, nagymama és nenne. Vicces ő kegyelme, most csak hirt kalapál, De hogyha száműzik, Mukdenig meg sem áll. Van ottan sok ágyú, srapnel, löveg, bomba, Onnan lő dörög majd vissza Esztergomba. Regös. A vármegye rendkivüli közgyűlése. Esztergom vármegye közönsége hétfőn dél­előtt 10 órakor rendkivüli közgyűlésre ült össze. A tárgysorozat 108 pontja nagyon kevés érdek­lődést kelthetett a törvényhatósági bizottsági tagok sorában, mert mindössze csak — nem merjük megirni a számot — ; nagyon kevesen voltak. Horváth Béla főispán éljenzés között foglalta el az elnöki széket, majd a napirend előtt felszólalt. Több oldalról felmerült hírekkel szemben jónak látta kijelenteni, hogy a megyegyülés napjának, szeptember 19-ének kitűzésekor nem gondoltak arra, hogy ezen a napon tartják izraelita hon­polgáraink hosszunapjukat s igy most a közgyű­lés szine előtt mondja, hogy csalódnak azok, akik esetleg túlérzékenységből célzatosnak hiszik ezen eljárást. Andrássy János kir. tan. alispán közbeszól: Nincs piros betűvel jelezve még a naptárakban ... Dr. Csernoch János praelátus kanonok, orsz. képviselő és bizottsági tag szintén napirend előtt a közgyűlés elé vitte Esztergom vármegye tisztikarának sérelmét, mit legutolsó számunk egyik cikkében mi is ezen értelemben fejteget­tünk. Dr. Csernoch azzal kezdte, hogy a fővárosi lapok hangzatos szenzációkat bocsátottak világgá, melyekben' Esztergom vármegye mint szennyes, mint züllött, sőt mint panamás vármegye volt feltüntetve s mig ezen híreknek alapját képező igazságok is el vannak ferditve, addig nagyrész­be.n valótlanok is, sőt sérelmesek a vármegyei tisztikarra, mert ha fegyelmi ügyek bár vannak is a vármegyénél, az még nem teszi indokolttá, hogy ázsiai állapotok vannak megyénk közigaz­gatásánál. A fegyelmiek, vagy ehhez hasonló bajok — úgymond — más megyénél nagyobb arányokban jelentkeznek s ő, mint az ellenzék egyik tagja, tisztelettel hajol meg a vármegyei tisztikar munkássága előtt. Politikai párttekinte­tekből is élénk és ellenőrző figyelemmel van a vármegye ügymenete iránt s eddig csak azt ta­pasztalta, hogy ha baj volt, vagy van, azt a vár­megye vezetősége mindig sietett erélyesen orvo­solni. Azért tehát nem mulaszthatja el a vármegye tisztikarát sértő ezen roszakaratu híreszteléseket visszautasítani. A közönség megéljenezte a szó­nokot. Horváth Béla főispán a vármegye tiszti­kara nevében szives szavakban köszönte meg dr. Csernoch figyelmét, mely — monda —- a figye­lemnél is kedvesebb, mert a praelátus kanonok­nak, mint ellenzéki férfiúnak gavallérságát és elismerését jelenti. A napirend folyamán sok számadás, átirat és kérvény elintézése között a vármegye közön­sége Földváry István városi főügyész és bizott­sági tagot küldte ki a közelgő városi képviselő­választások vezetésére. A jegyzői fizetések szabályozásáról szóló törvényben emiitett ^^/^-bizottságokba beválasz­tattak, illetve kiküldettek: a főispán részéről a központi járásba: Vadászfy Jenő és We'ber Gyula, a párkányiba: Usztanek Antal és Vimmer Kál­mán. A törvényhatósági bizottság részéről a köz­pontiba : Vaszary Antal és Hartmann Péter rendes és Ridly István póttagnak; a párkányi járásban: Etter Gyula és Hartmann Márton ren­des, Bachl Lajos pedig póttagnak. Elhatározta a megye, hogy a Mányoki-féle Rákóczy-képet megfesteti, ha a közgyűlési termet átalakítják, továbbá Pisuth Kálmán vármegyei II. aljegyzőnek személyi pótlék cimén fizetését az őt méltányosan megillető összegre egészítette ki és végül Sárközy Aurél komáromi főispán 10 éves jubileumi ünneplésére mint a törvényhatóság képviselőit, Horváth Béla főispán vezetésével Andrássy János, kir. tanácsos,, alispánt, Frey Fe­renc, dr. Csernoch János, Kobek István, Szacelláry György és Eggenhoff er József országgyűlési kép­viselő és bizottsági tagokat küldte ki. * Ritka jubileum. Dr. Blümelhubcr Ferenc prelátus-kanonok a f. hó 21-én tartott synodális vizsgán 100-adszor teljesítette az examinator tiszt­jét. Az agg prelátust még" 1860-ban választották meg e kitüntető tisztségre az egyházmegyei zsi­naton. A centenárium alkalmából a vizsgáló-bi­zottság Boltizár József püspök elnöklete alatt melegen üdvözölte az érdemes jubilánst. Jó kivá­nataikhoz mi is csatlakozunk. * Zsinati vizsga. A folyó hó 21-én tartott zsinati vizsgálaton a 9 jelentkező közül a követ­kezők lettek képesítve: Conner