ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-08-28 / 35. szám

IX. évfolyam. Esztergom, 1904. augusztus 28. 35. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁKSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Vagyonközösség. Esztergom, augusztus 27. (TV.) AZ imént lefolyt amsterdami szocialista kongresszus a radikális és mérsékelt szociáldemokraták szinjátékának második felvonása volt. Három év múlva lesz Stuttgartban a harmadik felvonás. Az idén francia és német demokraták állottak egymással szemben. Jaurés, a francia parlament jeles szónoka minden ékesszólását belevitte, a mérsékelt irány győzelemre juttatására, és mégis a fogatlan oroszlán, Bebel győzött. Ujra megerősítették a drezdai kongresszus határozatát: hogy, a szociáldemokrácia a mai társadalom semmiféle szociális reformját el nem fogadja, a mai államokat a munkások érdekében tett még oly humánus intézkedéseiben nem támogatja, hanem szavazatháboruját folytatja a mai társadalom és állam megdöntésére. S a kissebbség alávetette magát a többség határozatának. Jaurés kétségkívül józanabb ember, s a munkások igazibb barátja, de Bebel következetesebb a szisztémához, — amennyiben az őrültség rendszerében következetességről szó lehet. A mi igaz érdeke és jogos követelménye van ugyanis a munkásosztálynak, azért a keresztény szocializmus is küzd, azt a modern államok is apródonként felveszik programmjukba. A szociáldemokráciának csak két karakterisztikus programmpontja van, melyben a keresztény szocialistáktól és a szociális tevékenységű mai államoktól különböznek: a tulajdonjog és a vallás eltörlése, vagyis egy AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Juhász-legény. Holló károg a kút gémen ; Halottam lesz, én úgy érzem. Igy sóhajt fel magába

1 A nyáj ifjú juhásza. Földre vetve cifra szűre. Hívja, csalja a rét füve, De nem gondol most másra, Csak hogy hol van babája. Ünnepnap lesz nemsokára, Hogy meglássa, alig várja, Mint fut a lány eléje, Hogy tekint a szemébe. A juhnyájban sem lesz nagy kár, Megó'rzi a segédbojtár. Ott az ő hű kutyája, Hallgat minden szavára. Véle van a talizmánja. Furulyája dallamára Frissen fut ki a lányka . . . Légyott a kert palánkja. Alig tér a keskeny útra, Bús nótáját, ahogy fújja, Véres kést lát . . . megborzad. . . . Szeretője leroskad. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. vagyonközösségben tisztán a földnek élő társadalom megalapítása. Ha már most szervezett seregeivel a szociáldemokrácia támogatja a mai társadalom szociális reformjait, a félrevezetett munkástömegek hamar kiábrándulnának. Belátnák, hogy a mai társadalom keretében, a tulajdonjog és vallás alapján is lehet a munkásosztálynak boldogulni. Akkor hamar felbomlana a tábor, megszűnne a pártvezérség, megszűnne a pártkassza. Magasabbra kell tehát tartani a kenyérkosarat! Az elérhetlent kell hangoztatni, különben mivel fogunk izgathatni?! Tehát Bebelék a logikával bizonyos előrelátást is párosítanak, s pártérdekből, no meg magánérdekből tovább vezetik a bekötött szemű proletárokat egy álmodott szocialista társadalom felé. Kommunizmuson, vagyonközösségen alul nem adjukl Akkor majd beszélünk. Ez tehát az amsterdami kongresszuson kiadott parola! El akarjuk törülni a magánvagyont! Föld, gép, gyár, minden közös" vagyon lesz. A termés és a termékek közös magtárakba és raktárakba lesznek gyűjtve, s mindenki e magtárakból és raktárakból kap ételt, italt, ruhát, bútort — a mennyi kell! A szocialista államban nem lesz úr és szolga, mindenkinek egyenlő jogai, egyforma kötelességei lesznek. Még pénzre sem lesz ott szüksége, a napi munkáról kiállított bárcáért fog mindenben bőven részesülni. Hogyne folyna a nyála a tudatlan tömegnek ily pingált ország meséjének hallatára, akárcsak az éretlen gyermeké, mikor cukorral kövezett tündérvárosokról hall, melyeknek házai kalácsból épülnek s szalonnával vannak tetőzve. Pláne! rendőr, Csendó'rszurony közt egy legény, Remeg, mint a nyárfalevél. Nagy sokaság mellette, Azt beszélik, szerette. Juhász-legény furulyája, Földre hull le, ő a lányra ; Hogy kisírja bánatát, Mely mint a tőr járja át. Sebzett szívvel tér a nyájhoz, írt lelkére már mi sem hoz. Babájának nincs mása Ebbe' a nagy világba'. Oda van a boldogsága, Csak a holt lány képét látja, S búslakodik magába' A nyáj ifjú juhásza. Szöllösy Géza. Szülővárosomban. Trta Körösi László dr. Hat esztendő óta nem láttam szülővárosomat. Régi vágyakozással, megindító örömmel üdvözöltem tehát a fenséges bazilikát, amint a messzeségből annak királyi kupoláját s páratlan oszlopcsarnokát megláttam. A Nagyboldogasszony ünnepét köszöntő felséges harangszó a Kovácspatak kies völgyébe is elszárnyalt. A propeller szárnyai azonban sokkal rövidebbek voltak, mert Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. pap meg Isten nem lesz a szocialista mennyországban. Kiki lelkiismeretfurdalás nélkül tehet mindent, ami neki tetszik. Három órai munka, aztán színház, szabad szerelem és dinom-dánom. Hogyne lelkesedne ily délibábos jövőért az a sok blaumontagos, liget szélén heverő lump?! Hogyne verne be ezért lelkesedve s elölegkép fényes kirakatokat?! A vagyonközösségben való élet kis arányokban nem épen fizikai lehetetlenség. Megmutatják ezt az igazi szerzetesek, kiket a szocialisták annyira gyaláznak. Azok már rég kommunizmusban élnek. Az egyes tagoknak nincs pénzük, minden közös, egyforma a munkarend, a ruha és a koszt. Ha a világ csupa khartauzibói állana, akkor még nagyobb arányokban volna lehetséges a vagyonközösség, noha általában sohasem. A szocialisták azonban eleven ördögöket akarnak az emberekből faragni, s azért a vagyonközösségben való életet még egy község szűk keretében sem tudták megvalósítani. Pedig próbálták már nem egyszer. Amerikában, Ausztráliában. Egy év nem sok idő, de még egy év előtt vagy megszöktek a »szocialista állam« polgárai, vagy felosztották maguk közt a »közvagyont« s kiki vasvillával állt őrt földje mellett, hogy más ahhoz ne nyúljon! Nem ártana, ha a magyar állam is tenne a földosztók megszégyenítésére telepítések alkalmával ily kísérletet. Az ilyen kudarcok praktikusan mutatnák a népnek a vagyonközösség tehetetlenségét, és sok bűnös izgatásnak élét vennék. . A vagyonközösség szerint való élet általában — százszorosan a természetbe ütközik, a hozzácsatolt komp miatt szokatlan lassúsággal haladt. Tikkasztó verőfényben, perzselő hőségben szenvedte végig társaságunk az idei rettenetes nyár emlékezetes gyötrelmeit. A szelíden folydogáló Duna is tikkadtnak látszott. Néhány szellőcskéje inkább csak forró sóhajtás volt. A szentgyörgymezei parton bronzszínű gyerekek fürödtek. Két cigány sátoros kocsiból meztelen gyerkőcök futottak a sekély vízbe és meztelen kezükkel hadonáztak. Mintha csak kicsiben Brindiziben történt volna, ahol a tengerparton csapatszámra leskelődnek a ruhátlan olasz gyerkőcök az Afrikába elhaladó hajó utasaira. Brindiziben akárhány angol marékszámra szórta az ügyes fókáknak az apró pénzt, de a szentgyörgymezei fekete népség hiába várta a repülő fillért. Ezek a ruhátlan kis szörnyetegek azonban kétségkívül jobban érezték magukat a Duna hűvös ^hullámaiban, mint mi a propeller forró katlanján. A búcsúsok a ponyvával bevont komp fenekén áhítatosan énekeltek. A propeller zakatolása nem zavarta őket. És ez a vallásos kórus volt az egyetlen enyhület, mely egyúttal stílszerűvé tette a szent nap emlékezetét. Nincsen magyar város, ahol a Boldogaszszonynak magasztosabb történeti kultusza volna. Emlékezzünk csak szt. István királyra, aki leborul előtte és hódolattal ajánlja fel pártfogásába a