ESZTERGOM IX. évfolyam 1904
1904-08-20 / 34. szám
volt ez a kirándulás a csónakázóknak s most már bizonyára többször is meg fogják ismételni az ilyenféle túrokat a viharedzett evezősök. Esztergomban általános feltűnést keltettek a négy piros-kék, meg hófehér selyem-zászlós csónakok és fehér sapkás, jelvényes evezősök. * Fertőtlenítésről. A belügyminiszter rendeletet intézett az összes hatóságokhoz, hogy tekintettel az óriási hőségre és szárazságra, esetleg bekövetkező fertőző járvány elkerülése végett a csatornákat és a járvány terjedését előmozdító mindennemű helyiségeket kékgálicoldattal, vagy karbollal fertőtlenítsék. * Eső. A tartós nagy szárazságban minden esőcsepp istenáldás s azért nem feledkezhetünk meg arról a csendes és jótékony esőről, mely valóságos természeti tüneményként csütörtök éjjel hullott alá Esztergomra és határára, A még esőt kivánó termények láthatólag felüdültek az eső hatása alatt, de a forróságban szenvedő emberiség is megkönnyebbült, hogy a levegő kissé lehűlt. * Hirtelen halál. Váratlanul szólaltak meg a párkányi gyászharangok. Pénteken este temették Krizsány András előkelő gazda embert, aki a községnek több évig volt törvénybirója. A halál hirtelen érte. Szerdán délután Kosa Ferenc vendéglőjében idogált, miközben tréfából birkózni kezdett a vendéglőssel, aki oly szerencsétlenül találta a földre teríteni, hogy alkalmasint megrepedt a bele. Akkor még csak rosszul érezte magát, de már csütörtökön reggel meghalt. Nagy a részvét iránta az egész községben. * Az e hó 16-án tartott esztergomi állatvásáron szomorú tapasztalatra jött a szemlélő, mert túl sok felhajtás és nagy kínálat volt, s vevő alig volt egy-kettő. Mindenki fél a teleltetéstől, az árak általában mind alacsonyak voltak, gyönyörű tarka tinóknak se akadt gazdájuk, pedig pár hónap előtt nagy áron adattak el. Felhajtatott szarvasmarha: 1221 drb., eladatott 68 drb. Ló: 686, eladatott 68 drb. — Megfoghatatlan az a körülmény, hogy midőn a szarvasmarha ára anynyira leszállt, a fogyasztó közönség a hús árát mégis magasan fizeti ; ha drága a krumpli meg a széna, azt értjük, mert az nincs, de marha annyi van olcsó pénzen beszerezhető, hogy a hús árának okvetlen olcsóbbnak kellene lenni. * Eljegyzés. Vettük a következő értesítést: Heves Mariska Trencsénbaán, és Sasváry Béla Nyitrapereszlény jegyesek. 1904. aug. hó. * Vadászidény. A vadászati törvényben kitett általános tilalmi idő július hó 31-én lejárván, augusztus hó i-én minden határban ropogott •a puska a szegény foglyoknak nagy ijedelmére. Az idei foglyászat igen eredményesnek ígérkezik, mert a rendkivül száraz időjárás a fogoly szaporodásnak igen kedvezett. A fiatalja gyorsan szaporodott és sokkal előbb kelt szárnyra, mint más években. A vadászok az idei fogoly-idény sikerében igen biznak, mert nem csak sok a fogolycsapat, hanem az egyes fogolypéldányok is fejlettebbek, erősebbek. Mig más években sok vadász csak augusztus derekán kezdte meg a foglyászatot, az idén már az első napon bízvást hozzáfoghatott a vadász-sport élvezéséhez. — Az elmúlt évek a fogoly állomány gyarapodását éppen nem mozdították elő. A tavaszi nagy esőzések az első költést akárhányszor elpusztították, a második költés pedig jóformán csak szeptemberig nőtt meg lövés alá. Már pedig a fogoly nem csak vadászati szempontból értékes madár, szereti a földmives gazda is, mert e folyton keresgélő, kaparászó madarak sok káros férget pusztítanak el. Vannak, a kik azt állítják, hogy a foglyok a szőlőérés idején csapatosan lepik el a szőlőskerteket és az érett szőlőszemeket megcsipkedik. Ujabb megfigyelések azonban azt igazolják, hogy ilyenkor nem is a szőlőszemeket, hanem a sok meztelen csigát keresik, amely szintén ez idő tájt lép föl nagy számban. — A nyulak már inkább okoznak kárt a gazdáknak, de eme kár is felette csekély. * Szoborszentelés Köbölkúton. Már hosszú évek ótu hangyaszorgalommal rakosgatja filléreit az »énekek és imák« szerény jövedelméből községünk nagyrabecsült főtanitója, Stampay János, hogy háláját mindnyájunk pártfogója, a B. Szűznek méltó emlékben rójja le. Hosszú esztendőknek nehéz küzdelmei után végre az ige testet ölthetett. Ott áll a — nem óriási méretű, de megragadó külsejű szobor a templom előtt. Hétfőn, Boldogasszony napján óriási néptömeg — helybeliek és a környékből —• hullámzott a templom körül festői csoportokban. 10 órakor megérkezett Koperniczky Ferenc nagyölvedi esperes és szép beszéd kíséretében felszentelte a szobrot Zlattnyánszky János muzslai plébános, Székesváry Imre helybeli plébános segédletével. Mély benyomást gyakorolt a jelen voltakra a felszentelést végző esperes beszéde. »Méltán szerencsésnek mondható a gondolat, — úgymond — hogy éppen Mária szobrára esett a választás, mert nincs alkalmasabb, szebb szimbóluma a krisztusi hitnek — a kereszten kivül — mint a Máriát ábrázoló képek, illetőleg szobrok.« A beszéd végeztével a Stampay János által vezetett vegyeskar énekelte el a Bogisich-féle gyűjtemény egyik gyönyörű, régi énekét, az »Angyaloknak nagyságos Asszonya« kezdetűt. Ezzel a felszentelésnek vége volt. Utána ünnepies szt. mise következett, mely alatt az egyszerű paraszt emberekből, gyermekekből álló kar, fényes jelét adta ügyességének. A szobor Gerenday A. és fia készítménye. Talapzata erdélyi kő, maga az álló Szűz karrarai fehér márványból van faragva. Igazán remeke a mesternek ! A finom vonású, szép arcon oly jól viszszaadott nyugalom, megadással vegyes bánat ül, hogy fogva tartja a tekintetet, hogy megbékíti a haragost, ha rápillant. Erezzük, hogy hálával tartozunk annak, aki ezt az egeknek és nékünk ajándékozta, de azért nem hálálkodunk, ismerjük szerénységét; de hisszük és kívánjuk, hogy a B. Szűz, aki felé »néznek árváknak szemei, özvegyeknek keserves szí vei« és aki meg is látja a felé tekintőt, f meg fogja látni és lássa is meg azt, aki ezzel Égnek, földnek kedves dolgot cselekedett. * Tüz. Szerdán délben a táthi országút mentén levő szérűkben tűz ütött ki, s az országos tűzveszélyek által amugyis rettegő közönség körében óriási félelem keletkezett. A nagy szárazság egyik legforróbb napja volt épen és a szél is lengedezett kissé, azonban szerencsére nem vált végzetessé az eset, mert a helybeli és a párkányi tűzoltóság", a 26. gy. ezred legénysége és a nép nagy és önfeláldozó mentési munkája elhárította a rengeteg veszedelmet, mely a sűrűn álló és a gazdaközönség teljes készletét tartalmazó szérűskerteket fenyegette. Négy kazal elhamvadt, s a kár körülbelül 300 korona, mit négy tulajdonos gazda szenved, mert biztositva semmi sem volt. * Apagyilkosság. Rémes családi drámának volt a színhelye a közeli Kisgyarmat. E községben hallatlan magas a gyilkossággal kimúltak százaléka. A lakósok közül állandóan üli a börtönt 3 — 4 bicska-hős. Minden évre esik 2—3 korcsmai dráma. A börtöntől már nem is igen félnek. Egész hidegvérrel kimondják, hogy agyoncsaplak, aztán leülöm azt a 3—4 évet. A legújabb rémes esetről tudósítónk a következőket irja: Egypár buzgó öreg néni kiment szombaton este a faluvégén lévő szt. Szűz szobrához imádkozni, s mikor hazaindultak, az 5—6. ház előtt elszörnyűködve álltak meg", mert egy embert találtak az árokban véres, összetört fővel feküdni. A 67 éves Rúzsik Mihály feküdt saját háza előtt halva. Ekkor mintegy V2 10 óra lehetett. A jó nénik kihívták Rúzsik özvegy menyét és a szomszédokat. A halottat beszállították lakására. Azonnal hirt vittek az esetről a halott fiához, Lőrincnez, ki a hírre így felelt: »Hogyha agyonütötték, jól tették! Bánom is én!« A helyszínen megjelent Sándor Gyula, V.-Mikola kerületének körorvosa konstatálta, hogy Rúzsák gégéje csizmasarokkal van összetörve, s azonfelül fején is két halálos ütést is ejtett a patkós csizmasarok. A vasárnap reggel megjelent csendőrök azonnal a nyomozáshoz láttak. Elejével a dolog nagyon titokzatosnak tünt fel, mert az öreg Rúzsik egész nap nem volt otthon. Gabonát hoztak fiával és menyével, velük volt még Mihály Imréné is. A gabona árából kellett volna az öreg Rózsiknak járó 160 koronát megfizetni, mit a törvény szabott a leendő örökösökre a birtok használatáért. De Lőrinc és az özvegy menyecske, a szűk esztendőt hozva fel okul, kérték az öreget, hogy ne követelje tőlük most a pénzt egyszerre. De az öreg ilyesmiről hallani sem akart. Ez rosszul esett nagyon úgy Lőrincnek, — kinek felesége és öt gyermeke van — mint az özvegy menyecskének, — kinek férjét egypár év előtt szurkálták agyon és a kinek szintén három árvája van — mert az öreg, mihelyt pénzhez jutott, föl-föl öntött a garatra. Az öreg Rúzsik hírhedt iszákos ember volt és a mellett erőszakos természetű. Párkányban is 11 1. bort költöttek el, de ebben segített neki fia is. Az uton, mikor már mindkettőjükben működött a szesz és nem az ész, folyton veszekedtek, sőt az öreg még arra is vetemedett, hogy fiát az ostor-nyéllel hátba verje. Este 9 órára értek haza, mikor leszálltak a kocsiról és bementek a házukba a menyecske és a másik útitárs, az öreg és fiatal Rúzsik pedig" kint maradtak, s mikor már az öreg is leszállt a kocsiról, — az asszonyok állítása szerint — Lőrinc elhajtott. Ezek után vajmi könnyű volt kitalálni, ki a gyilkos? Habár Lőrinc konokul tagadott egészen vasárnap este 11 óráig, de ekkor bevallotta, hogy ő volt a borzasztó tett elkövetője. Ugyanis, mikor az asszonyok bementek a kocsiról és az öreg Rúzsik leszállt, ő utánna ment, a földhöz vágta, össze-vissza rugdalta fejét és hogy ne kiabálhasson, a nyakára lépett. Mikor már az öreg eszméletlenül feküdt, ott hagyta és elhajtott saját lakására. Hogy a menyecske is bűntárs-e, azt csak a vizsgálat fogja kideríteni. Az apagyilkost letartóztatták. * Temetőfelszentelés. A párkányi temetőt, mivel ott Kunyik János koldus fölakasztotta magát, püspöki rendelet folytán f. hó 12-én ismét felszentelték. * Karcolatok a hétről. (Haute-volé előadás a cirkuszban.) A hét egyik napján élénken hirdette a társulat, hogy »ma nagy haute-volé előad ást« tart. A falragaszt olvasva két úr tanakodik : — Ejnye, gyerünk el, ma biztosan ott lesz a város egész elitje. — Igen, az izraelitje . . . * (Két nyaraló.) A »szögedi paprika-gyaros«, ki ugyan még az alföld gyöngyében született, de a paprikáját már hamisítva külföldről kapja, már egy hete nyaralt a kies Kovácspataknál, mikor egy a viszonyok után élénken kérdezősködő fővárosi ur megszólítja: — Mondja csak Uram ! van-e itt sok szép hölgy ? A szögedi magyar nagyot húz a kőbányai árpaléből, azután oda mondja romlatlan gondolattal : — Högynek csupa szép hogy az egész, mög a vöőgyek is szépök . . . * (A keleti protektorátusról) tárgyal kettő a mi népünkből: Zionista : Thodolsz te, hodj Ferenc Júzseth ű felsige nodjon thárgyalja a kheleti protekhtoratusról f helüle ? — Hazaphi: Na nű! Tholán the lelkhesedsz mogod a kheletért? Micshede khozmopholit te lethél ? Zionista: Mith ezen cshodálkhozni, ha Madjarurszhágnak Phalesztina egy vhalóságos djarmat lesz. A jámbor izraelitek ürülni inognak, hodj khivándorolhatják mogukhat Zion f hüldire. Hazaphi: Phű! The gondolsz ozthot? Én inkhább hiszek, hodj az űshozábo lakhó néphünk vándorolja magáth ide oz új Pholesztinbo . . . * (Az inség jegyében.) Egy koldus asszony álldogál egy esztergomi emeletes ház előtt és felfelé könyörög egy falatka kenyérért, mig végre egy valaki a koldusnő mindkét kezével kifeszített köténye fölé tart egy darab kenyeret s elereszti. A koldus asszony azonban csak nyöszörög rendületlenül, míg rá nem szólnak az ablakból: — Mit vár még ? hisz ledobtam már egy darab kenyeret. — Igen, kézit csókolom, de bizony azt elfújta a szél . . .