Lajos, Groszmann Antal, Haverla József, Jezsó János és Simkó János. * Egyházi hirek. Steffel Nándor aszódi plébános Szenic kerületi esperessé neveztetett ki. Molnár János Udvarnokra, Kovács István újmisés Zselizre, Moser Sándor újmisés Nagymarosra kül­dettek segédlelkészekül. Kovács Pál végzett theo­logus pedig hitoktatóul Budapestre. — Liszek Rudolf chropói alesperes plébános 68 éves korá­ban, áldozárságának 46. évében meghalt. A plé­bánia ideiglenes vezetésével Buchta József bízatott meg. * Esküvők. Vaszary Dezső, Vaszary László hercegprimási gazdasági tanácsos fia, október hó 3-án vezeti oltárhoz Grleszbach Amália úrhölgyet Esztergomban. Az esketést dr. Kohl Medárd püspök fogja végezni. — Katinszky Katinkát, Katinszky Lipót muzslai ügyvéd leányát f. hó 17-én vezette oltárhoz Bárány Géza egri városi mérnök. * Máriakongregáeióink. Az érseki tanító­képzőben eddig fennállott Máriatársulat, úgy szin­tén a vizivárosi zárda Máriatársulata újból meg­alakultak. Előbbinek vezetését dr. Babura László, a papnevelőintézet tanulmányi felügyelője, utóbbiét az intézet hittanára, Siposs Antal vette át. Igaz örömmel üdvözöljük a szent Szűz e lelkes leven­téit és szívből kívánjuk, hogy »teremtett eszmé­nyük « tiszteletét majdan széles ez országban el­terjesszék. * Közbenjárás. Mikor a kormány segítségét, mely szerint a kis Duna rendezésének egy részé­vel akart Esztergomon segíteni, körülményesebben megírtuk, az illetékes köröknek élénk figyelmébe ajánlottuk azon nevetségesen követelő rendeletet is, mellyel egy 600.000 koronás csatornázást kivan a várostól, természetesen minél előbb és annak ellenében, hogy 5.50.000 koronányi összeget utal ki három évi részletben a kisdunai közmunkákra. Aki ismeri Esztergom város viszonyait és siral­masan nyomorgó anyagi állapotát, méltán elször­nyüködhetett ezen s innen van, hogy a helyi sajtó és a nagy közönség is a mi álláspontunkra helyezkedett, hogy t. i. ezt teljes lehetetlenség a városnak teljesíteni. A város polgármestere, Vimmer Imre a kérdést illetőleg sietett is min­den lehetőt megtenni, hogy ezen erőnkön túli teher levétessék a pótadók súlya alatt úgy is agyon csigázott polgárság válláról. Vimmer Imre Horváth Béla főispánt kérte fel a közbenjárásra a kormánynál, kérve a kormány esztergomi kép­viselőjét, hogy világosítaná fel a kormányt arról, hogy mily nevetségesen lehetetlent kivan ettől a szegény várostól. Horváth Béla főispán megígérte, hogy készséggel fog eljárni a kormánynál az iránt, hogy e rendelet oda módosittassék, hogy a feltétlenül szükséges csatornázás állami költségen létesíttessék. Esztergom vármegye közegészség­ügye érdekében melegen sikert kívánunk a fő­ispán eljárására, mely ha valóra váltja a város reményeit, aranybetükkel lesz beírva Horváth Béla neve a közönség szivébe. * A vármegye őszi közgyűlése. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága rendes őszi ülését október 15-én tartja meg. Megelőzőleg az állandó választmány szept. 26-án és okt. 13-án, a számonkérőszék pedig október 14-én tartja ülését. * Uj orvos. Schrank Ferenc párkányi ifjút f. hó 15-én avatták orvossá a bpesti egyetemen. * Mikor gyúl ki a villamos tündérvilágitás Esztergom török stylü sikátoraiban ? Ez a kérdés képezi most az utcák és szalonok közvita tárgyát. Az optimisták fogadnak a Ganz-gyár ígéretére, hogy október elsején villamos fényben úszunk, a pesszimisták meg valamikor 1905-re remélik az uj korszak felcsillanását. Mint hivatalos for­rásból értesülünk: a közvilágítás első próbája­október 5—6-ára várható s ha ez jól funkcionál, akkor egymásután bekapcsolják a köz- és magán­épületek vezetékét is. * Inség-ügy. A főispán felhívására Vimmer Imre polgármester már felterjesztette az eszter­gomi téli ínségre vonatkozó adatokat, hogy a kormánytól esetleges segélyekben részesüljön a város szegény népe, mely az országos gazdasági csapások folytán télen szomorú kilátásoknak néz elébe. • , * Tanitói pályázat. A Bárdos Gyula távo­zásával megüresedett tanitói állásra a lapunkban emiitett Szvoboda Románon kivül Lett József muzslai tanitó is pályázik, kinek szép bizonyít­ványai és eredményes működése megérdemlik, hogy az iskolaszék tagjai számon tartsák és an­nak idején bizalmukkal megajándékozzák. Váro­sunk igen hasznos tanerőket fog e két jelöltben nyerni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom