ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-09-04 / 36. szám

ha egy párszor már elhessegették az alkalmatlankodót. Dehát mi lehet oka ennek az eszeveszett nyavalyának, e feneketlen gőgnek ? Megmondja a keresztény társadalom-tudomány: — Az emberek tudatlansága, különösen pedig lelki műveltségük hiánya ! Erős szavak, de annál igazabbak. Az igazán tudományos ember, vagy a lelkileg finoman művelt ember sohasem lehet gőgös. Se kapaszkodó. És csak neveti a talmi embert, aki minden áron »érvényesülni*, akar. Mert maga előtt látja a törpét, aki hegyre mászott, hogy nagyobbnak lássák, s az eredmény az lett, hogy még kisebbnek látszott a törpe. Hol erre a bajra az orvosság ? A művelt lelkek patikájában ! A művelt lelkű ember ne érezze magát oly végtelenül boldognak, ha véletlenül rávetődik egy magasabb állású ember mosolyának -sugara. Ne adjon rossz példát a kevésbbé művelt lelkű embereknek. Viszont a szegény, jámbor ember előtt ne viselkedjék úgy, mintha az ókori bölcsek mind az ő agyvelejéből kerültek volna napvilágra. Tehát : — Auream mediocritatem 1 Az arany középutat kövessük. Erre tanit minket a keresztény társadalomtudomány. És még sok egyébre: — Ne mondjunk vakmerő ítéleteket, melyek minden alapot nélkülöznek. — Ne kritizáljunk nagyképűsködve olyan dolgokat, mikhez annyit értünk, mint hajdú a harangöntéshez. — Ne legyen egész modorunk és viselkedésünk konvencionális hazugság, hanem nyilt, egyenes, őszinte, férfias és becsületes. A keresztény társadalom-tudomány a túlságba hajtott és durva realizmus ellen is állást foglal: — Az eszmény kultusza ma nem akar kelleni az embereknek. Csak az anyag. A realizmus híve kacag a gyermek naivságán, ha kis kacsóit szépen összetéve imádkozik, az Istenházát meg pusztán arravalónak tartja, hogy ott bemutassa a legutolsó divatot. Mosolyog az olvasós emberen, pedig azon az olvasón ő is megtalálná zaklatott szivének óhajtott nyugalmát. Künn a materiális világban keresi ezt, hol azonban nem fogja azt megtalálni soha. De soha! Deák Antal. lányt? Ez fölfoghatatlan volt előtte. Irányi részéről ugyan nem sok gyöngédséget tapasztalt iránta. De olyan ember ő : büszke, önző és gőgös. * * * A legszebb hajnal első sugara már fenn találta Jolánt a fedélzeten. Szép szőke haját játszva aranyozta meg a nap sugara és a szomorú, kihamvadt szemű leányt kimondhatlan vonzóvá tette a derengő természet csábos világítása. A hajón csak a matrózok között volt még élénkség, utazó elvétve sétált a fedélzeten. A kormányos kíváncsian dugta ki ablakán csupasz arcát; érdeklődéssel leste Kún Jolán karcsú alakja minden mozdulatát. De nemcsak ő, még egy férfiú nézte, mohón követte tekintetével a leányt. A hajnal gyünyörü volt; kellemes, hűs szellő lengedezett; a távolban a rózsás ég ölelkezett a tengerrel, melyen kicsiny hullám fodrok egymást kergetve hömpölyögtek tovább. A hajó orra élesen szelte a vizet; mögötte felkavart tarajos hullámot hagyott, a mely hosszú, kígyóként követte . . . A szárazság tanítása. Pár nap óta kiadósabb esők járnak az országban. Egy kicsit fellélegzünk. Visszagondolunk az elmúlt nyár pusztító hévségére és számot vetünk a szomorú tapasztalatok tanúságaival. Csak kevés szerencsés pontja van az országnak, ahol helyi eső járt a szomszédságot perzselő forróság közepette. Ezeken a pontokon bőség van. Fölér egy nem remélt nagy nyereséggel az, ha valaki bőven aratott és kaszált ez éven, amikor mindenféle terménynek már régen nem tapasztalt jó ára van. De hát sajnos — ezek a pontok csak kis foltok a nagy magyar földön. A helyzet képe mégis csak az, hogy kevés, sok helyütt semmi az eladó termény, általában hiányzik a takarmány. A sűrűbb esőjárás azzal a reménységgel biztat bennünket, hogy a legszomorúbb takarmányinségen még valamit enyhíthetünk ügygyelbajjal. A réteken különösen a laposabb helyeken, ahol nem volt teljes a fü kiaszása, most gyarapodásnak indulhat a sarjú. A nyáron át alig-alig kínlódó hereföldeken is mutatkozhatik még annyi sarjadzás, hogy egy kaszálást ad. Ha az Isten hosszú és erősen meleg őszt ad, akkor a legeltetéssel sokat enyhíthetünk a téli szükségen. Még vannak olyan takarmánynövények is, amelyeket most elvethetünk s őszre lehet belőlük takarmányunk. A mohar, borsó, őszi árpa adhat még holdanként egypár mázsát. Azután vethetünk korai takarmányt, hogy a jövő áprilisra már legyen kaszálni valónk. Egyszóval az ügyes gazda erős hozzálátással ugy a hogy kihasználhatja még az esőjárást, az őszi melegebb időszakot. Azt hisszük, hogy egy dologra feltétlenül megtanít bennünket a mostani esztendő. Arra nevezetesen, hogy a takarmánynyal is takarékosan bánjunk. Mert ez bizony nincs még a vérünkben. Mindnyájan tudjuk, akik nem vagyunk idegenek a falusi élettől, hogy a takarmányfélékből sok megy nálunk kárba. Mindjárt a kaszáló földön kezdhetjük az eljárásunk bírálatát. De sok jó fü vénül el nálunk a lábán, mert elkésünk a kaszálással. De sok jó sarjút tipratunk le a legelő marhával, holott a rét a sarjú lekaszálása után is jó legelőt adna még, a sarjút pedig el lehetne tenni boglyába. De kevés ember gondol arra, hogy egyik esztendőről a másikra száraz takarmányt átvigyen, abban bizván, hogy minden esztendő megadja a benne szükséges takarmányt. Bezzeg szerencsés ember most az, akinek egypár, ha mindjárt öt év óta is száradó boglyája van. Jól elkel most ez a széna. Az elfogyott erejét kipótolja egypár marék só és korpa, a nedvességét egy kis meleg viz. Szerte a határban évről-évre sok jó füves folt marad kaszálatlan. Nemcsak, hogy kárba vész az ilyen helyek fütermése, de még ártanak is a határnak, mert elvadulnak és tüskés gazok tenyésztőivé válnak. Ha azután az Jolán gondolat nélkül, zúgó agygyal nézett a távolba. Majd hirtelen felugrott, egy férfi-kéz érintette vállát. — Jó reggelt — Ön már itt van ? Élvezi a hajnalt ? Csodás a tenger ! Én sem mulasztom el soha megfigyelését. — Szeretem a természetet — suttogta Jolán alig hallhatóan, remegő ajakkal. — Megbántottam talán, hogy mindig oly sértően haragos, ha közelében vagyok ? — Nem tudom, hogy olyan sértő vagyok. — Kérem magyarázza meg nékem, miért bánt velem a szigeten és tegnap itt oly ridegen ? Ugy csak tolakodó embereket szoktak visszautasítani. —- No, Ön nem tolakodó, azt mondhatom. — De hát miért vagyok oly antipatikus Ön előtt? kérdezte a főhadnagy oly hangon, minőt Jolán még nem hallott tőle. — Ne hajoljon ugy ki a korláton, mert elszédül — toldotta meg kérdését. Jolán látszólag nem figyelt szavára. Irányi egész magánkívül visszarántotta. udvarokba tekintünk, ott még nagyobb takarmány-pazarlást találunk. Amint hordják a takarmányt az istállóba, behordják az udvarba, de sok taposódik be napról-napra a sárba. Amit a jószág a jászol alá, az első lábai alá evés közben elszór, dehogy is szedjük fel. Kikerül a trágyába. Mindezeknek a rossz sokasoknak nincs helye ez idén. Minden szál takarmányt, minden emberi ételhulladékot gondosan össze kell takarnunk és föletetnünk. Ha a mostani szűk időkben nem járjuk végig a takarmánynyal való takarékoskodás iskoláját, nem is vagyunk méltók a tanulásra és a haladásra. Pedig ez a boldogulás titka. Meg kell tanulnunk, hogy a takarmány éppen olyan értékes vagyon, mint akár a szem vagy a pénz. Nem szabad egy szálát sem kárba veszni engednünk, mert pazarlás az a bőséges időkben is. Egyébként jóravaló embernek sohasem lehet bőviben a takarmánya. Mert ha okosan gazdálkodik, igyekszik marhát tartani, nevelni vagy feljavítani, amennyit csak lehet. Igy hát mindig drága dolog a takarmány a gazdaságban. A bőséges esztendőkben tehát az lenne a tennivaló, hogy annyi marhát tartsunk meg vagy szerezzünk be, amennyi takarmányunkhoz szükséges. Pia nem tehetjük, hagyjuk csak boglyában a takarmányt. Nem kér az enni. A másik tanítását a szárazságnak a rengeteg sok tüzveszedelem pusztítása adja. Legyünk gondosabbak a tűzzel, a gyertyával, lámpával, pipával való bánásban. Csináljuk meg a gyatra kéményeket, cseréljük fel a nyilt tűzhelyeket a johb és biztosabb takaréktüzhelyekkel. Akiket meglátogatott a tüzveszedelem, ha kicsi a beltelkük, ugy hogy csak a szomszéd nyakára építhetnek megint, adják el a kis belhelyet a szomszédnak és vegyenek a község szélén tágasabbat. Azon építsenek. A községeknek a kötelességük ezt előmozdítani, a szövetkezetek járjanak az igy épitő kezére olcsó hitellel. Pár év alatt a község szélén levő olcsóbb telek is meggyarapodik az értékében. A nagy tüzveszedelmeket pedig semmi sem akadályozza meg ugy, mintha kertek, fák, nagyobb távolságok választják el a házakat egymástól. Vasárnapi levél. — Vérfürdő. •—> Az emberi és földi törvények jól-rosszul alkalmazható paragrafusai szerint súlyos büntetés éri azokat, kik egymásnak életére törnek s ez jól van igy, mert hát — édes Istenem 1 — hová jutnánk, ha szabadon vagy büntetlenül vennénk el embertársaink életét ? Nem is ennek következményeiről beszélek én, •— mert ennek beláthatlan rémes ideje nem következik be a fejlődő — Még beesik ! monda. Dacos lány! És kényszeritette, hogy szemébe nézzen. Jolán remegve látta azokat a démoni, szürke szemeket és tekintetük önfeledten tapadt össze. — Jolán! szeretem — szólt Irányi lázasan. — Rég, mióta ismerem! — Oh leány! elárult a tekinteted — te is szeretsz 1 — Mond, miért voltál oly büszke ? Miért fogadtad Miklósffy hülyeségeit, engem mellőzve. — Szólj Jolán ! ajkaidról akarom hallani, hogy szeretsz ! És Jolán — kábultan állott ott, szólni nem tudott. Egy pillanatra őrületes boldogságot érzett. — O szereti. A férfi türelmetlenül leste szavait. Jolán feleszmélt, alig hallhatóan suttogá: — Maga vőlegény ! — Jolán! érts meg! Ennek te vagy az oka. Büszkeséged sértett, azért jegyeztem el magam — de ez oly kötelék, a melyet irántad érzett szerelmem kapcsa felbonthat. Jolán agyában egymást kergették a gondolatok. Miért ne legyen ő boldog! Mikor szeretik egymást! — Irtózatos vágy fogta el, hogy a férfi I vállára boruljon. De szemei előtt hirtelen Elvira Sirolin 2 ^SAÍÍAlLS tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, S idült bronchitis, szamárhurut tÜSS* lábbadozóknál influenza után — ' —: ajánltatik. —- t , —= Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva : F. HOFFMANN-La ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL (Svájc).